Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

lói indult a pártoktatás Kecskeméten

KECSKEMÉTEN a pártoktatás itervbevett tanfolyamai, kevés kivétellel, megkezdték munkájukat. Az első foglalkozásokon a hallgatók csaknem teljes létszámban megjelentek. Általában kielégítő volt az előadók felkészültsége is. Számos propagan- (dista városi példákkal, tapasztalatokkal kiegészítve ismertette laz ellenforradalom galádságait lés a proletárhatalom megszilär- Ídításának feladatait, a »Marxizmus—leninizmus kérdései« tanfolyam pedig az osztályharc helyzetét, tennivalóit.

A hallgatók igényeit és felkészültségét figyelembevéve — kü- llönösen az Időszerű kérdések (tanfolyamán — a foglalkozásokat különböző módon vezették (tte. Vagyis nem ragaszkodtak me- írev szemináriumi sémákhoz, an int az előző években az megszokott volt. Az »Időszerű kérdések tanfolyamán« pl. néhány propagandista az előadás után csak konzultációt tartott, részletesebb, hosszúra nyúló vita helyett maga válaszolta meg a hallgatók kérdéseit.

A TANFOLYAMOK többségét azonban más módszerrel vezették le, Rövid, 10—20 perces

előadásokat tartottak, azután kötetlen beszélgetés közben vitatták meg az anyaggal kapcsolatos kérdéseket. A tapasztalatok szerint ez a módszer igen jól bevált. Az ilyen helyeken a hallgatók különösebb félelem és megkötöttség nélkül, bátran, nagy számban vettek részt a vitában. A Kecskeméti Gyufagyárban például 27 jelenlevőből tizenöten szólaltak fel. A foglalkozásokat szinte kivétel nélkül a feszélyezetlen légkör és élénkség jellemezte. A hallgatók nemcsak bátran nyivánítottak véleményt, hanem sok hasznos javaslatot is tettek a szemináriumokon elhangzottak hasznosítására és a következő foglalkozások témájára. A városi tanácsnál lezajlott egyik szeminárium részvevői indítványozták, hogy legközelebbi foglalkozásukon a tananyagba iktassák be a kommunista pártok nyilatkozatának megvitatását. Elhatározásukat a városi pártbizottság agit.-prop. osztálya helyesnek és követésre méltónak tartja.

Általában szorgalmasan kezdték meg a munkát, az önálló tanulás különböző tanfolyamainak részvevői is. A konzultán sok szinte mindegyik hallgató-; val elbeszélgettek, megtárgyalták a tanulással kapcsolatos kérdéseket.

ANNAK ELLENÉRE, hogy Kecskeméten a pártoktatás alapjában eredményesen indult meg, néhány hiányosság már a kezdetnél jelentkezett. Ezek köJ zé tartozik, hogy egy-két helyen az előadó mulasztásából nem tartották meg a foglalkozást. Vannak hiányosságok az önálló tanulók körében is. Egy részük késlekedik a megadott irodalom: feldolgozásával és kijegyzeteié sével. Különösen a politikai gazdaságtant tanulók között: vannak olyanok, akik a tanulást elhanyagolva, kizárólag a; régi ismereteikből akarnak »megélni« a foglalkozásokon. Több hiányosságot lehetne még felsorolni, melyeket — még most, az oktatási év kezdetén — ki lehet küszöbölni.

A PÁRTOKTAT AS tanfolyamain felmerülő érdekesebb; elvi kérdéseket és vitákat rendszeresen ismertetjük majd olva-: sóinkkal és a tanfolyamok rész-; vevőivel. N —

*

j

tyty ^#*7 amd#KINŐTTE A REGI CIPÓI

Nem újkeletű problémát vetünk papírra, régen fájlalt és tegyük itt az elején hozzá — elintézetlen ügyről, orvosolatlan panaszról van szó. A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat kinőtt azokból a kezdetleges keretekből, amelyekben néhány évig tökéletesen megvolt. Nem az értékelésért, de meg kell említeni, hogy az üzem ért el eredményeket és mint tanácsi vállalat, fokozott gondot fordított azokra a gyártmányokra, amelyekre a lakosságnak szüksége volt. Növelték a vállalat gyártmányainak számát és ezért következett be az üzem növekedése is. Természetesen szükségszerűen írta elő a növekedő termelés az új gépek, munkások beállítását.

A kis üzem

naggyá JeUődött,

6 ma már ott tartanak, hogy nem férnek el. Sajnos, arra nincsen mód, hogy új épületeket készíttessenek, mert a vállalatnak pénze nincs. Ezért valami más megoldást kell keresni.

Az üzem vezetői erről a problémáról következőképpen nyilatkoznak:

Kiss István műszaki vezető: —

Évek óta járunk a Könnyűipari Minisztériumba, a megyei, a városi tanácshoz, de sohasem tudták dűlőre vinni, hogy az üzem normális, egységes telephellyel rendelkezzen. A kiskunhalasi gyapotraktárt akartuk kiigényelni. Sajnos, amikor a bizottság megérkezett, mindig tele volt a raktár. ígéretben nem volt hiány, mindig támogattak bennünket, de eredményt sehol sem értünk el;

Takács László mérnök: — A

hely talán az üzem legnagyobb gordiusi csomója. Túlzsúfoltság van a műhelyekben. Nagy térfogatú munkadarabokat is gvg£- tunk, s ehhez sem raktárunk, sem más tárolóhelyiségünk nincsen. Kézenfekvő, hogy gátolja a folyamatos termelést. Ha volna hely, nem kellene gömb- és rúdacélokat, idomvasakat, csöveket a szabad ég alatt tárolnunk. Beállíthatnánk a szalagszerű gyái ...jt is. Szárítókemencéket. Uj profilokat is kialakíthatnánk. Hiszen ma is hiánycikk az olajos kanna, a kertibútor, stb. Ezekből mind kellő mennyiséget tudnánk készíteni.

Bodrogi Tibor főkönyvelő: —

1951. óta nyereséges a vállalat. Kétségtelen, hogy kevés a hely. Próbálkoztunk építkezéssel, a meglevő munkahelyek mellé kisebb műhelyeket kreáltunk. Sajnos, ez még fél megoldásnak is rossz. Az olcsó termeléshez korszerű gépekre volna szükségünk. Erre kilátás nincs, de egysét gép beszerzése nagyon fontos lenne.

Tóth Sándor üb-elnök: — Az

üzemben sok szociális intézkedésnek kell történnie ahhoz, hogy valamelyest javuljon az állapot, öltözők nincsenek, a munkások nem tudnak hol étkezni. A munkahelyeken sehol sem tudjuk biztosítani a két négyzetméter mozgási területet. A 160 dolgozók közül 52 nem otthon, hanem a munkapadon, a gép mellett ebédel. Nincs ebédlőnk.

t

KeddiHm jegyzés

„ Tudok egy olyan mozit, hogy az valami csuda...

»Rozzant csárda, hét oldalán ajtó« — lehet, hogy valamikor ezt énekelték a szakmárí moziban, mert azelőtt kocsma volt. Ma is nyugodtan dalolhatnák a falubeliek, mert a betyárnóta első sorában előforduló valamennyi állítás igaz.

Talán kezdjük az elején. 1950. óta szenvedi itt végig a közönség a téli napok zordságát. A község dolgozói rendkívül szereti a művészet eme nemét, de a téli hidegek beköszöntésével sajnálatos módon nem sok élvezetük lehet a filmekben. Nem azért, mert talán nem küldenek jó filmeket, hanem azért, mert az épület oly rozzant állapotban van, hogy két órát végigülni benne inkább tudatos megfázási kísérlet lenne, mintsem szórakozás. Egy-két jellemző kép: Az épület ablakai ki vannak törve. A fal kilyukadva, a két ajtón befú a szél, a gépházat tyúkketrechez hasonló ajtó zárja le. 1950. óta, amióta a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat használja az épületet, azóta nem volt tatarozva, sőt még a lakbért sem fizették meg.

Ügy véljük és a szakmári dolgozóknak is hasonló a véleménye, hogy a sok sürgetés után a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vallalat gondolhatna már a szakmári mozi rendbehozására. Jogosan vetődik fel a kérdés, miért éppen a mozi legyen a legrondább épület a község főterén? — Tudjuk, pénz, nem sok van már ebben az évben, de talán annyi akad a pénztár mélyén, hogy a hiányzó ablakok helyére üveget tetessenek? Elvégre a Moziüzemi Vállalat sem kívánhatja, hogy a szakmáriak állandóan a »Téli regét« élvezzék.

Helyreigazítás helyett

A becsületes üzleti szellemről

A vélemények után végigjártuk az üzemet is. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a felsorolt hibák mellett még

sok nehézséggel küszködnek.

Említsünk néhányat. Az üzemből bármilyen terméket, vagy, alkatrészt ki lehet vinni, mert! az ellenőrzést képtelenek úgyf megszervezni, hogy az hatá-J sós is legyen. Az üzem az utca két oldalán van és az utcán számtalanszor átmennek a munkások. A félkész és a készárukat kénytelenek a munkahelyeken vagy az udvaron tárolni, s ha a szállítás késik... Sorolhatnánk a nehézségeket tovább.

A Kiskunhalasi Motor- és Gépjavító Vállalat ténylegesen kinőtte a »cipőjét«, továbbhaladt a fejlődés útján.

Ez nem hiba, sőt eredmény. Azonban a további fejlődéshez feltétlenül nagyobb helyre, épületekre, s korszerűbb gépekre lenne szüksége. Egyelőre csak nagyobb helyet kérnek a gyár vezetői. Ehhez kellene a megyei tanácsnak valami megoldást találnia, hiszen a tanácsi ipar fejlődése a megye fejlődését is jelenti,

G. G.

Néhány nappal ezelőtt »Műbőrkabát« — viaszosvászonból« címmel szóvátettük lapunkban, hogy Mészáros József kecskeméti női szabó viaszosvászonból készít kabátokat, s azokat műbőr gyanánt adja el vevőinek.

A cikk megjelenését követően Mészáros József felkereste a szerkesztőséget, ahol erős hangon a »becsületes üzleti szellemet« ért sérelem nevében helyreigazítást követelt. Kijelentette, hogy az általa készített kabátok nem viaszosvászonból, hanem műbőrből készülnek.

Az eset alaposabb vizsgálata érdekében felkértünk néhány kereskedelmi szakembert, akikkel együtt a következőket állapítottuk meg:

Bíráló cikkünknek igaza van, a kabátok nem műbőrből készültek, annak ellenére, hogy a MÉSZÖV nagykereskedelmi osztályának bőrelosztója »műbőr« elnevezéssel adta el és számlázta az anyagot Mészáros kisiparosnak. Megállapítást nyert, hogy ezt a 11-es jelzésű »műbőrt« bőrdíszművesek használják fel bőröndök és szatyrok készítésére, s azonkívül nyári szandálokat készítenek belőle. Virágh Pál, a bőrelosztó bolt vezetőjének véleménye szerint ez a »műbőr« hidegben keménye- dik, ezért nyilvánvalóan alkalmatlan kabátok készítésére.

Bács megyei asszonyok a Gyermekvárosért

öt kispárna, kék kockákból összeállított puha takaró, abroszok és kisebb kézimunkák sokasága várakozik már a Kecskeméti Nőtanács szekrényében további társaira. A kézimunka szakkör szorgalmas tagjai a fóti gyermekvárosban felépítésre kerülő Bács megyei házba készít- getik a gyermekek, a kicsi árvák, elhagyottak stafírungját. Ha továbbra is így dolgoznak, nem lesz probléma a szép ház otthont*; berendezése.

Ka

aréjba ülve fogyasztották __■ uzsonnájukat, amikor beléptem a neonfényes, meleg munkatermükbe. 28 leány ad itt naponta egymásnak találkozót, a Bajai Ruhaüzem tanulóműhelyében. A kislányok legtöbbje egy éve hagyta el az általános iskola padjait, s egy éve múlt, hogy útnak indult a varrás tudományának labirintusá- ban.

E

g

y év nem nagy idő, de sokat mond. Elég ahhoz, hogy már most meg tudjuk, kik azok a kislányok, akik ebben a szakmában otthonosan mozognak, ügyesek?

Kitől is kérdezhettem volna, mint Némethnétől és Kochnétől, a kislányok tanítómestereitől, akiket ők egymás közt csak Tériké néninek szólítanak. Ha a beszélgetést gyakran félbe kellett szakítani, ez azért voltamért a gyermekek állandóan kíváncsiskodtak ...

Lenkei Klári volt az első kíváncsiskodó. Teri néni így válaszolt neki: Klárikám, kislányom, beljebb mentél két centivel. Csúnya lett a ruha. Nézd csak meg az eledét! Felbonthatod. ; >

M

ég be sem fejezte, már ott állt Szabó Mária, aki egy gallért szorongatott a kézéTjan aló lángok

ben. Tériké néni szíves szavai őt is eligazították a gallérkészítésben. Zengődi Ágnes az ujjadíszítő pánt elhelyezése felől kérdezősködik. Smidt Mária, a kijelöléseknél kér segítséget Tériké nénitől.

Egy pillanatra megáll a roham. Kihasználva ezt az időt, így szólok Tériké nénihez: — Mindig ilyen nagy a forgalom?

— Nem! Üjfazonú pikéruhát csinálnak most a kislányok, s nem ismerik a munkát, ezért jönnek ide ilyen gyakran.

Megtudom, hogy a lányok majd mindegyike már önállóan készít ruhát magának. Feldwebel Erzsiké örömmel újságolja: A múlt héten varrtam egy ruhát édesanyámnak. Könnyen teszik meg ezt a lányok, mert a vállalat vezetősége megengedi, hogy hétfőn és kedden, amikor az elmúlt heti munka osztályozása folyik, mindenki magának varrhat.

Ha már az osztályozásról esett szó, megkérdezzük: kik a legügyesebbek? Megyei Ilonkáról, Gyuricza Ilonáról, Rubi Magdáról Kubatov Éváról. Börzsönyi

Juditról, Feldwébel Erzsiről, Szabó Máriáról igen sok jót hallottunk. Nevük említésénél Tériké néni ezt fűzte hozzá: Szépen, pontosan, alaposan és gyorsan dolgoznak.

E

zután szóbakerült a kislányok viselkedése. Tériké néni arca kissé elkomorult, hangja halkabb lett: sajnos, van, aki tiszteletlen, hányaveti, flegma. Az egyiknek szóltunk is, amikor felületességből kicsípte az egyik ruhát. Mit gondol, mit válaszolt a kislány?

— Mit csináljak? Nem fogom azért felakasztani magam... — mondta.

— Ha hiszi, ha nem, nagy türelemre van itt szükség. Elhiszem Némethnének, mert mi csak négyen voltunk testvérek, de édesanyám mégis gyakran panaszkodott apámnak: — nem bírok ezekkel a gyerekekkel..; Hát még huszonnyolc pajkos, serdülő lánnyal vesződni, mit jelent?! Nem gyerekjáték, az biztos.

Kissé békülékenyebb hangon, szabadulva az előbbi gondolat

Mészáros kisiparos három kg. összesen 179 forint értékű 11-cs jelzésű »műbőrt« használt fel az általa 940 forintért készített kabátokhoz. Ugyanakkor az állami üzletekben, így az Állami Áruházban is, 850 forintért adták a valóban műbőrből készült kabátokat. A »becsületes üzleti szellem megsértése« ezúttal nyilvánvalóan nem a Petőfi Népe, hanem éppen Mészáros kisiparos részéről történt, miután neki; mint szakembernek tudnia kell, hogy rossz, a hidegben töredező anyagot használt fel kabátok készítésére, s ezzel félrevezette vásárlóit. , j

A helyszíni látogatás alkalmával egyébként Mészáros kisiparos más szabálytalanságaira is rájöttünk. Kiderült, hogy alkalmazott-tartási engedély nélkül foglalkoztat segédet, s ezenkívül férfi kabátokat is készít, holott csak női szabó iparengedélye van.

Ügy gondoljuk, nem csupán a vásárló közönség érdekeit képviseljük, amikor egyes, a vevők bizalmával visszaélő kisiparosok tevékenységét szóvá tesszük, hanem a munkáját becsületesen,- a törvényeknek megfelelően végző kisiparosok érdekét Is, hiszen az ilyen esetek sokat rontanak a kisiparosság hírnevén.

—gémes—1

béklyóitól, így folytatja Némethné:

— Nagyon jól esik, hogy a legtöbbje úgy tekint, mintha édesanyja lennék és éppen ezért megosztja velem titkait. De higgye el nekem, túl sokat kapnak a mai gyerekek. Nézzük csak az ő esetüket. 50 fillért fizetnek egy ebédért. Ingyen használják a gépet, fizetést kapnak; S ki tudná felsorolni a kedvezményeket? Pedig tanulók.

önkéntelenül is végignéztem a varrógépek fölé hajló kislányokon. 16—17 évesek. Igen soknak a kezén már karóra van; Erről mi csak álmodtunk, ilyen korban elérhetetlen volt számunkra. A mai tanulóknak ez ma már szinte természetes. Né- methné és Kochné beszél nekik a múltról, de nehezen értik meg; mert ők nem érzik, s talán el sem tudják képzelni, hogy ilyesmi is volt régen az ipari tanulók sorsa.

A

zzal az érzéssel léptem ki az üzem tanműhelyéből,! hogy a jövő szakmunkásainak' nevelése ügyes, gyermekszerető asszonyok kezében van és jó szakembereket nevelnek itt, akikkel erősödik szakmunkás- gárdánk, országunk.

Vcnesz —