Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-31 / 305. szám

Az »IGAZ $Z0< Ady Endre emMszámáról Örs vigyáss! Irány a pince! Nagygyörgy Laci most végzi a nyolcadik osztályt. Olyan csillo­gó szemű, eleven gyerek, aki mindig szívesen segít édesanyjá­nak. a minap beállított hozzájuk éppen az ebédelés közepette a szomszédasszony, Mariska néni. A néninek vörös volt a szemeal- ja, talán sírhatott... — Jaj, éppen rosszkor jöttem — mentegetőzött, — azt hittem nem ebédelnek még, s gondol­tam, melegszem egy kicsit. De már fogta is a kilincset, hogy indul. Laci édesanyja marasztalta: — Ugyan Marika, maradjon, jó, ha itt van, minket nem za­var. A szíves kérlelés felmelegi- tette az asszony szívét. Vissza­lépett az ajtóból, aztán az asz­talhoz tessékelték. Együtt ettek. Közben szóesett az időjárás­ról, Marika néni férjéről, aki már három hónapja nyomja a kórházi ágyat. — Nem tudok begyújtani a kályhába — mondta a vendég, — elfogyott a fám. én pedig nem tudom felhasogatni a csomós rönköt. Laci csak fülelt, nem lehetett rajta semmi különöset észre­venni, talán mindössze annyit, mintha a levessel telt kanalak gyorsabban lendültek volna. A néni tovább beszélt: Sötét a pince, nagy patkányok tanyáz­nak benne, nem is mer lemenni. Laci izgatott lett. Nyugtala­nabbul ült a széken. >ű OOOO'OOOO-OOOOO-O-OOOOCKX G. E. LESSING: A HÖRCSÖG ÉS A HANGYA — Oh, ti éhenkórász hangyák! — mondta egyszer a hörcsög. — Egész nyáron dolgoztok, hogy ezt a keveset összegyűjtséteK. Megéri ez nektek a fáradságot? Látnátok csak az én kamrámat! — Nono! — felelt egy hangya. — Ha kamrádban több az enni­való, mint amennyire szüksé­ged van, akkor jól teszik az em- oerek, hogy kiásnak, kiürítik a csűrödet és az életeddel fizette­tik meg a féktelen mohóságodat! AZ OROSZLÁN ÉS A NYÚL Egy oroszlán barátságra mél­tatott egy bolondos nyulacskát. — Igaz-e — kérdezte egyszer a nyúl —, hogy titeket, oroszlá­nokat, egy nyomorult kis kakas el tud riasztani a kukorékolásá­val? — Hát igen — felelte az orosz- . Ián —, ez igaz. Figyeld meg,~ hogy nekünk, nagy állatoknak, mindig van valami kis gyengénk. Gondolj csak az elefántra. Azt mondjál róla, hogy a disznó rö- fögése borzalommal és rémület­tel tölti el. — Igazán? — vágott szavába a nyúl. — Akkor értem már, miért félünk mi, nyulak, any- nyira a kutyáktól! A LÓ MEG A BIKA Édesanyja rászólt: — Mi van veled, kisfiam?! — Sietek édes, mert dolgom van. — Azért egyél nyugodtan ■— mondotta most már az édesapja is, — az étkezéshez nyugodtság kell. De Lacinak alig használt mindez, mert talán még le sem nyelte a falatot, sietve köszönte meg az ebédet és tanuláshoz lá­tott, — Milyen szorgalmas az én kisfiam — mondotta édesanya Marika néninek. Laci pedig tanult, tanult. Délután három órakor hal gye­rek állított be Laciékhoz. Ursi gyűlésre jöttek, így volt megbe­szélve. Laci izgatottan fogadta őket. Pityu, az őrsvezető előter­jesztette a javaslatot: Bácsalmásra megy a posta Jászladánybói írták ezt a levelet Címzett: a bácsalmási általá­nos iskola. Most, amikor tollat fogtam, érzem, hogy igen sok kilométer választ el tőletek, de ha levelez­ni fogunk nagy barátság fűződ­het belőlp. Én a hetedik C osz­tályba járok. A Tigris-őrs tagjai hányadikosok? Év végén kitűnő volt a bizo­nyítványom. Ügy igyekszem, hogy most is az Jegyen. Nagyon szeretnék közelebbről megismer­kedni a ti életetekkel. írnátok meg, hol tartjátok a gyűlést, mi­lyen az őrs hangulata? Annyb | én is mondhatok, hogy a szín­játszó őrsöm több színdarabbal Döngető és gombíoci bajnokság kezdődik Sok-sok levelet kaptunk a múlt héten Bácsalmásról. Mol­nár József csapatvezető pajtás érdekes eseményről tudósít ben­nünket. Azt írja: »Most kezdő­dik majd a döngető és a gomb­foci őrsi bajnokság. A pajtások nagyon készülnek erre a mérkó- zéssorozatra. Az őrsök közötti kézilabda-bajnokság már befe­jeződött. Rövidesen megrendez­zük a sakk- és az asztalitenisz­bajnokságot. Ezután hozzálá­tunk egy színdarab tanu­lásához. Már várjuk a hideg időt, mert szeretnénk elkészíte­ni a korcsonyapályát, melyre a I felnőtteket is meghívjuk, nem- j csak azon dolgozni, hanem rajta j szórakozni is.« ISMERTESSÜK pár sorban? — Amikor mindenkinek meg kellene ismernie az egészet? Kritizáljuk? — Ugyan, mit le­hetne rajta bírálni? Teljes és tökéletes. Olyan, — Adyrol szóló száma ez a Román Népköztársaságban megjelenő magyar szépirodalmi folyóirat­nak, amilyennel talán egy ma­gyar költő emlékének sem adóz­tak még. Háromszáznégy oldal, — ele­jétől végig Adyról szól. aki most töltötte volna be 80. évét. SOK KINCSÜNK veszett el azzal, hogy egy-egy nagy írónk halála után kortarsainaK róla szóló élményeit elsikkadni hagy­tuk. Még többet károsodtunk egy-egy, — immár klasszikussá vált — írónk jegyzeteinek, hát­rahagyott müveinek semmibe- vevésevel. (Gondolunk itt első­sorban a városunkban ismeret­len helyen kallódó Katona Jó­zsef-emlékekre.) S az »Igaz Szó« nemcsak arra vállalkozik, hogy eddig ismeret­len Ady-novellákat és újságcik­keket bányász elő régi lapok sárguló hasábjairól, — s ezeket közkinccsé is teszi —, még csak nem is arra, hogy közvetlen ba­rátainak és ismerőseinek Róla alkotott képét igyekszik meg­örökíteni, — hanem ennél is többre, nagyobbra törekszik: Ady írói és emberi összképében igyekszik megragadni, — s ha olvassuk a legnagyobb szeretet hangján megszólaló barát: Bö- löni György, vagy az ugyancsak saját személyét háttérben tarta­ni kívánó barátnő, Dénes Zsó­fia írását, vagy a kötetnyi folyó­— Emelik a jegyárakat a francia állami színházakban. Ja­nuár 1-ig mintegy 10 százalék­kal kell növelni a jegyek árát a színházak dolgozóinak bérköve­telése miatt. Ezek szerint a Co­médie Francaiseban 1100—1200 frank lesz egy földszinti hely. M élykút Község Tanácsának Végrehajtó- Bizottsága az íif éo- aíknhiiálxéi szeretettel köszönti a tanács tagságát, a "tanács dolgozóit és a község minden jószándékú lakosát. — Termelő és építő munkájukhoz sok sikert kíván Mélykút Községi Tanács 2495 Yégrrchajtó Bizottságának elnöke BÍRÓSÁG ELŐTT VAN AZ ÜGY. — A KÖZÖS SZÉRŰN KELL CSÉPELNI. — ROSSZINDULATBÓL ÍRÓDOTT A LEVÉL. — SZOMBATI JÓZSEFNEK SEGÍT A TANÁCS. A tüzes lóra felpattant egy­szer magabiztosan egy vakmerő fiú. Odakiáltott a lónak egy vad bika: — Szegyeid magad! Én ugyan nem tűrném, hogy egy kisfiú parancsoljon nekem! — De én eltűröm — felelte a ló. — Mit használna a becsüle­temnek, ha egy kisfiút ledob-X nék? Fordította: Dr. Bán Ervin irat bármely cikkét, — bátran mondhatjuk: a folyóirat e szá­mát összeállítók elérték céljukat.» Az Ady-emiékek sorában mara­dandó hely illeti meg munkáju­kat* KÜZKÖDÜNK a feltoluló gondolatokkal: melyik a fonto­sabb, melyiket állítsuk a másik elé, — annyira megrázza az ol­vasót a folyóirat e számának ol­vasása. írjuk talán azt előbb, hogy még a mai generáció is olyan erőt merített az Erdélyben, — s llomaniaszerle — megélénkülő Ady-kultuszból, hogy maga is maradandót alkotott? Gondolok ! ic Oagyi László: »Barangolás Ady nyomában« című lírai nap­lójára, mely Kémény Zsigmon­dihoz hasonló, erős ötvözetű nyelvével, méllóságos gondola­taival, — nem túlzás, ha ezt mondjuk, — Petőfi útinaplóinak nyomába szegődik értékben, szépségben, magvasságban egy­aránt. S gondolok itt azokra, az Ady munkáját elemző cikkekre is, miket már mai tudással, bá­tyáink és apáink szubjektív szemléletén túlemelkedve írtak. ELFACSARJA az ember szí­vét a keserűség, ha minderre gondol. Olyan erővel, heves sze­retettel óvják »odaát« Ady em­lékét magyarok és románok, annyira elődjüknek érzik őt, (s ügye folytatóinak pedig saját- magúkat), hogy megint csak árra a régi, százszor megbírált elmé- letecskére kell gondolnunk, mely szerint Erdélyben őrzik azt, mit Magyarországon, vélt gazdagsá­gunk tudatában, fecsérlünk, sza­naszéthagyunk. Ez az elmélet nem igaz, nem szabad, hogy igaz legyen. De, — mikor Magyarországon pár, töb­bé kevésbé értékes és többé Ke­vésbé konvencionális cikkel »in­téztük el« az Ady-évfordulót, szemben az »Igaz Szó« Ady-kul- tuszt sugárzó számával, — fel­tétlenül fel kell vetni: miért tör­ténhetett ez meg »odaát«, s mi­ért nem — »itt«. KÖZNAPI, — sokszor meddő — vitáink között talán elveszt­jük irodalmunk Ariadne-fona- lát? Vagy pedig sokszor a ma­gyar-lényegbe nem vágó ügyek után futkosunk? — mint tettük azt ámokfutó módjára tavaly ősszel is? Ezek lennének az okok, me­lyek miatt átsiklunk a 80 éves Ady emléke felett? Ez is, az is. A két ok szorosan egybefonódik, űzi, hajtja, s küz- I ben növeli egymást. Végül pedig legfontosabb problémáinkról te­reli el figyelmünket. ! S CSAK UTÓLAG, megkésve I kapunk észhez: talán... talán ott kellett volna folytatnunk, Sahol Ady elhagyta... S ezért tá­jién ... talán Magyarországon b »megérdemelt volna Ö nagyobb X méltóbb, és gazdagabb ünnep- Jlést. * (Az »Igaz Szó« Ady-emlékszá- Xma az IBUSZ pavilonokban még J kapható.) • . b— n. Másfél tonnás gumi­kerekű kocsikhoz 16-ss keréktárcsák kaphatók a Gépjaví­tó és Mezőgazdasá­gi Ktsz-nél, Ssefaa dw » M«». 24/Q pofliißök JO is készül. Persze a mi őrsünkben: fiúk és lányok is vannak. Ki-: váncsiak volnánk az őrs tagjai- j nak a lakására is. Most a Ha.: mupipőke című színdarabbal ké­szülünk. Az őrsünknek csaknem minden tagja szerepel ebben a darabban, magam király va­gyok. Arra kérlek benneteket, főként: Kerényi Ernő pajtást, ha meg­kapjátok a levelem, azonnal ír-: jatok. Segítsetek abban az elha-: tarozásomban, hogy megismer- j Kedjem városotok örömével és] bánatával. Legközelebbi leve-] lemben már a jászladányi gyér-] mekekről, a jászladányi úttörő-] csapatról is írok. Üdvözlöm az egész Tigris­őrsöt, jó tanulást kívánok, és hívjatok engem Pistá­nak. Barát: üdvözlettel: Dalocsa István — Az őrsi gyűlésünk első porti-j jaként megbeszéljük az iskolait szünetben ránk váró tennivaló-j kát, második pontként ajánlom,j hogy tanuljunk egy új játékot. ] Az őrs tagjai nagy lelkesedés-] sei hagyták jóvá az indít-2 vényt. Mikor mindnyájan kiörül-i lék magukat, akkor szólalt magj Laci: 2 — Gyerekek, én mondanék va-j lamit... I — Mondjad! — figyeltek odaj egyszerre a pajtások. Es Laci elmondta, mit hallottj ebéd közben. — Akkor a napirend megvál-f lozott — mondta Pityu és már] hangzott is a vezényszó: — Örs vigyázz! Irány a pince!] Néhány perc múlva már a; nagy csattogás hallatszott ki Mariska néni pincéjéből. j ] Nemssnádudvarról Estberger ! József felvilágosítást kér szer- ; kesztőségünktől. 1956-ban, az ár- ] víz ideje alatt rombadőlt a ta- 1 nyája, de 1956. novemberében ] újraépítette. Sajnos, nem tudta, ] hogy a tanya ingatlancsere út­iján, Pribék Imrénének lett át- ! adva. A nevezett nem jelentke- ] zett, hogy a tanyát átvegye. ] 1957. július végén felkereste és ! birtokba kívánta venni a telek- ] könyvezése alapján tulajdoná­ban lévő tanyát. Azt kéri olva- 1 sónk, hogy adjunk felvilágosí- ; tást arra vonatkozólag, nem le- [ hetne-e vissza telekkőnyvezni [részére az újra felépített házat? ! A panaszoslevelet eljutattuk a [bajai tanács mezőgazdasági osz­tályára, ahonnan a tárgyban a következő válasz érkezett: [ „A járási tanács ismeri már Est- t berger József olvasójuk panaszát. Az ügy jelenleg bíróság előtt van, mert ; éppen a panaszos nem volt hajlan- [ dó a tanyából kimenni, illetve a báz- : bért kifizetni. A per még folyamat- ■ ban van, mert békés megegyezésre [ nem volt lehetőség.“ í * * [ Vass János, Jászszentlászlóról í írt panaszos levelet. A követke- ! sőket íria: »Szereltem volna a kölest elcsépeltetni, de a Kiskun- majasi Gépállomástól kiküldött traktorvezető nem volt hajlandó erre. A tőlem nem messze lévő szérűn sokkal kisebb mennyisé­get is elcsépelt. Szeretném tud­ni, hogy miért tett velem kivé­telt.« Olvasónk levelére a Kis­kunhalasi Gépállomás igazgató­ja válaszol: „A Földművelésügyi Minisztérium utasítása a minőségi munka érdeké­ben a közös szérű használatát ren­delte el. Vass János tanyája nem volt kijelölve erre a célra. A pana­szos nem volt hajlandó a kél kocsi rakományt kitevő terményt a csép- lés helyére szállítani. Ezért maradt csépeletlen a kölese. Utoljára kívá­nom megjegyezni, hogy mindenki­nek tudomásul kell venni a minisz­térium rendelkezéseit. * Névtelenül érkezett a levél Balotaszállásról. A levélíró elpa­naszolja, hogy a vasútállomás mellett lévő sorompó órák hosz- szat zárva van. »Szegény parasz­tok nem győznek szitkozódni, mert órák hosszat ott kell ücsö­rögni a sorompó előtt, mert nem nyílik szabad út.« A névtelen szerző art szeretné megtudni, hogy ki ezért a felelős? Az ügy­ben vizsgálatot indítottunk és a következőket állapítottuk meg: Miután a levélíró pontos idő­adatot nem közöl, így az üggyel érdemben foglalkozni nem tud­tunk. Az állomásfonök Ígéretet tett arra, hogy csak abban az időben tartják zárva a sorom­pót, amikor a legszükségesebb. Felvetődött olyan szempont is, hogy a . névtelen levélíró tisztán rosszakaratból írta meg a leve­lét. * Szombati József kiskunhalasi olvasónk arról panaszkodik, hegy önálló fodrászkisiparos lé­tére igen szűkös körülmények között él. Valakitől azt hallotta, hogy 65 éven túl már nem kell a kisiparosnak adót fizetni. Ar­ra kér bennünket, hogy jár­junk el a tanácsnál, s csökkent­sék az adóját, illetve KIOSZ- tagdíját. A kiskunhalasi városi tanács a következőkről értesített bennünket: »■Az ipari osztály mindössze hai'i 20 forint jövedelmi adót vetett ki Szombati Józsefre. A pénzügyi osztály és a KIOS/C minden támogatást, megad neve­zettnek, hogy továbbra is tud­jon dolgozni, s keresni,«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents