Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

lantos Rezső, az Állam' Népi EqyüUes VlT-díjas karnagya :f

(\j£<uláltj holtán ßg a IléT3Z6I16|

'‘s*—** ' 3. I fi

Az 50. életévébe lépő zeneköltő ismét a daljáték felé fordul, 1932-ben mutatja be az Operaház egyfelvonásos daljátékát, a Székelyfonót. Anyagát a Székelyföld dalaiból, balladáiból állította össze. Ez a mozaik azonban a költői lángész izzásában, szét- bonthatatlan, drámai egységgé forr össze. Opera-méretű balladává vált, mely ezernyi tükröző felülettel csillantatja fel előttünk a népi élet számtalan színét, szépségét, változatát. A dalmű hőse, maga a nép. A dalok, táncok, kórusegyüttesek közvetítésével a nép öröme, bánata, tréfás, gúnyos hangja, panasza, örökkön újuló ereje és diadalmas derűlátása szól hozzánk. .

A népi játékok színes forgatagát viszi át a színház színpadára, vagyis kibontakozik előttünk az élet teljessége.

Bartók Béla, a premier estjén, páholyában felállva, percekig tapsol. Kipirult arccal, ragyogó szemmel, ezt mondta: »Ennél szebbet nem hallottam, nem láttam.-«

Elindult tehát a Székelyfonó is világhódító útjára (Milano, London, stb.). Megszületnek az új művek: Galántai táncok, az »Öregek«, »Székelykeserves«,

«Jézus és a kufárok«, »Liszt Ferenchez«, »Molnár Anna« című vegyeskarok és a »Karádi nóták«, »Huszt«, és a »Felszállóit a páva« című férfikarok.

Ebben az évben kezdi meg Bartók Bélával nagy munkáját a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Népdalgyűjtemény sajtó alá rendezését. Művei, és itt elsősorban énekkari műveire gondolok, pezsdülő életet hoznak a magyar kórusmozgalomba. Kórusai nyomán lendül tel az egész énekes kultúránk, hisz van már zenei hagyományunk és ennek termékei épp oly tökéletesek a maguk nemében, épp oly tiszta és magas művészetet jelentenek, mint a nyugati nagy zeneirodalom hagyományai.

Ismét nagyobb mű születik, Budavár visszafoglalásának 250. évfordulójára. Felkérésre megírja a »Budavári Te Deum«-ot,

Kodály Zoltán

szóló négyesre, vegyeskarra, orgonára és zenekarra, e művét a Psalmus testvérpárjának nevezik és hasonló sikerrel járja most már az országot, megelőzve küllőidet. Közben írói mun- Kásságával száll ismét síkra és harcol a népdalokért, segítve az »■Éneklő ifjúság« és minden olyan énekesmegmozdulást, mely elősegíti, hogy minél nagyobb tömegeket közvetlen érintkezésbe lehessen hozni igazi értékes zenével. Ennek szerinte is legjárhatóbb útja a karéneklés.

60. születésnapját szerte az országban, külföldön megünneplik, mindenütt köszöntik, üdvözlik, mindenütt várnak tőle biztatást és néhány szót- Egy ilyen alkalommal hangzik el az az előre mutató gondolata, hogy »a régi kultúrpolitika csak a társadalom magasabb rétegeinek, zenei neveié-.. i-sl törődött. Pedig igazi nemzeti műveltségről csak ott beszélhetünk, ahol a nép széles rétegei is részesülnek a zene áldásaiban.-«

A háború végső erőfeszítései, az ország megszállása, csaknem megbénítja a kulturális életet, Kodály visszahúzódva a nyilvános szerepléstől, csak munkájának él. A nyilas-uralom idején menti az üldözötteket, segít a bajbajutottakon, életét, szabadságát kockáztatva. A felszabadulás után fontos szerepet vállal kulturális életünkben, a Magyar Művészeti Tanács elnökeként, a Zeneművészek Szabad Szakszervezete elnökeként, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként,

majd elnökeként vállal magárai munkát. Vezényel, ír, ostorozva| a múlt hibáit, segíteni akarva és' irányítva a kibontakozást. Nyugati utakon, majd a Szovjetunióban vezényli műveit, mindenütt nagy ünneplés, megbecsülés kíséri és már nálunk is szeretet,_ tisztelet övezi, amit kifejezésre} is juttat államunk, népünk.

Itthon is felcsendülnek művei, a Székelyfonó Debrecenben, öntevékeny előadásban, a Psalmus Hungaricus kórusművei pedig különböző énekkari megmozdu-t lás okon. j

Az Állami Népi Együttest inspirálja a mestert új alkotás-J ra. Megszületik a vegyeskarra ést zenekarra írt Kállai kettős, | mely rövid idő alatt legnép-t szerűbb, legismertebb művévé t válik. Azóta is fáradhatatlanul! áll annak a mozgalomnak azj élén, amit röviden úgy 'nevez-j hetnénk, »A zene mindenkiéf«í Alkot, nevel és lankadatlanul: folytatja azt a munkáját, amely! mindig a népzenéből, vagyis a| népből táplálkozik. t

Téli permetezés a pajzstelTek ellen

K

edves idegenbeszakadt barátom!

Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe, lassan elkövetkezik az évfordulója annak a napnak, hogy Te idegenben kerested a boldogulást. Most mégsem köszöntem akarlak, de nem is emlékeztetni. Nem. Nem ezekről akarok írni, más adta kezembe a tollat. Ügy érzem, kötelességem, hogy valamiről értesítselek Téged.

Nem is sejted, nem is gondolod, hogy több hónapi megfeszített munka után, ma nálunk is kigyullad a fény. Nem gondoltad ugye, hogy a legközelebb érkező leveledet már villanyfény mellett olvashatják öreg szüleid, édesapád, édesanyád. Ma ünnepei a Te falud. Énnepel öregje, fiatalja. Ünnepel nélküled. A kultúr- otthonban, a pislákoló lámpákat ragyogó villanyégők váltják fel. Téged emlékeztetni, kérni #akarlák, ha boulevardok és avenuek fényében jársz —, amit velünk szeretnél elhitetni: böldogan —, jusson eszedbe, hogy hozzánk, a kis faluba is behatol a fény, a világosság, amelyért ebben a községben mindenki dolgozott, hogy megvalósulhasson az álmunk: a kultúra.

Megtörtént a csoda, melyben a pesszimisták alig hittek. Most várjuk a többi csodát, várjuk azt, hpgy egy este megjelenik a Te szőke fejed a kultúrterem ajtajában —, mintha ének- vagy táncpróbára jönnél —, mint régen, annyiszor.

Te hozzánk tartozol. S megérted, mit jelent az újságban egy kis hír: a Bács-Kiskun megyei Szánk községben kigyulladt ma: a villany;

A szeretet ünnepére meleg baráti üdvözletét küldi igaz barátod:

Dóczy Béla

higítású mészkénleves permetezést alkalmazunk.

Ts’iír^áiiyMtiik Jól a és juhokat

Juhainkat ne szalmán és kukoricaszáron teleltessük át, hanem adjunk nekik is tápdús, ízletes takarmányt. Különösen a vemhes anyáktól ne sajnáljuk a szemestakarmányt, jobb szénát és a silót, mert csak így várhatunk tavasszal egészséges szaporulatot s így lesz jó a gyapjútermelés is.

Hagryan fejtsük a* újbort?

A korábban szüretelt, vékony, lágy és teljesen kierjedt bort előbb, a nehéz, savanyú, de nagy cukortartalmú bort később fejtsük. Ha fajélesztőt használtunk

az erjesztéshez, akkor a nehéi boroknak is hamarabb itt van a fejtési ideje. A bor fejtésével kettős célt érünk el: megszabadítjuk a seprőtől s a levegővel érintkezésbe hozzuk. A fejtésne* két módja szokásos: a nyílt é» a zárt fejtés. Ha borunkat levegőztetni kell, feltétlenül a nyílt fejtési módszert válasszuk De általában ez a módszer használ az újbornak, mert ennek a levegőzésre szüksége is van. így gyorsul az erjedés és az utóérlelés üteme fokozódik. Az óborokat azonban — s azokat, amelyekre káros a levegővel való érintkezés — mindig zártan fejtsük.

Az újbor első fejtésének ideje a zajos erjedés befejeződése után 6—8 hét, de ezidőtájt már ne késlekedjünk vele.

■Mnmnn>i«iHiuunUHiH>HuumnnHHiiiHH>

Am Új oktatási év megindultával különböző szemináriumokon ismét napirenden van a múltévi ellenforradalmi események értékelése; Elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat azzal a problémával, minek tekintsük: forradalomnak, vagy elleforradalomnak az 1956. október—novemberben történteket? Tisztáznunk kell a fogalmakat annál is inkább, mert egyszerű emberek szájából ma is gyakran hallunk olyan kijelentéseket, hogy a »forradalom« alatt ez vagy az történt stb.;: stb ;. ,

Legtöbb hasonlóan beszélő ember jóindulatához semmi kétség nem fér, csupán úgy rögződött bennük a forradalom fogalma, hogy az egyenlő a felfordulással, káosszal, mindenfajta társadalmi rendetlenséggel. Nem is gondolnak arra, hogy az igazi forradalom rendet jelent, egy új társadalom születését, mely természetesem a régi legyőzésével jöhet csak létre. Ebben a tekintetben minden forradalom egyforma volt. A régi termelési viszonyokat újakkal váltotta fel. A régi uralkodó osztály hatalmát egy addig, legalábbis politikai tekintetben elnyomott osztály uralmával helyettesítette. így történt ez a szocialista forradalomban Í6, azzal az igen lényeges különbséggel, hogy míg minden előző forradalomban a kizsákmányolás régebbi formáját annak újabb formája váltotta fel, addig a proletárforradalom alapvető célkitűzése: a munkásosztály hatalmán keresztül eljutni az osztályok megszüntetéséhez és a kizsákmányolás teljes felszámolásához.

Röviden és igen vázlatosan ezek a szocialista forradalom ismérvei. Azon senki nem vitatkozik, hogy ezek a követelmények megfelelnek-e az elnyomott milliók érdekeinek. Méla szkeptikusok hosszas töprengés után csupán azt a kérdést szokták nekünk szegezni: mindez megvalósítható-e? Kérdésükből az is kiérzik, hogy ők nem nagyon hisznek benne. Persze a Szovietunió sorozapetőfi nepe

1957.XII.15.

Forradalom, vagy ellenforradalom?

tos sikerei után egyre könnyebb Igennel válaszolnunk,

Én most mégsem ezekkel a kétkedőkkel szeretnék vitatkozni, hanem azokkal, akik a tavalyi októberi eseményeket is szeretnék forradalommá: »Egyetlen Magyar Nemzeti Forradalommá« kozmétikázhi. Könnyű nekik, hiszen olyan sajátosan »magyar nemzeti« intézménytől kapják az ideológiai támogatást, mint a Szabad Európa rádiója, mely viszont a legmesszebbmenőkig élvezi a »legmagyarabb magyarnak«, Dulles János óhazai gazdálkodónak és politikusnak erkölcsi és anyagi támogatását.

Nehezebb nekem( mert ily tekintélyes pártfogók híján kénytelen vagyok a száraz és élvezhetetlen tényekre támaszkodni, melyek tudjuk jól — csak a józan ész kicsiny, bár de egyre hatalmasodó, birodalmában jutnak érdemükhöz méltó megbecsüléshez.

Nézzük hát a forradalmat! Megfeleltünk-e 1956. október 23-ig a szocialista forradalom követelményeinek? Mielőtt még bizonyítanák, nyugodt lelkiismerettel merem mondani: igen. Mert, ha hibáztunk is, azért a tulajdon-viszonyokat sikerült úgy megváltoztatni, hogy abban sem Mindszenti, sem herceg Esz- terházi nem nagy örömüket lelték. Ez magában is elég hatásosan bizonyítaná igazunkat még, ha a többi, igen jelentős eredményt: a munkásosztály vezető szerepét, a kulturális forradalmat, a fokozódó anyagi jólétet,'elhallgatnám is. De minek hallgassak róluk, mikor ezek az eredmények mind a szocializmus irányába mutattak, mind azt bizonyították, hogy 1947—48-ban sikeresen hajtottuk végre szocialista forradalmunkat.

És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus Igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót »nemzeti sajátosságaink« körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. — Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni,

Tépett saáfú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az »Első Hazai Nemzeti Forradalmat«, melyet kis híján »Nemzeti Szocialista Forradalomnak« neveztek. A szociális elemet Mindszenti —Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg. Hogy mégsem »nemzeti szocialistának« keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.

Lehetett-e nálunk forradalom 1956 októberében? Hová vezethetet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? — (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a bur- zsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.

Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt? Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot

nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak vagy a föld visszaadására rávenni. Az ellenforradalom először szociális demagógiával, félrevezetéssel hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból, aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen. Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért.

Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A »Nemzeti Forradalomolyan nevezetes renegátot sorolhatott »vezetői« közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit . ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető, pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenti és a hozzá hasonló »forradalmárok« fújták.

Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér-terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen, ha nyíltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek. De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenti »szózatát« vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt, (Kivált, ha emlékeznek még'az 1919— 1920-as évekre.)

Hát így próbáljuk meg tisztázni a fogalmakat!

Pozsgay Imre

A pajzstetvek áttelelő nemzedéke ellen legeredményesebb a téli permetezés, mert ilyenkor a fák lombtalanok, legkönnyebben hozzáférhetők a fertőzött részek és lombperzseléstől sem kell tartani. Erős pajzstetű-fertőzés esetén igen jól beváltak a karboli- neumos szerek: a Novobolin és a Sylvia II. Száz liter permetlé készítésekor kb. 50 liter vízbe folytonos keverés mellett Novo- bolinból 5 litert, Sylvia Il.-ből 6 litert öntünk, majd alapos ösz- szekeverés után vízzel 100 literre egészítjük ki. Gyümölcsfa- karbolineumot azonban csak harmadévenként használjunk, mert a fák olajmérgezést kaphatnak. A karbolineumos per- : metezés után két éven át téliA Ml FALUNKBAN IS ▼▼▼TTTTV'fTyrfrrry^

kifulladt a tdUany-