Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-31 / 26. szám

AMI FONTOS A NYUGDÍJAZÁSHOZ

Mi a munkavállalói nyilvántartás jelentősége?

I®y is segítsük

a kislétszámú pártszervezeteket

Néhány héttel ezelőtt jelent meg a munkaügyi miniszter rendelete, mely szerint az SZTK- nál 1958. január 1-től bevezetik a munkavállalói nyilvántartást. A bürokrácia esküdt ellenségei azt mondhatnák, hogy már megint újabb kartonok , születtek, amelyek megkeserítik a közönséges földi halandó, illetve SZTK-tag életét. Ezúttal mégsem erről van szó. Nem növeli a bürokráciát, mert helyette megszűnik egy olyan nyilvántartás, amely nem vált be, sőt csökkenti az adminisztrációt, mert feleslegessé teszi az eddigi kutatómunkát, levelezést.

Mi volt eddig a gyakorlat? A munkavállalók, míg fiatalok, bírják a munkát, addig nemigen törődnek azzal, hogy rendben legyenek munkaviszonyukat igazoló irataik. Csak amikor betöltik a nyugdíjkorhatárt, akkor döbbennek rá, hogy ez vagy az az irat hiányzik és nem tudják igazolni munkában eltöltött éveiket. Különösen azoknál fordult ilyesmi elő, akik gyakran változtatták munkahelyüket, s még ők maguk sem igen emlékeznek arra, hogy mikor melyik vállalatnál dolgoztak.

Az új nyilvántartás bevezetésével kapcsolatban kérdéseket intéztünk Valent Jánoshoz, a kecskeméti SZTK alközpont nyilvántartási osztályának előadójához, hogy tájékoztathassuk olvasóinkat erről, a dolgozókat közelről érintő rendeletről.

KÉRDÉS: Mi a lényege az új nyilvántartásnak?

VÁLASZ: Eddig vállalatonként, illetve munkaadónként tartottuk nyilván a dolgozókat. Ez a bonyolult, nehézkes, szerteágazó nyilvántartás hosszadalmassá tette a dolgozók nyugdíj- igényeinek elbírálását. Most a .munkavállalóknak fektetünk fel kartont, amelyre rávezetjük: melyik munkaadónál mikor és meddig dolgozott. Ebből azután, ha egy dolgozó eléri a nyugdíj- korhatárt, könnyen megállapítható igényjogosultsága. A munkaviszony igazolása mellett a munkabérre vonatkozó adatok <s könnyedén megállapíthatók

ezekről a kartonokról, ami ugyancsak gyorsabbá teszi az igények elbírálását.

KÉRDÉS: Mi történik abban az esetben, ha a régi munkaviszonyra vonatk'-’-s adatokat keresnek? - -- • VÁLASZ: Ka már az ') nyilvántartó lapokkal dolgozunk, könnyű dolgunk lesz, mert a munkavállalók kartonjáról megállapíthatjuk a szükséges adatokat. Igaz, ezután is előfordulhat, hogy az igénylő nem mindig a mi körzetünkben dolgozott, ez esetben attól az SZTK alközponttól kérjük az adatokat, amelyhez a régi munkáltató telephelye tartozott.

A régi nyilvántartás szerinti adatok beszerzése már jóval nehezebb. Megtörténhet, hogy a vállalat — ahol az igénylő dolgozott — megszűnt, vagy beolvadt más vállalatba. Ilyenkor sok nehézségbe ütközik, utánjárásba kerül a nyugdíjügy elintézése.

KÉRDÉS: Mire kell ügyelni a dolgozóknak az új nyilvántartással kapcsolatban?

VÁLASZ: A munkavállalókról csak azt a munkaviszonyt tart-» juk nyilván, amelyet a munka-? adó bejelent. Ezért ajánlatos, ha» a dolgozó, aki munkát vállal,? személyesen meggyőződik az? SZTK-nál, hogy be van-e jelent-? ve? Előfordulhat ugyanis, főleg* a magánszektorban munkát vál-' laló dolgozók esetében, hogy nem jelentik be, s ebben az esetben igazolatlan marad munka- viszonya. Az SZTK-nak nincs módja minden munkaadót rend-, szeresen ellenőrizni. Nyilvántartási csztályunk szívesen ad felvilágosítást a dolgozók ilyenirányú kérdéseire. j

KÉRDÉS: Milyen egyéb eseteknél használják fel a munka-\ vállalói nyilvántartást?

VÁLASZ: A nyilvántartó kar-i tonok bevezetésével az egyéb! szolgáltatások intézése is meg-! gyorsul. A szülési segélynél pél-: dául 270 napi tagság igazolása: szükséges. Lehetséges, hogy a! jelenlegi munkaadójánál a dol-i gozó még ennyi munkanapot:

nem töltött el. A kartonon azonban fel vannak tüntetve előző munkahelyei is, könnyen megállapítható róla, hogy rendelke- zik-e a segély kiutalásához szükséges munkaidővel. Vonatkozik a temetkezési és egyéb segélyekre is.

Végül beszélnem kell még a száz dolgozónál többet foglalkoztató és önálló SZTK kifizető hellyel rendelkező üzemekről, vállalatokról. Ezeken a helyeken az SZTK ügyintézés feladata a munkavállalói nyilvántartás vezetése. Munkájuk ellenőrzésére és segítésére a szakszervezeti bizottságokat kértük fel.

Ha elkészül a nyilvántartás, gyorsabbá válik a dolgozók nyugdíjügyének és egyéb szolgáltatásainak intézése.

N. O.

— Vasárnap zenekari hangverseny zajlott le Baján a művelődési ház Dózsa-termében. A hangversenyen fellépett a pengetés zenekar és első esetben adott önálló hangversenyt a városi fúvószenekar.

Cikkeink nyomában

Miért késik a megyei parketta nyár! ás

KISKUNHALASON?

r

V..

CSAK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN TALÁLTAK MEG BOLDOGULÁSUKAT

tavaly októberben közzétettük a Petőfi Népében. Aztán teltek a hetek, hónapok. Ránk köszöntött az új év. Már itt van január vége és mégis: 1957. október 25-e helyett talán február első napjaira írhatjuk a próbagyártás megkezdését. Miért? Erre kerestünk választ, ami akkori hírünk mögött volt és részben van jelenleg is.

A parkettagyártógépet

először a budapesti Könnyűipari Gépgyárban akarták megrendelni, de ott csak 1958 végére vették volna tervbe. így másodszorra a Bútorgépjavító Vállalatnál próbálkoztak. Nem sok szerencsével. Május—júniusban lett volna valami a dologból.

jövőjük szorosan összefügg a mezőgazdasági nagyüzemekkel, a termelőszövetkezetekkel.

Jól működő, főként agrárproletárokból áhó termelőszövetkezetek példájával jól lehet ezt bizonyítani számos községben. A kerekegyház! Dózsa 90 százaléka szegényparaszlókból áll. Azelőtt kulákbirtokokon, napszámban dolgoztak, szegényesen éltek. Most az 50 család közül 40-nek van rádiója, majdnem minden tagnak saját kerékpárja, több család akar az idén házat építeni. Ugyanez a helyzet a jánoshalmi Új Alkotmány Termelőszövetkezetben. Itt is jómódúak a tagok. A volt szegényparasztokat a közö6 gazdaság emelte fel. Nagyszabású terveik vannak a szövetkezetük fejlesztésére. Növelik az állatlétszámot, tíz holdra emelik az öntözéses kertészet területét. A község agrárproletárjai látva társaik előrehaladását, egymás után kérik felvételüket a közösbe.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy 1956. október 30-tól 1957. október 30-ig 1474 földnélküli lépett be a termelőszövetkezetekbe.

A szocializmus építése során szükséges a termelési költségek további csökkentése, amit a félproletárok szegényes gazdasági felszerelésükkel nem tudnak megoldani. A termelőszövetkezet fejlődésében mind kevesebb lehetőség lesz a tartalékföldekre, a különböző földbérletekre. Mindezek még inkább szükségessé teszik a szegényparasztok számára, hogy a termelőszövetkezetben keressék megélhetésüket,

( Molnár András

Az MSZMP agrárpolitikai tézisei megállapítják, hog? többet kell törődni a mezőgazdasági munkások, félproletárok, törpe- birtokosok szervezésével. Különösen 1949-től hanyagolta el a párt ezt a réteget. Ez jelentős hibákra vezetett. Mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség gyengült meg.

Megyénk szegényparasztságának helyzetét vizsgálva szükséges megemlíteni néhány számadatot. Az elmúlt évek során, a íöldjuttatáson túl, 5000 agrárpro. letár talált nyugodt megélhetést a termelőszövetkezetekben. 7000 család helyezkedett el állami gazdaságokban, több tízezer család pedig az iparban. Ez a helyzet 1952-ig alakult ki. Ettől kezdva azonban nem javult lényegesen a még agrárproletár- és félproletár-sorban levők helyzete.

Az 1956-ban összeállított gazdalajstrom szerint 83 000 három katasztrális holdon aluli gazdaság van a megyében.

Ez a szám az összes paraszti gazdaságoknak 45,6 százaléka. Ezen belül 26,7 százalék az egy katasztrális holdig terjedő birtokok száma.

Ha ehhez hozzávesszük a földdel nem rendelkezőket, vagyis az agrárproletárokat, a megyében mintegy 90 000 agrárproletár és félproletár családról beszélhetünk.

Ezek sorsával való tőrödet.

Jobb híján, mivel a termelés megindítása sürgetett. így esett a választás egy vállalkozó pesti gépészmérnökre, aki írásbeli szerződéssel kötelezte magát, hogy a gyártással kapcsolatban lemond minden akadályközlés jogáról és két darab parkettagyártógépet 1957 október végére leszállít Kiskunhalasra, a megyei Faipari Vállalathoz.

Nem így történt. A mérnököt súlyos szerencsétlenség érte. Meghalt egyetlen kisleánya és a gyász úgy letörte, hogy egyszerűen nem törődött semmivel. Az ilyen magatartásról nem köny- nyű ítéletet mondani. Az emberek különbözők. Van, aki munkába önti bánatát, más az italban keres vigaszt, megint mást kiábrándulté, az élettel szemben céltalanná tesz a fájdalmas emlék.

Vitáznunk kell azonban a Faipari Vállalat vezetőinek a dolgok menetébe belenyugvó szemléletével, hiszen a gép hónapok óta félig kész volt már, de önszántukból édeskeveset tettek azért, hogy valami úton elkészíttessék, ha már így alakult a helyzet. Nem törődtek vele, míg nem a megyei tanács ipari osztálya volt kénytelen intézkedni. A két gép jelenleg már ott van a Megyei Faipari Vállalat szomszédságában, befejezés előtt áll a Kiskunhalasi Motor- * és Gépjavító Vállalatnál, de hogyan?

Őszintén szólva furcsának találjuk az irányító szerv részéről a vállalat segítésének olyan módját, hogy helyettük végzik el a teendőket, ők pedig várják a készet. Mire gondolunk? Tohay Lászlót, az osztály műszaki csoportjának mérnökét küldték ki, hogy a gépen az »utolsó simításokat-« elvégezze. Napok óta utasít, irányít Halason, holott neki éppen az év elején egész sor tanácsi vállalat generális műszaki problémáival kellene foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy ilyen segítési módszer alkalmazásával aligha neveljük önállóságra a Faipari Vállalat vezetőit.

Eddig a történtek, ami

októberi hírünk mögött volt. Visszapillantottunk erre az ügyre, persze nemcsak azért, hogy :udomásul vegyük a történteket, iá nem okulásul is. Okulásul és tanulságul, hogy mind kevesebb- szer kelljen utólag regisztrálnunk egy-egv határozat nem -negtörténtét, késedelmes végrehajtását. . S. G.

erősebb támaszai falun, nem folyik e réteg között termelőszövetkezeti agitáció, pedig ott, ahol jó a termelőszövetkezet, ezeket a gazdaságilag ma is nehezen boldoguló szegényparasztokat könnyen be lehetne vonni a közösbe.

Az agrárprolctárok, s az egy-két hold szántófölddel rendelkező szegényparaszti rétegek gazdasági helyzetében ugyanis csak a termelőszövetkezet biztosíthat lényeges javulást.

Saját bőrükön tapasztalták ezt azok, akik az ellenforradalom idején kiléptek a közösből. Azóta sokan ismét kérték felvételüket. Sajnos, néhány helyen nem fogadják őket vissza, arra hivatkozva, hogy miért léptek ki annak idején. Ez rendkívül helytelen álláspont, mert ezek zöme becsületes ember, akik saját kárukon tanulták meg, hogy csak a közös biztosítja boldogulásukat.

Hathatós és rendszeres agi- tációra van szükség a szegényparasztok között.

Nem jutunk előbbre, ha csak általánosan a termelés fejlesztéséről beszélünk. E réteg között másképp kell agitálni, mint a közép-, vagy kisparasztok között. A szegényparasztoknak már most közvetlen érdekük az állandó munka, és kereset biz- íositúsa Hangoztatni kell, hogy.

egyik legégetőbb gyakorlati kérdés. E réteg döntően bérmunkából él. Kevés földje van, ezt is korszerűtlen termelési eszközökkel műveli. A bérmunka nem állandó, gyakran távol is esik a munkalehetőség, mely nagy részben alkalmi és időleges. Ezért a kereset is erősen korlátozott és évszakonként ingadozó.

Ez a réteg leghűségesebb

szövetségese és támasza a pártnak.

Az agrárproletárok és félproletárok ismerték fel legvilágosabban falun az ellenforradalom veszélyét. Sajnos, legtöbb helyen mégis elhanyagolják őket pártszervezeteink. Legritkább eset, hogy céltudatosan támaszkodnának rájuk, pedig nagyon sok közöttük a 45-ös párttag, s az olyan, aki valamilyen formában a felszabadulás utáni első években politikai tevékenységet folytatott. A pártszervezetek nem veszik ezt számba, a legtöbb helyen nem is tudnak arról, hogy kik tevékenykedtek abban az időben a haladó politikai életben.

Sajnos, sem a pártban, sem a párton kívül nem folyik megfelelő politikai szervezésük. Sőt, mivel néhány helyen, például Apostagon, ahol azt látják, hogy a tanácselnök inkább a tehetős parasztok barátságát keresi, félrehúzódnak.

Még köztük sincs tudatosítva, hogy ők a proIcLárha'alom leg| Sokszor nehezen jutnak

?előbbre a dolgok, nehezebben, I mint gondolnánk. Itt van pél- | dául a megyei parkettagyártás I megindítása Kiskunhalason. Ha I a határozat szerint történik, már 15000 négyzetméter parkettának | kész kellene lenni. Égetően szük- I ség is volna rá. A megyei TÜ- í ZÉP úgy nyilatkozik, hogy az f üzem egész évi termelését is le- ► kötné. Igénnyel jelentkezik több [ száz kislakásépítő, emellett egész I sor régi épület padlója vár új t burkolásra, és közületi megren- [ delés is akad bőven.

; Igény tehát van, csak parketta I nincs, pedig a próbagyártás meg- [ kezdését előzetes információk í alapján nem kis örömmel még

meghatározását és elvégzését szolgálják az összevont taggyűlések. Tapasztalataink szerint a pártszervezetek többsége rendszeresen megtartja az összevont taggyűléseket.

Az ilyen összevont taggyűlések egyúttal a kislétszámú párt- szervezetek felkarolását is jelentik. Ezeknek az 5—6 főből álló párt-aiapszervezeteknek rendszeres segítése jelenleg nagy gondot okoz a járási pártbizottságoknak. Duna te tétlenen már az a gando lat is felmerült, hogy a Micsurin Termelőszövetkezet párt-alap szervezetét összevonják a községi pártszervezettel. Nem vitatjuk, lehetséges, hogy Dunatetét- lencn az ilyen összevonás eredményre vezetne. Véleményünk szerint azonban a kislétszámú pártszervezetek munkáját nem a községi pártszervezetbe való beolvasztásuk segít megjavítani, hanem a velük való fokozott foglalkozás, aminek egyik formája az összevont taggyűlések rendszeres megtartása. Éljenek ezzel a lehetőséggel, mindenütt gondosan készítsék elő az ilyen ösz- szevent taggyűléseket és sehol se mulasszák cl azok megtartását.

N. .1.

A falusi pártszervezetek község dolgozóinak érdekét szol gálják. Vezetik, irányítják szocializmus építését, s az em berek kommunista jellemvonásá nak kialakításán munkálkodnak Nagyon fontos szerepük van í termelés fellendítésében és i szocialista gazdaság szervezésé ben is. Éppen ezért a párt-alap- szervezeteket a termelés szervezettségének megfelelően alakítottuk ki. Vannak termelőszövetkezeti, állami gazdasági, gépállo mási, községi, stb. pártszervezetek.

Megyénkben számos olyan község van, ahol több párt-alapszer- vezet működik. Minden pártszervezetnek megvan a többitől eltérő, sajátos feladata, azon bar munkájuknak sok közös vonása is van. Számos célkitűzést, mini például a községfejleszlési tervek megvalósítását, a kulturális nevelés kérdését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, stb. ■sak közös erővel oldhatjuk meg. \z ilyen feladatok érdekében ninden községben össze kell fog- íi valamennyi pártszervezet és .'alamennyi kommunista erejét.

A kommunisták erejének ösz- izefogását, a feladatok együttes