Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

Hogyan és milyen vetőmagot lehet cserélni? A földművelésügyi miniszter rendelete értelmében, a tavaszi vetéshez szükséges vetőmagvak ról elsősorban a termelők köte­lesek gondoskodni. A nemesí­tett maggal történő felújításra tavaszi vetőmagcsere-akció in­dul. az akció keretében II. és III. fokú szaporítású tavaszi kalá­szos vetőmag, korlátozott meny- nyiségben pedig szokványminő­ségű tavaszi búza kerül kiosz­tásra. Megyénkben ez utóbbiból 500 mázsát osztanak ki. Mind a nemesített vagy szok­vány kalászos vetőmagért a tsz- eknek, szakcsoportoknak és egyé­ni termelőknek — csereképpen — azonos fajú és mennyiségű terményt s ha ez nincs, akkor másfajtájú kenyér- vagy takar­mánygabonát kell átadni a rendeletileg megszabott átszá­mítási kulcs alapján. Kukoricából három fajta is cserélhető. Megyénk martonvá- sári 5-ösből 600, óvári 5-ösből 900, fajtisztából 100 és rövid te­nyészidejű fajtából 700 mázsa készlettel rendelkezik. A múlt évektől eltérően azonban vál­tozott a csere aránya. Egy má­zsa martonvásári 5-ösért két­szeres mennyiségű, azaz 2 má­zsa szokvány kukoricát, óvári 5-ösért 1,5 mázsát, a fajtiszta és rövid tenyészidejű vetőmagért pedig azonos mennyiségű szok­ványkukoricát kell átadniuk a termelőknek. Megfelelő vetőmagkészlet van a megyében lucernából, somkó- róból, takarmányborsóból, nap­raforgóból, kölesből, fűmagvak­ból, takarmányrépából, stb. A takarmány- és egyéb gazdasági vetőmagvakat a tsz-ek, szakcso­portok és egyéni termelők, to­vábbá állami tartalékföldek hasznosításához a községi taná­csok végrehajtó bizottságai és a gépállomások készpénzfizetés ellenében igényelhetnek. A termelőszövetkezetek a zöldtrágyázott terület növelésé­re a megyei tanács által meg­állapított mennyiségben som- kórót, keserű csillagfürtöt és szegletes ledneket kaphatnak kedvezményes áron. Árkedvez­ményben az a tsz részesülhet, amely a kapott vetőmagot iga­zoltan zöldtrágyázás céljából ve­tette eL A nagyobb olajhozam eléré­sére a termelők nemesített nap­raforgó vetőmagot 460 forintos kedvezményes áron kaphatnak. A takarmányrépa, takar­mánykáposzta és fűmagokat a tsz-ek közvetlenül, az egyéni termelők pedig a földműves­szövetkezetek útján a Kerti­mag Vállalattól rendelhetik meg, a többi takarmánymagfé- leséget pedig a tsz-ek közvetle­nül a MEZÖMAG megyei ki- rendeltségétől, a szakcsoportok és egyéni termelők a földműves­szövetkezetben kapják meg. lgmerjük mega műtrágyákat! A műtrágyákat a bennük lé­vő tápanyag szerint nitrogén-, foszfor- és kálitartalmú műtrá­gyákra osztjuk. A nitrogéntartalmú műtrá­gyák elősegítik a növény zöld részeinek fejlődését, ezért ker­tészetekben különösen a káposz­tafélék, saláta és spenót ter­mesztésénél jó hatású. A nitro­gént a talaj nem köti le, ezért olyan időben és mennyiségben adagoljuk, amikor és amennyit a növények fel is tudnak ven­ni. A nitrogéntartalmú műtrá­gyák közül nálunk a pétisó és a kénsavas ammónia használata terjedt el. A pétisó lúgos hatá­sú, tehát elsősorban savanyú ta­lajokra használják, míg a kén­savas ammónia savas hatása ré­vén elsősorban a lúgos talajra jó. Ennek hatása későbben mu­tatkozik, mint a pétisó. A foszfortartalmú műtrágyák elősegítik a termés és a mag­vak kifejlődését, a tökéletesebb és gyorsabb beérést és a ter­mények eltarthatóságát. Nálunk a szuperfoszfát a legelterjed­tebb, amely 18 százalék foszfor­savat tartalmaz. A káli főleg a cukor és ke­ményítő kialakulásában rend­kívül fontos. A termés mennyi­ségére és minőségére egyaránt hatással van, a növényeket el­lenállóvá teszi a betegségekkel szemben. Nálunk a kálitartal­mú műtrágyák közül a 40 szá­zalékos kálisó és az 50 százalé­kos káliumot tartalmazó kénsa­vas káli van forgalomban. ílcUevalá nátanács A Bajai Ruhaüzem, Nőtanácsa 16 tagú. Megalakulásuk óta igen sok akcióban vettek részt, s hoz­zátehetjük, igen nagy lelkesedés­sel is. Nem csoda, mert olyan vezetőjük van, mint Lantos And­rásáé, aki szívét-lelkét adja a munkába. Munkásságuk állomá­saiként jelentkezik az, hogy el­sők lettek a Gyermekvárosért in­dított téglajegyeladási akcióban. Tevékenyen részt vettek az el­múlt évek ünnepségeinek meg­rendezésében. A nőtanács tagjai közül többen versenyt kezdemé­Az Állatforgalmi Vállalat Garai utcai telepén (volt Bodri-szállás), minden kedden IGÁSLÓ eladást tart. 394 nyeztek és dicsérendő az, hogy ebben a versenyben az a szalag győzött, amelyikben Lantos And- rásné dolgozik. Kezdeményezésükre indult ja­nuár 6-án a szabás-varrás tanfo­lyam. Ezzel az volt a céljuk, hogy azok a lányok, asszonyok, akiknek még nincs meg a szak­májuk, csak begyakorolt munká­sok, megismerkedjenek a szakma fortélyaival. Ezeknek a tanítását is Lantos Andrásné vállalta, Bajtainé, Szirfuszné és Csányiné segítségével. Ezenkívül minden vasárnap délelőtt 9-től 12-ig a KISZ-fiatalok számára tartanak szabás-varrás tanfolyamot. A ta­nítók társadalmi munkában vég­zik az oktatást. Céljuk kettős: szakmát adjanak dolgozó társaik kezébe, s ezzel együtt segítsék az üzemnek azt a tevékenységét, hogy minél jobb minőségű fe­hérneműt adjon a fogyasztók­nak. SZI MATH KÁZMÉR: SMRETiEM és Ultiddá Hogy a szerelem a legkapó­sabb tavaszi idénycikk, azt min­den évben tapasztaljuk. A baj ott kezdődik, amikor a hölgy kérdezni kezd. — Meddig fogsz szeretni? — szegezte rám éjbarna szemeit Loncika a cukrászdában, ami­kor bevallottam neki a beval- lanivalókat. — Örökké! — válaszoltam a tőlem telhető legparázslóbb hév­vel. — Minden férfi ezt mondja — bólintott Loncika szomorkásán, amiből az a gyanúm támadt, hogy nem először hallja. Majd újabb kérdés követke­zett: — Es hány nőnek ígérted ed­dig? A mélységes megbántódás hangján válaszoltam, hogy ez a kérdés méltatlan szerelmünk­höz, két okból. Először, mert soha nőt nem ismertem őtlőtte, másodszor, mert eddig akárki­nek mondtam, még mind meg volt elégedve a határidővel. Loncikát nemesebb anyagból gyúrták. — Nem akarlak többé látni — sóhajtotta és könnyek között nyelte le a hatodik krémest. Annyira szomorú volt, hogy a fizetésnél négyet diktált be. Es azóta is töröm a fejem, hogy mi a helyes válasz, ha a nő azt kérdezi, meddig fogsz szeretni. Miféle válaszok kép­zelhetők el egyáltalán? Szórakozott ember bizonyára karórájára tekint és miután megállapítja, hogy hét múlt öt perccel, azt feleli: még van idő bőven. Ám nem hiszem, hogy Loncika elégedett lesz ilyenféle válasszal. Alapos ember valószínűleg a naptárjában keres megfelelő dátumot. Félek, Loncikának e2 sem lesz jó. Mit lehet válaszolni? Aki szereti magától elháríta­ni a felelősséget, azt mondja: Ameddig te engem. Udvarias: Ameddig parancso­lod, kérlekalássan. Struccpolitikus: Ne kutassuk a jövőt. Szolgaiélek: Az nem tőlem függ. Elszánt: A sírig. Cinikus: Űjholdig. Fölényes: Azt bízd ide, anya­fej. Pesszimista: Amilyen az én formám... Költői lélek: Koporsóm lezár­táig. Prózai: Lehetőleg huzamosan. Szorgalmas: Látástól vakulá- sig. Kereskedő: Igenis kremássan, azonnal kremássan. Dagályos: Az emberi Jcor leg­végső határáig, sőt azon túl is. Körülményes: Erre vonatko­zóan szabad legyen megemlíte­nem, hogy adódnak az életben előre nem látott körülmények... Kétkedő: Honnan tudjam? Zordon: Fogalmam sincs. Igérgetős: Mindent el fogok követni, az érdekében. Bürokrata: Jöjjön nyolc nap múlva. Lehet aztán ilyesmiket felel­ni: — A kérdést megfontolás tárgyává tesszük, hogy hala­déktalanul intézkedem, esetleg azt, hogy ezen még gondolkodni fogok. De akárhogy mérlegelem, egyre nehezebbnek látom a he­lyes megfogalmazást. Üzenem ezért Loncikának, tanulmányoz­za a választékot és ha egy sem megfelelő, maradjunk talán amellett, hogy: — örökké. Szőlőprésének javítását most rendelje meg a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ii1sz-nél, mert préscsavarok 388 és présfejek pótlása csak ez esetben lesz biztosítható szüretre ooocxxxxxxx>oooooooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxx2ooo3oooooooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx»ooocxxxxxxxxxí A minap megszokott tele­fonberregés a szerkesztőségbem Munkatársunk felveszi a hall­gatót, Az egyik szakszervezeti kultúrotthon könyvtárosa je­lentkezett és elmondotta, hogy irodalmi esteket szervez, és ez­zel alkalmat ad a szereplésre egyetlen feltétellel: csak politi­kamentes írásról lehet szó. Munkatársunk nyomban meg­válaszolta, hogy »ilyesmivel« mi nem foglalkozunk és ajánlatot is tett arra, hogy kit tartana alkalmasnak színvonalas szerep­lésre. F. T. a javaslatot azonban elvetette, Nem a »szakmai« megsérlő- döltség s még kevésbé az szólal meg belőlünk, hogy nem szere­pelhetünk az építőmunkások nyilvánossága előtt (bár ezt őszintén sajnáljuk). F. T. kije­lentése, illetve kikötése azonban szükségesen olyan gondolatokat ébresztget bennünk, ami nyilvá­nosságért kiált és egyben vá­laszt próbálkozik adni arra, hogy mi rejtőzik a politikamen­tesség sánca mögött és F. T. tu­datosan vagy anélkül, milyen szándékok szolgálójává szegő­dik. Az apropóst elsősorban az szolgáltatta, hogy kulturális funkcionáriusról van szó, aki mellesleg írói törekvésekkel ka­cérkodik. Ezért hát — magára ismerve — talán nem veszi zo­kon ezt a néhány bekezdéses megjegyzést, amellyel nem hagy­hattuk szó nélkül — vélemé­nyünk szerint — komoly beteg- lég tüneteit mutató telefonkívá­POLITIKAMENTES?.., nalmait. S még egyet, ha helyen­ként talán erősebben exponá­lunk, azt egyáltalán nem sze­mélyi verziók miatt, hanem, ki­zárólag az ügy érdekében tesz- szük, A politikamentesség óhaját nem F. T. hangoztatta elő­ször és — ha reálpolitikai szem­üvegünket nem bujtatjuk tok­jába — nem is utolsóként. A ki­fejezés már sokszor, sokak szá­jából felmerült és nem kell em­lékezőképességünket gyötörni, hogy rájöjjünk: legutóbb az el­lenforradalom idején. Többen vagy kevesebben ebből kiindul­va határozzák meg közéleti ma­gatartásukat, ilyesfajta kultúr­politikai (lám, ahogyan a szó­tárból, úgy a frappáns megje­lölések sorából sem lehet szám­űzni) irányvonalat fabrikálnak, vagy egyáltalán irodalompoliti­kái nézőpontként vallják. A po­litikamentes törekvések teljes rokonságot mutatnak a Déry— Tardos—Háy fogalmazta »tiszta demokrácia« és a »teljes sza­badság« hazug jelszavaival, mely a hangzatos demagógia trójai falovában akarta belopni iro­dalmunkba a burzsoá, ellensé­ges nézeteket és az így bevett várból lőtte volna — biztosnak hitt fedezékből — mindazt, ami eddig a szocializmus útián tör­tént. Feljogosíthatják-e a múlt években elkövetett hibák F. T.-ot arra, hogy általában vagy konkréten, a munkások előtti szerepléshez ilyen feltételeket szabjon? Senki sem tagadja, hogy voltak hibák, senki sem tagadja, hogy voltak értékké nyilvánított értéktelenségek, hogy dívott a sematizmus, hogy percemberek (Aczél, Méray) ma­gaslatokra lopták magukat. Va­jon mindebben az volt a hiba, hogy politizáltak? Távolról sem. Inkább az, hogy a politikum esetenként seliéíyesen, élettele­nül jelentkezett és nem úgy, ahogyan a sokszínű és sokrétű élet követelte volna, Mire tehet alkalmas a po­litikamentesség jelszava? Nem kevesebbre, mint olyan állás­pont bizonyítására, amely egy­általán nem politikamentes. Gorkij azt mondta: »Az irodal­már osztályának szeme, füle és hangja.« Másutt így fejezte' ki az író nélkülözhetetlen kellékét: »Az irodalmár inkább a valóság embere, mint bárki más, ha ugyan arra törekszik, hogy mi­nél több oldalról tanulmányoz­za a valóságot, amikor azzal, mint anyagával foglalkozik.« A politikamentesség tehát nagyon könnyen leleplezhető és rosszul álcázott búvóhely bárki számá­ra, legyen szó irodalomról vagy bárm' másról. Fennhangon tesszük fel a kér­dést: vajon milyen lesz az az irodalmi előadássorozat, amely tudatosan a politikamentességre törekszik? Azonosítható-e a po­litikamentesség valamiféle kü- lönúttal, ami mindennel egyet­ért, ami történik, csak éppen nem akar kifejezést adni ennek? Ilyen különutak nincsenek, vagy ha lennének is — mint a való­ságban — a főutakba torkolná­nak. S mondjuk ki: a politika­mentesség a mai élet tagadását, a valóság figyelmenkívül hagyá­sát, a szocializmus építésének mellőzését jelenti. Lám az arisz­tokratikus tartózkodás, a szub­jektív vagy az irodalompolitikai semlegesség illúziója, a nemte­len felfogások hajszolása, a kis­polgári érintetlenség, a piedesz- tálról való szemlélődés vágya zsákutcába vezet és ha hasznos törekvés tógájában akar mutat­kozni, egyben pőrére is vetkőzik, mint elvetendő, kóros ajánlat. Ha t. 1 . könyvtárosi műkö­désére alkalmazná különleges elméletét, akkor egyszerűen be kellene zárni a könyvtárat, hi­szen könyvkiadásunkban és könyvtáraink összetételében kul­túrpolitikai elveink realizálód­nak és ettől nyilván távol kel­lene tartania az építőmunkáso­kat. No persze, ezt nem teszi, mert nem teheti. De, ha már a saját véleményét ajánlhatja, ak­kor politikamentességről beszél Ez azonban fából vaskarika, s egyszerűen a lehetetlenséggel azonos. Vagy tekintsen önmagá­ra és állapítsa meg: amíg * politikamentesség érdekében ■— feltételezhetően más fórumokon és más alkalmakkor is —■ csa­táz, mennyit, de mennyit össze- politizál! Nehogy félreértés essék. Ha irodalmi művektől van szó, vagy éppen egy elbeszélésről, amely­ről a telefonon szó esett — az alatt nem bekötött politikai be­számolókat értünk, nem is zsar­gonokkal megírt történeteket, hanem olyan műveket, amelyek a népről szólnak, múltjáról, de inkább jelenéről, amelyek mű­vészi színvonalról tanúskodnak, de valóságunkat tükrözik. A »politikum« — mondjuk így —1 nem sérti az irodaiam egyete­mének érdekeit, de manapság anélkül született mű (bár ilyen, véleményem szerint, nem lehet­séges) a tűznél előkelőbb helyet nem lelhet magának. Le akart beszélni bennünket arról, hogy írásainkkal művel­jünk, neveljünk, öntudatot köl­csönözzünk, az új világot plán­táljuk. De es a politikamentesség­ből származó egyenes következ­tetés azt mutatja, hogy F. • T. nem is mentes a politikától — csak éppen legyen, aki észre­vegye! Weither Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents