Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

Egy falusi tanácselnök igaza Bácskai János elvtárs, a vas- hüti tanács elnöke, olyan vezető, akit érdekel a falu kulturális életének fellendítése. A leg­utóbb Baján tartott járási nép­művelési értekezleten ismertette a falu kulturális tevékenységét és egy súlyos műsorpolitikai hi­bára hívta fel a hallgatók figyel­mét. Arról beszélt, hogy egyes kulturális intézményeink nem so­kat törődnek a műsor minőségé­vel, a dolgozók politikai nevelé­sével és igényes szórakoztatásé­val. Ennél a kérdésnél a Filharmó­niát hozta fel példának. A pol­gári világot tükröző, elavult ope­rettekkel valósággal elözönlik a falvakat és sokszor a művészi igényeknek sem megfelelő, r.i- vótlan színészi alakításokkal megcsúfítják a művészet hírne­vét. Díszlet nélküli előadásaik vérszegények, kopottak. Az em­berek kiábrándultán távoznak az előadásokról. A művészet hiva­tása pedig a szépre és a jóra ne­velni az embereket, de a Filhar­móniánál elsőrendűek az anya­giak, csak azután következik a »művészet Javasolta, hogy a falusi műve­lődési otthonok igazgatói teremt­senek kapcsolatot az Állami Faluszínházzal, mert az ő pro­dukcióik olyanok, amelyek segí­tik a falu dolgozóinak szocial ista nevelését. A Faluszínháznak egyébként is ez a hivatása. A nevelő és szórakoztató jellegű műsoros estek összehangolása megvalósítható, ha a falu kultu­rális életét irányítók is úgy akar­jak. Igazat adunk Bácskai elvtárs­nak. A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház nem tud eljutni a megye összes falvaiba zsúfolt tájkötelezettsége miatt, s így nagyon sok helyen nélkülözik a színházi előadásokat. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a Faluszín­ház ellátogatna Bács-Kiskun mc­gye falvaiba és községeibe és itt is bemutatná azokat a színdara­bokat, amelyekkel nagy sikert értek el a Dunántúlon és az or­szág különböző helyein. Ezzel segítene falusi dolgo­zóink gondolkodásmódjának át­alakításában, s a szocialista kultúra meghonosításában. Bácskai elvtárs a vaskútiak igényét tolmácsolta, örvendetes dolog lenne, ha megyénk tanácsi vezetői a többi falvakban is ilyen művészi igénnyel lépné­nek fel. — Bieliczky Sándor —? Egy újságíró jegyzetfüzetéből A bácsborscdi iskola Wt Lehetetlen volt mosolygás nélkül végignézni azt az érdekes táncoló tö­meget, amely feb­ruár 8-án, szomba­ton a bácsborsódi kultúrházat betöl­tötte. Mesébe illő színes forgatag volt ez, ahol a hosszú­nyakú gólyanéni ép­pen úgy lejtette a táncot, mint a fehér pólyába csavart kis­baba. Igen, az álta­lános iskolások jel­mezbáljáról van szó. A vidám mulat­jdm&zfráfyá iát Ságot még vidá­mabb befejezés kö­vette. Ekkor került sor a báli pályadi- jak kiosztására. Az első díj boldog nyer­tese Takaró Béla, indiánnak öltözött kisfiú, második he­lyezett a kis tarka­szoknyás néger le­ány lett, akinek fe­kete maszkja mögül Lázár Erzsiké fehér arca bújt ki. A har­madik díjat a száz- esztendős jövendő- mondónak öltözött Kadanoczki Piroska vitte el. A további tíz helj'ezett egy-egy levelezőlap nagysá­gú fényképet kapott jutalomként. A jól sikerült mu­latságért elsősorban Huszti István peda­gógust illeti elisme­rés. de nem utolsó­sorban a szülőket, akik fáradságos munkával készítet­ték el gyermekeik igazán ötletesnek mondható jelmezeit. II. M, levelező Ktcskeméíi levelezőnk javasolja: Sártalanílsák a TÜZÉP-lelepet Nemrégiben olvastam, hogy Kecskemét Város Tanácsa terv­be vette az utcák rossz állapot­ban levő járdáinak megjavítá­sát. Ez nagyon indokolt és a la­kosság, főleg pedig az érdekeli utcák lakói, örömmel várják megvalósítását. Szeretnék azonban egy javas­ltai élni, illetve felhívni az ii­Sokat fecsegi, továtib élsz? A háztartási mun­kák meghosszabbít­ják az életet. Erre a következtetésre jutott Harold Dis­tel professzor, azin- dianai egyetem — (USA) — munka­pszichológusa. A nők átlagélet- kora magasabb a férfiakénál. Ennek a professzor magya­Ictékcsek figyelmét arra, hogy az utak javítási munkáival pár­huzamosan vegyék tervbe a TÜ- ZÉP-telep sártalanítását is. A napokban jártam a 'JL'UZÉP- telepen és azt tapasztaltam, hogy ott szinte lehetetlen a közieket dés. Megdöbbenve álltam meg a' valóságos sártenger előtt, nem; tudtam elképzelni, hogyan köze­líthetem meg az irodát. Az ut-' cán álldogáló fuvarosok biztat­tak, hogy lépjek csak bát­ran az út közepére, mert az kö­ves. Valóban, a kocsiút ki van' kövezve, csak az a baj, hogy! mélyebb a szintje. Ügy gondolom, hogy annál a; vállalatnál, ahol eimyi ember és> kocsi megfordul naponta, na-! gyobb gondot lehetne fordítani a- bejáró útra. A talajt először fel-! töltéssel meg kellene emelni és, {így lesalakozni. Az iroda és a‘ {hídmérleg lenne a centrumban,, {körülötte lejtőt lehetne kialakí-j »tani, így lefolyna a víz és a! ♦ nyári esők, záporok alkalmával; f is járható lenne a TÜZÉP-telep.! { özv. Domokos Lászlóné A Bajai Állami Gazdaságban gépbemutatót rendeztek. Kelle-» mes nyári nap volt, a Duna felől üdítő friss szél borzolta a búza-» táblák kalászrengetegét. A gépbemutató hivatalos címe, felkészül lés az őszi betakarításra volt. A bajai járás állami gazdaságain, gépállomásain kívül megjelentek a bácsalmási járás küldöttei is, A felvonultatott és bemutatásra került gépek között számos újítással is megismertették a vendégeket, sőt nem egy házilag konstruált, új típusú gép is szerepelt a bemutatón. A legnagyobb tetszést egy silóvágógép váltotta ki. A levágott zöld kukorica­szárat szeletelte, óránként sok-sok mázsával töltve a silógödröket» Szakavatott tekintetek vizsgálták a gépet működés közben. Ahogyan lenni szokott, a bemutatót ebéd szakította félbej Mi tagadás, éhes volt mindenki, így nem kell csodálkozni, hogy az ebédre hívó szót nem kellett megismételni. A megterített asz­talok hamarosan benépesedtek. Minden tépték megtalálta gazdá­ját. Azaz, három teríték üresen maradt. Hogyan, rosszul számol­ták volna össze a megjelenteket? — tépelődtek a gazdaság ve­zetői. Rövidesen az is kiderült, a Bácsalmási Állami Gazdaság három küldötte hiányzik. Eltévedtek volna? Nem, az lehetetlen Meg kell keresni őket, ha az ebéd tálalása késlekedik is emiatt» Nosza, neki is indultak keresésükre. Amerre a szem ellátott, élőlény nem volt felfedezhető. De nini ésak, a bemutató szín­helyén a gépek között emberek motoznak. Mikor közelebb értek, meglátták az eltűnt vendégeket. Az egyikj a bemutatott új kons­trukciójú silóvúgógépen tornászta magát, Ja másik a gép alá fe­küdve figyelte a gép összeállítását, a harmadik pedig a gép váz­latszerű papírra vetésével az észlelteket és tapasztaltakat jegyez- gette, hogy hazatérve azonnal nekiállhassanak egy hasonló kons­trukciójú gép előlállításához. Még az ebédről is lemondtak, csak ne késlekedjenek a mun­kában. Hogy az igyekezetei honorálják, a vendéglátó gazdaság azonnal átadta nekik az új konstrukciójú [gép műszaki leírását. Bíró László Disznóperzseiési játék — gyermekhalállal Február 10-én Kéleshalmon, a Vörös Csillag Termelőszövetke­zetben Horváth János -három és féléves kisfia társaival a sertés­ólba bújt el, s ott disznóperzse- lést játszottak. Az ól alomszal­mája meggyúlladt, a többi gye­rek riadtan elfutott, senkinek sem mertek szólni. A kis Hor­váth gyerek azonban bentma­radt az ólban, s valószínűleg a füsttől elkábulva nem tudott ki­jönni onnan: bentégett. & „Picctsso-rejíéli?” A napokban mu­tatták be a londoni Curzon filmszínház­ban a »Picasso-rej- tély« című filmet. Ne gondoljunk arra, hogy valamilyen rejtélyes festmény­lopásról van szó. A film arra ad alkal­mat, hogy egy órán keresztül figyeljük a festőzseni alkotó munkáját. A film elvezeti a nézőt Pablo Picas­so nizzai stúdiójá­ba. Picasso munka­ruhájában — short- ban — a néző sze­meláttára festi ere­deti képeit, össze­sen 15 képet készít el, először rajzokat, aztán víz-, majd olajfestményeket. Az utóbbiakat nagy méretük kellő ér­vényre juttatása cél­jából cinemaskop vásznon mutatják be. Megfigyelhetjük, a kép kialakulását az első ecsetvoná­soktól kezdve egé­szen az utolsókig. A képek jellege és hangulata a sze­münk előtt válto­zik, amiként a han­gulat és az ösztön irányítja a művész kezét. Egyik pilla­natban tavat látunk, amelyen mindössze egy kis csónak ring^ A következő pilla­natban a tó óriási kék tengerré vál­tozik, amely tele van hajóval és für- dőző alakokkal. A film producere Henri-Georges Clou- zot, a kitűnő zenei aláfestés pedig Ge­orges Auric műve. ÉPP EZÉRT nekünk az a meg­győződésünk, hogy szocializmust! építő hazánkban és városunkban eljő még az idő, amikor sor ke­rül a katcinatelepi emléktáblára» Addig is gzonban azzal adózhat­nánk Mathiász emlékének a leg­méltóbban, ha a síremlékét rendbehozatnánk. A talapzat megvan, csak arra kellene va­lami kis fejelés és az oldalába egy kis márványtábla, Mathiása János nevével. Ez nem megold­hatatlan feladat, hisszük is, hogy belátható időn belül megvalósul, MOST, egyelőre ezekkel a so­rokkal akartuk leróni az emlé­kezés és a hála adóját a magyar teremtő munka egyik legkivá­lóbb mestere előtt. De bármilyen emléket állítunk is, legmaradan­dóbb emléke: alkotásai. A kövek szétszóródhatnak, a márvány ösz- szetörhet, könyvek megsemmisül­hetnek, de; Mathiász János emlé­ke él egéslz életművében, annak eredményeiben, a kecskeméti homok minden gyöngyszemében, s a világ .távoli részeiben is aa általa létrehozott csodálatos sző­lőfajták életerejében, ízében, szíj nében. Ezek hife-neve együtt növe­kedik alkotójuk érdemének el­ismerésével! a múló idők távoli ködében is. Dr. Várj/ István, a TTIT tagja egyensúly fenntar­tásához: fokozza és bővíti a látókört. Distel professzor azt állítja, hogy a nők jobban le tud­ják vezetni mérgü­ket. A férfiak disz- krétebbek, lenyelik bosszúságukat s így csökken vitális el­lenállásuk. (Review of Applied Psycho­logy, USA.) rázata szerint több oka van: — A nők jobban megosztják ülőfog­lalkozásukat a fizi­kai elfoglaltsággal. — Gyakrabban szakítják meg a munkát, hogy -egy kicsit elbeszélges­senek«. A csevegés, különösen a plety- kázás feltétlenül szükséges a lelki MATHIÄSZ János, az egykori világhírű szőlőnemesítő, ezelőtt 120 évvel, 1038. február 22-cn született. Diadalmas működésé­nek színhelye Kecskemét volt s munkálkodásával nemcsak a ma­gyar névnek, de Kecskemét váro­sának is hervadhatatlan hírne­vet szerzett. Illő tehát, hogy ezen a neveze­tes évfordulón megemlékezzünk róla. Mathiász Jánost a századunk elején, amikor napja legmaga­sabban ragyogott, mint a szőlők Királyát emlegették. Abban az <dőben ez érthető volt. De ne­künk jobban tetszik az a másik jelzője, mely szerint ő a honiok első számú hőse volt, aki meg­mutatta a világnak, hogy mire képes a homok, ha azt szakérte­lemmel és igazi odaadással mű­velik. Világhírű új szőlőfajtáit: az Erzsébet királyné emlékét, a Mathiász Jánosnét, a Szőlőker­tek királynőjét itt, a kecskeméti homokon teremtette meg csodá­latos keresztezéseivel. Mathiászról már a Petőfi Népe is többször megemlékezett s mél­tatta érdemeit. Ezúttal arról szeretnénk írni, hogyan állunk Mathiász emléké­nek megörökítésével, mi őrzi Kecskeméten a nagy alkotó em­lékét? E KÉRDÉS tárgyalásánál első a Mathiász-emléktábla ügye. Mathiász 1921. december 4-én bekövetkezett halála után nem­sokára emlékbizottság alakult, mely gyűjtést indított emlékének megörökítésére. Ez Vikár Béla kezdeményezésére országos jelle­gűvé növekedett. Az akkori pénzhelyzet, a korona romlása azonban nem kedvezett a gyűj­tésnek, melynek eredménye a pengőszámításra való áttéréskor, 1927. január 1-én 1640 pengőt tett ki. Ez az összeg is alkalmas lett volna egy emléklábla, vagy kisebb síremlék felállítására, azonban az illetékesek inkább Strobl Alajos szobrászművésznek Mathiászról készített, gipszbe öntött szobrát szerették volna felállítani márványban, vagy ércben. Erre viszont ez az összeg nem volt elegendő. így az ügy függőben maradt. 1940-ben a rendelkezésre álló összeg 2390 pengő volt. Nézetünk szerint az illetéke­sek helytelenül jártak el, amikor ebből az összegből nem állítot­ták fel Mathiász sírkövét, vagy nem készítették el a katonate­lepi emléktáblát. Pedig a vasúti aluljáró melletti akkori Révész­féle sírkőgyárban rnár kiválasz­tották s kifaragtatták a keretdí­szes, szép fekete márványtáblát, melynek az árát is kifizették. azonban a közbejött háború elte­relte a figyelmet az emléktábla ügyéről, amit ma már aligha le­hetne megtalálni, a maradék pengőpénz pedig semmivé lett. MATHIÁSZ sírja a Szenthá­romság-temetőben, a Batthyány utca felől levő főútvonal balolda­lán van, nem messze a hősök te­metőjétől. Ez eredetileg Farkas Ignác gyógyszeré íz sírja volt, két kis gyermekének porrészei nyu­godtak benne. Amikor azonban Farkas Ignác felépíttette a ma is Farkas-kápolnának nevezett új családi nyugvóhelyét s azt Hock János felavatta, akkor az új ká­polna alatt lévő sírboltba vi­tette át gyermekei csontjait, a régi sírhelyét, pedig öreg barát­jának, Mathiász Jánosnak en­gedte át, aki odatemettette ép­pen akkor, 1909-ben elhalt ki­lenc éves kisleányát, Mariskát. 1921-ben aztán odatért örök meg­nyugvásra ő is. Farkas Ignác sírján volt egy kis téglaépítménvre helyezeti kő­talapzat, melyen két kis könyöklő gyermekangyal márványszobra: Rafael Sixtusi Madonnának ne­vezett festményének két kis mel­lékalakja nyugodott. Ezt Farkas Ignác elvitette az új kápolna oltárára, de a talapzat ma is ott van az eredeti helyén, felírás nél­kül. Ez ma Mathiász sírja, ahova már özvegye, Sillay Józsa is kö­vette őt. KŐBEN, márványban, ércben tehát még ma sincs emléke Ma- thiásznak. De utca már viseli a nevét a Széchenyi-városban, az új kórház közelében. Az ő nevét viseli a Magyar Népköztársaság tulajdonában lévő egykori ka­tonatelepi szőlője. Emlékét őrzi Budapesten a Mezőgazdasági Múzeum és a Szőlészeti Kutató Intézet is. Strobl Alajos gipsz­szobra is megvan. És őrzi emlé­két az a nagyterjedelmű, sok '• kutató munka eredményeit ösz- szefoglaló, 15 íves könyv is, mely­ben e sorok írója Kecskemét város megbízásából megírta a legnagyobb magyar szőlész és tudós kutató-művész életét és ismertette egész életművének nagyszerű eredményeit. Ez a könyv ma már elismert forrás­munka. A Mathiász János által alko­tott új szőlőfajták ma már az egész világon ismeretesek, el is terjedtek. Ezek tehát nemcsak hazánknak, de az egész világnak knzkincsei. MATHIAS! JÁNOS EMLÉKE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents