Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

STOP P? Mit kell tudni sí vágásokról A* időjárás hidegebbre fordult, megkezdődött a vágási idény. A kötelező zsírbeszolgáltatás meg­szüntetése óta mind több és több család vág sertést me­gyénkben is. Most már nemesak egyet, hanem többet is. Egy-egy vágási idényben me­gyénkben mintegy 160—180 000 darab sertést vágnak le a ma­gánháztartások. Saját szükség­letre bárki korlátlan számban vághat sertést. A spekuláció meg­akadályozására azonban szüksé­ges volt néhány fontos intézke­dést hozni a kormányzatnak, amelyekkel most, a vágások megkezdésekor ajánlatos megis­merkedni, annál is inkább, mi­vel több helyen a spekuláns, üzérkedő húskimérők, hentesek, a termelőket, fogyasztóitat be­csapva, szabálytalanul levágott és kimért sertésből, vagy borjú­ból búsás hasznokat vágnak •sebre. Tudni kell azt, hogy sertést továbbtartásra (leg-i alább 60 napig való tartás­ra), vagy saját szükségletre történő vágásra szabadon le­het vásárolni. Vágás utáni forgalombahoza- tal céljából senki sem vásárol­hat sertést, még húsiparos, hús­kimérő sem. A húsiparosok élőállatot kizárólag az Állatfor­galmi Vállalattól vehetnek ke­retük erejéig. Ez vonatkozik a töldművesszövetkezetekre és magánhúsiparosokra egyaránt. A húskiméréssel rendelkező ter­melőszövetkezetek is csak saját gazdaságuk által hizlalt állatot vághatnak le kimérésre. A magánháztartás céljaira levágott állatból származó nyershúst, zsírszalonnát, töl­telékárut és egyéb húskészít­ményeket magánszemélyek, tsz-tagok és egyéniek nem hozhatnak forgalomba. Füstölt húst, füstölt szalonnát és zsírt is csak akkor, ha az ál­latot élve és levágva is megvizs­gálta az állatorvos, fogyasztásra feltétlenül alkalmasnak találta és ezt igazolta. A lakosság egészségét védi ez az intézkedés, mert az állator­vos által meg nem vizsgált, esetleg romlott húskészítmények nagyon súlyos betegségeket okoz­hatnak. Ezért van olyan rendel­kezés, hogy u földmű vesszövetkezetok üzleteiben csak hatósági ál­latorvos által megvizsgált termékeket hozhatnak for­galomba. A földművesszövetkezet tovább­adás céljából egyéni termelők­től, termelőszövetkezeti tagok­tól hasított sertést, nyers húst, vagy töltelékárut nem vásárol­hatnak. Családi ünnepségekre, pél­dául esküvőre, keresztelőre, vagy más rendkívüli alka­lomra saját tenyésztésű szarvasmarha, vagy. borjú vágására a lakóhely szerinti tanács végrehajtó bizottsága illeték lerovása ellenében vágási engedélyt adhat. Egyéni termelők, tsz-tagok, vagy más magánszemélyek szarvas- marhát, borjút engedély nélkül nem vághatnak. Az említett intézkedések a lakosság érdekeit szolgálják, megvédik a spekulánsoktól, üzérkedőktől. Az említett rendel­kezések betartása tehát min­denkinek esy -ni érdeke is, azon­kívül, hogy az említett intézke­dések megszegése hatóságilag büntetendő cselekmény. Magony Imre Adókedvezmény a növendék marhák után Az új rendelet értelmében a gazda a sa'ját nevelésű, egy-két éveg növendékmarha után járó 400 forintos adókedvezményt csak akkor kaphatja meg, ha a növendékmarhára 8 napos korá­ig marhalevelet vált ki s azt a községi tanács pénzügyi csoport­jánál bemutatja. A legfeljebb 6 hónapos korig megvásárolt, vagy egyéb úton megszerzett növen­dékmarha után járó adókedvez­mény is csak akkor adható meg, ha a korábbi tulajdonos a nö­vendékmarhát marhalevéllel el­látta s bejelentette. A marhale­vél ez év december 31-ig vált­ható ki, a határidő elmulasztása esetén a gazda az adókedvez­ményt elveszíti. A marhalevelet az illetékes hatóságok illeték- mentesen adják ki. Csereijük ki a lacerna- és vöröshere vetőmagot ! Az idei lucerna- és vöröshere- mag termés egy részét a terme­lők meghagyták vetőmagnak. Ez a mag azonban még káros gyom­magvakkal kevert, esetleg aran­kával fertőzött, s csak tisztítás után szabad elvetni. A vetőmag tisztítását azonban megfelelő be­rendezés hiánya miatt a terme­lők nem tudják elvégezni. Ezért állami akció útján történt gon­doskodás arról, hogy a terme­lőknél levő tisztítatlan magot jó­minőségű, fémzárolt és aranka­mentes vetőmagra lehet kicserél­ni. A cserét a terményforgalmi {földművesszövetkezeti) felvá­sárló telepeken végzik. Az át­adott 1 kilogramm (88 százalékos tisztaságú) nyers lucerna- és vö- rösheremagért 82 dekagramm vetőmagot adnak cserébe. A fém­zárolt vetőmag átvételekor a ter­melő az átadott nyers mag min­den kilója után 3 forint tisztí­tási költséget térít meg. A vető­magcsere megkezdődött s legké­sőbb 1958. február 28-ig lehet résztvenni az akcióban. Igen, stopp. így írták ki Ke­rekegyházán a Szövetkezeti Áru­ház kirakatába, kettőbe is és következetesek voltak: mindkét táblán két p-vel írták. Tudnivaló, hogy a -stopp« szó magyarul álljt akar jelenteni. Azért csak akar, mert az ango­lok — s példájukon sok más or­szágban is — csak egy p-vel ír­ják. De úgy látszik Kerekegy­háza bővelkedik pé betűkben, s kettőre is telik nekik. Vagy ta­lán azon az alapon, hogy az állj-t két 1-lel írjuk, az eredetileg an­gol szó már a két p-től »magja* ros«? Akár ezért, akár másért két-1 tőzték meg, elvétették. Mi ebből a tanulság? Az egyik az, hogy import szavakat csak akkor hasz­náljunk, ha nem találunk meg­felelő magyar szót, s akkor is ügyeljünk helyes kiejtésére cs méginkább írására. A másik ta­nulság pedig még kézenfekvőbb: árusítsanak nyelvtankönyvet és helyesírási szótárt is a Szövet­kezeti Áruházban. —pl— Kitűnő szóra ko - ZQ.Ü nyújt egy vnlágvevő rádió Kapható már 8?0J-Ft-töl az álla­mi es föld műve Szövetkezeti boltokban. Vásároljon aiiiiiiíiiiumedényi nem pattogzik, nem törik, örökös darab és higiénikus. Nem drágább a zománc­edénynél. Bőséges válasz­tékban kapható a földmű- vessző vetkezeti ée Népbolt árudákban. 1255 ...-Héttői-hétre Minden kézbe! Előfizethető minden postahivatalban. 2251 Urbán Ernő: MEDICINA dán, hogy mi a tisztesség. Aztán, ha messziről jött Is, ezt a kapitányt is csak anya szülte azért. Ogy ám, de — tiszt. lisztnek meg másabb, fényesebb szállás köii. De mit oszto­zunk itt? Gyere, te kapitány, gyere a Jézus nevében, te Jelentsd ki, jó lesz-e a dívány? erste, bogy Jó lett! Mért ne lett volna jó? Szov­jet tiszt, s a háború előtt valamelyik kubányi kolhoz szerény, akkurátus kisi könyvelője volt Iván kapitány, S bár törődött volt és pillái le-lecsu- kódtak, hisz minden erejét kivette a roham, amely a Rábán, a ná­cik utolsó reménységén az átke­lést kierőszakolta, mihelyt meglátta, hogy anyám tiszta cihát húz, rögtön vitet és szappant kért, s mosni, si­kálni kezdte magáról a háború szeny- nyét. Anyám hosszan, elgondolkodva nézte. Aztán sarkon perdült, frissen, fiatalosan. Be a szobába, szét a szek­rényajtót, s egy váltás fehérnemű­vel jött vissza. A kapitány csak bámult. No igen, mert anyám mutatta neki, hogy menjen, öltözzön csak bele a fe­hérneműbe. Nem baj, hogy nagy egy kicsit, enyém, a fiáé, ez a fiú meg hosszan nőtt a lelkem. Aztán ltl ez a dézsa, forró víz van benne, gyerünk, ne szégyeld magad, le az­zal a csizmával, áztasd ki a lábad­ból a fájást, érezd magad otthon, Iván kapitány.. . ö, a holmidra ne legyen gondod. Kimosom, kivasalom, olyan lesz holnapra, mint a patyo­lat, vőfélynek is elmehetsz benne. A tea Is mindjárt forr. Igaz, csak magyar tea, hársfa-tea, de azért jó lesz, tudom, hogy szeretitek a csá- ját. A tűz vidáman, kurrogva égett. Lágy. családias permetet hintett szét széli. Hogy 6 ruauml M, «vegei dugdos, mutatni is sajnálj* azt a semmi kis italt. — Ej, te rosszaság, tel — mond­ta végül is. — Hogy neked min­denbe bele kőll ütni az orrod. A kredenc mögé nyúlt, íalamolt, tapogatott kicsit, és neheztelve, amiért „kibeszéltem“ és orvosságétól fosztom meg, előhalászia a szegle­tes, inkább dísznek, mint fisakénak beillő rumosüveget. Nevettem rajta, de sajnáltam Is. Jgen, mert runi — mindössze félde- cinyi talán — már csak a fenekén volt az üvegnek. Keskeny, rubin- tos gyűrű. Ivás helyett inkább csak csillogtatnivaló. — Neki adjam? — tűnődött hango­san s talán biztatást várva anyám. — Neki adorn! — döntött végül Is. — Nesze, fogadd jószívvel, én is úgy adom, váljék egészségedre, Iván kapitány. S adta, töltötte volna a rumot, de a kapitány nem engedte. Tífuszról, orvosi tanácsról mit se tudott. Ar­ról se, hogy anyám mért tartja olyan nagy becsben, s mért rejti mindun­talan máshova a tömzsi, ügyes kis üveget. De látta, megérezte va­lahogy, hogy anyám szívességet tesz, mi több: „áldozatot hoz*', ami­kor a semmi, a kupicányl rumot odakínálja neki. De tiltakozhatott! Ha addig nem tudta, hát anyám tettleg mutatta meg neki, hogy győ- zös, akaratos, hogy ellentmondást még álmában sem tűrő asszony. de a bögrét! — mondta. — Orvosság ez, medicina! Azon­nal idd meg, kapitány. S a rumot utolsó cseppig — az üveg nyakát is kifacsarva szinte — a hasas, kajlaíüiű bögrébe töltötte. A történetnek csattanója is van. Csattanója bizony, még hozzá olyan, hogy elmondani is roste Iné az em­ber, ha azon a viharos, hirtelen ki­nyíló tavaszon nem lettek volna gya­koriak a csodák. A kapitány — égy látszik pihenő­ben volt — nemcsak szállóvendégnek Jött, kerek egy hétig maradt nálunk, s mikor útra kelt, mikor • sza­badsága lejárt, úgy veit búcsút anyámtól, olyan meghatóan, begy. most is mosolyogva emlékszem ré> Földig hajolt, keze a szivén. Mon­dani annyit mondott csak, hogy „sqnsúba, mamka, sspaszába«. Meg­ölelte, meg is csókolta anyámat, s ment, ahova a parancs szóUtotts. Anyám sírt, integetett neki, a mi­kor a Papköz sarkán elfordult, könnyeivel küszködve mondta: — Itt volt, megszerettük, sose látjuk többet. Pedig — legalább Is g — mégis csak meglátta! En már Pesten éltem, s esek m otthoniak elbeszéléséből tudom, hogy jóval később, úgy május vége felé, valamelyik meleg, sűrű-csillagos éj­szakán, megállt a házunk előtt egy autó, utasa kiszállt, és ráveet as ab- laktáblára: — Mamka! Mamka! — Ki az? — riadt álmából anyám, — Iván kapitány! — Jóságos Isteni Anyám kendót kapott magánt, ki­szaladt, s az éjszakai vendégben se- hogy se tudta fölismerni Iván kapi­tányt. Nem hát, mert díszben volt, tel­jes díszben. Fején a megszokott kucsma helyett betyáros sipka. A mellén kitüntetések. S ami szintén újság volt: a háta mögött egy fiatal, ugrifüles ordonánc. Nevetett, ő is köszönt, s mint anya a pólyásbabát, egy kishordó rumot ölelt. z meg mi? — csudálkozott anyám. — Medicina — hu­nyorított rá Iván kapitány.-r a szükségből meggyújtott petróleum­lámpa, Kész lett a tea is, s a föl­frissüli, pirosra hevült kapitány, mint aki otthon van, mint aki ten­ger hányattatás után szerettei közt ül végre, megkavarta a teát, ráfújt és előre élvezte az izét — belekós­tolt. A szégyenlős, meghökkent fintort, ami a kóstolást követte, sose felej­tem eh — No, nem Ízlik? — szontyolodott el anyám. — Pedig Jó, ládd-e: én la azt iszom... Ej, ej, te kapitány, mit csináljak, hogyan tegyem a ked­ved? — Talán úgy — kacsintottam rá, — hogy megbolonditja kicsit. — Kit? A kapitányt? — Dehogy. A teát. Nézze csak meg, ott, ott ni: a kredenc háta mögött. Hátliá lesz még valami az „orvossá- gos*‘ üvegben. Anyám sóhajtott. Hol rám, hol meg a restelkedő kapitányra nézett. Lát­szott rajta, hogy lusakodik, nehezen szánja el magát. S ncm is csoda. Az üvegben — ügyes kis metszett-flaska volt — rumot Őrzött és cseppenként, cukorral szelídítve, csakugyan or­vosságnak használta. Tífuszon esett át, csaknem belehalt, s mielőtt a kór­házból kiengedték volna, a doktor ajánlotta neki. Igen, de nálunk, a ml községünkben kincs volt akkor a rum. Civil csak suttyomban, mé­regdrágán Juthatott hozzá. Minden készletet magának foglalt le, s pót­lékul osztogatta pribékjeinek a nyi­las Számonkérő Szék. Hogy mit adott érte, nem tudom, de cirjta féllitert mégis csak szerzett belőle anyám. Őrizte, zsugorgatta, hetente nézett más-más rejtekhelyei neki, és akkor tessék: a fia, ez a hamari, meggon­dolatlan gyerek fogja magát és kibe­E steledett. Az ég kormos volt« a föld hamuszürke, az ut- ■ák tele vad, sustorgó, slketltfi ro­pogással. A német lőszerraktár égett, ltostáo a kukorica: egyik töltény a náslkat pattogtatta. Anyáin a fáskamra előtt Olt« ■ nint máskor, mint mindig, ha Ősz­iét vesztette már az alkony, moslé­kot kevert a malacainak. Március vége volt, szokatlan any- leeég. A muskátlik még fönn a ve­randán, de a kiskertben, udvarhosz- >zat már forrt, pezsgett, csokrot eső­sor után buggyantott elő a vérmes, rsupaláng égőszerelem. S lökte, siet­ette a lombját: halványzöld, szlro- lyos kis pillangókkal voH lepve az ji-gonabokor is. Sziget voltunk — a békesség pa­rányi, tavaszodó szigete — a háború Forgatagában. S akkor csattant a kapu, kilincse • falnak vágódott, s bejött, vagy In­kább betámolygott az udvarunkra r.gy ruszkl kapitány. Öregedő, ala- rsony kis ember volt. önos, halálos ráradtság nyűgözte. Az arca füstös, a szája portól és széltől cserepes. Csizmája roggyant, harmónikás. S ahogy megállt, ahogy a köpenyét magrázta, • köpeny aljából egy ■fcaaaztláak fordult ki a földre. — 0, te szegény! — esett meg raj­ta anyám szive. — Hogy te micsoda fáradt lehetsz ... Hozz már egy szé­ket, Ősin, ültessük le az istenadtát. Az Istápoló, együttérző fogadtatás­ra a kapitány kihúzta magát, mo­solyogni próbák és azt mondta: — Mamka, szín, Iván kapitány. Anyámra, rám és saját magára mu­tatott, majd arcát összetett kezére fektette: — Szpáty, — Nem szék kell neki — mondtam r- ágy! Anyám faltett, hogy Igen, ö Is érti, mit mutatott a vendég, csakhát, • • — A dívány — biztattam, — a dí­ványon van hely. Oda ágyazzon, Édesanyám. — Jól van, fiam — Jött a csendes, faelenyugvó magyarázat. — Én js tu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents