Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

f

V..

A

gémes

Bevezetés a kereskedelmi számtanba

a t&Pfte vízműig)^ U hal=85 deka hal és 15 deka víz?

Gémeskút, estéli harangszó, Jrolompoló gulya, de sokszor megénekelték, sokféleképpen megírták. Talán még ma is sok városi polgár szemében a magyar falu ■ szimbólumai ezek. Pedig ezt a képzeletszülte romantikát is kikezdte már az idő. Lehet, hogy egyesek fájlalják, de ha megkérdezzük a fa- Busi embereket, száz közül kilencvenkilenc amellett szavaz, hogy inkább legyünk velük szegényebbek, csak minél gyorsabban haladhasson előre a falu, minél jobban kisebbed jen a különbség város és falu, városi és íalusi élet között.

Persze azért még nincs napirenden ennek a régi falusi életnek teljes és tökéletes eltemetése. De a jelek igen biztatóak.

A falusias, ősi emlékeket őrző háztípust például sokfelé felváltja a modernebb, városiasabb lakás, »az összkomfort«. A példa azt mutatja, hogy akkor is felépül a két-háromszobás, összkomfortos, fürdőszobás családi ház, ha történetesen még nincs vízvezeték. — Azaz, hogy van az is már itt-ott a megyében. Kialakult a városi kényelem falusi típusú segítője és

egyik feltétele a törpevízmű.

Nem egy községünkben százak áldják előnyeit.

Az előbb idézett, haladást pártoló, ósdit, régit sutbadobó, újfajta szemlélet keresi az utat magának már évek óta Géder- lakon, ebben a másfélezernél nem sokkal népesebb kis Duna menti faluban.

Épül a töpevízmű — mégpedig hogyan? A lelkesedés első szikráját még a nyáron csiholta ki a lelkekből a párt helyi programja, amelyből sokminden már meg is valósult. Ezt a programot megelégedéssel, örömmel fogadták a géderlakiak. A tervben csak a csírája volt meg a később javaslatokból, lelkes elképzelésekből egyre gyarapodó, ma már véglegesnek mondható községfejlesztési programnak, melynek középpontjában most már a törpevízmű felépítése áll. A terv egy része helyi erőből és szerényebb megyei segítségből már meg is valósult. Felépült a gépház, szemben a

községi tanács épületében épülő orvoslakással, es egy kisebb vízlevezető csőrendszer is megr valósult. Ez vezeti a felesleges vizet egy halastónak alkalmas természetes mederbe. A gépházat, társadalmi munkában, helybeli kőművesek emelték. KISZ- fiatalok, építőanyagok kitermelésére a'kalmas, romos épület lebontásában segítettek, ae a se- gílökészség nemcsak ebben nyilvánul meg.

A föld utáni jövedelem 12 százalékát szavazta meg minden géderlaki paraszt az idén külön a törpevizmű építésére, emellett 10 százalékos község- fejlesztési járulékot is vállalt,

hogy minél előbb megvalósulhasson

a régi álom.

Igen ám, de a pénz — a helyi erőforrás — nem gyűlik ösz- sze olyan iramban, ahogy az építkezés haladhatna, ahogy a Kecskeméti Víz- és Csatornaépítő Vállalat ígéri. Négy év alatt azonban minden bizonnyal összegyűlne, ha azt számítjuk,' hogy tavaly is 61 000 forintot fizettek be a faluban községfejlesztésre, azután meg az idén, és hihetőleg jövőre sem lesz szegényebb ez a tehetős, egyre gyarapodó falu.

így aztán elment a kérelem a megyei tanácshoz: 180 000 forintot kér hitelbe Géderlak, hogy a tervezett ütemben befejeződhessék a vízműépítés és talán már jövőre megjelenjen a falusi konyhákban, fürdőszobákban és — nesze neked romantika — tán még az istállókban is a vízcsap, az irányítható, régi gondot, vesződséget feledtető vízsugár.

A kérés sorsa még nem dőlt el,

de erősen hiszik a géderlakiak, hogy nem talál süket fülekre, hiszen több község fejlődését gyorsította már meg ilyen megyei tanácsi segítségnyújtás, melyet több község érintett dolgozó parasztsága becsületes törlesztéssel hálál meg. (Pontatlan fizetők is akadnak — talán nem is sejtik, hogy a törlesztés halogatásával más községtől vonják el a hasonló anyagi támogatásban való részesedést!) * Egynéhány dolgot azonban S nem árt figyelmébe ajánlani a géderlaki tanácsnak, a tervezgető lakosságnak. Először is azt, hogy a községfejlesztési járulékot a jövőben is pontosan kell fizetni. Meg kell ragadni minden alkalmat a hátralékok törlesztésére is. Hiszen a megyei tanács csak akkor látja biztosítottnak a kölcsön sorsát, ha a pontos törlesztés készségét tapasztalja. Nem lehet elfeledni azt sem, hogy az előző évekből származó közadó-hátralékok befizetése esetén a befolyt összeg a faluban marad. Nemkülönben helyben használható fel az ebadó bevétele, a tartalékföldek után pontosan fizetett haszonbér, az eltiltott földek adóztatá-i sából eredő bevétel, stb. stb. Ezekből a jövedelmi forrásokból is meggyorsítható a visszafizetés és akkor sem jönnek zavarba az építkező géderlakiak, ha történetesen valamivel kevesebb hitelt kapnak a kért ösz- szegnél.

—-yla—

Ha szereted a halat, még Kecskeméten is megteheted —> igaz, csak. néha —, hogy halat’ vásárolj. Elmész a piacra, vagy a Halerteke- sítő Vállalat boltjába, pontyból, keszegből, törpeharcsából, vagy másféle halból megveszed azt az egy, vagy másfél kilót, amire szükséged van. Vásárlás közben így gondolkodói: a hal húsa ízletes, olcsó is(?), s aki szereti, annak ünnepnek számít a jó halvacsora, vagy halebéd.

A boltban a kiszolgáló kívánságodra belenyúl az akváriumba, s a kiválasztott halat a mérlegre teszi. Te nem nézed, hogy a mérleg serpenyője — ami egy csónakhoz hasonlít — félig van vízzel, örülsz a halnak, s várod, hogy tányérodba kerülve halászléként, vagy sült halként élvezd a csemegét. A mérleg skálája egy kilót mutat, s annyit is fizetsz.

Hazafelé jókedvűen mész, de te alapos ember vagy, s otthon is megmé- rad a halat. Arcod elborul, mert látod, hogy a te mérlegeden 15 dekával kevesebb az áru. Szidod a kiszolgálót, és önmagadat is, miért nem figyeltél jobban a mérésnél. Később, mikor reklamálni mész, felfedezed, hogy a hallal együtt a serpenyőben felgyülemlett vizet is megvet-^, ted.

Egy bejelentés alapján vetettük papírra ezt a kis történetet. Sokáig így mérték a halat, míg a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi osztálya a vevők segítségére nem sietett. Utasították a Halértékesítő Vállalat üzletvezetőjét, hogy a bolti és a piaci elárusító helyek mérleg- serpenyőit hálóra kell kicserélni.

Bitó István üzletvezető űgj nyilatkozott, hogy mindenütt ilyen mérlegek vannak. Nyilván nem tetszett neki ez az eljárás, ami — feltételezésünk szerint — némi többletkeresettől fosztott meg néhány embert. így aztán módosult a számadás: 1 kg hal — 1 kg hal.

Naponta lehet a városban látni lehúzott redőnyű boltokat, melyeken kis tábla lóg-: »Leltározás miatt zárva.« Egy ilyen üzletbe, a Kiskereskedelmi V. 51. sz. boltjába látogattunk el. hogy néhány érdekességet — amit a nagyközönség nem ismer a zárt ajtók miatt — elmondjunk.

Nóti László ellenőr, a leltározás vezetője először az eredményekről beszél:

— Az 51. sz. boltnak 1 700 000 forint volt a terve. Ettől a jelentős összegtől csak 6000 forinttal maradtak le, vagyis a tervüket 99,6 százalékra teljesítették. Az áru tárolása és az adminisztráció kifogástalan. Az osztályos árukat pontosan, lelkiismeretesen kezelték. Itt nem található semmi hiba.

leltár°zás

Körülnézek. A pultok között nem lehet felfedezni azt a rendet, a polcokon nem látható a glédákba rakott áruk sokasága. Itt iXiost minden a feje tetején áll. Az áruk ösz- szekeverve hevernek mindenfelé. A női kardigánok mellett megférnek a kézitáskák a gombokkal, a kesztyűkkel és sálakkal. A női harisnyák mellett a zipp-zárköteg és az annyira keresett zefir- fonál halomban áll. A hibákról, a visszásságokról is érdeklődtünk. Nem sokat tud mondani Nóti László.

— Az ellenőrzés, szerint jelenleg egyedüli hiba az, hogy egy-két cikkből túlméretezett készlet áll a bolt rendelkezésére. Csak egyet említek, a 60 forintos női selyemkendőt. Ez természetesen nem nagy hiba, de figyelmeztetni kell rá a boltvezetőt.

Almási László már négy éve vezeti az 51-es rövidáru boltot. Ez alatt általánosságban sikerült a tervüket minden évben teljesíteni, különösebb hiba még nem volt;

— Az állami felügyelőség nemrég tartott ellenőrzést nálunk. Húsz cikket vizsgáltak felül, s ezekben a tételekben mindössze két hibát találtak. A II. osztályú női műselyem- harisnyában két pár I. osztályút, az I. osztályú női műselyemharisnyában pedig két pár II, osztályút találtak;

Beszélgetés közben megtudtuk még azt is, hogy a bolt néhány nap múlva újból a vásárlók rendelkezésére áll. Gyorsan elbúcsúzunk az elfoglalt s állandóan számoló dolgozóktól, hiszen minden további kérdésünk csak zavarná őket a munkájukban. Minden valószínűség szerint a leltározás meghozza az eredményt, ami majd a dolgozók egész évi becsületes, odaadó munkáját bizonyítja;

A kirakaton keresztül még egyszer belesünk a felbolygatott üzletbe. A pénztárosnő kedves mosolya biztosít bennünket, rövidesen újra vásárolhatunk,

Sóm

Két kisebb helyiséget kapnak n fiatalok a szociáldemokraták VIII. kerületi pártházában. Ezekben beszélgethetik ki magukat, üthetik agyon szabadidejüket, amelyből nincs hiány jónéhá- nyuknál, hiszen munka nélkül vannak.

És jönnek az igazságkeresés szomjúságával a munkásfiatalok, de kispolgárok gyermekei is egyre gyakoribb látogatói az ifjúsági összejöveteleknek. Ez utóbbiak tisztelettel szemlélik azt az egyszerűséget, becsületességet és ugyanakkor harcosságot, amely q munkásifik jelleméből, magatartásából lépten-nyomon kiütközik. És a társaságukban rádöbbennek, hogy ugyanolyan kizsákmányolt tagjai maguk is a társadalomnak, mint azok, akik a munkapadok mellett keresik a kenyerüket, ha éppen van állásuk.

És fájni kezd nekik is az otthoni garasos élet, amelynél nem futja többre-jobbra a kisfizetésű tisztviselő, vagy tanár apák fizetéséből. % látják, tudják, hogy rájuk sem vár különb sors, ha elvégezték a középiskolát, vagy egyetemet, — néhányuk már meg is próbálta, mit jelent szellemi in'égmunkásnak lenni.

És érzik azt is, hogy akkor volna szép az élet, ha az embereket nem aszerint értékelnék, hogy milyen születési előjogokkal vagy hátrányokkal látták meg a napvilágot, hanem aszerint, hogy mennyit tettek a társadalom boldogulásáért, előrehaladásáért. És lassanként megtanulják a polgári származású fiatalok a szociáldemokrata pártházban összejövő munkásifik társaságában, hogy az utóbbiak mellett a helyük, mert ezek

TARJAN

ív.

STVÁN KISREG Eb YE

utálják legengesztelhetetleneb- bül a minden rossz okozója úri rendet és áhítják legtisztábban azt a másikat, amelyért bizony harcolni kell.

Különösen lenyűgözi őket Ku- lich Gyula egyenes jelleme, lebilincselő eszessége és mindamellett végtelen szerénysége.

Bár eleinte nem mindegyiküket.

Egy egyetemre járó franciaszakos tanárjelölt dolyfösen kioktatta a munkásfiatalokat, hogy az iskolázott emberek vezethetik csak a társadalmat egy jobb világ felé, mert hiszen a munkások tanulatlanok, nincs hozzá képzettségük. Egész magatartásából bűzlött a gőg, a lenézés.

Gyuszi, a ritka, dékánnál ve- lősebb beszédű Kulich Gyula darabig hallgatta a műveltsége tudatában pökhendi fiút, azután rászegezte átható tekintetét, amellyel ellenlábasait szokta keresztülszúrni, s elszavalta neki:

»Alább az agyarakkal! Csak ne oly sebtiben! Túl elkapta a hév, ön szerfelett mohó!

ön az a jámbor ember? A kegyes fói fil... Oh!

Be hajlamos a lelke a kísérteire

lám!

.. több, s világosabb bizonyság kell-e még,

Hogy megismerjem önt! Oh, nem kell, pont elég/« A munkásfiúk csak sejtették, hogy citál valahonnan, s hogy valamit, de nem értették, mert Gyula franciául idézett Moliére Tartuffe-jéből.

A tanárjelölt darabig szinte értetlenül hallgatta ezt a csupa értelmet sugárzó és kicsit még gúnyosan is mosolygó fiút, azután meglepődten fedezte fel, hogy kitől, mit idéz a verssel.

— Franciaországban nevelkedtél? — kérdezte felocsúdva.

— Miért?

— Hogy ilyen jól beszélsz franciául.

— Nein, mein lieber Herr.

— Németül is tudsz?

— Si signore — válaszolta Gyula eszperantóul.

— Hát,... hát hogy lehet?

— Ügy barátom, hogy a munkás nem az az igavonó barom, amelynek látszik, s amilyennek tanítják az iskolában, ha éppen a közgazdaságtan bizonyos fejezeteit magyarázza a tanárok többsége.

— Bocsáss meg — hebegte megszégyenültségéből kievickél- ve, bűnbánóan a fiatalember.

— Engem, minket nem bántottál meg. Csak szegénységi bizonyítványt állítottál ki az ismereteidről, magadról, meg mindazokról, akik olyan nagyra vannak azzal, hogy — s megnyomta a szót — »értelmiségiek«.

De nyomban kezét is nyújtotta, hogy érezze a jövendő tanár, nem áthághatatlan az a szakadék, amely most közöttük tátong.

így zúzta szét Kulich Gyula azokat az akadályokat, amelyek megnehezítették, hogy a különben jószándékú és osztályhelyzetüknél fogva sem idegen értelmiségi fiatalok a munkás-ifikhez közeledjenek.

Ugyanakkor nem nézte el a munkásfiataloknál sem a nyegleséget, hányavetiséget. Szigorú volt hozzájuk, ha fegyelmetlen- séget tapasztalt magatartásukban, s a tanulásnál.

Többen eleinte nem is értették meg.

Egy vasárnap reggel felkereste a lakásán az egyik vasmunkás fiatalembert, aki nem sokkal előbb vette feleségül egy, jómódú család, az ifiösszejöveteleken gyakran megjelenő leánygyermekét.

Az apa a házasság miatt hallani sem ákart leányáról, aki nem tágított szerelmétől, a köny- nyebben megbocsájtó anyai szív segítségével azonban — hogy a papa meg ne tudja — úgy-ahogy be tudtak rendezni egy kis szobát a fiatalok.

Nos, hozzájuk toppant be Gyuszi, azért is, hogy kirándulásra hívja az ifjú párt, azért is, hogy szem előtt tarthassa szemináriuma egyik erősségét, a vasas fiút, nehogy a kényelemhez, jó módhoz szokott élettárs helytelen irányba terelje; másrészt, hogy a fiatalasszonyt, aki bátor volt megtagadni a »túlsó parton« álló apját, vezesse tovább az úton, amelyre lépett.

Még feküdtek a fiatalok. Mosolyogva köszöntötte őket, majd leült az ágy szélére, bíráló tekintettel méregetve a selyempaplant, amit a mama hozományként adott a leányának.

.— Nem szép Gyuszi? — kérdezte az ifjú menyecske, félreértve a vendég kissé rosszaié tekintetét.

— Nagyon szép, csak... Csak attól tartok, hogy az ilyen kényelem elpuhít benneteket.

— Miért? Nekünk proletároknak nem lehet ilyen holmink? — kérdezte a. férj indignálódva.

— Dehogynem. Sőt. Azért harcolunk, hogy minden prolinak legyen ilyen, és eljön az idő. amikor lesz is ... De...

— Gyuszi, te balos vagy, ha még ez is fényűzésnek számít neked — támadt rá az asszony,

(Folytatása következik,)