Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

HASZNOS IDŐTÖLTÉS télen a disznóvá- gás. Készül erre nemcsak a gazda, hanem az egész rokonság, meg a kedves ismerősök, hiszen mindenkinek jut valamennyi kóstoló az ízes hurkából, a finom kolbászból. Nem holmi potyalesés ez, inkább szokás, hiszen a vendégek visszaadják a meghívást, mikor náluk is ölik a sertést.

Falun alig van ház manapság, ahol ne vágnának legalább egy hízót. A dávodi tanácselnökhelyettes szerint a községben valameny- nyi család vág egy, de van olyan, amelyik két disznót is.

EBBEN A KÖZSÉGBEN egyébként a disznótorokat érdekes hagyománnyal, az úgynevezett maszkajárással kötik egybe. Ilyenkor aztán szabadjára engedik a vidámságot és a tréfát. A nők férfiaknak öltöznek lel, a férfiak pedig nőknek, úgy keresik fel az ismerőst, vagy a rokont a disznótoron. A gazdának sok szerencsét kívánnak, jövőre még vastagabb hurkát és kolbászt, esetleg elmondanak egy ilyen strófát:

Szerencsés jőestét kívánunk

Megkérjük ezen jó

házi népet,

Fogadják el disznótoros köszöntőnket. Dunán innen, Dunán

túl,

Sok röfike már nem

túr,

Disznótori tréfa

Mert a böllér ügyes

keze

A bőrét kiterítette. Vagyon itt sok kolbász, hurka

S igya macskáknak is majd futja.

EZUTÁN SZAMOS jókívánság következik, amelyre a gazda szíves invitálással válaszol. Vidáman évődnek és mielőtt elmennének, kerül a tarisznyába egy kis kóstoló.

Legtöbb maszicajárás azonban nem ilyen egyszerűen zajlik le. — Tréfákkal, csínyekkel fűszerezik. így történt ez a napokban is, mikor Borka Mihály házában ölték meg a disznót. A kedves komája, Tóth Pali bácsi és még néhányan ismert tréfa- csinálók maszkáknak öltözve felköszöntöt- ték a házigazdát. A szokott formulák után megkapták a hurkákat, amelyek ez esetben cirokmaggal voltak töltve. — Erről természetesen nem tudtak a vendégek.

A HURKÁT, mit sem sejtve szelték fel. Mondani sem kell, hogy milyen nagy volt a megdöbbenés, amikor a kellemetlen szagú töltelék kifolyt a bélből.

— Na megállj, Borka — kiáltották, szinte egyszerre kórusban — majd visszaadjuk mi ezt neked.

Az éj már fekete leplet borított a kedves falusi házakra és csak itt-ott világított egykét ablakszem, amikor Tóth Pál és társai nagy kerülővel Borka háza felé indultak. Suttogva, óvatosan osontak a fal mentén, nehogy valaki is észrevegye, hogy miben törik a fejüket. Az egyikük kezében egy hosszú létra volt, a másik egy nagy papírlapot lobogtatott, a harmadik szögekkel és kalapáccsal volt felszerelve.

BORKA MIHÁLY nem vett észre semmit. Jól mulatott benn, a házban, hogy sikerült rászednie a komákat. Ugyanebben az időben pedig a következő felirat került házának falára: Frissen töltött

hurka kapható. A felirat alatt bizonyságképpen ott lógott az említett, cirokmaggal töltött dolog.

A komáknak még arra is volt gondjuk, hogy még este és kora reggel felkeressék az ismerősöket, rokonokat, mondván, hogy a Borka disznót vágott, megvan szorulva, kell neki a pénz karácsonyra és eladja a hurkát, kolbászt, meg talán még a sonkát is.

NEM CSODA, hogy nem sokkal kakasszó után valósággal megostromolták Borkáé kát. Az udvaron nagy csoport jött össze, mondván, hogy ők is

szeretnének venni azokból a disznóféleségekből.

A gazda nem tudta mire vélni a nagy látogatottságot. Nem győzte magyarázni, hogy ő nem akar eladni semmit. Egy öreg nénivel pedig valósággal összeveszett, aki mindenáron töpörtyű t akart vásárolni.

— Ne bolondozzanak

már velem kendtek — szabadkozott a szegény gazda — menjenek haza, értsék meg, én nem adok el semmit. ;

— Még hogy ne bolondozzunk, te járatod i velünk a bolondját —j hallatszott innen is, on-j nan is. — Hát nem te: írtad fel a ház falára,: hogy frissen töltött! hurka kapható’

— Még, hogy én? — döbbent meg a gazda.

— Bizony te — rep- likázott az egyik asz- szony.

EKKOR MÁR kapcsolt. Hirtelen fény nyúlt az agyában. — Na, úgy látszik, vlsz- szakaptam a kölcsönt — mondta magában.

Aztán jót mulatott az egészen.

Még azon a délután átjött hozzá a kedves1 Pali bácsi. Ekkor már együtt nevetgéltek a í disznótori csínyen a finom hurka, kolbász,: meg a jó borocska mel- ; lett.

K. S. :

ELMETORNA

Folyik us aratás

Hogyan? Hát télen is aratnak? Aratnak bizony, méghozzá nem is keveset, csak éppen nem kenyérnek, vagy takarmánynak valót, hanem egy igen fontos ipari és exportcikket, a nádat. A jugoszláv határtól fel egészen a kerekegyházi nádasokig gyűlik a kévének való. A nádaratás egyébként is nehéz munka, az idén pedig különösen az, mert igen kicsi a vízállás és nincsen jég. A munkásoknak így a süppedő zsombék között kell végezni ezt a fárasztó munkát.

Más már a meleget várja, a nádaratók viszont jégtakarót szeretnének, legalábbis ott, ahol nád van. Persze, a munkának, ha nehezebben is, de ettől még | meglesz az eredménye. Hiszen ! az 1957—58-as nádaratási idény- ! ben több, mint fél millió ké- j vére valót vágnak majd le, ; amelynek előreláthatólag mint- j egy tíz százaléka, azaz 50 000 j kéve lesz exportképes, a többi | pedig a hazai építkezések és a lakosság szükségleteit fedezi ‘ majd.

múzeum Londonban. 44. Edison másik neve. 46. Rá, angolul. 47. Női név. 48. Könnyű kocsi. 49. Ókort fegyver. 52. TL. 53. KN;

Beküzdendő: Vízszintes: 1, és 55. Függőleges: 1,

2/1 BETŰ- ÉS KÉPREJT-i VÉNYEK

Félmillió dinárt

megetíek az egerek

Ivan Píncsics Fiume-környéki j földműves évek óta minden meg-‘ takarított pénzét szalmazsákká- > ba rejtett. Most friss szalmát! akart tenni szalmazsákjába, s- legnagyobb meglepetésre mint-j egy félmillió dinárnyi megtakar!-) tott pénzének hült helyét talál- J ta. Minthogy a szalma között' összerágott bankjegy-foszlányo-• kát talált, megállapíthatta, hogy, pénzét az egerek »fogyasztót-; ták el«. Píncsics annyira fukar' volt, hogy még egérirtószerre is! sajnált pénzt kiadni. f

ÜSS LÄS US

iepénze! Hl

l

SZ’

1 pont.

1. pont

3/1. ÜT PERC TÁRSADALOM- TUDOMÁNY

1—1 pont

1. Ki szerkesztette Magyarországon az első munkásújságot?

2. Kik írták a »Kommunista Kiáltvány«-t?

3. Ki mondotta azt, hogy az emberiség szaporodásának figyelembevételével a nyomor elkerülhetetlen?

4. Május 1-e mióta a munkásság nemzetközi ünnepe?

5. Permanensnek mi a magyar jelentése ?r A

1. pont

A megfejtéseket a „Petőfi Népe“, Kecskemét, Széchenyi tér 1. címre kell beküldeni. A borítékra írjuk rá: „REJTVÉNY“. A megfejtéseket és a nyertesek nevet rainciig két hét múlva. a vasárnapi számunkban közöljük.

Beküldési határidő: január 2.

H

F

enyőfa! Elnézlek szobámban, s jelenléted hat karácsonyt juttat eszembe. Emlékezetem szerint három évtizede ismerlek, s az idézett találkozások induló, vagy befejező állomásai voltak annak, ami számomra az élet megismerését jelenti.

atéves voltam. A nagy hepe-hupás cselédho- dályban korán kellett nyugovóra térnem, hogy az angyalok zavartalanul hozhassák be asztalunkra a karácsonyfát.

Az izgalom miatt a szülői parancsra sem tudtam elaludni. Csak mímeltem az alvást. Látni akartam minden áron istenke Bjándékhozóit!

Sokáig kellett várnom, de egyszer csak halk pusmogás szűrődött hozzám. Na, most — angyalszárny suhogásának véltem a finom-éleszt —, és hirtelen felültem az ágyon.

— Dehiszen ez a Riza! — kiáltottam fel meglepetésemben, ahogy tizenötéves nővérem éppen az asztalra igyekezett tenni a fenyőfát.

Sírva szaladtam ki a konyhába, s ott még nagyobb megrökönyödéssel döbbentem rá, hogy a karácsonyfa sok jó harapni- valóját nem az égben sütik, főzik, hanem itt lenn, a földön.

Másnap aztán azt is kiderítettük mi, a puszta hat-hétévesei, hogy a húszéves legényeket, közöttük két bátyámat is, azért vitték el a csendőrök, mert a szaloncukorhoz a melaszt az

uraság szeszgyárából, a fenyőt pedig a szomszédos gróf erdejéből lopták.

Az angyalok helyett ekkor ismertem meg, hogy mi a — csalódás.

T

izenötéves korunkban mi, suttyólegények, már nem hittünk a földiek égi megváltásában. Hiszen addig is hasztalan született meg évente az istállóban, embernek képében isten egyszülött fia, hogy igazságot hozzon nekünk.

Mert az igazság akkor még akkor az volt. hogy mi az ököristálló egyik végében rendezhettünk mulatságot, a földei- úr pedig gyönyörű kastélyában tivornyázott előkelő vendégeivel.

Emlékszem, a harmincas évek közepén a kíváncsiság az egész puszta népét odavitte a kastély ablakaihoz. Ott ágaskodtunk és lopva lestük, hogyan teszik odabenn a szépet egymásnak a plafonig érő fenyőfa körül, s a még álmunkban sem látott falatokat mi módon eszi az uraság vadászkutyája is.

— Az meg egy parasztember! — fedezett fel valamelyikünk egy nagyhasú, bikanyakú, csizmás figurát a dőzsölő urak között, ahogy szónokolt a fenyőfa alatt.

— Az hát. A Sokorópátkai Szabó Istók képviselő úr! — tájékoztatott bennünket Vendel bácsi, az öregbéres. — Azelőtt paraszt, sőt, summáslegény volt ő is.

S megindult a keserű élcelődés, hogy lám, van egyenlőség, ha a méltóságos, nagyságos urak között a »magunkfajtája« is helyet foglalhat.

— Az ám. Vele szúrják ki a szemünket... Értik azok. Az isten egyszem fiát jászolba, a millió, meg millió paraszt közül azt az egyszem Istókot meg maguk közé invitálták... A disznók — háborgott az öreg.

Én meg csak azt az egyszem disznót néztem, aki elárulta az összes Vendel, meg Gergő, meg Mihály bácsikat, engem is, hogy fulladásig ehessen a mit tudom én mifajta ételekből, meg jobban telezabálhassa hordónyi pot- rohát.

Valójában akkor tudtam meg, hogy mi az — utálat.

A negyvenes évek elején Pesten jártam egyetemre. Hogy-hogyném, az ország pusztáinak, falvainak mélyéről tán tíz-tizenöten kerültünk fel a legmagasabb Iskolára. Gürcöltünk a megélhetésért, de koplalva is tanultunk.

A karácsonyt pedig szorongva vártuk. Távolról sem ügy, mint arisztokrata, vagy nagypolgár származású diáktársaink, akik különben csak a vizsgák előtt állták velünk szóba, amikor a segítségünket kérték. Náluk a karácsonyváró izgalom az elkövetkezendő heje-huját előzte meg, nálunk a gondot, hogy miképpen utazhatunk haza, szünidőre, a szüléinkhez.

Napokkal előbb kerestük-ku- tattuk a pénzkeresés lehetőségét, míg végre december 24-én rátaláltunk az alkalomra. Több vagon krumplit kellett a teherautókról a vámházkörúti Vásár- csarnokba zsákolnunk.

Igyekeztünk, hogy hajnalra a zsebünkben legyen az útiköltség.

A körúton fényes autók suhantak, s mi tudtuk, nem egy diáktársunk robog benne a boldogsága felé... Mi meg futólépésben cipeltük a zsákokat.

Szemünkben visszaszikrázott a szomszédos házak szobáiban csillogó karácsonyfák dísze-fé- nye. A környező utcákon bundás, ünneplős asszonyok, férfiak, velünk egykorú leányok, fiatalemberek mentek az ünneplés boldogító mámorában.

Pillanatra megálltam a loho- lásban. A Duna felől csípős szól fújt, mégsem fáztam. Izzott bennem a — gyűlölet.

E

zerkilencszáznegyvennégy karácsonyestjén a fronton voltam, egy felvidéki városkában. Többnapos menetelés után alkonyaikor ért ide a századunk. De hiába reméltük, hogy a dermesztő hidegben fedél alá kerülünk, mert minden házba már előbb beköltözött Hitler egy-két teherautón utazó katonája. A klastromi papok is elutasítottak bennünket, hogy a folyosóikon találhassunk enyhet a zord időben. Csupán a széllel bélelt fészerekben húzhattuk meg magunkat.

Belénk fagyott a remény is, és a halálraszántak, de az élniaka- rók lobogó tekintetével néztünk egymásra. Amikor pedig a »szenteste« lakomájául zsír- és sótalan ritkás babot kaptunk, míg a tisztek kényelmes szállásaikon együtt pezsgőztek a németekkel, mór szájról-szájra járt közöttünk a hosszú idő óta érő méltatlakodás: »Még mi harcoljunk értük?!.]. És még azon éjjel mintegy hatvanan ótszök- tünk a két óra járásnyira táborozó szovjet csapatokhoz.

Bár önszántunkból mentünk, — féltünk. Hátha, csakugyan olyanok a szovjet katonák, amilyeneknek lefestették előttünk a tisztjeink.

Szorongva léptünk be egy nagy iskolaterembe, ahová a járőrök kísértek bennünket. De csak ólmélkodtunk, amikor a szovjet szanitécek azonnal ápolni kezdték a betegeinket.

1,1. Iá » 1 VflVl/ ULiOIV

2 pont.

VÍZSZINTES: 1. Három név: irodaimi és zenei életünk 1957- ben ünnepelte évfordulóit és a negyedik név: az év Kossuth- díjas költő halottja. 14. Aki a katonai renddel szembehelyezkedik. 15. Vissza: olasz írógépmárka fonetikusan. 10. Földmű- velőeszküz. 17. Azoké. 19. Végtag. 20. R,ag. 21. A szántás-vetés. 24. Bense Sándor. 25. ö-vel zsírtartály, 27. ...ail: kiskereskedelmi. 28. Vissza:, angol grófi cím. 30. Összetételekben légi. 31. Fényezésre használj ka. 32. Éles, németül, fonetikusan. 33. Vissza: hibásan szomjat olt. 34. SYT. 35. Tamás idegen nyelven. 36. I-vel megszűnt ifjúsági szervezet. 37. Ledob. 38. TKZ. 30. Magánhangzók. 42. NGA. 43. Hajófar, 45. Futballműszó. 48. Vissza: ia-val élettan. 50. Visz- sza: kisgyermek köszönése. 51. Válogatott. 53. Szovjet város. 54. A célra megfelel. 55. Itt dőlt el a második világháború sorsa.

FÜGGŐLEGES. 1. A Szovjetunió tagállama. 2. Hanyatló. 3. Vissza: fonetikus női becenév. 4. Angol férfinév. 5. Vissza: fonetikus francia határozatlan névelő. 0. Szín, visszafelé. 7. Hamar. 8. Megkeresi. 9. Imperialista katonai szövetség visszafelé, eredeti kiejtéssel. 10. Kötőszó. 11. Állami Vasutak. 12. Lyuk. 13. Vissza: harceszköz. 18. Néha a gyomor. 21. Országgyűlés színhelye ékezethibával. 23. Lent van. 26. Ez rendőrségi is lehet. 29. Vissza: férfinév. 40. Latin és magyar mutatónévmás. 4L L-lel ártalmatlanná teszi a tüzet. 43. W-vel hadtörténelmi

16afféle KARÁCSONY