Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
Hogyan és milyen vetőmagot lehet cserélni? A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében, a tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvak ról elsősorban a termelők kötelesek gondoskodni. A nemesített maggal történő felújításra tavaszi vetőmagcsere-akció indul. az akció keretében II. és III. fokú szaporítású tavaszi kalászos vetőmag, korlátozott meny- nyiségben pedig szokványminőségű tavaszi búza kerül kiosztásra. Megyénkben ez utóbbiból 500 mázsát osztanak ki. Mind a nemesített vagy szokvány kalászos vetőmagért a tsz- eknek, szakcsoportoknak és egyéni termelőknek — csereképpen — azonos fajú és mennyiségű terményt s ha ez nincs, akkor másfajtájú kenyér- vagy takarmánygabonát kell átadni a rendeletileg megszabott átszámítási kulcs alapján. Kukoricából három fajta is cserélhető. Megyénk martonvá- sári 5-ösből 600, óvári 5-ösből 900, fajtisztából 100 és rövid tenyészidejű fajtából 700 mázsa készlettel rendelkezik. A múlt évektől eltérően azonban változott a csere aránya. Egy mázsa martonvásári 5-ösért kétszeres mennyiségű, azaz 2 mázsa szokvány kukoricát, óvári 5-ösért 1,5 mázsát, a fajtiszta és rövid tenyészidejű vetőmagért pedig azonos mennyiségű szokványkukoricát kell átadniuk a termelőknek. Megfelelő vetőmagkészlet van a megyében lucernából, somkó- róból, takarmányborsóból, napraforgóból, kölesből, fűmagvakból, takarmányrépából, stb. A takarmány- és egyéb gazdasági vetőmagvakat a tsz-ek, szakcsoportok és egyéni termelők, továbbá állami tartalékföldek hasznosításához a községi tanácsok végrehajtó bizottságai és a gépállomások készpénzfizetés ellenében igényelhetnek. A termelőszövetkezetek a zöldtrágyázott terület növelésére a megyei tanács által megállapított mennyiségben som- kórót, keserű csillagfürtöt és szegletes ledneket kaphatnak kedvezményes áron. Árkedvezményben az a tsz részesülhet, amely a kapott vetőmagot igazoltan zöldtrágyázás céljából vetette eL A nagyobb olajhozam elérésére a termelők nemesített napraforgó vetőmagot 460 forintos kedvezményes áron kaphatnak. A takarmányrépa, takarmánykáposzta és fűmagokat a tsz-ek közvetlenül, az egyéni termelők pedig a földművesszövetkezetek útján a Kertimag Vállalattól rendelhetik meg, a többi takarmánymagfé- leséget pedig a tsz-ek közvetlenül a MEZÖMAG megyei ki- rendeltségétől, a szakcsoportok és egyéni termelők a földművesszövetkezetben kapják meg. lgmerjük mega műtrágyákat! A műtrágyákat a bennük lévő tápanyag szerint nitrogén-, foszfor- és kálitartalmú műtrágyákra osztjuk. A nitrogéntartalmú műtrágyák elősegítik a növény zöld részeinek fejlődését, ezért kertészetekben különösen a káposztafélék, saláta és spenót termesztésénél jó hatású. A nitrogént a talaj nem köti le, ezért olyan időben és mennyiségben adagoljuk, amikor és amennyit a növények fel is tudnak venni. A nitrogéntartalmú műtrágyák közül nálunk a pétisó és a kénsavas ammónia használata terjedt el. A pétisó lúgos hatású, tehát elsősorban savanyú talajokra használják, míg a kénsavas ammónia savas hatása révén elsősorban a lúgos talajra jó. Ennek hatása későbben mutatkozik, mint a pétisó. A foszfortartalmú műtrágyák elősegítik a termés és a magvak kifejlődését, a tökéletesebb és gyorsabb beérést és a termények eltarthatóságát. Nálunk a szuperfoszfát a legelterjedtebb, amely 18 százalék foszforsavat tartalmaz. A káli főleg a cukor és keményítő kialakulásában rendkívül fontos. A termés mennyiségére és minőségére egyaránt hatással van, a növényeket ellenállóvá teszi a betegségekkel szemben. Nálunk a kálitartalmú műtrágyák közül a 40 százalékos kálisó és az 50 százalékos káliumot tartalmazó kénsavas káli van forgalomban. ílcUevalá nátanács A Bajai Ruhaüzem, Nőtanácsa 16 tagú. Megalakulásuk óta igen sok akcióban vettek részt, s hozzátehetjük, igen nagy lelkesedéssel is. Nem csoda, mert olyan vezetőjük van, mint Lantos Andrásáé, aki szívét-lelkét adja a munkába. Munkásságuk állomásaiként jelentkezik az, hogy elsők lettek a Gyermekvárosért indított téglajegyeladási akcióban. Tevékenyen részt vettek az elmúlt évek ünnepségeinek megrendezésében. A nőtanács tagjai közül többen versenyt kezdeméAz Állatforgalmi Vállalat Garai utcai telepén (volt Bodri-szállás), minden kedden IGÁSLÓ eladást tart. 394 nyeztek és dicsérendő az, hogy ebben a versenyben az a szalag győzött, amelyikben Lantos And- rásné dolgozik. Kezdeményezésükre indult január 6-án a szabás-varrás tanfolyam. Ezzel az volt a céljuk, hogy azok a lányok, asszonyok, akiknek még nincs meg a szakmájuk, csak begyakorolt munkások, megismerkedjenek a szakma fortélyaival. Ezeknek a tanítását is Lantos Andrásné vállalta, Bajtainé, Szirfuszné és Csányiné segítségével. Ezenkívül minden vasárnap délelőtt 9-től 12-ig a KISZ-fiatalok számára tartanak szabás-varrás tanfolyamot. A tanítók társadalmi munkában végzik az oktatást. Céljuk kettős: szakmát adjanak dolgozó társaik kezébe, s ezzel együtt segítsék az üzemnek azt a tevékenységét, hogy minél jobb minőségű fehérneműt adjon a fogyasztóknak. SZI MATH KÁZMÉR: SMRETiEM és Ultiddá Hogy a szerelem a legkapósabb tavaszi idénycikk, azt minden évben tapasztaljuk. A baj ott kezdődik, amikor a hölgy kérdezni kezd. — Meddig fogsz szeretni? — szegezte rám éjbarna szemeit Loncika a cukrászdában, amikor bevallottam neki a beval- lanivalókat. — Örökké! — válaszoltam a tőlem telhető legparázslóbb hévvel. — Minden férfi ezt mondja — bólintott Loncika szomorkásán, amiből az a gyanúm támadt, hogy nem először hallja. Majd újabb kérdés következett: — Es hány nőnek ígérted eddig? A mélységes megbántódás hangján válaszoltam, hogy ez a kérdés méltatlan szerelmünkhöz, két okból. Először, mert soha nőt nem ismertem őtlőtte, másodszor, mert eddig akárkinek mondtam, még mind meg volt elégedve a határidővel. Loncikát nemesebb anyagból gyúrták. — Nem akarlak többé látni — sóhajtotta és könnyek között nyelte le a hatodik krémest. Annyira szomorú volt, hogy a fizetésnél négyet diktált be. Es azóta is töröm a fejem, hogy mi a helyes válasz, ha a nő azt kérdezi, meddig fogsz szeretni. Miféle válaszok képzelhetők el egyáltalán? Szórakozott ember bizonyára karórájára tekint és miután megállapítja, hogy hét múlt öt perccel, azt feleli: még van idő bőven. Ám nem hiszem, hogy Loncika elégedett lesz ilyenféle válasszal. Alapos ember valószínűleg a naptárjában keres megfelelő dátumot. Félek, Loncikának e2 sem lesz jó. Mit lehet válaszolni? Aki szereti magától elhárítani a felelősséget, azt mondja: Ameddig te engem. Udvarias: Ameddig parancsolod, kérlekalássan. Struccpolitikus: Ne kutassuk a jövőt. Szolgaiélek: Az nem tőlem függ. Elszánt: A sírig. Cinikus: Űjholdig. Fölényes: Azt bízd ide, anyafej. Pesszimista: Amilyen az én formám... Költői lélek: Koporsóm lezártáig. Prózai: Lehetőleg huzamosan. Szorgalmas: Látástól vakulá- sig. Kereskedő: Igenis kremássan, azonnal kremássan. Dagályos: Az emberi Jcor legvégső határáig, sőt azon túl is. Körülményes: Erre vonatkozóan szabad legyen megemlítenem, hogy adódnak az életben előre nem látott körülmények... Kétkedő: Honnan tudjam? Zordon: Fogalmam sincs. Igérgetős: Mindent el fogok követni, az érdekében. Bürokrata: Jöjjön nyolc nap múlva. Lehet aztán ilyesmiket felelni: — A kérdést megfontolás tárgyává tesszük, hogy haladéktalanul intézkedem, esetleg azt, hogy ezen még gondolkodni fogok. De akárhogy mérlegelem, egyre nehezebbnek látom a helyes megfogalmazást. Üzenem ezért Loncikának, tanulmányozza a választékot és ha egy sem megfelelő, maradjunk talán amellett, hogy: — örökké. Szőlőprésének javítását most rendelje meg a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ii1sz-nél, mert préscsavarok 388 és présfejek pótlása csak ez esetben lesz biztosítható szüretre ooocxxxxxxx>oooooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxx2ooo3oooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx»ooocxxxxxxxxxí A minap megszokott telefonberregés a szerkesztőségbem Munkatársunk felveszi a hallgatót, Az egyik szakszervezeti kultúrotthon könyvtárosa jelentkezett és elmondotta, hogy irodalmi esteket szervez, és ezzel alkalmat ad a szereplésre egyetlen feltétellel: csak politikamentes írásról lehet szó. Munkatársunk nyomban megválaszolta, hogy »ilyesmivel« mi nem foglalkozunk és ajánlatot is tett arra, hogy kit tartana alkalmasnak színvonalas szereplésre. F. T. a javaslatot azonban elvetette, Nem a »szakmai« megsérlő- döltség s még kevésbé az szólal meg belőlünk, hogy nem szerepelhetünk az építőmunkások nyilvánossága előtt (bár ezt őszintén sajnáljuk). F. T. kijelentése, illetve kikötése azonban szükségesen olyan gondolatokat ébresztget bennünk, ami nyilvánosságért kiált és egyben választ próbálkozik adni arra, hogy mi rejtőzik a politikamentesség sánca mögött és F. T. tudatosan vagy anélkül, milyen szándékok szolgálójává szegődik. Az apropóst elsősorban az szolgáltatta, hogy kulturális funkcionáriusról van szó, aki mellesleg írói törekvésekkel kacérkodik. Ezért hát — magára ismerve — talán nem veszi zokon ezt a néhány bekezdéses megjegyzést, amellyel nem hagyhattuk szó nélkül — véleményünk szerint — komoly beteg- lég tüneteit mutató telefonkíváPOLITIKAMENTES?.., nalmait. S még egyet, ha helyenként talán erősebben exponálunk, azt egyáltalán nem személyi verziók miatt, hanem, kizárólag az ügy érdekében tesz- szük, A politikamentesség óhaját nem F. T. hangoztatta először és — ha reálpolitikai szemüvegünket nem bujtatjuk tokjába — nem is utolsóként. A kifejezés már sokszor, sokak szájából felmerült és nem kell emlékezőképességünket gyötörni, hogy rájöjjünk: legutóbb az ellenforradalom idején. Többen vagy kevesebben ebből kiindulva határozzák meg közéleti magatartásukat, ilyesfajta kultúrpolitikai (lám, ahogyan a szótárból, úgy a frappáns megjelölések sorából sem lehet száműzni) irányvonalat fabrikálnak, vagy egyáltalán irodalompolitikái nézőpontként vallják. A politikamentes törekvések teljes rokonságot mutatnak a Déry— Tardos—Háy fogalmazta »tiszta demokrácia« és a »teljes szabadság« hazug jelszavaival, mely a hangzatos demagógia trójai falovában akarta belopni irodalmunkba a burzsoá, ellenséges nézeteket és az így bevett várból lőtte volna — biztosnak hitt fedezékből — mindazt, ami eddig a szocializmus útián történt. Feljogosíthatják-e a múlt években elkövetett hibák F. T.-ot arra, hogy általában vagy konkréten, a munkások előtti szerepléshez ilyen feltételeket szabjon? Senki sem tagadja, hogy voltak hibák, senki sem tagadja, hogy voltak értékké nyilvánított értéktelenségek, hogy dívott a sematizmus, hogy percemberek (Aczél, Méray) magaslatokra lopták magukat. Vajon mindebben az volt a hiba, hogy politizáltak? Távolról sem. Inkább az, hogy a politikum esetenként seliéíyesen, élettelenül jelentkezett és nem úgy, ahogyan a sokszínű és sokrétű élet követelte volna, Mire tehet alkalmas a politikamentesség jelszava? Nem kevesebbre, mint olyan álláspont bizonyítására, amely egyáltalán nem politikamentes. Gorkij azt mondta: »Az irodalmár osztályának szeme, füle és hangja.« Másutt így fejezte' ki az író nélkülözhetetlen kellékét: »Az irodalmár inkább a valóság embere, mint bárki más, ha ugyan arra törekszik, hogy minél több oldalról tanulmányozza a valóságot, amikor azzal, mint anyagával foglalkozik.« A politikamentesség tehát nagyon könnyen leleplezhető és rosszul álcázott búvóhely bárki számára, legyen szó irodalomról vagy bárm' másról. Fennhangon tesszük fel a kérdést: vajon milyen lesz az az irodalmi előadássorozat, amely tudatosan a politikamentességre törekszik? Azonosítható-e a politikamentesség valamiféle kü- lönúttal, ami mindennel egyetért, ami történik, csak éppen nem akar kifejezést adni ennek? Ilyen különutak nincsenek, vagy ha lennének is — mint a valóságban — a főutakba torkolnának. S mondjuk ki: a politikamentesség a mai élet tagadását, a valóság figyelmenkívül hagyását, a szocializmus építésének mellőzését jelenti. Lám az arisztokratikus tartózkodás, a szubjektív vagy az irodalompolitikai semlegesség illúziója, a nemtelen felfogások hajszolása, a kispolgári érintetlenség, a piedesz- tálról való szemlélődés vágya zsákutcába vezet és ha hasznos törekvés tógájában akar mutatkozni, egyben pőrére is vetkőzik, mint elvetendő, kóros ajánlat. Ha t. 1 . könyvtárosi működésére alkalmazná különleges elméletét, akkor egyszerűen be kellene zárni a könyvtárat, hiszen könyvkiadásunkban és könyvtáraink összetételében kultúrpolitikai elveink realizálódnak és ettől nyilván távol kellene tartania az építőmunkásokat. No persze, ezt nem teszi, mert nem teheti. De, ha már a saját véleményét ajánlhatja, akkor politikamentességről beszél Ez azonban fából vaskarika, s egyszerűen a lehetetlenséggel azonos. Vagy tekintsen önmagára és állapítsa meg: amíg * politikamentesség érdekében ■— feltételezhetően más fórumokon és más alkalmakkor is —■ csatáz, mennyit, de mennyit össze- politizál! Nehogy félreértés essék. Ha irodalmi művektől van szó, vagy éppen egy elbeszélésről, amelyről a telefonon szó esett — az alatt nem bekötött politikai beszámolókat értünk, nem is zsargonokkal megírt történeteket, hanem olyan műveket, amelyek a népről szólnak, múltjáról, de inkább jelenéről, amelyek művészi színvonalról tanúskodnak, de valóságunkat tükrözik. A »politikum« — mondjuk így —1 nem sérti az irodaiam egyetemének érdekeit, de manapság anélkül született mű (bár ilyen, véleményem szerint, nem lehetséges) a tűznél előkelőbb helyet nem lelhet magának. Le akart beszélni bennünket arról, hogy írásainkkal műveljünk, neveljünk, öntudatot kölcsönözzünk, az új világot plántáljuk. De es a politikamentességből származó egyenes következtetés azt mutatja, hogy F. • T. nem is mentes a politikától — csak éppen legyen, aki észrevegye! Weither Dániel
