Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

EGY KOMMUNISTA CSALÁDRÓL Kommunisták kissé népesebb családjáról lesz szó, akik szívük felett őrzik a munkásvérrel ön­tözött piros könyvet, s akik, ha természetben, szokásban külön­böznek is egymástól, egyben megegyeznek: cselekedeteiket a köz szolgálata, a kölcsönös segí­teni akarás, a megértés és a kö­zös tettek sokasága jellemzi. Ilyen kommunisták találhatók a Kecskeméti Cipőgyár alapszer­vezetében. Egy család megítélé­sénél fő momentum: szeretnek-e dolgozni és ha igen, hogyan dol­goznak? Ami azt illeti, e népes család tagjainak nincs miért szé­gyenkezni, sőt büszkén mondhat­juk, a kiváló munkások sokasága alkotja itt a pártot. Kezdjük a párttitkárral. Szűcs János elvtárs karbantartó, s kifogástalanul végzi munkáját. Igaz, olyan ember, hogy addig nem hagyja el az üzemet, amíg kész nincs a javítással. Együtt dolgozik vele Aranyi bácsi, az idős veterán, a szakma kiválósá­ga. Olyan ember, aki bőven jut­tat a tudásból, bárkinek, aki hoz­zá fordul. Ha pedig Sütő József elvtársról esik szó, azt mondják: a szakma kiválója, majd hozzá­fűzik, annyit szalad munkatár­sainak ügyes-bajos dolgában, hogy már rá kell szólni: — Pi­henjél is néha. — Ott találni a KISZ rendezvényein, segíti a nő­tanács munkáját, agitálni jár és ki tudná felsorolni, mi mindent tesz a közért. Bíró Mihály is a szakma ki­válója. Egy idő óta több gond nehezedik a vállára, mint régeb­ben. Ennek oka: művezető lett a tűződében. A kisebb átmeneti zökkenőktől eltekintve közmeg­elégedésre, jól irányítja a tűző- dei munkát. Bartók József elvtársról az járja, hogy ügyeskezű fiatal­ember. Mezei Károlynéról még rossz akarattal sem lehet azt mondani, hogy nem szorgalmas, sőt az az egyöntetű vélemény, hogy ügyes keze van. Stecenkó Teofil annyira -rabja« a munká­nak, hogy nem tudja szó nélkül hagyni még a legapróbb hibákat sem, amelyek akadályozzák az ütemes munkát, vagy más ha­nyagságára utalnak. A példa követőkre talál, s ép­pen ezért nemcsak róla, hanem igen sok pártonkívüliről is azt mondják az üzemben: vérükben van a szakma, minden kis hibát meglátnak, és segítenek kijaví­tani, hogy ne legyen fennakadás a termelésben. Bündör Mihály, Szepesi József, Studer János, Zsirmik Mihály, Kecskés Júlia, Fekete Gergely és a többi.elvtársak te­vékenységéről is csak az elisme­rés hangján szólhatunk. Rájuk is vonatkozik az a megállapítás amelyet Kádár elvtárs, a Haza­fias Népfront országos kongresz- szusán többek között kifejtett: a kommunistákat a nép alázatos szolgálata jellemzi. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs vita. Erre azért van szük­ség, mert ennek segítségével ta­lálják meg a leghelyesebb mód­szereket. A vita egyik célrave­zető formája az, hogy a párt ve­zetőség felkéri a párttagságot és a haladó gondolkodású párton- kívülieket, mondják el vélemé­nyüket a párt és gazdaságvezetés munkájáról, módszereiről, s ar­ról, helyes úton halad-e a párt- szervezet, mire terjedjen ki a pártvezetőség figyelme. Apróbb hibák adódnak, hisz az itteni kommunisták is embe­rek. De nem a hibák jellemzik munkájukat, hanem az, hogy ez a család a döntő kérdésekben egységes, s ezt cselekedeteik is tükrözik. És ami igen fontos, egy percre se feledik, hogy munka­társaik bizalmát, barátságát nap- ról-napra kell megnyerni, okos szóval, türelemmel, ha kell bá­tor állásfoglalással, nyílt, őszinte szóval, példamutatással és sok­sok apró tettel. ír- Venesz — G 000 órát looo írógépét javított tavaly a Finommechanikai V., de a munkakörülmények nem javultak VISSZATEKINTVE vállala­tunk 1957. évi munkájára, bát­ran állíthatom, hogy elmúlt évi tevékenységünk eredménye mél­tó válasz volt az ellenforrada­lom pusztító és romboló mun­kájára. Olyan válasz, amit min­den eddigi eredményünket fe­lülmúló munkával alapoztunk meg. 1957. évi tervünket ugyan­is 151 százalékra teljesítettük. Természetesen ilyen munkasi­ker mellett a megfelelő ered­mény sem maradt el, vállala­tunk dolgozói egy hónapi fize­tésnek megfelelő összegű nyere­ségrészesedést kapnak, ezenkí­vül marad pénzünk vállalatfej­lesztésre és igazgatói alapra is. MI ÜGY LATJUK, de azt hi­szem a vásárlóközönség is ta­pasztalhatta, hogy jelentősen emelkedett vállalatunk javítási munkáinak a minősége is, vál­tozatlan javítási árak mellett. A kereskedelemnek szállított gyártmányok ellen sem merült fel egyetlen esetben sem minő­ségi kifogás, csupán mennyi­ségi, mert még az ilyen nagy tempójú munka mellett sem tudtuk megrendeléseinket csak 40 százalékban teljesíteni. Ez év folyamán több olyan közszük­ségleti cikk gyártását kezdtük meg, melyek hiánycikkek vol­tak a kereskedelemben. MUNKAKÖRÜLMÉNYEINK, sajnce, nemhogy javultak volna, hanem inkább romlottak. Kecs­keméten kilenc, Kiskunhalason három helyen van a vállalatunk és több részlegünk, mostoha munkakörülmények mellett, cj- jel-nappal üzemel. Ez a helyzet már-már tarthatatlan és ha sür­gős megoldás nem lesz, vállala-: tunk teljesítménye fejlődés he­lyett csökkenni fog. Nem mon­dom, vannak ugyan kilátásaink,; de ez eddig is volt, csakhogy erre tervezni nem lehet. Olyan gyártási lehetőségeket mutat­tunk fel, különösen villamossági cikkekben, melyek rövid időn belül komoly gyárüzemmé fej-; leszthetnék vállalatunkat. A fentebb írtak bizonyságára, bemutatok egy érdekes statisz­tikát vállalatunk 1957. évi ja­vító és gyártó tevékenységéről. — Egy amerikai hajó dina-j mittal felrobbantott egy jéghe­gyet. Általános megdöbbenésre a robbanás helyén egy szmokin- gos hullát találtak teljes épség­ben. Az illető az 1912-ben el- j süllyedt »Titanic« egyik áldo-i zata vcJb Megjavítottunk 6000 órát, 3000 rádiót, 3000 háztartási készülé­ket, 1000 írógépet, 700 villany- motort, továbbá több ezer töltő­tollat, emellett fényképezőgépe­ket, lakatosipari javításokat és nagytömegű nikkelezést végez­tünk. JAVÍTÓ tevékenységünk mel­lett igen jelentős mennyiségű készárut szállítottunk a keres­kedelemnek, így 12 000 méter esőcsatornát, 13 000 darab le­mezből készült különböző ház­tartási eszközt, 260 000 darab villamossági alkatrészt, 65 000 méter PVC szigetelőcsövet, 19 ezer méter csillárcsövet, 800 da­rab csőingát, 80 000 darab va­saló- és rezsóbetétet, 40 000 da­rab törhetetlen óraüveget, 10 000 PVC-szatyrot, 1 200 000 láda­pántot, 25 000 sallerprésszerszá- mot, stb. SZÁMSZERŰ eredményeink mellett ki kell emelnem válla­latunk részlegei közül a mér­leg-, a motortekercselő- és bá­dogos részlegünk dolgozóit, akik minőségileg kifogástalan mun­kát végeztek. Bádogos részle­günk tevékenyen közreműkö­dött az Új Kollégium tornyának újjáépítésében is. De a többi részlegünk dolgozói is jelentő­sen segítették terveink teljesí­tését. Reméljük, számvetésünk után új gazdánk, a megyei ta­nács méltányolni fogja vállala­tunk eredményes munkáját, melyhez a sajtó útján is csak annyit kérünk, hogy egészsége­sebb és jobb munkakörülmé­nyeket biztosítsanak dolgozóink részére, Hoffman György, a Megyei Finommechani­kai Vállalat igazgatója FÉNY is ÁRNYÉK Nemrégen zenés cukrászda nyílt Kalocsán. Az ízléses be­rendezésért, a jó zenéért di­cséret illeti a Szálloda- és Vendéglátó Vállalat vezetőit is, mert 181000 forintért egy kellemes, nívós szórakozóhe­lyet teremtettek a város kö­zepén. A fény mellett azonban ár­nyék is van. Többször hallot­tunk panaszt a vállalat keze­lésében levő étterem személy­zetének munkájára. Átutazó vendégek, de városbeli isme­rőseink is elmondták, hogy nem nagy gondot fordítanak a főzésre, gyakran nem gusz­tusos a tálalás. Vegyes érzelmekkel foglal­tunk helyet az említett hírek­től felzaklatva a napokban egy fehérasztalnál, a város középpontjában levő étterem­ben. Menüt rendeltünk, mely­ben borsóleves és marhapör­költ burgonyával volt feltün­tetve. A borsóleves még tűr­hető volt (csak tűrhető!), de a második fogás, amely ros­télyos volt burgonyával, már egyáltalán nem nyerte el tet­szésünket. Nem azért, mert nem marhapörkölt volt, mint azt az étlap feltüntette, ha­nem azért, mert a melléje tá­lalt burgonya gusztustalan, fe­kete és piszkos volt. Bizonyá­ra az a pincér, aki kihozta, nem vállalkozott volna az el­fogyasztására. Helyes lenne, ha az étterem vezetősége nagyobb gondot fordítana a főzésre és a sze­mélyzet pedig a tálalásra. Ne úgy dolgozzanak, hogy elve­gyék a vendég étvágyát, ha­nem úgy, hogy jó étvággyal fogyassza el készítményeiket. K. S. EGY TALÁLMÁNY ° Közel Kecskeméthez, és mégis távol tőle I» Belső-Ballószög házai között, földes útjain járva, az a benyo­mása a szemlélőnek, hogy itt, Kecskeméttől öt-hat kilométer­re minden különösebb problé­ma nélkül folyik az élet. Ha beszélget azonban az it­teni emberekkel, akik nem elég­szenek meg azzal, amit e tele­pülés a felszínes szemlélődés­nek mutat, ha érdeklődik azok­tól, akik nem kívülről, hanem belülről látják ennek a közigaz­gatásilag Kecskeméthez tartozó tanya világnak az életét, kiderül: megoldásra váró probléma akad itt éppen elég. Akik nem váltják fel apáikat Kezdjük talán azzal, hogy félő: néhány év múlva erősen visszaesik a belső-ballószögi többé-kevésbé fejlett szőlő- és gyümölcskultúra művelése. Miért? Mert a mostani idő­sebb gazdálkodókat a szükséges mértékben nem váltja fel a fia­talok generációja. Az ifjak kö­zül nagyon sokan ugyanis a vá­rosba húzódtak, a kecskeméti üzemekben vállaltak munkát. Magyarán: elmenekültek attól a földtől, gazdálkodási lehetőség­től. amelv bedig megfelelő szor­galommal és szakértelemmel jó jövedelmet biztosítana számuk­ra; hiszen szőlészetről, gyü­mölcstermesztésről van szó, ami­ből az egyik gazdálkodó szerint: «•3—4 holdon is jól meg lehet élni, bár igaz, hogy aki a szak­szerű gazdálkodást mellőzi, 6—7 holdon sem tudja magát utol­érni.« Nem lebecsülendő részben te­hát kétlaki munkások tulajdo­nába kerülnek majd előbb- utóbb ezek a szőlőskertek, ame­lyek az üzemekben szerzett jö­vedelem mellé úgy-ahogy te­remnek valamit, világos, hogy mindig kevesebbet és keveseb­bet. Akkor is, ha bérlők kezére jutnak, akkor is, ha tulajdono­saik esetleg gazdálkodnak majd rajtuk, mert az első esetben a bérlő igyekszik a használat ide­jén kizsákmányolni a földet, a másodikban pedig a tulajdonos — az ifjabb korban másutt el­töltött idő miatt — nem rendel­kezik azzal a szaktudással, ame­lyet a szőlő- és gyümölcsterme­lés igényel. S mert a boldogulást a város­ban kereső fiatalok zöme egy­úttal vállalkozó szellemű is, méginkább megnövekszik a probléma, hiszen az itteni pa­rasztfiatalok éppen azon rétegé­nek a nem kis hányada mon­dott búcsút a gazdálkodásnak. Már több mint fél éve hírt ad­tunk arról, hogy a Kalocsai Kí­sérleti Gazdaságban elkészült egy paprikapalántázó gép, amely kitűnően bevált. Három hold a napi teljesítménye, és 35 ember munkáját takarítja meg. Régi problémát oldottak meg ezzel a géppel, hiszen hosszú idő óta kí­sérleteznek már, miképp lehet­ne a palántázás nehéz és fárasz­tó munkáját megkönnyíteni, meggyorsítani. Már külföldön is készítettek különböző gépeket, de azok nem váltak úgy be, mint a kalocsai. Nem kis dologról van szó, hi­szen a kalocsai paprikatermesz­tő körzetben 7800 holdon palán- táznak az idén paprikát. Hozzá kell ehhez tenni, hogy a papri­kapalántázás időszaka éppen a legnagyobb munkák idejére esik. Érthető tehát, hogy nagy örömet keltett ez a találmány a papri­katermesztők és a szakemberek között. Mindenki dicsérte a két ügyes, találékony embert, Kapás László főgépészt és Natai Béla szerelőt, akik az említett gépet készítették. Ezek után azt hinné az ember, hogy talán már gyártottak is né­hányat az említett gépből. — Sajnos, nem — panaszkodik Dimitrov György, a gazdaság igazgatója. — Az Országos Ta­amelynek a rátermettségére pe­dig nagyon is szükség, volna Belső-Ballószög fejlődéséhez. Tanyaközpont kellene Mint mindennek, a parasztfia­talok városba nyomulásának is megvannak azonban az okai. A fiatalok ugyanis nem tud­nak hova építkezni, mert a meg­levő és zömükben régimódi szü­lői házak mellett nem lehet, nem adnak rá engedélyt, nyil­ván abból a — helyes — meg­gondolásból, hogy a tanyai szét­szórtság ne növekedjék. A tanyaközpont kialakításá­hoz alkalmas, Kadafalva mel­letti területre azonban nem le­het építkezni, mégpedig azért, mert ez katonai gyakorlótér. Ezen a mintegy 800 holdas homokos térségen egyébként még a felszabadulás előtt On- csa-telepet akartak létesíteni; a felszabadulás után ki is osztot­ták a parcellákat, néhányon meg is indult az építkezés, gyümölcs­fák ültetését is tervbe vették, — de az említett célra kellett a terület. Máskülönben a közelben levő két iskola, a több mint egy éve megkezdett, aztán félbehagyott, de remélhetően egyszer csak fel­épülő orvosi lakás és rendelő, valamint az itt lakó védő- és szülésznő közelsége — az egyéb adottságok mellett — mind al­kalmassá tennék e területet a központ létrehozásához. És az általános vélemény sze­rint 50—60 holdnyi sávot — a kövesút mellett = már most is Iái mányi Hivatalnál már az el­múlt év nyara óta hever a gép tervrajza és azóta csak néhány szóbeli ígéretet kaptunk a talál­mány sorsára vonatkozóan. Pe­dig az idő gyorsan múlik és a fajszi Vörös Csillag, de más ter­melőszövetkezet tagsága is na­gyon szeretné, ha meglátogatná őket a palántázó gép, hiszen évek óta termesztenek paprikát és tudják, milyen segítséget je­lent. De hiába kérnek, egy gé­pünk van s az kell nekünk is. Ta- Ián sikerül készítenünk egy má­sikat. Most már csak az a kérdési hogy a Találmányi Hivatal mi-1 kor fogja végre kezébe venni a-' palántázó gép ügyét ő—r Anna háza Teljesen restaurálják azt a< házat, amelyben Anna Frank1 családjával 1942 június 12 és 1944 augusztus 1-e között rej­tőzött és írta híres naplóját A1 házat »Anna Frank alapítványi­nak nevezik el. Az Amsterdam központjában, Vetertoren köze­lében levő ház az alapítvány tervei szerint a nemzetközi ifjú­ság összejöveteleinek központját lesz, lehetne kijelölni házhelynek anélkül, hogy ez a gyakorlótér hátrányára volna. A fentebb említettek sürgetik e problémának az illetékesek által való tüzetes megvizsgálá­sát, — megoldását is, Elhanyagolt ifjúság A tanyaközpont egyszer­smind a kulturális élet központ­jának a szerepét is betöltené Belső-Ballószögön (főleg, ha a régi és kis befogadó képességű két iskola mellett az erre az évre tervezett harmadiknak az építése nemcsak terv marad!! Ennek jelenlegi hiánya az egyik legfőbb oka annak, hogy az itt maradt parasztfiataloknak — ha csak nem mennek be Kecske­métre, amit esténként nem egy­könnyen tehetnek meg — nincs több lehetősége a művelődésre, szórakozásra, mint apáiknak volt, sőt, majd kitűnik: még annyi sem. Az ellenforradalom előtt mű­ködött Belső-Ballószögön kul- túrcsoport, s minden a legjobb úton haladt, hogy megalakuljon a DISZ-szervezet is, de — ahogy itt mondják — »jött az októberi cirkusz«, meghiúsította az ifjú­ság megszervezésének tervét« Tavaly tavasszal ugyan létrejött* az EPOSZ, a fiatalok néhány­szor össze is jöttek, de megszűnt ez a szervezet is, — a kecske­méti városi KISZ-bizottság vi­szont adós még a ballószögi ifjú­ság megszervezésével. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents