Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

A múlt év végén cikket írtunk erről, milyen fejlődést ért el megyénkben a Kisipari Termelő- szövetkezetek Szövetsége, illetve az irányításuk alá tartozó egyes ktsz-ek. »Az ipari termelés frontján« című rovatunkban most, az ev elején megnéztük, hogy mi újság a ktsz-ekben.

Gyümalcsosztalvozó, irtorka- tolto, borsószelektaio

Az olvasó nem is gondolná a nevéről ítélve, hogy mennyi mindennel foglalkozik Kecskemét egyik kisipari termelőszövetkezete, az Autó- és Gépjavító KTSZ. Az ország konzerviparának készítenek igen komoly gépeket. A ktsz-től eddig 4 darab gyümölcsosztályozó gépet, 5 db meggyszártépőt, két uboikatöltó- szalagot és két borsószelektáló felszerelést rendeltek, mintegy 7U0 000 forintos értékben. Ez a rendelés igen komoly munka elé állítja a szövetkezet tagságát, de reméljük, mivel megvan a kellő szakértelem és szorgalom, nemsokára már arról adhatunk hírt, hogy egyik-másik készítményüket már útnak is indították az ország valamelyik konzervgyárába.

Emeletes üzemház

Kiskőrösön a Vegyesipari KTSZ egészen a legutóbbi időkig a község különböző részein több kis helyen végezte felelősségteljes munkáját. A közelmúltban azonban átadták rendeltetésénél* a ktsz új székhelyét, egy komoly, emeletes üzemházat, melynél* költsége a KISZÖV tájékoztatása szerint mintegy 350 000 forintba került.

Az új üzemház megszünteti a ktsz szétszórt jelleget, lehetővé teszi, hogy a különböző üzemrészeket egy helyre vonják össze. Ezzel tehetőség nyílik a szalagrendszerű termelés bevezetésére,

Vásároljon: Szovjet (K. 55.) típusú, 125-ös motorkerékpárt. Masszív és ötletes építése következtében terep-használatra is kiválóan alkalmas. Kapható minden FMSZ és Kiskcr-árudában.

2359

j a minőség javítására, hatékonyabb így az ellenőrzés, jobb a raktározás, mindez pedig a minőség javulása mellett jelentős önköltségcsökkentést is eredményez a szövetkezet dolgozóinak. Arról is értesültünk, hogy a kiskőrösihez hasonlóan, a Kalocsai Építő- és a Bajai Lakberendező KTSZ is új, modern üzemházba költözött a közelmúltban.

Szandál, cipő, csizma, bakancs

Minél hidegebbre fordul az időjárás, annal inkább érzi az olvasó, milyen szolgálatot tesz egy-egy jól elkészített cipő. Mennyit ad ebből március végéig, vagyis a téli hónapokban a megyénkben működő számos cipőipari termelőszövetkezet? Március végéig 6000 pár kisipari módon gyártott férficipőt és 11 ezer női lábbelit adnak át a kereskedelemnek, ízléses kivitelben. Készül ezenkívül 2500 pár túracipő, sportcipő, mi több, érkezett annyi bőranyag, hogy 1000 pár 750 forintos bokszcsizma is elhagyja a műhelyeket.

Mindez nagyon szép, azonban a méretes, rendelt cipőkre, illetve az e téren mutatkozó kilátásokra már nem mondhatjuk el ugyanezt. A megye cipőipari szövetkezetei ugyanis nem több, mint 3600 pár méretes, rendelt cipőre 1 aptak anyagot, ami amellett, hogy kevés, belőle még a választék sem nagy. Hogy csak egyet mond ,nk, a kereskedelem és igen sok cipőt készíttető vevő igénye is a fekete bőr, ami bármennyire is keresett cikk, mégis ,azt kell mondanunk, hogy nincs, vagy csak nagyon kevés van belőle.

Kútszivattyú, páncélredőny, metszcoüá exportra

Megyénkben igaz, egyelőre kevés azoknak a ktsz-eknek a száma, melyek eddigi működésükkel kivívták, hogy exportmegrendeléseket kapjanak, de akik szállítanak, azok külföldön méltán öregbítik a magyar kisipar régi jó hírnevét. A Bajai Vas- és Fémipari KTSZ az elmúlt negyedévben Mongóliának 60 db kútszivattyút szállított, ez évben

pedig március 31-ig ugyanebből a gyártmányból 50 darabot indít útba a Kínai Népköztársaságba. Ez a ktsz Egyiptomnak már szállított hetven automata tűzálló páncélredőnyt, s erre, valamint hasonló cikkekre, mint megtudtuk, Egyiptom részéről 1953-ban is reflektálnak. így a Bajai Fémipari KTSZ már most készül az Egyiptomnak történő exportáruk gyártásának megszervezésére.

A Kecskeméti Mezőgazdasági KTSZ, melynek termékeit hazánkban igen sok gazda, termelő- szövetkezet és allami gazdaság ismeri, legutóbb 2000 darab metszőollót szállított Albániába. A felsőbb szervek a szövetkezet eredményeire felfigyeltek, számításba vették eddig végzett jó munkáját, ami a számok tükrében azt jelenti, hogy a Kecskeméti Mezőgazda ági KTSZ 1958-ban egyéb termékei mellett 25 000 darab metszőollót exportál majd a környező országokba.

Poüturozógép, könnyebb termelés, több bútor

Aki valamit is ért a bútor- gyártás nem könnyű munkájához, az tudja, hogy itt a legnehezebb fizikai munkák egyike a fényezett bútoroknak adandó politúros alap, szaknyelven a grundolás. Ez a gyártási folyamat amellett, hogy igen nehéz fizikai munkával jár, éppen a lassúsága késlelteti a többtermelést olyan nagy asztalosipari ktsz-ekben, mint a kecskeméti, a kiskunfélegyházi, vagy a bajai lakberendező.

A termelés meggyorsítására, a fizikai munka megkönnyítésére, mint megtudtuk, mindháronl szövetkezet politurozógépet rendelt, illetve vásárolt 20—22 000 forint értékben. Az új gép a Kecskeméti Asztalosipari KTSZ- ben már működik is, s azt a munkát, amit eddig hat ember igen nehezen végzett, az ötletes gép, s egy kezelő könnyedén megcsinálja. A politurozógépek beszerzésének eredménye az is, hogy a Bajai Lakberendező KTSZ, amely eddig csak festett bútorokat gyártott, ez év második negyedében már fényezett bútorokat is fog gyártani.

V

asárnap délután két óra van (persze, az elmúlt vasárnapról van szó, még tavalyról), s itt állok Solt vasútállomásán. Célom: Kecskemétre vonatozni, mivel nincs autóbuszközlekedés ezen a napon (ha van, tájékoztatóim rovására írandó a tévedés). Reményem: nem sok. Már azt illetően, hogy hamarosan megérkezem a hírős városba. Mert ahogy böngészem a menetrendet, uramisten, kiderül: úgy megyünk majd, mint az a bizonyos szamár, amelyik ösz- sze-vissza barangolt a bogáncs után, miközben a Tisza medrét ekével meghúzta. Mi is előbb fölmegyünk északkeletnek, egészen Kunszentmiklósig, innen le, délkeleti irányba, s jó nyolcvan kilométeres utazás után megérkezünk Solttól kb. 25 km-re, Fü- löpszállásra, s e hatalmas, fordított V betű után indulhatunk tovább, Kecskemétre.

De legalább menjünk már! — Ahá, lehet, jön a vonat. Akkora hanggal, hogy az ember azt hinné, egy kerekeken járó földi szputnyik érkezett meg, megfelelő sebességgel, pedig dehogy. Az az érzésem, mintha nem is az apró kerekű mozdony vonná a vagonokat, hanem ezek tolnák azt, — s egy magunk költötte gyerekkori versike csendül föl bennem, amelyet annak idején nyelvöltögetés közben szavazattunk a Dunántúlon, a puszta mellett eligyekvő vicinálisnak: »babot eszik, veszekedik, babo-teszik, vesze-kedik!«

Viszont fürdőmeleg van a fülkében, ami kárpótol a lassúságért. No, és a látnivaló. A széles, havas határ, ami Bozsó Jancsi

KISKUNSÁGI VONATON

festőművész barátomat juttatja eszembe, aki a megye túlsó szélén ecsettel örökíti meg a telet. Eszembe jut egy kolléga is, aki bizonyára vezércikket kanyarí- tana a látottakról, mivelhogy nem egyhelyütt künn maradt a kukoricaszár a mezőn.

»Babot eszik, veszekedik« —, s megyünk áldott vasárnap délutáni nyugalommal. Elálmosít a tempó, de Szentmiklós után esz- mélkedem, s eszembe jut — saját magam is.

Hiszen riporttéma kínálja magát itt, a vonaton, sajnálom, hogy eddig sem rögzítettem meg legalább az emlékezetemben mindazt, amit a fülkében felfogott a szemem, fülem.

De most résen leszek.

S

zép, két-vaskos hajfonatú, tizenhétéves forma leányka ül a pádon, igazi bácskai - szépség. Akkora »udvar« veszi körül, hogy egy királyleányt sem nagyobb. Pestről a falujukba utazó fiatalemberek teszik neki a szépet. Egyikük valamelyik állomáson le is száll, havat hoz fel, mert a leányka kezet akar mosni. Miután teljesült kívánsága, a másik fiatalember szolgálatkészen nyújtja neki törülközőül a rendeltetési céljára még nem használt zsebkendőjét. Bájos jelenet az egész, lovagias, brávó, fiúk!

Egy velük szemben ülő — nagyobb a kucsma, mint az ember — idősebb bácsika nem is temeti magába véleményét, példálózgat a szívről, mármint hogy az ilyen

szép lány, biz’ a’ nem csoda, ha mozgásba hozza a legényszlve- ket.

— Nagy baj is az, ha a szívvel van baj — sóhajt az egyik fiú.

— Van arra is orvosság — vigasztalja az öreg.

— Maga talán orvos, tata?

— Nem a’, de értök ahhoz is. A szívhöz. Mer’ tudja, ha kotyog az embör szíve, minden röggel egyik meg egy girízd fokhagymát egy szelet könyérrel, a’ jó, az a jó a szív baja ellen.

Kacagás.

No várjon csak kend, s össze- kacsintásukból látom, a fiúk bírókra készülődnek az öreg tré- fálkozhatnékjával. S amikor megkérdi egyiküket, hogy menynyibe került az a szép karóra a csuklóján, az huncutul feleli:

— Egy nagyfröccsbe.

Hogy itt tartanak, célzások hangzanak el a bácsi italos kedvére, följebb és mindig följebb hágnak a létrán, s már odáig értek, hogy kimondják a szentenciát:

— Hiába is beszél, tata. hiMese is lehetne, ha nem volna igaz...

Kikinkucs és Kukunkucs országsrégi vetélytársa egymásnak, de a szó jobbik értelmében. Az egyik trónján Rohamházi Gedeon uralkodik, a másik népe Szaladvári Győzőt vallja szeretett uralkodójának. Mindketten — ellentétben sok másféle királlyal *— tehetségük és tudásuk legjavát áldozva, őszinte buzgalommal munkálkodnak Kikinkucs, illetve Kukunkucs felvirágoztatásán, népük boldogulásán. De mert a királyok is gyarló emberek — árgus szemekkel figyelik egymás eredményeit s hacsak a királyi tapasztalatcseréken mód adódik rá, szívesen verik bele egymás szívébe az irigység tüskéit. Ha Kikinkucs felett süt a nap, Rohamházi Gedeon büszkén hirdeti, hogy az az ő közbenjárására történt,— Szaladvári Győző viszont enyhe gúnnyal legyint: ők küldték el szándékosan a napot a szomszédba, mert náluk most éppen esőt kíván a csicsóka...

Szaladvári birodalmában nemrég hatalmas munkához láttak; Kisütötték: mennyire balga ember volt Kolumbus Kristóf, hogy a földet körülcsónakázva akart eljutni Amerikába. A huszadiK században Kukunkucs a modern technika segítségével egyszerűen lyukat fúr a földgolyóbisba s így közönséges liften lehet majd közlekedni Kukunkucs és Amerika fővárosa között. Meg is kezdték a fúrást, azt is bekalkulálva, hogy ezen a módon mennyi értéket, kincset, nemesfémet és ásványvizet lehet a föld színére hozni s Kukunkucs fejlesztésére fordítani. Ám Kikinkucs népe és derék uralkodója hallva a szomszédság kezdeményezését, felhördült. — Amit ez a nyamvadt Kukunkucs megcsinál, azt mi a kis- ujjunkból kirázzuk! Sőt, a mi lyukunk hamarabb kész lesz és atomhajtású, csipkével tapétázott lift szaladgál benne! — fogad- kozott Rohamházi Gedeon és népe. S ők is fúrni kezdtek.

Ettől kezdve lázas munka folyt mindkét országban. A Nemzetközi Trombita című világhírlapot felváltva csengette telefonon hol Kikinkucs, hol Kukunkucs. Az újság már az időjárásjelentéshez hasonló állandó rovatot nyitott a fúrási eredményeknek s a totó, lottó hívei milliószámra tértek át a sokkal izgalmasabb futtózásrg s önfeledten tippelték: ezen a héten melyik versenytárs jut csak pár centivel is mélyebbre földanyánk gyomrába..: Rohamházi és Szaladvári izzó buzgalommal lelkesítették a fúrókat s naponta fogadkoztak a sajtónyilatkozatokban: a mienk lesz a szebb, a mienk lesz a jobb!... Lapzártakor a fúrás még tart..:

S a mese komoly tanulságát így összegezi az alulírott szerény

krónikás:

1. Bár széles e világon minden fúrót csak effajta okos és hasznos célokra használnának..,

2. S búr minden királyok, uralkodók, vezetők versengése ilyen nemes és tényleg a nép érdekében történő volna, mint Rohamházi Gedeoné és Szaladvári Győzőé..;

G. K.

Termelők figyelmébe!

I Terménylorgalmi Vállalat is a Ffildmüveaszövetkezet

felvásárló telepei továbbra is napi áron vásárolják a búzát, rozsot, kukoricát és egyéb terményeket.

Az árak megérdeklődése céljából keresse fel a helyi felvásárló telepeket.

Bice megyei Terményfargalml Vállalat Kecskemét

2524

szén Szabadszálláson nincs is szőlő. (Mivel odavalósi az öreg.)

— Nincs-e? Egy lóhátas embör álló nap se járná be.

— Az meg milyen ember? Olyan háta van, mint a lónak?

Befogták az öreget, s így megy Szabadszállásig: az öregség és ifjúság összeméri erejét a kedélyeskedésben, s mi tagadás, az öreg (pedig huszár vöt még a közösöknél) alig-alig bírja az attakot. El is ismeri, meg is jegyzi: nem gondolta, hogy ilyen vidám társaságba keveredik.

A leányka meg csak nevet avval a csupagyöngy szájával, hogy ő volt az okozója az egésznek.

Am szálljunk át Fülöpszállá- son a kecskeméti vonatra.

Dicséret a vasútnak, melegek ezek a fülkék is. Hely van, aludnék hát, mert mondják, hogy egyik példaképem, Móricz Zsig- mond is kitűnően tudott voná- ton aludni, s ha már az ember valakinek a nyomdokába akar járni, kezdje az első lépéseket a könnyebbik végénél, nem igaz? De nem megy az sem.

»Pesti, Pestről, Pesttől, Pes-. ten« — előbb csak ezeket a szavakat értem, jobban odafigyelek, hogy honnan, hát két ifjú hölgy egy idősebb, svájci sapkás férfi társaságában adja tudtára a fülkényi néhány utasra összezsugorodott világnak, hogy ők ám pestiek, onnan jöttek. Nem nehéz kitalálni — magatartásukkal segítenek hozzá —, hogy színészek, s kimennek valamelyik tanyára előadást tartani.

— De drágám, képzeld, az állomásról kocsival visznek tovább. Brrr. Ebben a hidegben. Az a vacak Feri is ilyen helyet talált ki nekünk. Persze, ő így is megkeresi a kétezrest. Nekünk meg a kaját is meg kell fizetnünk. Bezzeg a többiek, akik Győrbe mentek. Az egy úri hely.

Aztán:

— Az a Maca tud táncolni? Egy frászt! Tangónál csak körüljárja a színpadot. Combbemutatót tart.

Aztán:

— Smaszi bácsi, ahogy így elnézem magát, el tudom képzelni, milyen lehetett húszéves korában. Maga egy áldott jó férj lehet, Smaszi bácsi.

Aztán — leszállnak.

Aztán — elalszom.

M

ozgolódásra riadok fel, egy fiatalasszony leszálláshoz készülődik a szemközti pádon. Megkérdem tőle a vonaton felébredt ember ijedt hirtelenségével: »Már Kecskemét?« — Még csak a külső állomás —* s egy pillanatra úgy néz bele az álmos szemembe, de olyan bűbájosán, hogy... na, aztán le- száll. I

Mit tehetnék mást, leszállók én is — a következő, a nagyállo- máson. A mozdony mintha visz- szaadná a kölcsönt, s ráadásul azért is mérges, mert megállás előtt megcsúszott a kereke: — »Maaajd-nem megetted a babot ... te ísss!«

Nana — és fütyörészve elindulok a városba.

Tarján István