Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

Kalocsai virágcsokor 'y ■§**«>' " -v ~’,y.% 4 <Í', y • ^^f'< Mosolyogva néz ránk e kép­ről hat csinos kalocsai kislány. Kiliti Mária, Zsubori Vera, Szil- ber Ilona, András Éva, Lang­bein Piroska és Németh Marika, a Kézműipari Vállalat kalocsai üzemének táncosai, de dolgozói* 1 is. Virágos ruhájuk, népi táncuk szemet nyönyörködtető látvány, j de a munkájuk is érdekli az1 embereket. Érdekli bizony, hi-1 szén az a sok fehérnemű, ágy-; nemű, ízléses női, fiú, leánykái ruha, na meg a többszáz paplan, j amit ügyes kezekkel szabnak, \ varrnak, készítenek, mind-mind * keresett cikk az állami és föld-; műve6szövetkezeti üzletekben. : • ♦ Tatarozzák a Béke-szállót Akj figyelemmel kísérte a Béke- f szálló sorsát, annak talán ez a cím is elég ahhoz, hogy a régóta húzódó * tervek megvalósulására következtes- l sen belőle. S a város lakói közül ki | ne tekintett volna olykor-olykor | aggodalmasan az épület egykedvű | homlokzatára, mikor elhaladt mel- $ lette ilyenféle gondolatokkal; vajon | mikor dől a fejünkre? i Még ha az összcdülés veszélye nem I is látszott annyira közelinek, hogy már a napokban számíthattunk vol- 3 na rá, éppen ideje volt, hogy tataro­zása megkezdődjön. Készenlétben áll­nak már az ácsok, hogy a becsurgó l tetőt megjavítsák, a . kőművesek, hogy a pincében omladozó falakat aládúcolják, aláfalazzák. De nemcsak erről van szó. Az étterem is új, von­zóbb külsőt kap a tatarozás révén, s nem kevésbé a szálloda szinte va­lamennyi szobája. 230 000 forintot még ebben az évben felhasználnak a ta­tarozásra, jövőre pedig 500 000 forint értékű munkával szépül, csinosodik a szálló épülete. Ezenkívül a szobák mintegy 70 százaléka új bútort kap. Tíz szobát már be is rendeztek a Palacc-szállóból érkezett szép búto­rokkal, a hírek szerint pedig inban van már a másik 15 új szobabútor is. Mivel az új szálló építése csak ♦ néhány év múlva valósulhat meg, ez % a felújítás lehetővé teszi, hogy az { öreg épület még kiszolgálja azt a | néhány évet. „... Többet sírok, mint reggelizek,..“ — Levél a „szabad világból* — Akasztó községbe, Romfa Ist­vánnak levelet hozott a posta. A bélyegen angol nyelvű felírat: »Canada Postes Postage« bizo­nyítja, hogy a levél a tengeren­túlról, az úgynevezett »szabad világból« jött. Hogy mit ír ben­ne Jung Ádámné (Canada, Al­berta Gargaly 210—13 A. S. E.), az idegenbe szakadt fiatalasz- szony? Talán beszéljen a levél önmagáért. Megváltozott az élet Keserűtelekén Kora reggel van még, de már hangos a Szakmár községhez tartozó Keserűtelek egyetlen ut­cája. A parasztok vetni mennek, az autó Kalocsára szállítja a te­jet. A földmüvesszövetkezet boltjába egymásután fordul­nak be az aszonyok. Terme­tes, takaros asszony nyitja most J a bolt ajtaját. Farkas Albert ; szolgálatkészen áll eléje: » — Mit vásárolsz, örzse? ; — Két kiló cukrot, de kocká­i ból — teszi hozzá az asszony. I »Evés közben jön meg az ét- . vágy«, s a családnak ez is kell, j meg az is. S mikor fizetésre ke- í rül a sor, Örzse néni 115 forin- Z 300-an a c^ászártöltési pártnapon \ Az MSZMP császártöltési köz­ségi szervezete jól sikerült sza­bad pártnapot tartott, amelyen több mint 300-an vettek részt. \ pártnapon Kőrös Gáspár elv­társ, a járási tanácselnök tar­tott előadást az időszerű nem­zetközi kérdésekről cs a kom­munista pártok békeíelhívásá­ról. A mindvégig élénk figye­lemmel kísért előadást vita kö­vette. A jól sikerült pártnap után a közeli napokban a köz­ségben számos gyűlést és érte­kezletet tartanak, ahol ugyan­csak a' kommunista pártok bé­kenyilatkozatát ismertetik a község dolgozóival. tot hagy a boltban. Lassan elfogynak a vevők, szóba elegyedek a boltossal. Megtudom tőle, hogy 1936 óta kereskedő. Szegény családból származott, jobb életet akart, tehát boltot nyitott. Először ne­hezen ment, mert az 50—60 ta­nyából álló Keserűtelek-szállást szegény emberek lakták. Ami­óta szövetkezeti boltos, sokkal nyugodtabb és sokkal többet is keres, mint a múltban. A havi forgalom jelenleg eléri a 137 000 forintot. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen a boltban minden megta­lálható. A legkeresettebb cikk Farkas Albert szerint a cukor. .1936-tól 1947-ig évente 6—7 má- fzsát adott el, most az utóbbi években a 70—80 mázsás átlag sem megy ritkaságszámba. De nemcsak cukorból, hanem mé­ter- és kötöttáruból, telepes rá­dióból, mezőgazdasági szerszám­ból és háztartási cikkekből is sokat vásároltak a dolgozó pa­rasztok. Egy boltos szavai nyomán is látszik, hogy megváltozott az lélet. S ezt a megváltozott életet a népi demokráciának, a párt­nak köszönhetik. Kosár Márton Ez a levél csupán kis töredéke annak a sok száznak, amit na­ponta kapnak kézhez a magukra maradt szülők, az elárvult gyer­mekek, a társ nélkül maradt férjek, feleségek. Jung Adámné férje szerencsésnek mondhatja magát, mert dolgozhat asztalos szakmájában, s nem kell nyomo­rogniuk, vagy könyöradomá- nyokból tengetni életüket, mint tízezernyi magyar menekült tár­suknak. Mégis, a sorok között szinte látni a könnyeket, a meg- bántást, a honvágyat, ami ezek­nek az embereknek a lelkét is rágja. S látni a sorokban azt is, hogy ezek az emberek már meg­elégelték, torkig vannak a »sza­bad világ« minden »áldásával«. E levél minden szava szinte azt kiáltja: »Becsaptak bennünket! Hazudtak nekünk! Haza aka­runk menni!-* Rövidesen hódító útjára indul az univerzális konyhagép Ha távolról nézed, úgy tűnik eléd, mint egy kastély. Közelről is szép ez az épület te­rebélyes udvarával, I isztán tartott tanter­meivel és tanulószobái­val. A Kunfehértói Állami Gyermekotthonban já­runk, hogy megnézzük munkájukat, elbeszél­gessünk a gyermekek­kel. Csáky Erzsiké 13 éves kislány az első felvilásosítónk. Mess- szemerengő kék szemé­vel ránkcsodálkozik, nem tudja elképzelni, kik lehetnek ezek a téli kabátba öltözött ide­genek. 1956. augusztus 31-én került a gyer­mekotthonba. Eleinte nagyon szokatlan volt számára a környezet. Édesanyja meghalt és a kislány emlékében elevenen élt a drága­lelkű asszony képe, me­leg szavai, s minden este, amikor befúrta fejét a párnájába, érez­te melengető kezének becézgető simítását. Itt megismerkedett egy kislánnyal, aki addig csábítgatta, míg egy szép napon megszöktek ßeldeg emberei leszneb az intézetből. Igen ám, de a jóságos nagynéni ezt megtudta és vissza­vitte Erzsikét a gyer­mekotthonba. Azóta jól érzi magát, megszerette a tanári kart, a gyer­mekeket s már nem kí­vánkozik innét sehová sem. Erzsiké ötös tanuló, s orvosi pályára készül. Amíg el nem végzi az egyetemet, addig az ál­lam gondoskodik róla. A mi hazánkban a gyermek drága kincs. Az árva és félárva kis­lányoknak és kisfiúk­nak államunk fogja meg a kezét s elvezeti őket a boldogabb fel­nőtt korba. Ekkor az­tán már saját maguk gondoskodnak sorsuk­ról, életük további ala­kulásáról. Hogyan élnek itt a gyerekek? Megismer­kednek a közösségi élet szépségével és ember­formáló erejével. Na­ponta négyszeri étkezés van biztosítva számuk­ra. Évente 70 000 forint értékben kapnak ruhát az államtól. Van ezek között téli, nyári rulia, alsóruhaneműek, külön úttörőruhát kapnak, télen pedig melegítővel látják el őket. Szeretik és megbe­csülik egymást. A kö­zös célért való harc bámulatos náluk. A tantestület áldozat­kész, nevelőmunkát fejt ki a gyermekek között. Színjátszó cso­portjuk most tanulja a Csipkerózsikát. Külön népdal- és tánccsoport­juk is van. Régi népi szokásokat gyűjtenek, ezeket feldolgoznák és megtanulják. Nagyon szeretik a népballadá­kat. A gyermekek való­sággal rajonganak a művészetért. Eredmé­nyes munkát végeznek a gyermekek az irodal­mi szakkörben. Itt megtanítják őket, ho­gyan kell szavalni, könyvankétokat tarta­nait, melyeken megis­merkednek emberáb­rázolással, az író stílu­sával, a regény szerke­zeti felépítésével és po­litikai mondanivalójá­val. Rend és fegyelem uralkodik az intézet­ben. Ez előfeltétele an­nak, hogy zökkenőmen­tesen follyék az okta­tás, s az árva és fél ár­va gyermekekből ha­zánk hasznos polgárai váljanak. Vidám nevetés szövi be a téli udvar csend­jét. Mindegyik kislány arca olyan, mint a pi­ros rózsa. Jó egészség és életkedv sugárzik róluk. Csokorba verőd­nek s felnőttes komoly­sággal beszélgetnek a holnapról, mely az ő számukra is szépül. — Egyszerre csak megszó­lal a csengő, bevonul­nak a tanulószobákba, megkezdődik a szilen- cium. Szorgalmasan ta­nulnak, mert tudják, hogy az életben csak úgy állhatják meg a helyüket, ha szoros ba­rátságot kötnek a tudó- * 1 mánnyah Bicliczky Sándor Kicsi, szép és nagyon prakti­kus az új háztartási kisgép, me­lyet bizonyára nagy örömmel fogadnak az ételt készítő gyárak — vendéglők, kifőzdék, üzemi konyhák — dolgozói. A gép tizenötféle műveletet — a mákdarálástól a krumplitisz­tításig — végez. A profotipus már régebben elkészült. A soro­zatgyártása azért húzódott, mert a felsőbb szervek még módosí­tottak a gép konstrukcióján. Ép­pen ezért a novemberre terve­zett 40 darab csak e hónapban készül el. Az új háztartási univerzáüs konyhagépből a belkereskede­lem a Kiskunfélegyházi Gép­gyártól egyelőre 260 darabot rendelt. Véleményünk szerint a »kis ókos«, ahogy egyesek itt hívják, megérdemelné a külföldi propagálását is. Jugoszláv szőlészeti küldöttség megyénkben A szeptemberi látogatás folytatásaként Burity Dusán, a szabadkai járás szőlészeti és borászati állomás igazgatójának vezetésével négytagú jugoszláv küldöttség érkezett megyénkbe. A küldöttség látogatása kötetlen, tagjait főként a homoki sző­lők új telepítési, művelési, valamint talajjavítási, talajerőpótlási eljárások érdeklik. Vendégeink ugyanis a szabadkai járásból érkeztek, ahol — bár a kecskemétinél kisebb —, de hasonló jellegű homokos te­rület van, melynek hasznosítását a közeljövőben már az új te­lepítési és művelési eljárásokkal akarják megoldani. Látogatá­suk programjában éppen ezért a Miklóstelepi, Katonatelepi Szőlészeti Kutató Intézetek, valamint a Helvéciái Állami Gaz­daság megtekintése szerepel elsők között« »Drága Kati mama és Pista bácsi! Nem is tudom, mit írjál: Ha nagyon jót, akkor hazudnék. 1957. január 6-án hagytuk c Budapestet. A Déliből indultunk és január 9-én éjjel léptük át a határt. Nehezen jöttünk, 80 km-t gyalogoltunk. Az utolsó faluná találtunk egy vezetőt, aki 2700 forintért áthozott a határon. Bá> ne hozott volna! Akkor még nem éreztem semmit, csak mint a lobbi, boldogan jöttünk. Nem hibáztatok senkit, csak azt a hazug Szabad Európát. An­nak egy szava sem igaz. Az bolondított el sokezer embert és saj­nos, köztük engem is. Nagyon bánom, hogy ilyen hülye voltam En itt nem dolgozom, nem tudok elhelyezkedni, egyáltalán nincs munka. Az emberek úgy élnek itt, mint az állatok. Égés; héten dolgoznak, vasárnap meg ülnek és fekszenek. Semmi szóra­kozás nincs vasárnap, csak az autózás, akinek van. Utálják itt a magyarokat, de mi is őket. Kati mama, csal egyszer életben kerüljek haza, soha nem megyek el Pestnél tá­volabb. Lelkibeteg vagyok Anyukáék után, én nem bírok ül meg szokni. Tessék elhinni, többet sírok, mint amennyit reggelizek Nagyon szeretnék otthon lenni. Otthon sem volt nekem rossz, fér jeni jól keresett, szép otthonom volt. Es így megbolondultam Itt járom az idegen utcákat, s az idegen emberekhez még be szélni sem tudunk. Csak még egyszer legyek otthon a család kö \ zott, az nekem mindennél többet érne. Drága jó anyám, de soka j sírhat, —• mint ahogy írja nekem. Kati mama, úgy fáj a szivem, ahogy írom a levelet, hogy azi elmondani nem lehet. Férjem mérges ram, ha sírok, azt mondja miért sírsz? Minek jöttél el? Mert ő nem akart jönni, de engem nem lehetett visszatartani. Azért jött a férjem, mert én akartam de nem merünk visszamenni. Most már úgyis hiába minden sírá­som. Olyan messze vagyok a hazámtól. De azért bízok és remé­lek, talán az életben hazakerülök, ha nem is sok■ reményem van hozzá. Kati mama, ha nem esik nehezére, írjanak nekünk sokat hisz olyan jól esik minden hazai sor. Sokat gondolunk minden jóismerősre és nagyon vágyódunk haza ...« *

Next

/
Thumbnails
Contents