Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-03 / 283. szám

Világ proletárjai9 egyesüljetek 2 | EGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM Ara SO fillér 1957. DECEMBER 3. KEDD l 1 Az elmúlt hét végéig 127 termelőszövetkezet készítette el a zárszámadását, ebből 53-at fogadtak el a köz­gyűlések. A termelőszövetkeze­tek zöme néhány kivétellel — mint az eddigi tapasztalatok bi­zonyítják — jelentős mérleg* többlettel zárta az idei eszten­dőt, számos termelőszövetkezet­ben magasabb a munkaegység értéke, mint az elmúlt évben. A garai Vörös Csillag Tsz-t nagyon megtépázta az ellenforradalom az elmúlt év őszén, azonban a szövetkezet egy év alatt szépen talpraállt és most 70 forint kö­rül van egy munkaegység ér­téke. A jánoshalmi Petőfiben 71,19 forintot ér egy munka­egység. Az idei jó zárszámadás ered­ményeiből tükröződik a nagy­üzemi termelés fölénye. Egyfor­ma természeti adottságok mel­lett indultak termelési verseny­re a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok. Ma már két­ségtelen, hogy ebben a verseny­ben az egyéni gazdaságok ma­radtak alul, hiszen megyeszerte magasabb volt a termelőszövet­kezetek által betakarított ter­mények átlagtermése, mint az egyéni parasztgazdaságok hoza­mai. Nem kell tehát szégyenkeznünk a termelőszövetkezeti gazdaságok miatt, még akkor sem. ha van­nak gyengébben gazdálkodó ter­melőszövetkezeteink. Ezek mű­ködését, gazdálkodását meg kell javítani. Ha már itt tartunk, szólni kell a zárszámadás készítéssel kapcso­latos hibákról. Néhány termelő­szövetkezeiben huza-vona ta­pasztalható. A kiskunmajsai szö­vetkezetek még a leltárt sem ké­szítették el. Több közös gazda­ságban előfordul, hogy túlzott kiadásokkal rontják a mérleget, nem teljesítik esedékes kötele­zettségüket A petőfiszállási Béke Termelőszövetkezet Zetort vásá-,_ rolt, ugyanakkor 37 000 forint| hiánnyal zárta az évet. Ugyanez* e helyzet a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezetben is. Ért­hető, hogy a járási tanács nem fogadta el az említett termelő- szövetkezetek zárszámadását. Ad­dig nyújtózkodj, ameddig a ta­karód ér — mondja egy régi ma­gyar közmondás és a termelő­szövetkezeteknek is ehhez kell tar taniuk magukat. Sok helyen tapasztalható az is, hogy a községi vezetők nem ad­nak elegendő segítséget a szövet­kezeteknek a zárszámadás készí­téséhez, máshol az arra hivatott szakemberek, gépállomások, ál­lami gazdaságok agronómusai t hanyagolják el a közös gazdasá-J gok támogatását. A járási tanács* végrehajtó bizottságainak együt-, tesen kell segítséget adniuk a szövetkezeteknek, úgy, ahogy ezt: a dunavecsei járási tanács veze-j tői csinálják. Itt minden egyes} zárszámadást együttesen, alapo-; ean megvitatnak. | Sok helyen a gazdasági beszá-| mólók nehezen készülnek el, t vagy ha el is készülnek, nemj eléggé elemzik a termelőszövet-* kezet egy évi munkáját. Pedig ezek a beszámolók fontosak. A, tagság tájékozódást nyerhet belő-» lük arról, hogy mit tettek helye-I sen az elmúlt évben és hol hi-| háztak. Levonva a tanulságokat,» u következő esztendőben ered-í ményesebben tudnak gazdái-! fredai. #ecsfreméHei a budapesti ßodäly-ünnepsegen A budapesti Operaházban de­cember 1-én a délelőtti órákban ünnepi előadás keretében ját­szották Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát. Az előadáson részt vett Kodály Zoltán, akinek a 75. születésnap­jával kapcsolatos országos ün­nepségsorozat megnyitójaként hangzottak fel az Operaház szín­padán az örökértékü dallamok. Az első felvonás szünetében a kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola növendékei és szülővárosa nevében Bedő Anikó VIII. osz­tályos tanuló köszöntötte Kodály Zoltánt. »A galántai népiskolai évekre, a mezítlábas pajtásokra emlé­kezve igy szólt a Bicinia Hun- garica előszavában: »Ha minket akkor ejélékre megtanítanak: be más életet teremthettünk vol­na ebben a kis országban!« * S ■♦a HANGVERSENY IZSÁKON A kecskeméti Kodály-kórus november 30-án este Izsákon vendégszerepelt és a kísérők kü­lön autóbuszon utaztak izsaara, ahol Tantó Sándor, a helyi nép­front-bizottság tagja köszöntötte,1 a nagymultú énekkart. j A Kodály-kórus részéről Tóth* László nyugdíjas tanácselnökhe­lyettes, a kórus örökös elnöke válaszolt a keresetlen baráti sza­vakra. > — Uj emberi sors izzik a tör­ténelem kohójában. Gyökeresen megváltozik a világ, s benne mi is. Szívből óhajtom — fejezte be beszédét Tóth László elvtárs —, hogy Izsák vendégszerető népe barátkozzon meg az újjal, nézze reménységgel a kibontakozó hol­napot és a múlt anyagi és szel­lemi valóságából csak az örök értékeket vigye tovább a haladás útján. Őrizze kincsei között a dalt is, a dal szeretetében fogant barátságot. Ezután megkezdődött a műsor. Felzengett a dallam, szárnyalt az ének. Nehéz lenne kiválogat­ni a kórusszámok közül melyik tetszett legjobban a közönség­nek. A majdnem háromórás mű­sorban Haydn, Beethoven, Verdi, Brahms, Erkel és Kodály-számok szerepeltek, kiváló teljesítményt nyújtott a kecskeméti Ipari Ta­nuló Iskola népi tánccsoportja. A publikum lelkesen ünnepel­te a kórust. A műsor közös va­csorával végződött, amely a ko­rahajnali órákban ért véget. Ma a nép dalaiból szőtt »Háry« előadásakor — s napon­ta, amikor zenét hallgatunk és dalolunk, muzsikálünk, — mind­annyian és mindannyiszor kö­szönetét zengünk nagy zenei ta­nítómesterünknek. Köszönjük, hogy kiszabadított bennünket a zenei analfabétizmusból, s ke­zünkbe adta a zenei műveltség kulcsát — mondotta köszöntőjé­ben a kecskeméti kisdiák. S most ezer meg ezer boldog daloló gyermek szívéből tör fel a születésnapi kívánság: éljen Kodály Zoltán!« A köszöntő után Weither Endre második osztályos tanuló átadta a mesternek az iskola ajándékát, a gyönyörű virágcsokrot. LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE ELŐRE MEGYÜNK (2. oldal) »ÉN EGÉSZ NÉPEMET FOGOM... TANÍTANI« (3. oldal) GYERMEKEKNEK — ÜTTÖRÖKNEK (4. oldal) A PANASZOS LEVELEK NYOMÁBAN (4. oldal) OTHELLO (4. oldal) KEDDI MEGJEGYZÉSEK (5. oldal) MI TÖRTÉNT VASARNaJ A MEGYÉBEN? (5. oldal) liM'f'tli'SQsfc lcC>£C tC'4'C4tt£(4’tí»- Szabó István altábornagy előadása — PARTUNK megyei bizottsága és a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség megyei elnöksége ren­dezésében a párt-, állami és tö­megszervezeti funkcionáriusok­nak Szabó István altábornagy elvtárs, az MHS országos elnöke »Dolgozó népünk feladatai a szocializmus védelmében« cím­mel szombaton délelőtt a kecs­keméti Városi-moziban előadást tartott. SZABÓ ISTVÁN ELVTÁRS rámutatott arra, hogy az ellen- forradalom előtt a szocialista haza védelmének fogalma le volt szűkítve a fegyveres erők kötelességévé, nem volt komoly tömegszervezet, amely pártunk vezetésével kiegészíthette volna néphadseregünk erejét. Másrészt, a Magyár önkéntes Honvédelmi Szövetségben elhanyagolták a politikai nevelőmunkát. Ezután a haza fogalmának a meghatározásáról beszélt. — A burzsoázia és az arisz­tokrácia haza alatt azt a terü­letet érti, amely biztosítja szá­mára a kizsákmányolást — mon­dotta. — Ezt védeni akár külső, akár belső (forradalmi) támadás ellen az ő érdekükben — jelenti szemükben a hazafiasságot. — Pedig, mint Lenin hatá­rozta meg, az a legnagyobb ha­zafias cselekedet, amikor a dol­gozó' nép tulajdonába veszi a termelő erőket, mert csakis *úgy haladhat előre, ha a maroknyi tőkéstől elveszi a hatalmat. A továbbiakban népünk törté- nelrpéből vett példákkal igazol­ta Szabó elvtárs, hogy a dolgozó nép mindig kiállt hazája védel­mére; így, amikor a török tá­w az építkezések, j \T 1 r 1 1958 a rohamos fejlődés KRfíSKRTMRri AvVlI V esztendeje lesz IiUUUilUIIIU lull A város lakossága várakozóan tekint az 1958-as esztendő elé. A legégetőbb türelmetlenség a la­kásfronton van. Vajon várható-e javulás, lesz-e számottevő ered­mény a lakáshelyzetben? — ve­tik fel a kérdést a sokcsaládos, nem egy helyen nyomorúságos lakásviszonyok között küszködő családfők. Ha tudnák, mennyire szívén viseli gondjukat, bajukat a vá­ros vezetősége, s milyen küzdel­met vív a probléma megoldásá­ért, a kivezető út megtalálására, talán csökkenne türelmetlensé­gük, s elismeréssel adóznának a gondjaikkal együttérző városve­részletesebb adatokat kapni ezekről a tervekről? — kérde­zem én szintén felvillanyozva. — Már hogyne lehetne. Én el­mondom, csak győzze feljegyez­ni. S Nagymarosi elvtárs kezdi a felsorolást. íme, amit fel tud­tam jegyezni belőle, mert nem állíthatnám, hogy teljes a lista: Hát először is, ami legfonto­sabb, befejezik a Rákóczi úti és a Dózsa György úti lakóház- építkezéseket, ahol 116 lakást nyer a város. Érdekes megemlí­teni, hogy a Rákóczi utat való­ságos állványerdő övezi majd, mert az egyemeletes házakon a jövő évben kezdődik meg az emelet »ráhúzás«, s ugyancsak itt kezdődik meg a Városi Mozi előtt az ifjúsági ház építése. A Kaspé-telepct 18 új házzal bőví­tik és tavaszig 175 telket oszta­nak ki az építeni szándékozók között, az új villanegyedben, a Farkas-villa környékén. Ennyit a lakásokról. De a fel­sorolás itt még nem ér véget. Öt—hétszázezer forintos költ­séggel megkezdődik az új Pa- tyoláítüzcin építése, melynek ró» zetőségnek. Pedig így van. Nagymarosi elvtárssal, a városi tanács elnökével és Mező elv­társsal, a tanács titkárával be­szélgetek. Megüti fülem Nagy­marosi elvtárs egy véletlenül el­ejtett kijelentése, amelyre egy lakásügyi vita közepette került sor: — Csak a jövő esztendőt meg­érjük! Olyan építkezések lesznek itt — legalábbis ezzel biztatnak a tervek — amilyen még soha talán ebben a városban. « Lehetne talán valamit, vén közeli megvalósulás előtt áll a régi óhaj: a mosoda létre­hozása. A Nagyvásártéren is hatalmas építkezések kezdőd­nek, itt létesül több mint 2 mil­liós beruházással a város új vágóhídja. Á Kinizsi Konzerv­gyár hátamögött 18 millió forin­tos költséggel új TEFU-telep létesül. Most vannak kidolgozás alatt a villany- és vízvezeték­hálózat bővítésének tervei, az iskolabővítési, építési tervek. S tegyünk hozzá még egyet, az utakról sem feledkezett el a vá­ros. A Kuruez körút bazaltkoc­kás kőburkolatot kap, s betonoz­zák a Bethlen körút, Rákóczi út és az aluljáró közti szakaszát. Hát ennyit tudtam feljegyezni a gyorsan pergő párbeszédből, s remélem, részben ki tudtam elé­gíteni a kíváncsiságot, amely a jövő évi városfejlesztési prog­ramot megelőzi. Szeretném még, ha az olvasó a sorok közül azt a sok gondos törődést, a dolgo­zók gondjaival, bajaival való együttérzést is kiolvasná, ame­lyet a város vezetősége irántuk tanúsít. »■tnc* madások elől a nemesek elme» nekültek, a jobbágyok lelkesen tömörültek Hunyadi zászlaja alá, s később is, a Rákóczi-, majd az 1848-as szabadságharc alatt a nép fegyvert ragadott a zsarnokság ellen, mert felis­merte, hogy a harcok jelentősé­ge a saját érdekeivel sok tekin­tetben azonos. Ar legnagyobb méretű népmeg­mozdulás a haza védelmére 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején bontakozott ki, amikor két nap alatt 90 ezren jelentkez­tek a Vörös Hadseregbe a külső és belső reakció támadásának visszaverésére. Mindebből következik, hogy a hatalmával élő mostani dolgozó népünk is kész hazája védelmé­re, ha tudatosítjuk benne a' haza fogalmát. Ezt a célt kell szolgálnia a Magyar Honvédel­mi Sportszövetségnek. Minden községnek fel kell dolgoznia ha­ladó mozgalmait, forradalmi kultuszt kell teremteni, s a ki­képzéssel képessé kell tenni né­pünket arra, hogy szükség ese­tén támogatni tudja hadsere­günk védelmi harcát. A honvé­delem nemcsak a fegyveres erők ügye, hanem az ország összes gazdasági, politikai és katonai ereje együttesen. — Nem szabad elfelejtenünk, hogy amíg imperializmus van, addig a háború veszélye is fenn­áll — fejezte be előadását Szabó altábornagy elvtárs. AZ ELŐADÁSON jelen volt a hazánkban tartózkodó Lin Kei elvtárs, az összkínai Honvédel­mi Sportszövetség elnökhelyet­tese is, aki a szocialista tábor összefogásának szükségességéről és arról beszélt, hogy a hatszáz­milliós kínai nép élénk érdek­lődéssel figyeli hazánk fejlődé­sét, s a magyar nép mindenkor bizton számíthat támogatására. PUTICS JÓZSEF elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának másodtitkára azzal zárta be az előadást, hogy megyénkben meg­van az alapja és módja annak, hogy szélesítsük a honvédelmi tömegmunkát. Az előadás részvevőinek ez­után bemutatták a »Prolog« cí­mű nagyhatású szovjet filméi, amely az októberi forradalom előzményét, az 1905-ös formdal- * mat eleveníti uiegj

Next

/
Thumbnails
Contents