Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

A pártkiadványok terjesztéséről Elburjánzott a feketevágás megyénkben QéL doL(jőzik a netánáes Nagybaracskdn is ismerkedtünk meg előbb az óvodás-, majd az iskolás gyer­mekek szüleivel. Nyilas József igazgató-tanító, Nagybaracska eddig még egyetlen egy sza­bálysértési eljárást sem in­dítottak. Piacellenőrzés sem folyik a köz* ségekben. Ugyancsak az állat­orvosok sem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, sőt sok esetben a feketén vágott állatok húsát le­bélyegzik. Hasonlóan nem vizs­gálják meg az őstermelők által a piacon forgalomba hozott füstölt húsárut sem. Megyei szerveink az észlelt törvénysértések és szabálytalan­ságok ügyében az eljárást meg­indították, Bálint Gyula izsáki húsipa­rost 1000 forint pénzbírság­ra büntették. De folyamatban van a többi el­len is a büntetés kiszabása, a szabálytalanságok elkövetésébe n részes tanácsvezetők sem kerül­hetik el a felelősségrevonást. A hclvéciai tanácselnök el­len fegyelmi eljárást indí­tottak. Felsőbb szerveink most vizsgál­ják a tiszakecskei és izsáki ta­nácsvezetők mulasztásait. Részükre ebből a tanulság a.% hogyha tudatlanságból követtem el a szabálytalanságot, tanulmá­nyozzák jobban a rendeleteket, s ha ismerik, következetesen hajtsák végre azokat. A törvény - sértő hentesek nagy részétől az iparengedélyt bevonták. Olyan hűsiparosokra nincs szükség, akik a közellátás érdekeit veszé­lyeztetik, csak azéit, hogy .lóg­ta tanul nagyobb haszonra tegye­nek szert. N. O. — Alsóerek nem is község, csak szállás és valamikor úgy éllünk benne, az érseki bér­lök keze alatt, hogy nem tudtunk többet, mint az ekeszarvát tar­tani és az ökröt haj­tani .. f Ezzel kezdődött be­szélgetésem Balogh Al­bert bácsival, aki ma is ezen a szálláson la­kik. Albert bácsi 80 éves és szívesen felel- get: hogyan látja ő öreg, tapasztalt sze­mével a mai életet? — Aj, a mai fiatalok el sem hiszik, hogyan él­tünk mi... — Felesé­ge rábólogat. — Bi­zony igaz. Mert min­ket, ugye apjuk, nem ért a világos az ágy­ban, nem jártunk mo­ziba, meg nem volt kü­Mégis szép a mi ideiünk... lön hétköznapló és templomos ruhánk, mint a mai gyerekek­nek. De így van jól, ha mi nem is tudtuk él­vezni az élet javát, élvezzék legalább az unokák... Albert bácsi csönde­sen me éli élete sorát: — Apám béres volt és én is annak szület­tem. Az volt ám a küzdelmes élet! Haj­nalban két órakor kel­tem, este tízig talpon voltam. Árpaédesen és kukoricagörhönyön él­tünk, a mai fiatalok már azt sem tudják, mi az ... Közben pár­tok jöttek-mentek, de a mi sorsunk, a nyo­morúság nem válto­zott. A 07-e.s párt, ami­ben először bíztunk, győzelme után lenyom­ta a gabona árát... Aztán jött a háború, négy családdal maradt itthon az asszony ... — Azám — veszi át a szót Balogh néni, — éjjel-nappal dolgoz­tam, a gyerekeket ma­gukra hagytam, mert csak így meneked- tünk meg az éhenha- lástól... — Aki most dolgo­zik, az látja is értel­mét — ugrik át a jelen­re Balogh Albert. — Én semmit nem tud­tam szerezni, de Albert fiam 1949-ben vette ezt a házat s a demok­rácia alatt vette az öt és fél hold földet is. Ma megértem, amit soha nem gondoltam volna, hogy Tibor uno­kám a Szovjetunióban ösztöndíjjal tanulha­tott és ma Pesten mérnök. S az is va­lami ám, hogy orosz asszonyt hozott feleség­nek! Nagyon várom már, hogy lássam — és egy könnyet dör­zsöl ki a szeméből... Szóval van már minek örülni. Tanuljanak és dolgozzanak a fiatalok, mert ma már ők lát­ják a hasznát... Délre jár az idő s én azzal a gondolattal búcsúzom: mégis szép a mi életünk, érdemes érte harcolni! A technikus Mi Tiringer Lajosnak, a Kecske­méti Épületlakatosipari Vállalat technikusának komoly szerepe van az egyes tömeggyártmányok gyors és olcsó előállításában, A leábízott feladatokat jó felké- * szültségénél fogva odaadóan, S szorgalmasan oldja meg. (Kosár Márton) BARÁT? ELLENSÉG? Minek alapján ítéljük meg az embereket? Milyen mértékkel mérjünk? Hogyan kerülhetjük el a tévedéseket? — olyan kérdések ezek, amelyek üzem­ben, falun, vagy városban nap mint nap felmerülnek. Legáltalánosabb az a gyakorlat — és ez helyes —, hogy az emberek elbírá­lásánál mindenek előtt az 1956. októberi ellenforradalom alatti magatartását vizsgálják és abból kiindulva formál­nak róla véleményt. És ez így helyes. Valójában legiga- ízabban a nehéz helyzetekben mutatko­zik meg, ki, mennyit ér, kire hogyan íüehet számítani. Ennek ellenére az elmúlt év októbere több okból eredően egymagában még­sem nyújthat teljes képet sem az ellen­séges elemek megkülönböztetéséhez, sem a mellettünk állók számbavételé­hez. Az ellenforradalom során ugyanis nem minden ellenséges elem lépett nyíl­ban a porondra. Nagy számmal voltak [olyanok, akik gyávaságból, számításból, vagy más okokból a háttérben marad­iak és nem leplezték le szándékukat, tágazi énjüket. Ugyanakkor a nagy esz­mei zűrzavarban barátaink közül is Többen megtévedtek, vagy nem hallat­ták hangjukat. Abban az időben a helyzet sokak szá­mára rendkívül bonyolult, az arcvona­lak pedig nagyon kuszáltak voltak. — Azoknak, akik emberekkel foglalkoz­nak, nem könnyű megkülönböztetni a jószándékú megtévedteket, az ellenfor­radalom szervezésében, galádságában bűnös elemektől és az árulóktól, akik számára nem adunk és nem adhatunk felmentést.- Ugyanakkor sokan voltak fOlyanuk. akik semmibe sem kevered­tek, hogy úgy mondjuk, semmit sem csináltak, éppen ezért hovatartozásukat kizárólag az októberi magatartásuk alapján nem tudjuk megítélni. A »sem­mittevést« még nem fogadhatjuk el va­lami biztos ajánlólevélnek, vagy vala­milyen különösen nagy érdemnek. Ez utóbbi megítélésével kapcsolatban jelen­leg kétféle véglettel találkozunk. ÄZ egyik ilyen helytelen irány­zat képviselői lebecsülik az ellenforra­dalom során háttérben maradt, a régi, volt uralkodó osztályok egyes csoport­jainak veszélyességét, aknamunkáját és napi tevékenységük során figyelmen kí­vül hagyják az osztalyharc követelmé­nyeit. Amiért nem tettek »semmit«, azt már a mellettünk való kiállásnak veszik. A helytelen álláspontot képviselők másik csoportjának az a hibája, hogy rendkívül bizalmatlanok az emberek iránt, nem hisznek fejlődőképességük­ben, nem hisznek abban, hogy a dolgo­zók többsége megnyerhető a szocializ­mus ügyének. Úgy gondolják, hogy azokra, akik októberben nem álltak mellénk, illetve aktívan nem támogat­tak bennünket, ezután sem lehet számítani. Ebből kiindulva elhanyagol­ják az ingadozó emberek felvilágosítá­sát és a párt köré való felsorakoztatását. Mondanunk sem kell, hogy mind a két állásfoglalás egyformán veszélyes és káros. Néhány helyen azokat a hibákat még azzal tetézik, hogy a középparasz­tokat kezdik úgy emlegetni, mint ki- zsákmányolókat, máshol pedig ennek fordítottja jelentkezik, a tényleges ki­zsákmányotokat, a kulákokat is a kö­zépparasztok közé sorolják. Olyan fur­csa esettel is találkoztunk, hogy közép­parasztoknak tekintik a kulákot is csak azért, mert valamikor valaki indo­kolatlanul rehabilitálta. No, de ha ez így van és ezt látják, akkor miért tét­lenkednek, miért r.em változtatják meg álláspontjukat? Az ellenforradalom fellépése azt is megmutatta, hogy a régi rend visszaál­lítására vágyódó osztályellenséghez nem­csak a kulákok tartoznak, hanem ve­lük tartanak a volt horthysta csendőrök, volt vezető állami tisztviselők és más deklasszált elemek is. Mi legyen ezekkel? — kérdezhetik sokan. Ismeretes az az álláspontunk, hogy a szocializmus építése közben nem érdekünk az osztályharc élezése, de nem teszünk elvi engedményt csökkentése érdekében sem. Nálunk az osztályharc heve erőnk, és a tömegek támogatásának mértéké­től függően, hol fellángol, hol pedig, az ellenség erejének gyengülésével párhu­zamosan lejebb lohad. Az osztályellen­ség egyes személyeit illetően pedig az az álláspontunk, hegy akik törvényein­ket tiszteletben tartják és államellenes tevékenységet nem folytatnak, azokat nem érheti bántódás. De hogyan bíráljuk el a dolgozók ma­gatartását, esetleg ellenséges jellegű cselekedeteit? Magától értetődik, hogy különösen megbecsüljük azokat, akik a nehéz napokban is megálltak a helyü­ket, Az ellenforradalom leverése óla azonban most már több mint egy. év telt el és a népi hatalom megerősödése, a bátor kiállás, a nézetek tisztázódása sok esetben embert és jellemet formáló erő­vel jelentkezetta megtévedettek, vagy hibát elkövetőpjkgy részénél is. Éppen ezért, ha helysen akarunk valakiről véleményt mondani, nemcsak a múltat, hanem azzal összefüggésben a mát is vizsgálnunk kell. Az ellenforradalom alatti helytállás a mostani feladatokban való tevékeny közreműködésre is köte­lez. A megtévedetteknek pedig lehető­ségük van hibáik kijavítására. Az embereket nem lehet meiev sab­lonok alapján megítélni. Alapos em­berismeret, politikai magatartásuk, jel­lemük és szakmai képességük számba­vétele, korábbi és jelenlegi tevékenysé­gük összefüggő, fejlődésében való vizs­gálata az a vezérfonal, ami közelebb visz a helyes ítélethez. Mindez természetesen csak néhány gondolat abból a sokoldalú és alapos körültekintést igénylő munkából, ame­lyet teljességre való törekvés nélkül so­roltunk fel. Az élet nem áll meg. Előre megyünk a szocializmus építésének út­ján, mégpedig olyan ütemben, amilyen mértékben megnyerjük a dolgozók nagy tömegeinek támogatását és leküzdjük az ellenség által emelt akadályokat, E te­vékenység közben az embereket nem­csak régi dolgaik, hanem jelenlegi cse­lekedeteik, tetteik figyelembevételével bíráljuk el. A régi dolgoknál való meg­rekedés, az egyoldalú szemlélet előre­haladásunkat ma már nem segíti meg­felelően'. Tengernyi a munkánk, sok a ten­nivalónk. Az emberek helyes megítélése közelebb visz céljaink megvalósítású-, hoz. N'asy József (Folytatás az 1. oldalról) : Ilyenformán a tanács vezetője : szinte cinkosságot vállalt a fe- : ketevágóval. Sok szabálytalanságot követ­nek el a földműves- ezövetkezetek is. | A Mélykúti Beszerző és Értéke- ; sítő Szövetkezet 200 termelővel ; kötött hizlalást szerződést. Az [ átvett sertések egy részét Mély- : kúton, a többit a budapesti : standjukon mérték ki. A Boro- tai Földművesszövetkezet az utóbbi időben kb. kilenc sertést vágott és mért ki szabálytala­nul. Vígh András, a Lászlófalvi Földművesszovetkezet hús'paro- sa még árfelhajtást is követett el, mert a szabad ár lelett vásá­rolta a sertéseket. Sorolhatnánk még jó néhány példát a 40—1957. sz. rendelet megszegésével kapcsolatban. •— Sajnos, a példa ragadós és olyan jelenségek mutatkoznak. hogy nemcsak a magánhúsiparosck és töldművesszövfetkezetek, hanem az őstermelők és egyéb sze­mélyek is kezdenek feketén vágott hús mérésével fog­lalkozni. Ez, a nagymérvű adócsalások és az egészségügyi vizsgálatok el­mulasztása mellett az ország húsellátását is veszélyezteti. Nagy hiba, hogy községi taná­csaink nem hajtják végre követ­kezetesen a rendeletet, illetve nem élnek a rendeletben bizto­sított jogukkal és A kommunisták tájékoz­tatásában, műveltségük növelé­sében és szórakoztatásában ií fontos szerepe van az írásos kiadványoknak. AnnaK ellené­re, hogy pártunk taglétszám? most kevesebb, mint az MDF idejében volt, mégis azt tapasz­taljuk, hogy több könyvet és kiadványt vásárolnak, mint az előző években. Az olvasókászség megnövekedésének több oka van Azt hiszem, nem tévedek, ha ezek között első helyen a jobb felvilágosító tevékenysé­get, a megfelelő propagandát, a terjesztéssel foglalkozó elvtársak és pártvezetőségek odaadó, lelkiismeretes munkáját emlí­tem. A pártkiadványok terjesztése és felhasználd a terén különösen szép eredményt ért el a bajai városi pártbizottság, a Kecs­keméti Gépgyár, a bugacpusztai és a hercegszántói községi párt- szervezet. Még több pártszerve­zet nevét fel lehetne itt sorolni és jó munkájukat megdicsérni. Most azonban néhány sorban azokkal szeretnék foglal­kozni, akik nem értették még ,' meg az írásos kiadványok ter- I jesztésének fontosságát. Ezek [közül is kirívó Szeretnie község, ahol az anyagterjeszléssel meg­bízott elvtárs fel sem bontotta a cspmagokat, hanem úgy, ahogy kapta, visszaküldte azokat. Va­jon a szeremlei pártszervezet ve­zetősége, az ottani kommunisták tudtak-e az anyagterjesztő ilyen eljárásáról? Vajon a szeremlei i kommunisták nem szeretnek tanulni, nem akarják ismeretei­ket gazdagítani? Nem segítene nekik is a pártszervezet gyakor­lati problémáira választ adó »Pártélet«, vagy a nemzetközi helyzet megértését elősegítő tényekkel, adatokkal magyarázó 1 »Dióhéj« című anyagok és más 1 kiadványok? Nem hiszem. Más pártszervezetek gyakorlatából következtetve, úgy gondolom, nem a párttagok között kell a hibát keresni. Ugyanígy nem a pártszervezet tagjait, hanem a pártvezetőséget terheli mulasz­tás Dávodon, Lászlófalván és Katymáron azért, mert a kikül­dött kiadványok árával többszöri - sürgetésünk ellenére sem szá­moltak el és tartozásukból még semmit sem törlesztettek. Mit szóljunk, mi legyen a véle­ményünk ezeknek az elvtársak­nak magatartásáról és mit szól­nának hozzá a párttagok és pár- tonkívüliek? Biztosra veszem, hogy a párttagok ezekről a mu­lasztásokról nem tudnak, mert ellenkező ecetben ilyesmit nem tűrnének. Az eddigi tapasztalatok azt I mutatják, hogy eredményes és i célravezető, s minden esetben a : terjesztői munka megjavulását eredményezi, ha a pártszerveze­teink taggyűlésen is megtárgyal­ják -a kiadványok terjesztését. Éppen ezért azt javasoljuk, — , különösen azoknak a pártszerve­zeteknek, ahol hibák mutatkoz­nak — minél előbb tűzzék nap:- [ rendre a kiadványok terjesztő-' j sének helyzetét és határozzák j meg a tennivalókat. j A pártkiadványokat,: a Pártélet kivételével, a pár-: 1 tonkívüli dolgozók között is tér-' jeszthetik, árusíthatják pártszer-] vezeteink, de a főfeladat annak' megszervezése, hogy a kom- muni ták rendszeresen megkap-; :ják és olvassák ezeket. * Pártszervezeteink ezt a tevé-l kenységét az 1958-as évben a' Kossuth-kiadó megyei ldren-; deltsége rendszeresebb helyszíni] látogatásokkal, tanáé adással és az anyagok még tervszerűbb, a szükségletnek megfelelőbb elosz-] tásával kívánja elősegíteni. ] Kiss Ferenc, a Kossuth Kiadó megyei kiren-j deltségének vezetője • ’ A társadalmi szervek összefo­gásának és az összefogásból származó eredményes munká­nak szép példáját mutatja a nagybaracskai dolgozók megértő együttműködése, amelyben meg­született a szegényebb tanulók megsegítésének gondolata. A nőtanács a szülői munkakö­zösséggel összefogva jólsikerült Télapó-ünnepséget tartott az óvodában, ahol minden gyere­ket 5—6 forint értékű csomag­gal ajándékoztak meg. A taná-.s és a szülői munkaközösség ado­mányaiból pedig ezer forint ér­tékű játékot vásároltak, az óvó­nők. A nőtanács az iskolásokról sem feledkezett meg. A földmű- vesszövetkezettöl, a kisipari ter­melőszövetkezettől, a halász- szövetkezettől, a tanácstól és a szülői munkaközösségtől gyűjtött, pénzen 26 családot ajándékoztak meg, — 80—100 forint értékű csomagokkal. Ezer forint érték-', ben az úttörőcsapatnak is vásá­roltak játékot. : Az eredményesebb nevelői munkát, a szülőkkel való meg­ismerkedést szolgálta az a két összejövetel is, amelyen közö­sen elköltött vacsora alkalmával'

Next

/
Thumbnails
Contents