Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

SZIMATH KÁZM£R: Családi botrány Melinda nénivel Reiideletismertetcs A megyében mintegy 11 köz­ségben — főként a bajai és bács­almási járásokban —, közel 20— 25 000 délszláv anyanyelvű dol­gozó él. A múltban a nacionaliz- iinus és sovinizmus mesterséges | ébrentartásával igyekeztek a nemzetiségiek szembeállításával ,a dolgozók egységes sorait meg­bontani. Ma azonban mint egyen- gogú állampolgárok nemzeti sa­játosságaik ébrentartásával sza­badon aknázhatják ki népműve­lési, oktatási cs kulturális lehe­tőségeiket. Téves volna azonban azt hin­ni, nincsen már mit tenni, nin­csen még mit cselekedni. Van ibizony még megoldandó problé­ma, főleg a népművelés vona­lán, a kulturális lehetőségek riobb kihasználásában. Erről fo­lyik a beszélgetés Ognyenovics 1Milánnal, a Magyarországi Dél­szlávok Szövetsége főtitkárával. — Megoldottnak mondható-e a délszláv anyanyelvű lakosság népművelési, kulturális követel­ményeinek kielégítése? Főleg a magyar és szovjet irodalom leg­kiválóbb alkotásainak megismer­tetésében? — Ezen a téren bizony van még mit tennünk. A felszabadu­lást követő években — mintegy Ű950-ig —, kevés délstűáv nyel­őién megjelent irodalmc> munka pörgött közkézen. Az idén azon­ban jelentős fordulat állott be. \Megállapodás jött létre a Ma­gyar Kultúra és a jugoszláv No- lit könyvkiadó és könyvterjesztő vvállalatok között kölcsönös Könyvkiadásra és terjesztésre. \Három Jiéttel ezelőtt is mintegy !200 kötet érkezett hozzánk klasz- «ziJcus és modern, magyar és szovjet, valamint jugoszláv iro­dalmi művekből. Ezeket és a már korábban érkezett könyve­iket azonnal továbbítottuk a já­rási könyvtárakhoz, hogy a dél­szláv lakosság anyanyelvén író­dott szépirodalmi művekből mii- jpelődhessen és tanulhasson. — Milyenek a bácskai tapasz­talatok? — Sajnos nem a legjobbak. A délszláv szépirodalmi művek tu­datosítására és népszerűsítésére régiben még országos hírnévnek. örvendett, a szervezés és össze-* fogás hiánya miatt szétesett. A csávolyiak kultúrmunkája vi­szont követendő és példamutató. Meg kell dicsérni Mándity Mi­hály pedagógust, a kultúrcsoport vezetőjét és az együttes két »fia­tal« tagját, az ötven éven felüli Ikotity Mihályt és Páncsity Mi­hályt, akik maguk is tevékenyen részt vesznek a tánccsoportban és o fiatalokat régi, már szinte feledésbe ment népi táncokra tanítják. Bácsalmáson Retek Pálne óvónő szervezi a délszláv kultúrcsoportot, Csikérián már meg is alakult. Hercegszántón az úttörőkből alakul egy kultúr­csoport, Garán pedig Zegnál Márk pedagógus fáradozik sokat a délszláv zeneélet kialakításán. A kultúrmunka fellendítésé­ben sokat tehetnek segítségnyúj-; tásukkal a helyi párt, tanácsi vezetők, a Hazafias Népfront és: a különböző társadalmi szerve-: zetek. Segítsék és támogassák teljes erejükkel a délszláv kul­túrmunka kibontakozását. —ó. —ó. Egy és fél-, kéttonnás gumikerekű tábláskocsik kúpgörgős csapágyakkal vásárolhatók a Szabadszállási Gépja­vító és Mezőgazdasági Ktsz-nél. Állami válla­latok és szövetkezetek részére forgalmiadó- mentes. Postafiók 10 __ a k önyvtárakban alig tesznek valamit. A bácsalmási járási könyvtárban ott porosodnak a könyvek. Így aztán érthető, hogy ezek a könyvek a községi könyv­tárakban ritkák, mint a feher holló. A bajai járási könyvtár ugyan eljuttatta a könyveket a községi népkönyvtárakhoz, de mert nem folyik tudatosítás, a dolgozók mit sem tudnak léte­zésükről. Pedig igyekeztünk vál­tozatos műveket beszerezni. A szövetség maga is igyekszik mi­nél több délszláv nyelvű köny­vet kiadni. Idehaza jelentettük meg többek között August Se- nova »Seljacska buna« című mü­vét, mely a nagy horvát szabad­sághős, Matija Gubecz paraszt­lázadását ismerteti. Megjelentet­tük a szerb népmesék gyűjtemé­nyét »Srpski narodne pripovet- ka« címmel. Kiválóan jó fordí­tásban készült. A. Bek szovjet író »Volokolamszki drum«, a t'o- lokolamszki országút és N. Ost- rovszki »Kuko se kuliv«, Az acélt megedzik című művei. — Ügy értesülünk kevésnek mutatkoznak a délszláv nyelven megjelent könyvek? — Sajnos ez anyagi lehetősé­geink korlátozott voltának tud­ható be. Baranya megye és Pécs városa azonban máris segítsé­günkre sietett. A megye 10 000, a város 5000 forinttal támogat bennünket könyvek beszerzésé­ben. Szeretnénk, ha Bocs megye illetékesei is hasonló gondosko­dással segítenének bennünket. Tárgyalásaink, melyeket a hely­színen a megyei vezetőkkel foly­tattunk, kedvezőnek ígérkezik. — önkéntelenül is feltolul azonban bennünk a gondolát: a Művelődési Minisztérium nem­zetiségi osztályának is több gon­dot és figyelmet kellene fordíta­nia a délszláv nyelvű könyvek beszerzésére. Itt főleg az anyagi lehetőségek biztosítására gondo­lunk. Tanulj, hogy olvashass, — olvass, hogy müvelödhessl Ezt nem szabad egy percre sem szem elől téveszteni. Na és itt vannak a megyei tanács nemzetiségi és népművelési ügyosztályai. Nos, ok is adhatnának több segítsé­get és gondoskodást. Például meg kellene valósítani és a kez­deti lépések után ki kellette szé­lesíteni a délszláv iskolai könyv­tarakat. Hogyan is állunk a megyé­ben a délszláv kultúrmunka eredményeivel? — A feltett kér­désre a főtitkár kertolés nélkül nyilatkozik: — Bizonyos fokú egyhelyben topogás észlelhető. A katymári kultúrcsovort. mely pedig nem-' Diaiilmtárak létesítése A művelődésügyi miniszter 9» —1957. M. M. szám alatt rendele­tet adott ki az ismeretterjesztő munka rendszeresebbé tételéről, a diafilmek széleskörű terjesz­téséről és felhasználásáról. A rendelet — Bács-Kiskun megyé­re vonatkozó része — szerint a kecskeméti megyei, a bajai, bácsalmási, dunavecsei, kalo­csai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi járá6i könyvtá­rakban diafilmtárakat kell lét­rehozni. A diafilmtárak feladata, hogy az állami szervek, vállalatok, társadalmi szervezetek és szö­vetkezetek, valamint a lakosság diafilmigényeit kölcsönzés út­ján kielégítsék. Diafilmet csak az kölcsönöz­het ki, aki a könyvtárba beirat­kozott. Ismeretterjesztő diafil­mek kölcsönzési díja 50 fillér, mese diafilmeké 1 forint. A köl­csönzési idő egy hét. Késedelem esetén naponként 50 fillér ké­sedelmi díjat kell fizetni. ADÓALANYOK ÉS ADÓTÁRGYAK 1958. ÉVI ÖSSZEÍRÁSÁRÓL A pénzügyminiszter 40—1957. P. M. számú rendelete értelmé­ben — megyénk vonatkozásában Kecskeméten — lakóházanként, illetőleg helyiségenként össze kell írni minden lakóház, helyi­ség tulajdonosát, használóját, önálló keresettel bíró családta­got és háztartási alkalmazotta­kat. Az összeirási ívet (nyilatkoza­tot) az átvételtől számított há­rom napon belül pontosan ki­töltve és aláírva, az összeírást végző hatósági személyhez hell visszajuttatni. Aki ezt elmu­lasztja, vagy az összeirási íven valótlan adatokat tüntet fel, vagy valamely olyan adatot el­titkol, mely az adók megrövidí­tésére alkalmas, pénzügyi bűn­tettet, enyhébb esetekben sza­bálysértést követ el. A MUNKAVISZONNYAL KAPCSOLATOS ADATOK TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI CÉLOKRA TÖRTÉNŐ NYILVÁNTARTÁSA A 11—1957. Mü. M. sz. rende­lettel a munkaügyi miniszter el­rendelte a munkaviszonnyal kapcsolatos adatok nyilvántar­tását abból a célból, hogy a tár­sadalombiztosítási nyugellátás­ra jogosultság megállapításához, de egyéb társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz is szükséges munkaviszonyban eltöltött idők egyszerű, gyors és hitelt érdem­lő megállapítása bármikor meg­történhessen. Minden dolgozóról, illetve an­nak adatairól -munkaviszony nyilvántartólap«-ot kell kiállí­tani. A nyilvantartplapok kiállí­tására, vezetésére, tárolására, megőrzésére és átadására vonat­kozó részletes eljárási szabályo­kat az SZTK állapítja meg és azok végrehajtását ellenőrzi. Az a munkáltató, aki a ren­delettel kapcsolatos feladatait nem teljesíti, rendbírságot köte­les fizetni. A rendelet 1958. január 1-én lep hatályba. A IIÁZÁLLAMOSÍTÁS ALÓLI MENTESÍTÉSSEL KAPCSOLATOS JOG­SZABÁLYOK MÓDOSÍTÁSA Az 1957. évi 28-as szarná tör­vényerejű rendelet és aiftjak végrehajtása tárgyában kiadott 17—1957. É. M. számú rendeleí* módosítására a pénzügyminisz­ter a 41—1957. számú rendeletet adta ki. A jelzett rendelet sze­rint népelnyomó elemekkel egy tekintet alá esnek azok a sze­mélyek, akiket a bíróság ellen­forradalmi bűncselekmény mi­att jogerősen elítélt. Amennyi­ben a bírói eljárás még folya­matban van, úgy az ügy jog­erős befejezéséig az ilyen sze­mélyek mentesítési kérelmeinek elbírálását függőben kell tartan;. Azt, hogy a kérelmezőt tőkés­nek, kizsákmányolónak, illető­leg népelnyomó elemnek kell-e tekinteni, az illetékes végrehajtó bizottságok döntik el a ténybeli adatok alapján, az összes körül­mények figyelembevételével, gondos mérlegelés mellett. A mentesíthető házingatlanok számának megállapításánál a kérelmező vonatkozásában ko­rábban már mentesített házin­gatlanok számát is figyelembe kell venni. A fenti rendelkezések megje­lenéséig az ügyek zömében a ta­nácsok a dönlést függőben tar­tották. A most megjelent újabb szabályozás folytán az összes ügyekben mielőbb döntést kell hozni, hogy függőbe csak a fent említett — a bíróság által jog­erősen még el nem ítélt vádlot­takra vonatkozó — ügyek ma­radhatnak. (kolozsi) Egy darab kéthengeres Deutsch-Diesel, 84 lóerős H. P. generáljavított mo­tor eladó. — Megtekint­hető a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz. Nap u. 2. sz. üzemében. _____6161 Ua ta&i asszonyok között Villanyfényes ablak­szemeivel ragyog a vá­ros korai sötétjében a Csipkeház, a Kiskun- halasi Háziipari Szö­vetkezet dolgozóinak szépséges munKahelye. A látogató —, ha sehol másutt, de itt megta­nulja nagyon becsülni azosat az ügyes női ke­zeket, amelyek villogó tűk, berregő gépek s a hajszálnál is finomabb himzőcérnák segítségé­vel annyi csodásán szép és értékes holmit vará­zsolnak elő. — Hány halasi nőneg ad munkát a szövetke­zet? — faggatom a ve­zetőt: Reile Gézánét s elámulva írom le a vá­laszul kapott számot: a bedolgozókkal együtt ötszáznak! Az utóbbiak keresete 7—800 forint között van havonta, ennyit keres például Németh A. Judit a fér- cclőknél. A norvégkö­tés munkabérét most emelték fel s egy pá­rért 27.50 forintot kap a készítője. Ez kimond­va nem sok, de ha azt számítjuk, hogy ügyes kötő egy nap alatt más­fél párat is könnyen el- készít s hogy a bedol­gozó még a házkörüli munkát is ellátja, — akkor nem rossz kere­set. A csipkerészlegnél a tanulókkal együtt ötve- nen dolgoznak Bakiné, illetve Szalai Mariska vezetésével. Előttem egy állomszép nagy csipkedarab, a brüsz- szeli kiállításra készül. Szeptemberben kerül­tek rá az első öltések, de még több, mint egy­hónapi munkája van hátra. — Pedig ez csak az egyik fele — árulják cl mosolyogva — a párján egy másik csipkevarró dolgozik. A világkiállí­tásra 100 000 forint ér­tékű halasi csipke megy Belgiumba. Reile Gézáné diadal­mas arccal rak elém egy dossziét: — Ezt nézd meg! Van is dolga a sze­memnek, amíg felisz- sza a látottak szépsé­gét, Molnár Béla. az Iparművészeti Főisko­la tanára öt csipketer­vet készített. Nemcsak uz a nagyszerű ezeken a rajzokon, hogy készí­tőjük olyan mesterien variálja az öltések sokféleségét, hanem el­sősorban az, hogy me­részen újszerű, modern motívumokkal dolgo­zik. A csodálatos köny- nyedségű, művészt íz­léssel párosult pompás formakészségről tanús­kodó rajzok friss ki­törést jelentenek a ré­gebbi, már-már egysí­kúvá vált tervek, mo­tívumok keretéből. — Ezeket a darabo­kat is elkészítjük és bemutatjuk Brüsszel­ben. De csinálunk ám mi mást is — rukkol elő az újabb meglepe­téssel Reiléné. Toiedós, hímzett közepű s fi­nom géphimző fonállal körülhorgolt terítőcso­dákat rak elém. — Ezekből 80 000 fo­rint értékű exportmeg­rendelést kaptunk. A ba tiszt him zést a mai­sai részleg végzi, ná­lunk történik a körül- hprgolás — magyaráz­za. Vastag betűkkel ír­tam feljegyzéseim elé a két szót: »aranykezű asszonyok« s kétszer aláhúztam. Mert való­ban azok, mind az öt­százan. Ügyességük kettős hasznú: csengő forintokat keresnek a családnak, — a kül­földre kerülő szépsé­ges darabok útján pe­dig hírnevet, elisme­rést s nem csekély valutát is szereznek az országnak..; Itt adom hírül, hogy hamarosan még több halasi asszony cs lány hasznosíthatja gyű mölcsözőcn ügyességét A városi tanács ipar osztályán hallottam hogy a Kézműipari Vállalat kirendeltséget nyit Halason s korlát­lan számban tud fog­lalkoztatni munkásun­két. A megindulást már csak a helyiség hiánya gátolja —, re­méljük, nem sokáig! G. K. .A délszlávok kulturális életéről Beszélgetés Ognyenovics Milánnal, a Magyarországi Délszlávok Szövetsége főtitkárával Cegléden tíz percig áll a gyors, ez ilyesmik Cegléden szoktak l történni. Meleg van bent, le- ■engedem az ablakot és már ép- f>en biciklizik mozdonyunk felé a forgalmi tiszt az indító tárcsá­ival, amikor lentről felszól egy bis kövér: — Jónapot, Kende, ezer éve tláttam, hogy van? Nem vagyok Kende, sose ta­lálkoztunk, de indul a vonal, .mit magyarázkodjam? — Jónapot — mondom — hát ■tnaga ? — Szo-szo, la-la — válaszol nemzetközi nyelven és rendben ;is volna a dolog, a baj csak az, hogy folytatja a csevegést: — Mikor megy ‘fel Csanádék- boz? Fogalmam sincs, kik lehetnek azok a Csanádék, de indul a vonat, nincs értelme komplikál­ni: — Valamelyik nap — vála­szolom gyanútlanul. Vesztemre és vesztére. Mert közelebb lép és. üzen a szeren­csétlen : — Nagyszerű! Mondja meg ne­kik, hogy Emőke csak a jövő hé­ten utazik. — Milyen Emőke? á&tr A vonat mozdul. — Nem ismeri Elemér lányát? — Ja, persze, persze. — Szóval nem _ mehet, csak a jövő héten, mert torokgyíkja van a gyereknek. — Emőkének? — Affenét! Öcsinek, Emőke fiának. —Aha, értem, értem. A vonat már gurul és búcsút intenék emőkés barátomnak, de ő szaporán jön az ablak alatt: — Ha a Lekszivel beszél, mondja meg neki, hogy szá­mítunk a protekciójára — közli hangosabban, mert kezd lema­radni. — Mire? — A protekciójára. A Gizi sógorának az ügyében. — A Gizi sógorának? — Igen — kiáltja sebesen — és mi van Melinda nénivel? Hát ez már sok. Az Emőke, meg az öcsi hagyján, azokat még vállalom, de hogy egy pro­tekciós alaknak szívességet te­gyek és még hozzá azt is tőlem akarja megtudni, mi van Me­linda nénivel...?! No, majd adok én neked mindjárt Me­linda nénit. — Hát maga nem tudja, hogy mi történt Melinda nénivel? Futtában megtorpan, aztán villámgyorsan erősít. Okvetlenül tudni akarja. — Csak nem történt valami? — Csekélység — ordítom, megszöktették! Majd hanyattesik a megdöb­benéstől. Végső erőfeszítéssel iramodik utánunk és kezét szá­jához illesztve üvölti: — Azt a vén csoroszlyát? Ki­csoda?? Hopp, erre nem is gondoltam, ki is, na? Mélyen kihajolok, ke­zemből én is tölcsért formálok és szótagolva, tisztán adom a vá­laszt: — Egy színész! A bagaméri bonviván! A hatás tökéletes. Mint akit főbe kólintották. És ahogy ki­sebb, kisebb lesz, megesik rajta a szívem. Mégis inkább a Bilicsi Tivadart kellett volna monda­nom. Az ember ilyesmiben ne le­gyen kicsinyes.

Next

/
Thumbnails
Contents