Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

„Én, a dolgozó magyar nép fia..." Vasárnap ünnepi esemény zajlik le a kiskunhalasi határ­őröknél. A hazánk határainak védelmére bevonult fiatal harco­sok esküt tesznek. Az eskü egyébként 4s nagyjelentőségű mozzanat az ember életében, hiszen érettséget, eltökéltséget feltételez, — néphad­seregünk katonai esküje azonban a csúcspont, mert a legszen­tebbnek, a hazának a védelmére hangzanak el a fogadalom szavai. Derék határőreink ez alkalomra kemény munkával készül­tek, s ennek során kiváló eredményeket értek el. Tudják, hogy mint a dolgozó nép fiainak, mi a kötelességük. Tudja ezt Pintér János kiváló határőr, akinek mozdonyve­zető az édesapja, tudja az ugyancsak kiváló Tamás Géza, aki­nek a szülei termelőszövetkezetben dolgoznak, az egyéni dolgozó parasztok gyermeke, a nemkülönben kiváló határőr Hajba László szintén tudja, hogy mit és hogyan kell védeni, de tudja valamennyi. Parancsnokaik odaadó, nevelő munkája eredményeképpen megtanulták védeni a határt hideg éjszakában, vagy tűző na­pon, szélben-viharban, vagy csöndes órákban. A dolgozó nép iránti megingathatatlan hűségük, s a békés életünket veszélyez­tető imperialista ügynökök, kémek elleni gyűlöletük ad nekik erőt a helytálláshoz. Erőt ad az ellenforradalom tanulsága is, — Én, a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek — hangzik el az ajkukon, s mondják szívük minden melegével,' férfias elszánással: »Esküszöm, hogy hazámat minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem!« ; Érzik, hogy apáik, testvéreik, szerelmük, barátaik — az; egész dolgozó nép — ott állnak mögöttük, s bár hangtalan, ra-; felelik esküvésükre: »Úgy legyen!« tt Szakmán Állami Gazdaság szakszervezete] gazdálkodásértj * * * A csilla9e fi felé A FIATALSÁG nem jogcím... Veszélyes gőg van kialaku­lóban egyes, egyetemet végzett fiatal pedagógusoknál. Nem általános ez a jelenség, de né­hol már kiéleződött ellentétet teremtett az idősebb és fiata­labb pedagógus nemzedék kö­zött. Ha az illető fiatal nevelő elvégzi egyetemi tanulmányait s kikerül valamely általános iskola felső tagozatára taníta­ni, olyan magatartást tanúsít, amely sérti, sőt megalázza az idősebb tanítókat és pedagó­giai főiskolát végzetteket. Ki­vonja magát a közösségi mun­kából. Nem fogadja el az is­kolaigazgató tanácsait és bírá­latát, mondván, hogy ő egye­temi diplomával rendelkezik s tudja: mit, hogyan kell csi­nálnia. Ez már az önteltség felső határa. Pedig nem egy­szer előfordul, hogy az illető fiatal nevelő nem tudta, ho­gyan kell megoldani egyes problémákat. Ez a magatartás megbontja az iskola egységét és szelle­mét s a tantestületet három táborra kategorizálja. Ezek szerint vannak lenézett »ta­nítók«, valamivel műveltebb »főiskolát végzett tanárok« s a legfelsőbb kaszt a »kultu­rált, egyetemet végzett fiatal tanárok« régiója. Helytelenítjük ezt a különc­ködést és minőségbeli megkü­lönböztetést. Azok az idősebb pedagógusok, akik néhány év­tizeddel ezelőtt a nemzet nap­számosaiként nevelték a ma­gyar ifjúságot, gazdag életta­pasztalatukból, • tudásukból, módszerükből még mindig bő­ven adhatnak a fiatalabb ta­nároknak. A cél közös és ezt úgy kell megvalósítani, hogy elkerüljék ezeket a gőgös, lekicsinylő el­lentéteket. Ezt követeli meg mindannyiójiáktól a tanári hi­vatás elkötelezettsége. Bieliczky Sándor nyereséges a A Szakmar! Állami Gazdaság­ban január 2-án tartották a szakszervezet eves beszámoló taggyűlését. A gyűlésen mintegy 100 dolgozó vett részt, ami a je­lenlegi inunkáslctszámnak^a 75 százalékát teszi ki. Kosár Már­ton, az üzemi bizottság elnöke elmondotta, hogy a szakszerve­zet 1957. március 10-én alakult újjá, 16 taggal. Azóta a szívós munka következtében 165 tagra emelkedett fel a szakszervezeti tagok száma, ami az egész gaz­daság dolgozóinak mintegy 80 százalékát teszi ki. Szó esett a tagdíjfizetésről is. Mig az 1956-os évben havonta 60—70 forint tagdijat fizettek he a tagok, az 1957. évben 1050 forint tagdíj gyűlt össze a szakszervezet pénz­tárában. A szakszervezet fejlődését mutatja még az, hogy míg 1956- ban egyetlen üzemi bizottsági ülés sem volt, addig az 1957-cs évben tíz hónap alatt tizen­Elrugaszkodni a földtől, be­törni az ismeretlen világmin­denségbe — a tudományban már értékes gyümölcsöket termő gondolat egyre inkább megter­mékenyíti a szovjet képzőművé­szetet is. Képünkön Grigorij Posztnyikov »A csillagok felé-« című szobra, amelyet a nemrég megnyílt szovjet képzőművészeti kiállításon mutattak be. 3ík&LahálÁza tank fojlciztíit A megyei tanács jövő évi költ­ségvetésének legtekintélyesebb részét — majdnem 17,5 millió forintot — az oktatásügy hely­zetének megjavítására fordítják. Ez majdnem kétszerese az el­múlt években erre a célra szánt összegnek. Elsősorban a tanyai iskolák túlzsúfoltságát és korsze­rűtlenségét orvosolják. 15,5 mil­lió forintot költenek az új isko­lák építésére és a régiek bővíté­sére. 15 tanyai iskolát építenek nevelői lakással együtt, ezenkí­vül nyolc községben építenek korszerűen felszerelt 4, 8, illetve 12 tantermes iskolákat. A régi iskolák is 34 új tanteremmel bő­vülnek. nyolcszor ülésezett az üzemi bi­zottság, két szakszervezeti tag­gyűlés, hét bizalmi értekezlet és három nagyaktíva ülés segítette elő a dolgozók munkáját. A szakszervezet erőfeszítéseket tett a munkafegyelem megjavítására és a terméshozam növelését cél­zó munkálatok elvégzésében is. A termésátlagok az állami gaz­daságban 1957-ben megnöveked­tek. 1957-ben egy holdon 11,6 mázsa búza termett az 56-os év 9,5 mázsájával szemben. Hasonló jó eredmény mutatkozott a ku­koricatermesztésben is. 1956-ban 6,4 mázsa volt a holdankénti termés, *1957-ben 11,3 mázsát mondhat magáénak a tagság. A szakszervezeti taggyűlésen határozatot hoztak, hogy a je­lenlegi eredményeket tovább fo­kozzák és a gazdaság kollektí­vája harcot indít a nyereséges gazdálkodás megteremtéséért. K. M. levelező V Nagyobb területen olcsóbban, jobb gépekkel dolgoznak idén a gépállomások Gépállomásainkon elkészültek az idei termelési, pénzgazdálko­dási és ezekkel párhuzamosan a folyamatos gépjavítási tervek is. A tervszámok a tavalyinál nagyobb és nehéz feladatokat tükröznek. A gépállomások termelési ter­vében 638 000 normálhold munka szerepel, ami 30 000 normálhold­dal nagyobb a tavalyinál. Az egy normálholdra eső önköltséget a múlt évi 128 forinttal szemben az idén 117 forintban tervezték meg. A normálholdanként 11 fo­rintos költségcsökkenés egyrészt A korai zöldségtermesztésről Mikor van kötbérezési ^ joga a termelőnek ■ a termeltető vállalattal szemben Kertészeti termelésünk az utóbbi években igen jó eredmé­nyeket ért el. A megye orszá­gos viszonylatban is jelentőssé vált ebből a szempontból. Első­sorban a korai zöldségfélékre vonatkozik ez a megállapítás. Az utóbbi években sokat haladt előre, különösen a paradicsom és a zöldpaprika, ezenkívül a korai káposzta és karfiolfélesé­gek, valamint a zöldborsó ter­mesztése is. Elsősorban a paradicsomot ér­demes megemlíteni, amely ma már Bács megyének, elsősorban Kecskemétnek és környékének fontos növényévé lépett elő. ‘— Míg 1953-ban 38 vagont szállí­tottunk exportra, addig 1957-ben ennek nyolcszorosát, 310 va­gont. Sokat javult az árúk minősé­ge, mert a dolgozó parasztok tudják, hogy a jobb minőségért magasabb árat kapnak. Ezzel kapcsolatban feltétlen meg kell jegyezni, hogy nagyon lényeges, különösen á paradi­csomnál és a paprikánál a ko- raiság. Néhány napos késés is elég ahhoz, hogy más országok, elsősorban a bolgár termelők megelőzzenek benünket a kül­földi piacon. Ezért nagy jelentő­ségű a korai palánta nevelése és nagyon fontos, hogy legké­sőbb április Í5 és 20-a között azokat kiültessék a szántóföld­be. A termeltető vállalat, a MÉK segítségére van e tekin­tetben a termelőknek azzal. hogy többszázezer tartalékpa­lántát termeltet arra az esetre, ha véletlenül május elején a termelők kiültetett palántái el­fagynának. Érdekük a termelőknek a korai kiültetés azért is, mert ez lehetővé teszi, hogy földjüket kétszeresen, háromszorosan ki­használják. A MÉK készséggel áll a pa­rasztság rendelkezéséle annak érdekében, hogy zöldségféléik­kel minél korábban, minél jobb minőségben jelentkezhessenek a piacon. E célból nemcsak kiváló elit vetőmagot ad a szerződéses termelőknek, hanem ezenkívül gépi munkát, művelési előleget, műtrágyát, szervestrágyát is ad nekik. Kapnak ingyenes szak- tanácsadást, növényvédelmi sze­reket, s nem utolsó sorban a kedvező átvéteti feltételek biz­tosításával is elősegíti a termel­tető vállalat a biztos értékesí­tést. Régi panászát orvosolták a termelő parasztságnak az idén. Kötbérezési joga van a felvá­sárló szervvel szemben, ha az nem akarná, vagy nem tudná átvenni a termelt szerződéses árút. Probléma Tolt eddig a nyomtatvány hiány. Reméljük, hogy most már végre a rendel­kezésre álló szerződéses nyom­tatványokkal a szerződtetési kampány nemcsak > nagyobb ütemben halad majd. hanem a dolgozó parasztok is felismerik a szerződéses zöldségtermesztés anyagi előnyeit. Győrváry Gyula, MÉK termeltetési osztály­vezető abból ered, hogy kevesebb leit az adminisztratív dolgozók szá­ma; másrészt reális lehetőség van az anyag- és alkatrészfcl- használás csökkentésére Is, a műszaki képzettségben sokat fej­lődött traktorosok révén. Lényeges pontja a pénzügyi tervnek, hogy a tavalyi 2 millió forintos állami támogatással (ár­kiegészítéssel) szemben az idén 3 millió forint befizetést irányoz elő a népgazdaság részére. Vagyis a múlt évhez viszonyítva a pénz­ügyi terv 5 millió forinttal feszí­tettebb. A géppark nemcsak mennyisé­gileg szaporodik, de minőségileg Is javul az idén gépállomásain­kon. A kiselejtezett kétütemű traktorok helyébe 50 darab uni­verzális gépet kap a megye s az egyéb munkagépek között 20 darab hidraulikus, ketvasú ekét. Ezek az ekék azért jelentősek, mert egészen kis parcellákon is tudnak dolgozni s minőségileg is sokkal jobb munkát végeznek majd, mint az eddigi négyvasú, vontatott ekék. Tehát a gépállo­mások az idén nemcsak a ter­melőszövetkezetekben, hanem az egyéni földeken is több, gyorsabb és kifogástalanabb munkát vé­geznek majd. „Bíkís-i »BÉKÉSI ÜZENET«-et hozott a posta Békéscsabáról. Ez a címe a Hazafias Népfront Bé­kés megyei Irócsoportjának szerkesztésében megjelenő iro­dalmi és művészeti antológiá­nak, melynek harmadik számát nagy örömmel fogadtuk. Együtt a tanáccsal Kiskunhalastól mintegy 10 kilomé­terre a tanyavilág­ban alakult meg a kb. 3500 lelket szám­láló Balotaszállás község. Alig pár éve, hogy önállósá­got kapott és máris hétmérföldes csiz­mákkal lépked a fejlődés — sokszor igen göröngyös — útján. A tanács és a dolgozók között igen jó kapcsolat van. Ezt tükrözi az 1958. évre beütemezett s már félig kész álla­potban levő, 600 főt befogadó kultútház és gondnoki lakás építése. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy a tanyai és a falusi emberek is egyre nagyobbrészt kívánnak és várnak is a városi kultúrá­ból. mint az a tény. hogy a balotaszál- lásiak elhatározták, hogy 1958-ban az elkészült kultúrház* ba beépítik a mozi­gépet is. Megoldódik végre a balotaszállási asz- szonyok álma, mert ebben az évben már nem kell bejárni a 10 kilométerre levő városba hetipiacra, mert piacteret kap Balotaszállás. Sorol­hatnám még tovább a szebbnél szebb terveket, amelyek 1958-ban valósulnak meg. Bekötő út épül az alsóbalotai isko­lához, ugyanott föld­művesszövetkezeti bolt nyílik, 2000 fo­rint értékű új köny­vet kap a községi könyvtár. Ezek a tervek megvalósít­hatók. Ennél jobb bizonyíték nem is kell, mivel a község dolgozói elfogadtak ezeket a terveket. Az 1957. évi adó­bevételi tervet a ba- lotaszállásiak már 1957. december hó 10-én 100 százalékra teljesítették, ugyan­akkor a községfej­lesztésre kivetett adót maradéktala­nul befizették. Együtt él, együtt dolgozik, együtt örül és együtt épít a község lakossága a tanáccsal. Ezért tud a község hatalmas léptekkel haladni a szocializmus építé­sének útján. A dol­gozók megértették, hogy népi államunk építése az ő jövő­jük, életszínvonaluk emelését jelenti. Czakó Ferenc levelező , Békés megye élénkülő életét tükrözi az antológia. Novellái közül meg kell említenünk Lehner Ica egészséges humorú, s a női lelket jól szemléltető »Kutyás ember« című írását, s tanulmányai közül Elek László »Arany János emlékezete« cí­mű, a békéscsabai Arany-em- lékünnepségen elmondott beszé­dét. Különösen azt fogadtuk örömmel, hogy nem akadémiku­sán, szubjektív érdek nélkül, hanem emberséget, lelket ku­tató módon ír Arany János köl­tői és emberi állomásairól. Egy- egy szuggesszív erejűvé sűrített, összegező mondata egységbe fog­lalja Arany távlati-képében lá­tott ellentmondásokat. Közli az antológia Lükő Gá­bor: »Megyénk népművészete« című cikkét és Szabó Lőrincnek. a nemrég elhunyt nagy költőnk­nek két —, békéscsabai vonat­kozású, de közérdeklődésre szá­mot tartó — levelét. Két, szerkesztésbeli problé­mára szeretnénk felhívni a fi­gyelmet. Nem lett volna helye­sebb, ha a lap egyetlen kritikai- ismertető jellegű cikke, az »Orosz Bőrharisnya« című, amúgy is elég hosszú írás he­lyett mai kérdéseinkhez köze- lebbálló, feladatainkhoz tar­tozó cikket, esetleg —. s ez lett volna a legjobb — két, gondo­lat - és vitaébresztő recenziót közöl a szerkesztőség? — S a bosszantó és elég sűrűn előfor­duló sajtóhibákra is jobban kel­lett volna ügyelni: ez is az igé­nyességhez tartozik. («*-ng—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents