Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

KÉT LEVÉL — EGY TANULSÁG

Á napokban levelet kaptunk régi kedves levelezőnktől, Bálán Miklóstól, aki arról ad hírt, hogy bezárták a Hercegszántó határában levő hódunapusztai föld- művesszövetkezeti boltot. Levélírónk többek között a következőkről ad hírt:

»Ebben az ügyben beszélgettem Vélin Antal elvtárssal, a szövetkezet igazgatósági elnökével. Elmondta, hogy most beru- tiázni nem lehet, a felsőbb szervek nem engedélyezik, az üzletet nem lehetett újjáépíteni, de viszont egészségvédelmi szempontból be kellett zárni. Ha az ember betekint az üzlethelyiségbe és a raktárba, szomorú kép tárul eléje. Vizes, penészes, dohos falak, egérlyuk mindenfelé, a tenyérnyi raktárban ösz- ezezsúfolva a petróleum a tortalappal, a rövidáru a kocsikc- nőccsel. Egerek cincognak, szaladgálnak mindenfelé. Egyszóval

egészségtelen, rossz helyiségek ezek.

Eddig a tényállás. De mi lesz ezután, meddig kell a hódunai Cöldművesszövetkezeti tagoknak és általában a lakosságnak XI kilométert kutyagolni egy doboz gyufáért? Erre várnak választ a hódunaiak.«

A kérdésre egy másik levélben könnyű megtalálni a választ. Kovács István Madarasról

a következőket írja:

»Jól halad a Madaras! Földművesszövetkezet tagsága között a részjegyjegyzés. A földművesszövetkezeti dolgozók kivétel nélkül jegyeztek. A vezetőség tagjai fejenként 400 forintot fizettek be, Farkas Lajos 500 forintot.

A földművesszövetkezeti tagok közül elsőnek Mezei Viktor adta be az 50 forintját, majd Wcisz János 1000 forintot, Bo- rics Mihály 950 forintot, Dö- ——mrvaa—mmihi

mény István 300 forintot, Ste- fánovics József és István 100— 100 forintot jegyzett.

A befolyt összegből a TtlZÉP- telepen hídmérleg készült és épül az újfaluban a 4. sz. italbolt, a szeszfőzdénél egy-egy új főző és finomító üst, állami raktár és a tüzelőnek egy fedett szín.«

Nemcsak a madarasi, hanem más földművesszövetkezet tagsága is hasonlóan cselekedett. Hartán 15 000 forint, Bácsalmáson 40 000 forint gyűlt össze a részjegyekből. Csikérián két új bolt épült a tagság összeadott forintjaiból, Kerekegyházán pedig cukrászdát nyitottak.

Végső soron tehát a Bálán Miklós levelére feladott kérdésre a válasz: a földművesszövetkezeti tagságtól függ az, hogy mikor lesz új boltja a hódunaiaknak. .

K, S;

A Petőfi Népe november 30-i számában Hargitai Béla levelezőnk az arányos áruelosztásról írt. Az Üveg- és Porcelánértékesítő Vállalat elismeri, hogy a harmadik negyedév folyamán nem volt mindenütt megfelelő, arányos az áruelosztás. Előfordult, hogy egyes üzletek több árut kaptak, más Vidékek pedig lemaradtak a tervteljesítésben. Az utóbbi időben azonban a vállalat kecskeméti lerakata a hibák megelőzésére és kiküszöbölésére sokkal fokozottabban ügyel. A cikkbe egy hiba is csúszott be, mégpedig az, hogy a kecskeméti lerakatnál három számlázó és egy utazó dolgozik, ellentétben a cikkben írt egy számlázóval és több utazóval szemben.

*

Újvári Istvánná, bajai olvasónk elpanaszolja, hogy a bajai

5. körzeti kultúrcsoport nem sok támogatásban részesül. Most a -Cigány« című színművet játsz- szák, de Baján a Központi Moziban nem adnak helyet számukra. A kultúrház megvont ettől az öntevékeny kuitúrcso- porttól mindén támogatást, mert a csoport tartozik néki. Újvári* né azt kérdezi, miért nem karolják fel ezt a kezdő kultúr- csoportot? A levelet kivizsgálás végett elküldtük Baja város művelődési csoportjához, ahonnan megérkezett a válasz:

„Kétségtelen, hogy a Művelődési

"Kj' ppen zárszámadási köz- gyűlésre gyűltek össze a nemesnódudvari tsz tagjai, amikor bekopogtattunk idős Foglék lakásába.

Itt találkoztam két kis unokájukkal; Farkas Jóskával és Farkas Gáspárral. Jóska az idősebbik. Fekete báránybőrkucsma hegyesedett a fején, s ibolyakék szemével nagyokat pislogott. Ez a nemesnádudvari kislegény az általános iskola ötödik osztályába jár. Szeret tanulni, ez meg is mutatkozott évvégi bizonyítványának jó eredményén.

Amikor beszélgetésbe elegyedtem Jóskával, a nagymama barna tekintetével felénk bazsaly- gott, s hiába szólt hozzá kóma- asszonya, unokája minden szavára éberen figyelt.

A nagymama és a nagypapa tsz-tagok. Jó munkájuknak meg is van a gyümölcse. Van elegendő pénzük, kitart az újig a zsí- rozójuk is. Van bőven búzájuk és tengerijük is, no meg a borban sem szűkölködnek.

Minden kérdésemre megfelelt Jóska. Eleinte vonakodott, szinte kérette magát, de aztán úgy belejött, hogy alig birta abbahagyni.

Jóska a számtant kedveli a legjobban. Naphosszakat élszámolgat és soha sem un rá. Másik kedvenc tárgya az irodalom. Most olvassa óBDén Illyés Gyula;

VÁLASZ A PETŐFI NÉPE CIKKÉRE — AZ ÖNTEVÉKENY KULTŰRCSOPORTOKRÓL — HOGY KELL ELINTÉZNI A MŰVÉGTAG BESZERZÉSÉT — IPARI TANULÓNAK CSAK ÖSZ- SZEL LEHET JELENTKEZNI

Ház célja felkarolni és támogatni minden kultúrcsoportot. Az elmúlt évben a szöbanforgó kultúrcsoport többet vállalt magára, mint ameny- nylt el tudott volna végezni. Tanácsainkat nem fogadták meg. Kétségtelen az, bogy mi nem javasoltuk a Központi Moziban való előadást, mert a darabválasztás folytán nem számíthattak közönség- sikerre.«

*

»1945-ben baleset következtében elvesztettem bal lábamat. Művégtaggal járok. Három évenként kapok ú] műlábat, s a legutóbb a múlt év októberében lett volna esedékes. Nem tudtam elmenni, beadni a méretet, csak 1957. májusában« — írja Budai Gyula, helvéciai olvasónk. A levél további részében arra kér meg bennünket, hogy intézkedjünk ügyében. Levelét eljuttattuk az SZTK-hoz, ahonnan a következő válasz érkezett számára:

„Hozzátartozó útján meg kell kérni a körzeti orvost arra, hogy hetenként a községbe kiszálló ellenőrző orvost küldje el a beteghez és a szükséges művégtagot ott Írja fel. Az orvosi javaslatot ezután intézkedés végett az igényjogosultsági Igazolásokkal együtt az alközponthoz kell megküldeni. Az eszközökért térítést kell fizetni, mankóért darabonként 18.40 forintot, művégtagokért pedig a beszerzési ár 25 százalékát.«

G. Marton Elek Kecskemétről a következőket kérdezi: »1955- ben érettségiztem, jelentkeztem egyetemre, de nem vettek fel. A KEVIBOR-hoz kerültem, szerződéses munkára. A szerződésem már lejárt. Arra kérem a Petőfi Népe szerkesztőségét, nem lehetne-e elmenni szakmát tanulni.« Olvasónk levelét eljuttattuk a megyei tanács munkaügyi osztályához, ahonnan Millasin Teréz elvtársnő a következőket hozta tudomásunkra;

„Ipari tanuló beiskolázás mindenütt szeptember 1-ig történik. Jelenleg beiskolázás nincs, de vegye fel a kapcsolatot a panaszos a helybeli iparitanuló-iskola vezetőjével, aki a szükséges felvilágosításokat megadja részére.“

Heti étrend

SZERDA: burgonyaleves, sertéspörkölt makarónival, burgo- nyasalála.

CSÜTÖRTÖK: paradicsomleves, vagdalt sült parajjal és burgonyával, madártej.

PÉNTEK: gulyásleves, barackízes gombóc.

SZOMBAT: köménymagleves,

Pnlrntt Iral

VASÁRNAP: húsleves, sült hús burgonyával, franciasaláta. Fánk barackízzel.

HÉTFŰ: zöldségleves, tökfőzelék bundás zsemlével, alma.

KEDD: sárgaborsóleves, rizsfelfújt.

Divatos, szép tétikabátok

Az óvodától az iskoláig

Snzés, irigység, lopás — Itisgjcrniclt-saemnicl

Sok édesanya panaszkodik gyermekére, hogy az önző, csak magával törődik, vagy irigy a Végtelenségig és nem tudja elnézni, hogy kistestvérének legyen valamije, ami neki nincs.

Másik gyereknek semmihez sincs kitartása, belekap valamibe és abbahagyja, a harmadik mindenféle történeteket talál ki, amiből egy szó sem igaz, s egy másik kisgyerekről pedig bevallja édesanyja, hogy bizony már lopott is. Nemcsak a kamrából cseni el a süteményt, hanem már az is előfordult, hogy az óvodából hozott haza egy kis autót.

Itt jön a kérdés, hogy erkölcsi értelemben rossz-e az a gyerek, akinél az imént felsorolt aggasztó dolgokat tapasztaljuk, úgy kell-e megítélni, mint a haHetvenhét magyar népmese című könyvét.

PJ' agja a falusi könyvtár- nak. Kéthetenként olvas el egy-egy könyvet, aztán cseréli. Szeptember óta elolvasta: a Titok, Halászok, Loncsos medve és a Micimackó kúnyhója című könyveket, s ezek tartalmát ismerteti négyéves öccsével, a kis Gazsival, aki olyan, mint az eleven gyík.

Gazsi már nagyon izgett-moz- gott édesapja ölében, kifúrta magát a szorító karok közül és odakeveredett közénk. Ügy látszik, ő is szereti a társaságot, nem akarja, hogy kimaradjon. Mi is megtaláltuk a beszéd fonalát és elkezdtünk kérdezősködni.

— Ugye, Gazsi, te még nem -jársz óvodába?

összehúzta szemöldökét, két kis öklét az arcába fúrta, s nagykomolyan így válaszolt:

— Dehogyisnem,

Ügy látszik önérzetében sértettük meg ifjú Farkas Gáspárt, mert olyan kihívóan hárította el magáról a sértést, hogyha nem viccből kérdeztük volna meg tőle, akkor még talán bocsánatot is kértünk volna ettől az eredeti kis emberkétől.

— Méghogy nem járok óvodába, hiszen verseket is tudok.

— Azt te csak úgy mondod — ellenkeztünk vele.

A következő pillanatban hap- tákba vágta magát és már mondta is a verset:

»Bum, bum, bum,

bum, bum, bum:

Ki zörög a nagykapun?«

— Ez a beszéd. Nagyra nőjj, Gazsi — és barackot nyomtunk fejebúbjára.

A ztán megunta társaságun- kát. Ügy gondolta ő már elmondta monológját, hát másutt keresett szórakozást. Eközben Jóskával beszélgettünk. Ö már értelemesebb gyerek. Petőfi Sándor János vitézét analizál- gattuk. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért tetszik neki a János vitéz, így válaszolt:

— Azért, mert mese és mégis valószerű.

Meghökkentem. Ez még egy felnőtt embertől Is dicséretre méltó válasz lenne. S ezekután elmondta tartalmát és kiemelte azokat a részekét, amelyek a legjobban tetszenek neki.

Égy szemvillanás alatt leperegtek előttem gyermekéveim. Abban az időben a parasztgyerekeknek néni jutott műveltség osztályrészül, hanem a cselédsors. Mennyivel napfényesebb most a Farkas Jóskák élete!

De ni csak ni, már megint idetipegett a kis Gáspár. Nem várta meg, hogy kérdezzük, már felelt is.

— Én is tanulok ám. A Jóskával együtt. Tudok írni — s előkotorászott a zsebéből egy gyűrött papírdarabot, egy maku- lányi ceruzát s ráírta nevének kezdőbetűit: F. G.

— Derék dolog, öcsi — dicsértük, s megsimogattuk selymes kis arcát.

Jóska még nem tudja, mi szeretne lenni, ha elvégzi az iskolát. Egy dologban azonban már biztos: leérettségizik, s aztán választ pályát magának.

Aéjazsi határozottabb gyerek.

'* ** ő majd kocsis lesz — mondja —, de csak piros lovakat hajt, olyanokat, amilyeneket a nagypapája.

— Ugye, remek két unokám van? — kérdezi a nagymama tört magyarsággal, — Ezekben van minden örömünk.

Ma még a szülők és a nagyszülők örülnek az értelmes, szorgalmas gyermekeknek, de néhány évtized múlva már társadalmunk élvezi a Farkas Jóskák és Farkas Gazsik munkájának gyümölcsét.

Bieliczky Sándor

sonlóképpen viselkedő felnőttet?

A válasz egyszerű: nem!

Nézzük csak meg először az »önző gyereket«. A gyérek mintegy két, két és fél éves koráig j valóban úgy látja, hogy minden körülötte forog, mindent megkap, amit szeretne. Honnan tudója, hogy ez nincs mindig így. Az önzetlenség, az áldozatkészség, 'másokra való tekintet magásren- dű erkölcsi tulajdonságok. Amíg a gyerek elsajátítja őket, sokat kell fejlődnie, sok tapasztalatot kell szerezni a felnőttek jó példáiból, olvasmányaiból, mindabból, amit maga körül lát. önuralmának is sokat kell növekednie addig, hogy le tudjon mondani arról, amit nagyon szeretne.

Hogyan állunk már most a nagyon komolynak látszó »jellemhibával«, a hazugsággal?

Legjobb, ha nem is alkalmazzuk rá ezt az elnevezést, annyira nem hasonlít ahhoz, amit a felnőtteknél hazugságnak neveznek. A gyerek sokszor nem mond igazat, mert rosszul figyeli meg a dolgokat és rosszul emlékszik rájuk. Könnyen Is befolyásolható, a fogalmaik Is zavarosak, mert ha azt mondja, hogy tegnap csónakázni volt, az az elmúlt év nyarát is jelentheti. Viszont gazdag a képzelete, szereti a mesét, nem látja az igazmondás jelentőségét. Mindehhez még hozzájárul, hogy a kisgyermeknél a vágy nagyon összefolyik a valósággal. Ha nagyon szeretné, hogy valami megtörténjék, akkor már el is képzelte, hogy megtörtént. S olyan erősen elképzeli, hogy már maga is hisz benne.

Ml hát a megoldás ilyen esetben? Erre legközelebb adunk választ.

________________

VÁ

RATLAN ÉRV

Válni akart az asszony az urától, válni minden áron, A bíró magához hivatta, hogy lebeszélje tervéről.

— Asszonyom, nincs kárhöza- tosabb cselekedet, mintha valaki válni akar élete párjától, kivel egy test, egy lélek.

— Öh, bíró uram — legyintett az asszony, — nem jutna eszébe ezt mondani, ha egyszer veszekedni hallana az urammal, mert azt hinné, hogy húszán vagyunk a szobában.

TESTVÉREK