Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-08 / 6. szám
Feddhetetlen előéletű, tárgyilagos dolgozókat a népi ellenőrzési szervbe A műszaki osztályvezető, a raktári munkás és a portás véleménye az új rendeletről 11 zekben a napokban sokat beszélnek egymás közt a mun- kások a népi ellenőrzésről szóló új rendeletről. Még sokan nem látják ennek országépítő, köz javát szolgáló előnyét, de bizakodóak, s helyeslik azt, hogy az ellenőrzést nem egy apparátusra, hanem a nép ügyét szivén viselő, lelkiismeretes, széleskörű társadalmi aktívákra bízzák. Hallgassuk csak meg ebben a kérdésben a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat három dolgozóját. güket. Éppen ennek elkerülése Móró Imre műszaki osztályvezető A törvényerejű rendeletből még csak azt a részt Ismerem, ami a sajtóban megjelent. Éppen ezért teljes értékű, alapos, sokrétű véleményt ezzel kapcsolatban mondani nem tudok. —• Ettől függetlenül, az a véleményem, hogy a népi ellenőrzés bevezetése helyes, különösen lia arra gondolok, hogy nálunk is az utóbbi időben egyesek nagyon rákaptak a paprikacsempé- szésre. És hogy mennyire elítélik ezt a becsületes dolgozók, talán csak annyit: ők figyeltek fel a tolvajra, ők segítettek leleplezni. Mint vezető beosztású is megnyugvással fogadom, mert úgy érzem, megbízható, feddhetetlen életű emberek sokasága segít majd a vezetés nehéz munkájában, az ellenőrzésben. Valószínűleg olyan hatása is lesz c szerv működésének, hogy a dolgozók még inkább a gondos gazda szemével nézik a gyár, a város életét, vigyáznak a köz vagyonára, pénzére, és gátat emelnek a kártevések elé. Persze lesznek olyanok, akiknek nyűgös lesz a népi ellenőrzés, de csak azért, mert becsületre szoktatják őket. Néhány szót arról is, ami engem aggaszt. Tudjuk, hogy vannak olyan emberek is, akik karrierből, vagy más célból szívesen vállalkoznak a népi ellenőrzésnél társadalmi aktíváknak. É szerv mögé bújva szeretnék folytatni rosszindulatú, személyeskedő, rágalmazó tevékenysévégett szükséges, hogy olyan munkások, háziasszonyok, stb. legyenek a társadalmi aktívák között, akik tárgyilagosak, körültekintők. nem lehet őket semmilyen módon befolyásolni, s megbízatásukat nem egyéni előnyszerzésre kívánják felhasználni. Ila valóban az előbb említett tulajdonságokkal rendelkező emberek sokasága végzi a népi ellenőrzést, akkor az olyan embereket vissza is lehet téríteni a becsületes útra, akik a bűnözésben még csak az első lépcsőfokra jutottak cl. Marton János raktári munkás Az ellenőrzést a nép, a munkás, a paraszt, az értelmiségi kezébe adni szükségszerű, s egyben munkásérdek is, mert előre lendíti az ország gazdagodását. — A népi ellenőrzés bevezetésével a munkások jobban érzik, hogy a magukéra vigyáznak és látják: a munkás-paraszt kormány nem engedi meg, hogy új gazdagok élősködjenek a nép nyakán. A több szem többet lát elv alapján nem kell arra várni, hogy valakit csak akkor mozdítsanak el felelős posztjáról, amikor már százezreket sikkasztott, hanem idejében. A munkásoknak eddig is volt ellenőrzési joga a vállalatvezetés felett termelési értekezleten, taggyűlésen, s egyéb más rendezvényeken. De sok példa van arra, hogy a felsőbb szervek ellenállásán, meg nem értésén sok akció, helyes elképzelés kudarcba ütközött, s embereket akkor kellett leváltani, amikor már késő volt. amikor már nyílt a börtön kapuja előtte. Azt hiszem, munkatársaim egyetértenek velem, amikor azt mondom: örülünk, hogy kormányunk, értékelve eddigi munkánkat, kezünkbe adta azt a jogot —, hogy necsak az építés irányításában munkálkodjunk közre, hanem — vegyünk részt az ellenőrzésben is. Mi majd megnézzük, személyre való tekintet nélkül, ki az, aki fejőstehénnek nézi az államot, lopja a népi vagyont, megsérti helyes törvényeinket, visszaélést követ el a fogyasztókkal szemben. Böndör Albert kapuelfencr E szerv működése elsősorban attól függ, milyen embereket jogad magába. Legyenek azok pártonkívüliek, vagy párttagok, csak egyet ne feledjenek: ók a közösséget képviselik. Minket a portán sokat szidnak, mert nem engedjük meg a tolvajlást. Ennek ellenére azt kell mondani, hogy az egyiket rajtakapjuk, a másikat nem. Nekem az a véleményem, ha a népi ellenőrzés valóban népi jellegű lesz, akkor nekünk kevés gondunk lesz, mert a tolvajt már az üzemben \ leleplezik. Új év kezdetén A naptár utolsó lapját is letéptük. Eltelt egy küzdelmekben gazdag, eredményekben jelentős esztendő. 1957 már történelem lett. Az évvégi mérlegek igaz, csak ezután készülnek el, de a legtöbb vállalatnál alapjában már kész a számvetés, kész annak felmérése, hogy mit végeztek az elmúlt évben, hogy mit adtak a kereskedelemnek, s terveikben a legtöbb helyen tudják azt is: mit adnak a lakosságnak 1958-ban. Megnéztünk egy ilyen számadást, .s a jövő terveit megyénk tanácsi iparának egyik »nagyüzemmé« nőtt érdekeltségében, a Kézműipari Vállalatnál. A telefonkönyvben lapozgatva, a vállalat címénél néha lekicsinylő érzése van az embernek. Ótemető utca 2. Ugyan mekkora cég lehet az, melynek központja ilyen eldugott helyen fekszik. De ez csak a hely jelentése keltette szubjektív gondolat, mert a Kézműipari Vállalat ténylegesen nagyüzem. A tanácsi vállalatok közül itt foglalkoztatnak legtöbb munkást. A vállalat 1957-ben ugrásszerűen fejlődött. Aki járt itt a múlt év elején, amikor alig 200 főt foglalkoztattak, az most méltán elcsodálkozna. A dolgozók száma 1600 főre emelkedett, s a termelési érték szemben az 1956. évi alig több mint kilenc millióval, tavaly elérte a 40 millió forintot, holott a vállalat tevékenysége még nincs kiter- 1 jesztve az egész megyére, Eljárást indítottak a sükösdi karácsony fadrágító ellen Horváth Gyula, a Sükösdi Földművesszövetkezet üzemág- vezetője a bajai piacon árulta a karácsonyfát, csak éppen nem a hivatalos áron. Három esetben ellenőrizte a járási ügyészség és minden alkalommal árdrágításra Kecskemét gondjai nagyrészt a gazdagodásból erednek — VÁROSUNK LAKÁSHELYZETÉRŐL — Lakást, lakást, lakást.. .1 Ezt kérik, követelik a fiajtal házasok, a vidékről Kecskemétre települők, s ezt sürgetik azok, akik lakáshiány miatt messze községekből kénytelenek minden áldott nap vonattal, motorral, busszal a városba járni. S ha nincs? Ha nem kapnak? •— Mérgelődve és magukat emésztve kezdik elölről a lakáskeresést, sőt —, bíróságainkhoz érkezett már be ilyen ok miatt házassági válóper ügyében kereslet —> a házastársak egymást okolják: »élhetetlen vagy, nem tudtál a családodnak lakást biztosítani...« Pedig nem a lakáskeresők élhetetlensége az oka a kecskeméti lakásínségnek. Mit mutatnak a számok ? Nézzük csak elölről. Az 1930-tól 1937-ig eltelt hét esztendő alatt Kecskemét lakossága 5049 fővel szaporodott. Az 1950-től 1957-ig eltelt hét év alatt pedig — jóllehet időközben lekapcsoltak a város területéből és önállóvá szerveztek kilenc népes községet —, a természetes szaporodás mégis a 30- ás évekbelit is meghaladta: 5434 fő volt. A fentiek szerint emelkedett a házasságkötések száma is. 1930-tól 1937-ig 4799 házasságot jegyeztek be a város anyakönyvébe, 1950-től 1957-ig pedig 6035-ötü Csupán a megszaporodott lakosságot, s az egyre növekvő számú fiatal házasokat is elég murka lelt volna ellátni lakással! Emellett azonban megyeszékhely lett Kecskemét, s az itt letelepülő vállalatok, üzemek és intézmények — megfelelőbb épület hiányában — 350—400 lakást foglaltak le maguknak; — városunk kezd kinőni mezőváros jellegéből, s ha külsejében nem is, de feladataiban egyre nagyvárosiasabb jelleget ölt. Mint a kamaszlány gyermekkori ruháiban —, olyan most Kecskemét. A kereskedelmi vállalatok raktárai — annak egyáltalán nem alkalmas — főútvonalakon, redőnyös bolthelyiségekben szoronganak, a Baromfifeldolgozó Vállalat — engedély nélkül — a leendő újtelepülés központi helyén épít kazánházat és 50 méteres kéményt, s a Sütőipari Vállalat is bajban van: helyiségei szűkek, a város kenyér- ellátására alig elegendők. Minderre ráadásul: a 70 százalékban vályogból készült kecskeméti házak közül évente 120 válik lakhatatlanná!! 1950-ig városunkban sem állami, sem pedig magánerőből való építkezés nem történt nagyobb arányokban.. Az 50-es években azonban mind az állami, mind a magánépítkezés, igen nagy erővel indult meg, s erre bizonyság a többszázlakásos új, Rákóczi úti bérháztömb is. S a lakásépítkezés üteme csak az ellenforradalom miatt állott, illetve lassult meg! így érthető, ha az 1957-ben beérkezett 2625 lakásigénylésre csak 249 lakást tudtak kiutalni a városi tanácsnál. A lakosság szaporodik, a lakások száma nedie — a fokozódó építkezés ellenére is — csökken! Városrendezési tervet — mielőbb! Milyen — a város építésére vonatkozó — terveket, törekvéseket és elképzeléseket tudunk e meglehetősen szomorú képpel szembeállítani? Elsősorban a már elkészült, de még el nem fogadott (!!!) városrendezési tervet. Nélküle nem tudjuk egységes képben látni a jövendő Kecskemétjét, s nélküle nem tudjuk kijelölni az egyes üzemek leendő telephelyeit, amelyek így kénytelenek helyükön — engedély nélkül építeni! (Mint tette azt az előbb említett Baromfifeldolgozó Vállalat, s a villanyerőre átalakított malom is.) Valószínűleg államunktól fokozottabb méretű támogatást kapunk majd a jövőben bérházak építésére, a városi csatornahálózat gyorsabb kialakítására, de éppen az égető lakásínség kötelez bennünket arra, hogy más, — gyorsabb megoldásokat is találjunk városunk fejlesztésére. Bajaink a város gazdagodására vallanak. S a gazdagodással járó bajok rendszerint — ebben az esetben is — magukban hordják azok kijavításának lehetőségét is. Mit lehetne tenni? Elsősorban gondolunk a házak épségének megóvására, s kijavítására. Kötelezni kellene a húztulaidonosokal házaik, épüjött rá. Horváth egy 36 forintos fáért 40 forintot, egy 38 forintos fáért szintén 40 forintot, egy 40 forintos fáért pedig 47 forintot kért. Az árdrágító ellen megindították az eljárást. a Kézműipari Vállalat számadása 1958-ban a fokozott mérvű fejlesztésnek — többek Időzött — éppen ez a célja. Erre utal a Kézműipari Vállalat ez évi tervszáma is, melyet 90 millió forintban hagyott jóvá a megyei tanács végrehajtó bizottsága. És itt meg kell állnunk, a közérthetőség kedvéért pár számítás erejéig. Ha a múlt évi 40 milliós termelési értéket munkadarabokra bontjuk, kiderül, hogy 330 000 darab konfekcionált és egyéb árut (részleteire bontva mintegy 100 000 férfi alsó- és felsőruhát, ugyanannyi női ruhát és fehérneműt, majdannyi leányka, fiú és gyermeknek való öltözetet, s mellette többezer ágynemű-garnitúrát, kosarat, fonott árut, szőnyeget, paplant és több mást) gyártott a Kézműipari Vállalat, Az említeti pár számból már nyilvánvaló, hogy ebben az évben közel egymillió darab ruházati és közszükségleti cikket ad majd át a vállalat a kereskedelemnek. Leírni persze ezt egészen egyszerű, de vizsgálni, hogy mennyi nem várt és sejtett nehézséggel kell addig megküzdeni, míg a munkások, munkásnők fentebb írt terméke a fogyasztókhoz kerül — ismételjük — ezt vázolni már közel sem olyan egyszerű. Őszintén szólva, a vállalat vezetőségének több tagja kicsit fél is ettől a nagy tervtől és nem ok nélkül. A múlt esztendőből ugyanis több rossz emléket hoztak magukkal. Több hónappal eltolódott például a Kiskunfélegyházi Cipőgyár megindítása és más vonatkozásaiban is baj volt a vállalatfejlesztéssel. Vajon mit hoz majd e tekintetben az új év, hiszen ilyen magas termelési érték előállításához alapfeltételeket teremteni, a munkásoknak megfelelő anyagmennyiséget és munkahelyet biztosítani nehéz dolog. Itt van csak egy kis példa: a Petőfi Népe falinaptárának jobboldalán már ott van a Kézműipari Vállalat kecskeméti mér- fékutáni szabóságának, a MÉ- RUSZ-nak Rákóczi úti új címe, /a valóság azonban még mindig >az »isten háta mögött«, az Óte- /mető utcában találja a MÉ- sRUSZ-t, holott a hirdetés nem /sajtóhiba, ellenben hiba az, (hogy a megyeszékhely vezetői /eddig nem tudtak érvényt szegezni ez ügyben hozott határo- /zataiknak. é Pedig ez az egy munkahely, Múl azon, hogy központi helyre /kerülne — a kecskeméti MÉ- sRUSZ —, azt is jelentené, hogy 15-600 kecskeméti munkásasszony (keresethez juthat, mert a méritek utáni szabóság helyén létesítendő konfekciószabászat el tud- >ná látni őket varrnivalóvaL > A kecskeméti esetről azért (is tettünk említést, mert az /eredmények mellett a gondok is (beletartoznak egy vállalat szám- ive lésébe. Ezekről pedig annál is (inkább írni kell, mert legalább Í16-ra tehető azon iparágazatok : száma (bőrfeldolgozás, bőrdísz- ímű, különböző műanyagok fel- í dolgozása, stb.), mellyel foglal- íkozhatna a Kézműipari Vállalat, ;ha minden megyei szervtől, ée: felsősorban a városi tanácsoktól (megkapná azt a segítséget, amit '90 milliós tervéhez a megye la- íkossága T958-ban jelentkező igé> nyelnek kielégítéséhez méltán (meg is érdemel. Sándor Géza f Akár szándékkal, akár szán* (déktalanul tévesztették meg /hétfőre virradó éjszaka a menütöket azok a telefonálók, akik [az állítólagos Bende Mária, Ep- -reskert u. 30. számú házban la- ;kó gyomorhurutos beteghez hív- -ták ki a mentőkocsit — rosszul (tették. A mentők a jelzett ház- ;ban —, de a környékén sem — találták a nevezett beteget s’ míg ,ők haszontalanul töltötték az [időt, egy másik, súlyos beteget emiatt nem tudtak kórházbr /szállítani. leteik rendbehozására, s időkö-5 zönkénti tatarozására. < A másik, eddig nem eléggé ki-( aknázott lehetőség — a magán-/ erőből s állami támogatással, a( részben kölcsönnel történő épít-/ kezés. Bérből és fizetésből élő/ dolgozókat érint leginkább a> mostani lakáshelyzet, de bizo-/ nyos, — ha erre lehetőség nyil-> na —, sokan vennének fel álla-< mi, OTP-kölcsönt öröklakás épí-S lésre, mint ahogy sokan élnek/ a családiház-építési kölcsön le-y hetőségeivel is. Ennek a kölcsön-/ nek a feltételei olyan kedvező-s ek, hogy egy—másfél évi taka-/ rékoskodással igen sok dolgozót számára lenne hozzáférhető a> lakásépítés. Ezért hcíyes lenne,/ ha minél hamarabb megindíta-y nánk városunkban az OTP-köl-/ csönnel épülő öröklakás-akciót/ is, a családiház-akció mellett —,/ főleg a városrendezés sorány emeletes házak építésére terve-/ zett új lakótelepeken. / Mindezeken túl pedig küte-y lezni kellene a jelenleg lakáso-/! kát lefoglaló vállalatokat —, el-y sősorban a MESZÖV-öt, keres-/! kedelmi vállalatokat, hogy záros/ határidőn belül építsenek ma-/ guknak székházat, illetve sajáté üzemet a számukra fenntartott/ területen, s jelenlegi épületeiket/ adják vissza lakások céljaira. V »Sokat érünk mi a tervekkel,/ s az elképzelésekkel« — mond-V hatják azok, akiknek naponta/! 25—30 kilométert kell vonatoz-y ni, motorozni, hogy munkahe-/ lyeikre érjenek, s azok, akiké szűk és drága albérletekben szó-/ ronganak. De mi nem is meg-é nyugtatni akarjuk őket: ebbe a/ helyzetbe belenyugodni nem le-/ hét. Inkább arra akarunk kérni/ mindenkit, hogy küzdjön saját/ munkahelyén e tervek, elképze-y lések valóraváltásáért, a jővén-/! dő szép, nagyvárosáért, Kecs-V kéméiért. {—-ng—fi, Ó év végén I
