Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-20 / 298. szám

(BtLzélaeifa az üvegházban

A SÜKÖSDI Vörös Zászló Termelőszövetkezet elnökhelyettesével, Szerletics Istvánnal beszélgetünk az üvegház meleg levegőjében. Körülöttünk mindenütt bimbós szekfűtövek, néhány már ki is nyilt,

Az elnökhelyettes elmondja, hogy ezt az üvegházat még ez év februárjában építette a szövetkezet. A terv szerint az év végére három ilyet szeretnének. A második már el is készült, csupán néhány üveglap hiányzik és befejeződik az építése. A harmadikat is szeretnék az év végéig elkészíteni,

A másik kettő hasonló lesz ahhoz, amelyikben most vagyunk. A 80 négyzetméteres melegházakban szeretnének jövőre primőrárukat termeszteni, -r- Egyelőre csak szekfü van, ebből mintegy 100 000 forint bevételre számítanak, öt cserépben ötfajta zöldpaprika virít, s amelyik legjobban beválik, azt termesztik majd az üvegházban.

AZ ÜVEGHAZAKAT főként saját erőből építik és az elnökhelyettes elvtárs ehhez hozzáteszi azt is, hogy a szövetkezet az idén mást is épített, részben saját erőből, részben állami hitelből.

— Többek között egy 20 férőhelyes sertésfiaztatót, egy 40 férőhelyes tehénistállót — mondja —, vettünk azonkívül egy Zetort is. Rájöttünk, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha a szövetkezetben megalapozott, színvonalas állattenyésztés van. Ezért gondoskodtunk elsősorban a jószágállo- mánynak elegendő férőhelyről. Minden hónapban 15 forint előleget osztottunk, maidnem kizárólag az állattenyésztés jövedelméből és ezt a következő gazdasági évben is így szeretnénk. 17 üszőt vettünk. A tehéntejet most már fölözzük, a tejszínt eladjuk, a sovány tejet pedig a malacok nevelésére használjuk.

A NAPOKBAN VOLT a zár- számadási közgyűlés. A szövetkezetben 46,38 forint volt egy munkaegység értéke.

— A következő évben úgy akarunk gazdálkodni, hogy ennél magasabb részesedés jusson a tagságnak — mondja Szerletics István.

Aki ismeri a Vörös Zászló gazdaságát és tagságát, az biztosra veszi, hogy így is lesz,

Fülöpszállás határidőre teljesítette évi adóbevételi tervét

Fülöpszállás a gazdasági év minden tcrvncgycdébcn száz százalékon túl teljesítette adóbevételi tervét, s csak egyetlen egy esetben történt transzferálás. A pontos adófizetésnek meg

Egy taggyűlés javaslatai

A kommunisták számára a taggyűlés mindig nagyjelentőségű dolog, különösen, ha jó az előkészítés. A helyes beszámolók mindig alapját képezhetik a termékeny vitának. így van ez a bajai BELSPED pártszervezetében is. A termékeny vitában tartalmas határozatok és javaslatok születnek.

Ä legutóbbi taggyűlésen a párt tagjai javasolták, hogy a városi tanács bocsásson ki lakásépítési kölcsönt, hasonlóan a békekölcsönhöz és azok a dolgozók, akik öröklakáshoz akarnak jutni, havonként bizonyos összeget fizetnének, amellyel hozzájárulnának a lakásépítés anyagi alapjához. Előzetes becslések szerint 20— 25 000 forintba kerülne egy két- szoba, összkomfortos lakás, melynek megváltási árát 2—3 év alatt fizetnék ki. A javaslat igen jelentős, mert csekély állami támogatást venne igénybe.

A taggyűlésen elhangzott olyan javaslat is, hogy vezessék be újból a részletvásárlást. Természetesen csak akkor, ha ezt az ország gazdasági helyzete lehetővé teszi. A részletvásárlás bevezetésével sok dolgozó jutna nagyobb értékű árucikkhez.

A bajai BELSPED kommunistái a párt építése, erősítése mellett még ilyenekre is gondolnak. Foglalkoznak a dolgozók problémáival, a város közügyeivel.

Göndör József

is van az eredménye. Fülöpszál- láson mindenki örömmel szemléli a betonjárdák gyarapodását, a parkok díszítését. Ila valaki nem járt tavasz óta a községben, alig ismerne rá Fiiiöpszállásra.

Az emberek szívesen tesznek eleget állampolgári kötelezettségeiknek, hiszen a tanácstagok elbeszélgetnek választóikkal és ismertetik a fontosabb rendelcteket, terveket, s tudják, hogy az adóforintok közérdeket szolgálnak.

Gudman Albert

AKIKNEK NEM 3UT HELY

a kiikőMiL liultúrházbíui

A kiskőrösi MÁV szakszervezeti kultúrcsoport hatévi sikeres működése után — amit sok elismerő emléklap és oklevél is bizonyít >— műsorára tűzte Huszka Jenő: »Lili bárónő« című operettjét, amit eddig hat előadásban hoztak színre, nagy sikerrel. Eddigi sikereiken felbuzdulva — a »Csárdáskirálynő«-t 30, a »Mágnás Miská«-t 18, a »Szabad Szél« című operetteket 16 előadásban mutatták be s a »Lili bárónő«-t is néhányszor előadták.

Mindenütt a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak a kultúrcsoport előadásairól, csak éppen Kiskőrösön, ahol talán a legnagyobb támogatást kellett volna kapniok, itt húzzák mindig keresztül számításaikat. A járási kultúrház vezetői, — nem tudni, mi okból, — nem hajlandók a

csoport részére termet kölcsönözni. Csak akkor van hely a kultúrházban, ha biztosítva látják a napi bevételüket. Megjegyzendő, hogy táncmulatságra minden vasárnap van terem.

Véleményünk szerint egy rock and roll-ozó társaság kevésbé segíti a kultúra ügyét, mint egy öntevékeny szinjátszócsoport. A kiskőrösi vasutasoknak sajnos kinn kell játszaniok a pajtában, vagy szérűkben, mint Dérynéék- nel?. Nem mintha ez megalázó lenne, de szocialista államunk biztosított kultúrházakat, művelődési otthonokat is, ahol a kultúrcsoportok bemutathatják művészetüket. Szeretnénk, ha ezt a szempontot a kiskőrösi művelődési ház vezetői is figyelembe vennék.

Szalontay Lajosné

Borospince — bor nélkül

A közelmúltban Kiskunhalason, az Alsó-Öregszőlőkben járva egy elhanyagolt szőlőterület közepén, a várostól alig párszáz méterre egy hatalmas, használható állapotban lévő, igen jól épített, kb. 400 hl. bort befogadó pincére bukkantam.

A nyár folyamán elszoruló szívvel láttam, hogy az Alsó- és Felső-Öregszőlőkből idős nénikék és bácsikák targoncán tolták a városban lévő begyűjtő helyre a gyümölcsöt. Később pedig ugyancsak az itt lakó kis szőlőtermelők drága fuvardíjjal szállíttatták termésüket a város túlsó oldalán lévő borpincéhez. Mennyi fáradságot, időt és pénzt

takaríthattunk volna meg, ha ezt korábban felhasználjuk, hiszen a tulajdonos örömmel adta volna bérbe ezt a beton borospincét valamelyik begyűjtő szervnek, vállalatnak.

Az Alsó- és Felső-Öregszőlők» ben lakó dolgozó paraszttársaim névében kérem a városi tanácsot, vizsgálják meg ezt a pincét és lépjenek érintkezésbe a tulajdonossal, aki egyáltalán nem törődik a pince kihasználásával.

Mentsük meg az enyészettől, az idő vasfogától ezt a nagy értéket képviselő pincét a környező lakosok és mindannyiunk érdekében. Czakó Ferenc

Ha minden elárusító ilyen volna...

A napokban Kecskeméten jártam, hogy valami ajándékot vegyek férjem nevenapjára. Utam a Nagykőrösi utcai Könyvesbolt előtt vitt el. Rövid gondolkodás után elhatároztam, hogy könyvet vásárolok. A gondolatot tett követte. Az eladótól egy i-egényt kértem, de nem tudtam, hogy a könyveket íróink szerint csoportosítják. Tudatlanságommal egy másik üzletben biztosan nevetségessé váltam volna, itt azonban nem nevettek ki. A k'szolgáló olyan készséges volt, hogy a kért könyv mellé egy másikat is tett, s ajánlta, hogy vegyem meg. Egyszóval, nagyon udvariasan bánt velem.

Köszönetét kell mondanom az újság hasábjain az ismeretién eladónak. Véleményem, szerint, ha a kereskedelmi dolgozók közül mindenki ilyen volna, akkor nem kellene egy-egy keresett árucikkért az egész várost összejárni. Vásárhelyi Ferencné

„CSEMEGE-UBORKA"

Szeretem a savanyúságot. Gyakori vevője vagyok az Alföldi Kecskeméti Konzervgyár által készített 550 grammos »csemege-uborka« készítménynek. Az üvegre 12 hónapi szavatossági idő van feljegyezve, de éppen az nincs feltüntetve, hogy 1956—1957, vagy 1955. évre szól-e. A minap a bajai Cse«, megeboltban vásároltam egy üveg uborkát. Miután otthon felbontottam, megállapítottam, hogy élvezhetetlen és ezért visz- szavittem a boltba.

Az elárusító kartársnő osztotta véleményemet, kijelentette, hogy valóban romlott az áru, de a boltvezető, akinek a nevét nem tudom, közölte velem, hogy nem tudja kicserélni és az érte

járó összeget sem tudja visszatéríteni.

Mit volt, mit tennem, tudomásul vettem és a »csemege« uborkától savanyú arccal tértem haza. Szeretném felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy a szavatossági idő lejárta után ne szolgálják ki a vevőket ilyen élvezhetetlen »csemegékkel«.

Dr. Bánlaki Ernő

Vásároljon: Szovjet (K. 55.) típusú, 125-ös motorkerékpárt. Masszív és ötletes építése következtében terep-használatra is kiválóan alkalmas. Kapható minden FMSZ és Kisker-árudában.

2359

ESTI EGYETEM

Hétfői estéken, öt óra után egykét perccel, két-három fős csoportok tűnnek fel itt, Kecskeméten, a Szabadság tér tájékán, s egyszer a pártbizottság épületébe, máskor meg a tiszti klubba igyekeznek. Kezükben aktatáska, vagy keményfedelű, százlapos füzet. Néhány közülük előbb betér még a sarki tejcsárda—eszpresszó »kiskombinátba«, s vagy duplafeketét hörpintget, vagy félliter kakaót, kávét, esetleg tejet lo- gyaszt el egy-két kiflivel;

Ha akadna a közelben valamirevaló tömegpszichoanalitikus, szereplőinknek a jelzett időpontban való megfigyelésével különös megállapításra juthatna. Arra, hogy az egyik hétfőn, amikor a párt- bizottság kapujában tűnnek el, sokkal vidámabbak, mint akkor, ha a tiszti klub felé veszik az irányt. Ez utóbbi alkalommal elmélyülten néznek önmagukba, szórakozottak, látszik rajtuk, nyakig merültek a gondolataikba; nem egynek az arcán az idegesség alig észrevehető szimptómái is jelzik árulkodón, hogy nem mindennapi esemény előtt áll az illető;

De ne csigázzuk fel az olvasó kíváncsiságát, mondjuk, meg kerekperec: — akikről szó van, azok esti egyetemisták. Az egyik hétfőn, amikor könnyedek, vidámak, akkor előadásra mennek, amikor gond felhőzi őket, akkor pedig ők adnak számot arról, hogy mit tettek magukévá az előadásból, meg a leckéül feladott kötelező, esetleg a javasolt olvasmányok tartalmából is, Ekkor van a szeminárium!

Ám ne vágjunk telibe, kezdjük az elején*

Még a nyáron a városi pártbizottság pályázatot hirdetett a Marxizmus—leninizmus esti egyetemére való felvételre. Közel kétszázan jelentkeztek, de a szűkebb lehetőség miatt csak mintegy nyolcvanat vehettek fel oda, ahol három éven át — József Attila szavaival élve — nem középiskolás fokon történik a tanítás, tanulás,

Hát nem is.

Az előadók nagyrészt pesti egyetemek tanszékein működnek, a hallgatók pedig, no, mind bajos volna felsorolni. Van közöttük vállalatvezető, katonatiszt, párttitkár, agronómus, ügyész, tanár, ésatöbbi, s mert ők sehonnan nem maradhatnak el — kivéve, ha igen

— hat újságíró is felcsapott egyetemistának. A foglalkozások különbözőségének szegényes volta miatt tehát panaszra nem lehet ok,

Ebben a tanévben marxista filozófiát tanulnak a — majdnem azt írtam

— nebulók. De ha mégis leírtam, nézzék el nekem, mert az öröm féktelenül dobálódzik bennem. Mert nagy dolog az emberek, lehetőséget teremteni magasfokú tanuláshoz olyanok számára, akiknek javarészétől a múlt elzárt könyvet, iskolát, mindent, ami lépcső a műveltség — fejezzük ki magunkat költőien — megszámlálhatatlan tornyaiba. És igazolása annak, hogy a mi rendszerünk nem fél a művelt embertől. Sőt, megkívánja, hogy mindenki az legyen. Máris egy téma, amelyen el lehetne filozofálgatni!

Az ember különben is filozofikus természetű. Emlékszem, tizegynébányéves koromban esténként egy parasztcsaládhoz jártam tejért, s mert tudván, hogy a válaszokkal nem szoktam adós maradni, a gazda egyszer megkérdezte tőlem: »No, Pityu, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?« Nem tudtam neki megfelelni, később sem, úgy nyolc—tíz évre ró, amikor pedig már tanultam filozófiát,

Igaz, hogy amit és ahogy akkor, 1940-ben, mint filozófiát tanítottak, tanultam, attól úgy éreztem sokszor magam, mintha bekötött szemmel megpörgettek volna, hogy aztán rádöbbenhessek, nem repültem semmit sem előre, feljebb, ugyanott maradtam, ahol előzőén voltam, csak közben hányingerem támadt.

Itt, az esti egyetemen, a marxista filozófia előadásain, szemináriumain soha nem érzem ezt (mert a hat zsurnaliszta között vagyok én is), s bár tagadhatatlan, hogy társaimmal együtt úgy mászom néha a tananyag lényege felé, mint a csiga-biga, de azért megyek, megyünk, haladunk szívósan, előre.

Nem könnyű dolog. Persze, nem akarok sem szánalmat ébreszteni irántunk, sem a hős szerepében tetszelegni, amikor bevallom: nem könnyű dolog a napi munka után, s a vele, meg a családdal, meg miegyébbel kapcsolatos gondok közepette egyetemre járni.

Mert képzeljék el, az ember agyában ott motoszkál például az, hogy holnap egy kényes ügyben igazságot kell

tennie, ha ügyész az illető, vagy egy munkafolyamatban újítást kellene alkalmaznia, ha az illető vállalatvezető, vagy ezt, meg azt a cikket vajon sikerül-e jól megírni, ha mimagunkról van szó, s mindehhez jön még, hogy mit kéne. venni a feleségnek, gyerekeknek karácsonyra, meg.;., meg ;:., szinte hebeg az ember, ha arra gondol, hogy mi mindent tudna még felsorolni, — s ebbe az állapotba, mint bomba csap belé a szemináriumi kérdés: »Na, elv- társak, ki tudná megmondani, miért nyilvánul meg az objektív valóság, mint szubjektív képmás?«

Persze, mondjuk a magunkét, összecserélve a konkrétat az általánossal, elkalandozva a világűrbe, amikor éppen a földön kellene maradni, s megfordítva; keverjük a lényegest a lényegtelennel, akár a kártyát, de bárhogyan is, a végén, közös erővel csak kivágjuk a tromfot.

így lépkedünk előre, s hogy okosodtunk már, azt le lehet mérni abból, hogy amit a harmadik előadáson alig értettünk meg, azt a hatodikon szinte fújjuk, s így leszünk a hatodik előadás anyagával is.

Hétfőn, különösen az izgalmasabbik hétfői esten, ha találkoztok velünk, mosolyogjatok ránk, mert jól tanulni vidám lélekkel lehet;

És, ha idealisták volnánk, azt mondanám, imádkozzatok értünk, de mert marxista materialisták vagyunk, arra kérlek, kedves olvasóink, drukkoljatok kicsit nekünk, hiszen nemcsak saját magunkért tanulunk, hanem értetek is;

Tarján István