Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-23 / 19. szám
r V.. VALTÓMŰSZAKBAN J Je világrengető szenzációt várjanak azok, akik e kis írás olvasásába kezdenek. Egyszerű kis történetről lesz szó, mely t úgy lestünk, el a hétköznapi élet sebes sodrásából. Fél kettőt kongatott az öregtemplom harangja, amikor a fiatalasszony belépett á gyár kapuján, s kedvesen üdvözölve a kapu őrét, tova sietett munkahelyére, a konzervüzembe. Ez az asszonyka Szélpál Antalné. Műszakvezető, akár a férje. Ot jött most váltani, aki délelőttös. Nem sokkal később már kettőben járják együtt végig az üzemrészt. Ez a »séta« hivatalos, — műszakátadást, műszak- atvé.elt jelent. Körbejárva az üzemrészeket, elbeszélve a tapasztaltakat jut- hak vissza mindketten az irodába, ahol még néhány szót váltanak és búcsúznak egymástól. Az asszonyka, ahogy kitette a férje a lábát az ajtón, nyomban fellapozza a gyártási naplót és nagy figyelemmel olvassa. Ajkát egy sóhaj hagyja el. — Már megint at* üveggel többet csinált az ember — dörmögi maga elé. miközben arca pillanatonként változik. — Talán majd ma sikerül — biztatgatja önmagát. Míg idáig jut gondolataiban, nyílik az ajtó és belép Lesi Menyhértné és Lesi Ferencné, a két csoportvezető. A fiatalasszony — Szélpál Antalné — nem tudja magában tartani gondolatait, s közli a két idős asszonnyal. A napi program megbeszélése után Annussá néni. Lesi Ferencné a brigád tagjainak ezt mondja: — Kislányaim! Ma Szélpál elvtárs műszakja 500 üveggel többet gyártott. — Nem baj, majd elhagyjuk iket — vág közbe egy nyelves vislány. többiek egyetértenek vele és ennek megfelelően segítik egymást a munkában csoportvezetőjük, műszakvezetőjük- -cel együtt. Lesi Ferencné, Lesi Meny- lértné és Szélpál Antalné miniig ott van, ahol a munka neheze, ahol tenni, cselekedni Kell. Kérdezősködnek, intézkednek. Szé'páV. Antalné, akit a dolgozók csak Marikának, vagy Marika néninek hívnak, Szűcs Andrásnévai váltogatta a szót. Az asszonyka várandós és a beszélgetésre az ad okot, hogy egy ládár megemelt. A műszakvezető összeráncolja szemöldökét és így szól: — Marika, nem szabad emelnie, nem bírja. — Bírom én, nem történik semmi bajom — szabódik az asszonyka. — Ne csak magára, hanem a kicsire is gondoljon — adja vusz- sza a szót Marika néni. A szíves szó meghallgatásra talál. Az asszonyka arca sugárzik az örömtől. Érzi, hogy a műszakvezetője úgy vigyáz rá, egészségére, gyermekére, mintha testvére lenne. Ezt tapasztalják B. Kovács Petemé és B. Nagy Istvánná is, akik sírva panaszolják Marikának, hogy férjeik isznak, kiabálnak, veszekszenek. V igasztalni kezdi á két asz- szonytársát, átérzi mély fájdalmukat, s azon gondolkodik, hogyan is tudna segíteni. Gondolatait ismét az asszonyok mert még sok dolog vár rá. Megáll az előtozonél. Megnézi Veghné és Börönténé munkáját, majd, odaszól: Vegh néni! A borsót hosszabb ideig kell elo- főzm... Egy perccel később inár Ber- tánenái van, s megemlíti, .hogy tegnap 20 üveg zarasa nem\von tökéletes. A barati figyelmeztető szóra Szókéné válaszol: — Majd most jobban vigyázunk... Ezután Gilicze Gézáné egy papírt nyújt aláírásra, engedély szükséges ahhoz, hogy szoptatni mehessen a bölcsödébe. Később az irodában kell tevékenykednie. Amikor itt kész, újra az üzembe siet asszonytársaihoz. Meghallgatja őket, figyelmezteti’ azt, axi hibát vét, feljegyzi kinek az ügyes-bajos dolgát kell intézni, s szives szóval vigasztalja a rnegbántottakat. A műszak közepén pedig közli dolgozótársaivá!, hogy mennyit végeztek, s hogy mit kell tenni azért, hogy férjének műszakjai elhagyják. ♦ N ég sok mindenről kellett I volna írni. Ügy érzem azonban, hogy e néhány kép is mutatja, hogy milyen sok »szenzáció« történik 8 óra alatt a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepének konzervkonyhájában. Igaz, ezek a történetek tálán kicsit szürkék, de az életből vett példák, nem fantazia szüleményei. Ez a kis bepillantás élő emberek örömét, gondját, baját tükrözi, mely ha nem is hat talán nagy szenzáció erejével, de hűen tükrözi egy üzemrész munkásasszonyainak, derék műszaki vezetőjének hétköznapjait. Venesz Jfli a közönség véleménye ^ a bajai vendéglátóiparról ■ segélyt kérő szava töri ketté: Hiába megyünk bárhová, azt mondják családi ügy, nem avatkoznak bele. — Nem igazság ez — hallik innen is, meg onnan is. — Nem bizony — tromfolnak rá a többiek —, mert a gyerek issza meg a levét. — S hogy mennyire így van, példa arra a két asszonynak gyermeke, akik félnek az apjuktól, amikor az szeszes.. .Nem tudták eldönteni, mit lehetne tenni. Ez a fájó probléma tehát egyelőre még megoldatlan marad. A két panaszkodó asszony mellől csendben tovább lép, az asszonyszivek fájdalmát viszi tovább Szélpál Antalné. Fáj neki és sajnálja, hogy a szíves, szónál jelen pillanatban többet nem tud tenni. De továbbmegy; A közelmúltba a vállalatunk közvéleménykutatást végzett a vendégek körében. A napokban .feldolgoztuk a 100 beérkezett közvéleménykutató ívet. Szerintünk a kérdőívek világosan tükrözik a látogatók igényeit, ízlését és véleményét. A közvéleménykutatással az volt a célunk, hogy egyrészt megismerjük a bajai közönség véleményét, tanácsot kérjünk tőlük. Másrészt szerettük volna, ha a közönség megerősíti vállalatunkat további terveink, elképzeléseinkre vonatkozóan. Ügy gondoljuk, hogy ez kikerült is. A vendégek véleménye többségében tárgyilagos, hasznos és sok segítséget jelent további munkánkban. A kérdőív pontjaira .adott válasz számtalan hasznos javaslatot, észrevételt, bírálatot tartalmaz. Néhány fontosabb ezek közül: nagyobb figyelmet kell fordítani a felszolgálásra, udvariasságára, előzékenységére. Sok panasz hangzott el a feketekávé minőségére, főleg a 31. cukrászdában. Többen kifogásolták a zeneszolgáltatás minőségét. A legtöbb észrevétel a berendezés, felszerelés elavultságára vonatkozott. Több vendég — főleg a fiatalok közül — több zenés szórakozóhelyet kért. \ovember hónap közepén egy italboltunk helyett, mely piszkosságáról, lebuj-jellegéről volt híres, egy szépen berendezett, ízlésesen díszített, hangulatos kisvendéglőt hoztunk létre. Felügyeleti szervünk méltán seaHEffiEEK ♦fiJESESCHaa»»*»—■——— Össz-szövelségi Képzőművészen Kiállífés Moszkvában nemrégen nyílt meg az Össz-szövetségi Képző- művészeti Kiállítás, amelyen több mint 10 000 alkotást mutatnak be,^Iogy képet kapjunk a kiállítás méreteiről, elegendő megemlíteni, hogy egyik terme 150 méter hosszú, a vitrinek ösz- szesen 6000 négyzetméternyi területet foglalnak el. A kiállításon a szovjet képzőművészet valamennyi ága képviselve Van. A művészek témájukat egyrészt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, másrészt pedig a mai szovjet élet eseményeiből merítették. nevezte , az »Arany Ponty.« kisvendéglőt a megye legszebb ilyen egységének, A vendégek egyöntetű helyeslése kísérte a kisvendéglő megnyitását. Folynak a tárgyalások az illetékes szervekkel a volt Zich-féle étterem átvételére. A városi tanács ígéretet tett, hogy amikor a Textjlnagykereskedelmi Vállalat új! raktára felépül, vállalatunk átegkapja a helyiséget és ezzel lejhetővé válik, hogy Baján közismert, jó hírnévnek örvendő ^tterem msgújhodott patinájával tegye kellemesebbé városunkat. A »Dujnagyöngye« nyári idényben rná^ jobb út- és közlekedési viszonyúkká] várja a pihenni és szórakozni vágyó dolgozókat. A városi tanács a tavasszal rendbe hozatja |az oda vezető sétányt. A 31. Cukrászdában már lényegesen javúlt a feketekávé minősége. Azóta a vendégek a panaszkönyvben írásbeli elismerésüket is kifejezték a jó minőségért. Az utóbbi időben nem hangzott el panasz {a felszolgálók munkájával kapcsolatban. Három fontosabb ütemünkben (Béke, Véndiófa, 31. Cukrászda) a felszolgálás gyorsabb, udvariasabb. A jeisurolt változások vázlatosan mutatják, hogy milyen segítséget és eredményt jelentett ; számunkra a közvéle- ménykqtatás. Tudjuk, hogy távolról sincs még minden rendben. Ljegfőbb gondunk az elavult, korszerűtlen felszerelési tárgyak! pótlása, ami sajnos, vontatottan halad, mert a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök fninimálisak. Sok mindent kellene még tenni azért, hogy üzemeink hangulatosabbak, otthonosabbak legyenek. Itt is elsősorban az anyagiak hiánya hátráltatja a fejlődést. Ezek arra ösztönödnek bennünket, hogy minél hatékonyabban .járuljunk hozzá |a vendégek kultúrált, szakszerű, udvarias ellátásához. Tölgyes Sándor igazgató Mindezeket nincs-' joguk kérdezni, — s alig észrevehető szünet után nyugodtan válaszolja: — A tüdőbajomat mentem gyógykezeltetm. — Maga, a szabósegéd?! ■— Lám, lám, ügyész úr, még ön is csodálkozik ugye, hogy ha olyasvalaki megy külföldre gyó- gyíttatm a betegségét, aki nem úr. A termen halk moraj hullámzik át, s az ügyész a válaszra nem tud mit felelni, csak az otv díthalnékjára féket téve, erély- lyel mondja: — Rendre utasítom. Majd, mintegy hirtelen támadt ötletbe kapaszkodva, — s mert ő is. bár más céllal, kétszer is járt a svájci városban — az arcán diadalmas fénnyel fordul a vádlotthoz: — Zürich egy poros fészek, a hegyek lábánál, nem alkalmas a tüdőbaj gyógyíttatására —, s büszkén hordja körül a tekintetét: egy ilyen senki proli őt akarja félrevezetni, rajta akar túltenni, ha érvelni’ kell? — Tudom — feleli nyugodtan Kúlich Gyula. — Tovább is akartam utazni, a hegyekbe. Csakhogy mire Zürichbe értem, bevérzett a tüdőm. Orvoshoz mentem, aki megtiltotta, hogy olyan állapotban elhagyjam a várost... Ottmavadtam. s mert nekünk, szabósegédeknek nem küld a papánk utánunk pénzt, ha elfogyott, ezért, félig-gyó- gvultan haza kellett jönnöm. Az ügyész elképed. Erre nem számított. Pedig felkészült minden eshetőségre, mert ismeri a kommunistákat. Veszedelmes érvelők. Nem egyszer visszafordították már a vádat a bírósági tárgyalásokon. Még a legnehezebb kérdések kátyújából is kivágják magukat. Emlékszik. Erről! beszélgetnek nap mint nap. No, nem az édes anyanyelv szavaival, hanem — jelbeszéddel. TARJÁN ISTVÁN KISREGÉNYE XIV. vagy tíz évvel aziyőtt egy alig húszéves suszterle^enyt elfogtak az utcai tüntetésen, s a bíró később a fejére olvasta, hogy a detektív hallotta, amikor azt kiáltotta: »Éljen a ko...«, tovább nem mondhatta, mert nyakon csípték, de nyilván »kommunizmus«-! akart kiáltani. S mit válaszolt a vádra a fickó? »Bíró úr, honnan tudja, hogy nem kokast akartam mondani?« Ilyenek ezek. Gyors észjárásúak és csöppet sem tisztelettudók... Ez, a rabruhás meg nem is akárki, hiszen országos ifjúsági vezető volt, brosúrákat is írt. S most itt van, hogy kivágta magát a tüdőbajával. Pedig be kell bizonyítani rá, hogy más célból járt Svájcban, különben csorbát szenved a vád, s három-négy esztendőnél többre nem lehet börtönbe zárni. szállítják az egyik klinikára és megvizsgálják a tüdejét. Kiderül, hogy kisgyermekkorában bár gyengetüdejű volt, legalább másfélévtizede semmi baja nincs a tüdejének. — Melyik orvos adta az igazolást, hogy svájci gyógykezelésre szorul, aminek az alapján frankot vásárolhatott a Nemzeti Banktól? — futatja az ügyész. — Nem emlékszem rá — válaszolja Kulfch Gyula; pedig nagyon is emlékszik, de abból nem eszik a mélyen tisztelt legmagasabb bíróság, hogy e réven még egy kommunistát letartóztathasson. Az ügyész töri a fejét, irataiba mélyed, s egyszer csak a felfedezés mámorával tekint a Kúria ötös bizottságára. Majdhogynem ujjongva kéri a vádlott tüdejének a megröntgenezését. Az ügyész diadalt ül, s mint aki az igazság bajnoka, — miközben pillanatra arra is gondol, hogy a délutáni tarokkpartin majd miképpen meséli el kártyapartnereinek a vád zseniális felépítését — kihúzta magát, s Kulich Gyulára a legsúlyosabb büntetés kiszabását kéri, mert: belső államrendünket igyekezett megdönteni. Gyulát nyolcévi fegyházra ítélik. — Megbánta tettét? — kérdi tőle a bíró. — Semmit nem bántam meg. Sőt, büszke vagyok rá, hogy igaz ügyért, hazám függetlenségéért és a munkásosztály, a dolgozó nép ügyéért harcoltam! — Az utolsó szó jogán nincs több mondanivalója? — szakítja félbe a bíró. ■— De van. önök, urak, nyolcévi fegyházbüntetést szabtak ram, azt semélve, nogy ennyi idő alatt testben és lélekben megtört ember lesz belőlem. Lehet, hogy így lenne ... Csakhogy az önök rendszere nem tart már nyolc esztendeig! A hifhedt börtön egyik részében elkjülönítve vannak a közönséges tjűnözők, a rablók, tolvajok, gyilkosok részlegétől, nehogy ajzokat is megnyerjék a- külvilággal való kapcsolat megteremtéséhez, vagy netán a szökéshez.} Két rácsos, s még egy tejüvegles ajtó választja el az ő folyosójukat amazokétól. Rideg, kisablakú cella mindegyiküknek a lakóhelyisége, — kemény fekhely, rongypokróc, kübli, j zsámoly a börtönszoba »bútorzata«, silány táperejű ételt kapnak a rabok. Napolta 12 órát kell kendert íonniok a folyosón, miközben tilos egypatással beszélgetniük. S mégis: a párt tíz évre ítélt, s már nyolcadik esztendeje börtönben | sínylődő vezetőségi tagja megtanítja a nagyrészt fiatal kommunistákból újonnan érkezetteket a morséra, a börtön- abécér« Gyula érzi: ezt a csatát elvesztette, de nyugodt marad továbbra is. Veszendőbe mehet az ő egyéni élete, de a győzelem, ha késik is, nem marad el. Elnapolják a tárgyalást, el— A szociáldemokrata pártban és- a szakszervezetben tömörült munkásságot a független, szabad és demokratikus Magyar- ország jelszavával és annak követelésével befolyása alá vonta és tengely ellenes propagandával A háború tombol, Hitler hordái jelentős területeket szálltak meg a Szovjetunióban, s a velejéig rothadt fasisztákon kívül a kishitűek is azt hiszik: vége annak a hatalomnak, amelyik a világ egyhatod részén megszüntette a tőke uralmát. A kommunisták azonban nem így hiszik, s a Szovjetunió győzelmében megingathatatlanul hisz tizenkét kommunista rab is a szegedi Csillag-börtönben. És eite a fa] kopogtatásával továbbítják egymásnak a kívülről érkezett híreket, mert akármilyen} éber is a fegyház őrsége, odakint működő Vörös Segély 'gondoskodik róla, hogy a párt gyermekei ne legyenek teljesen éjive eltemetettek. Ha gyéren is [lehet, a tizenkét rab valamelyike mindig kap csomagot, s ezektjen — hol kenyérbe sütve, vagy egyéb módon — tájékoztatás is van a fontosabb eseményekről. (Néhány évvel azelőtt egy teljes rádióvevő alkatrészeit is bejuttatta a V. S. a börtön falai közé, ahol azután összeszerelték a rabok.) (Folytatása következik.)
