Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Pálfttonostoráxi is felismerték: Ä bizalmatlanság rossz tanácsadó Ki tegye meg az első lépést ? ; — Csak aki megpróbálta, il­letve átélte, az tudja, hogy mi­ilyen nehéz az embernek saját hibáját felismerni és kijavítani. Valahogy így voltam vele én is «— mondja mosolyogva Szeri elvtárs, ez a kemény paraszti munkában nevelkedett, harcos, szívból-lélekből kommunista pál- monoston párttitkár. Már régebb idő óta ismerem, tudom róla, hogy gyakran kijár a tanyavilágba, gyűléseket, elő­adásokat tart, beszél a párt po­litikájáról, csatázik az ellensé­ges nézetekkel, visszautasítja, megcáfolja a rémhíreket, rágal­makat, s védelmezi a termelő­szövetkezeteket. — Milyen hibáról van szó? — kérdezem. — Mindig abban a tudatban végeztem munkámat, hogy az­zal legjobban szolgálom a párt érdekeit. Ha valami dolog nem úgy sikerült, mint ahogy mi sze­rettük volna — például kevesen jöttek össze gyűlésre, vagy ke­vesen támogatták elgondolásain­kat — akkor ezek okait mindig rossz helyen kerestük. Az embereket, a dolgozó parasz­tokat okoltuk, hibáztattuk. Kü­lönböző helytelen elméleteket gyártottunk. Azt állítottuk, hogy községünkben nehezebb dolgoz­ni, mint más községben, mert ez egy nagyon rossz összetételű község. Azt hangoztattuk, hogy a középparasztok a kulákok be­folyása alatt állnak és azoknak hiába is beszélünk mi, kár a gőzért. Legjobban jellemzi ezt a magatartásunkat az, hogy én magam például a Gyapjas Pál utca lakóival, akik zömében kö­zépparasztok, három év óta nem foglalkoztam. — Most már nekem is furcsá­nak tűnik mindez, de h^t így volt. Azt hittem, hogy ezek a középparasztok haragszanak re­ánk. Bizalmatlan voltam velük szemben, s bár hangoztattam, hogy meg kell nyerni a töme­geket a párt számára, abban azonban ntm hittem, hogy ezek az emberek valóban mögöttünk állnak. — Néhány héttel ezelőtt a ta- nácsválasztások előkészítése so­rán — más választás nem volt •—, így magam vállaltam el egy kisgyűlés megtartását ezen a területen. A gyűlés meglepően jól sikerült. Azután több család­hoz is ellátogattam. Arra jöt­tem rá, hogy valójában nem is ismertem én ezeket az embere­ket, a község központjában lakó középparasztokat, illetve rosszul i.-uiertcm okét. Helytelen előítéletek alapján alakítottam ki róluk a vélemé­nyemet. Rájöttem, hogy a Gyap­jas Pál utca lakói nem különle­ges emberek, se nem ellenségek, kivéve három-négy személyt, akik valóban reakciósak. — Most már meggyőződésem, hogy nem a dolgozó parasztok­ban volt a hiba, hanem a mi munkamódszerünk volt rossz, mert a középparasztokkal nem törődtünk. Sőt, nemcsak közép­parasztok, hanem még szegény­parasztok is laknak ezen a tp rületen, de azokkal sem törőd­tünk. — Igaz, kijártunk a tanyákra, emberekkel is foglalkoztunk, de mégis szűk körben mozogtunk, ráadásul belső intrika is gyen­gítette erőnket. Jelszavakban el­ítéltük a párt politikájának el- torzítóit, még a szektás hibák el­leni fellépésről is beszéltünk, csak éppen nem vettük észre, hogy magunk is azon az úton járunk. — Hát ez volt a mi hibánk, ezzel szakítottunk Volt erőnk szembenézni vele, úgy gondo­lom, lesz erőnk munkánkat a gyakorlatban is niegjavítaii'. Nem akarjuk elhanyagolni a szegényparasztokat. Sőt az eddi­ginél is többet foglalkozunk ve­lük, de emellett közeledünk a középparasztokhoz is. Különö­sen most, a téli időszakban gyak­ran ellátogatunk a dolgozó pa- fásztok lakásaira is, kisgyűlése- ket tartunk, beszélgetünk, vitat­kozunk elvtársian, barátiam Pár­tunk politikája most helyes, tud­juk, igazunk van, csupán raj­tunk múlik, hogy ezt a dolgozók is felismerjék. * Nagyon tanulságosnak és meg­szívlelendőnek tartjük, amit Szeri elvtárs elmondott. Figyel­mébe ajánljuk mindazoknak, _ akik hasonló problémával küsz-j ködnek. Nagy József Ha valaki a fizikai és a mű­szaki dolgozók jó együttműködé- _séröl, igazi barátságáról akar példát találni, az látogasson el a Kecskeméti Gyufagyárba. Az egyes üzemekben szinte kita­pintható válaszfal itt hiányzik. Milyen körülmények játszottak közre abban, hogy itt jó égyet- értésben, azt mondhatjuk, barát­ságban dolgoznak együtt fizikai és szellemi munkások? 1. A műszakiak munkássorból emelkedtek ki Az első oknak ezt találjuk: a gyár műszaki vezetői nagyrészt a munkások soraiból nőttek ki. Horváth Imréné például, a gyár jelenlegi vezetője mér 21 éve dolgozik a Gyufagyárban. Ami­kor körbejártuk vele a gyárat, csak lassan haladhattunk, mert hol az egyik, hol a másik gépnél állították meg. Az asszonyok mind így kezdték mondókuju- kat: Marika. Aztán elmondták problémáikat, közöljek vagy kertek valamit. Az igazgatónő meg azonnal válaszolt, amire tudott vagy megnyugtatta mun­katársait, hogy el fogja intézni kérésüket. Nemcsak Horváth Imrénével ilyen baráti a munkásnők viszo­nya, hanem Kristofori Viktorral is. Egymás között csak így be­szélnek róla: Ha látjátok Vik­tort, szóljatok neki, hogy legyen szíves, jöjjön ide. Hasonló tisz­telet 'és barátság alakult ki a munkásnők és Déri Józsi bácsi között, aki 13 éve dolgozik a gyárban, s fizikai munkásból lett az automata műszaki vezetője. 2. A műszakiak is be-át.ák, ha tévednek A kölcsönös megbecsülés ki­alakulásában jelentős szerepe van annak, hogy a műszaki ve­zetők nem tartják magukat em­ber feletti lénynek, s ha téved­nek, azt be is látják és kijavít­ják a hibát. S nem hogy meg­haragudnának a figyelmezteté­sért, — mint jónéhány üzemünk­ben teszik —, hanem megköszö­nik a figyelmeztetést. A másik oldala ugyanennek a dolognak, hogy szívesen meg­Ahol nincs válaszfed a fizikai és a műszaki dolgozók között Azt mondhatná valaki, hogy! az újságíró rózsaszínű szemüve- ’ get tett fel, úgy vizsgálta meg a műszakiak és a fizikai dolgozók kapcsolatát a gyufagyárban. Am, mondják, s ha nem hiszik, hat menjenek el személyesen és győ­ződjenek meg róla saját maguk is. Azt fogják tapasztalni, amit az újságíró, hogy a néha előfor­duló kisebb összekoccanások, a szinte kiküszöbölhetetlen apró ellenvélemények mellett is ba­ráti, bensőséges itt a fizikai és a műszaki dolgozók viszonya. Az a válaszfal, ami a kapitalizmus i'ossz örökségeként egyik-másik üzemünkben részben még ma is fellelhető a műszakiak és a fizi­kaiak között, itt ledőlt, nincs többé. S nem is hiányzik egyik félnek sem! — Venesz — j Az ellenforradalom sok be­csületes tsz-tagot is megzavart s kiléptetett a termelőszövet­kezetekből. Közülük sokan megbánták már elhamarkodá- sukat s vissza akarnak térni. A .bátrabbak egyszerűen beko­pogtatnak s bejelentik szándé­kukat. A fogadtatás kétféle. Van, ahol örömmel fogadják a visz- szatérőt, hiszen ismerik mun­káját s szükség is van a dol­gos kézre, s nem vetik szemé­re megtévelyedését. De sok esetben zárt kapu, bizalmat­lanság, harag mered a vissza­lépni akaró tag elé. Nem új betegség a termelő­szövetkezetekben a befelé- lorduiás. Számtalan jele volt ennek az utóbbi evekben is. Az alapító tagok valamiféle kép­zelt előjog alapján úgy gondol­kodtak: — mi megteremtettük a semmiből a szövetkezetét, megharcoltunk az eredménye­kért, most jönnének az új ta­gok s beleülnének a készbe! — Másutt a jövedelmet féltették, ha szaporodik a szövetkezet taglétszáma: — ha többen le­szünk, kevesebb jut. — Csak éppen arról feledkeztek meg, hogy több emberrel sokkal jö­vedelmezőbb, belterjcscbb gaz­dálkodást lehet folytatni s az új tagok nemcsak a ►»maguk­nak valót" keresik meg, ha­nem az egész gazdaság fellen­dül s ebből egyformán több jut mindenkinek. Ezeket az okokat tetézi most az a Szemrehányás is, hogy a ki­lépett tagok meginogtak, nem érdemlik meg, hogy visszave­gyék őket. — Mi kitartottunk a legnehezebb napokban is, ők akkor megfutamodtak, most- már éljenek, ahogy tudnak. Nem szabad elfelejteni, hogy az ujjunk sem egyforma, s nem mindenkinek mértek egyfor­mán öntudatot, bátorságot sem. A megmaradt tagság elévülhe­tetlen érdeme, hogy helytállt a viharban. De tévedni, meg­inogni is emberi dolog, hiszen közmondás, hogy a lónak is négy lába van, mégis megbot­lik. 8 ha a szél a kertben el­hajlít egy fát, azt sem vágja ki a gazda, hanem helyreiga­zítja, kiegyenesíti. Nem holmi bibliás megbocsátásról van szó, amikor ezeket az embe­reket visszafogadják. Nem va­lamiféle »kegyet« gyakorol a tagság, hanem elsősorban a közösség érdeke, hogy minél több becsületes, dolgos ember legyen együtt benne. Legtöbb termelőszövetkeze­tünkben az idén komoly mun­kaerőgondokkal küszködtek. tanfolyamok szervezésével és ve­zetésével kapcsolatos tennivalók­ról beszéltem. Érdekes volt Suchy György gazdasági tanár­nak hozzászólása, aki a nagyba­racskai tanfolyam vezetője. El­mondotta, hogy a hallgatókkal a tanfolyam keretében kirándulá­son voltak Szabolcs megyében, itt különböző termelési módokat tanulmányoztak. A látottak alap­ján elhatározták a hallgatók, hogy szakcsoportba tömörülnek. SZÁMOS felszólalás hang­zott el. Elmondották, hogy nem egy tanfolyamvezetőnek kell ez előadás után több órát, sőt éj­szakát is a tanfolyam helyén tölteni közlekedési eszköz hiá­nyában. Éppen ezért arra kérem a községi és a járási tanácsok, áliami gazdaságok vezetőit, hogy támogassák az oktatókat a me­zőgazdasági kultúra tejesztéséért végzett munkájukban. Az értekezleten érződött a tanfolyam vezetők megnövekedett felelősségtudata. Tudják, hogy nagy feladat hárul rájuk a párt agrártéziseinek megvalósításá­ban. F, Túlh József hallgatók az anyagot a legköny- nyebben és maradandóbban tud­ják elsajátítani. Előadás közben megmutatta a tanfolyamok ré­szére rendszeresített vándorládák több mint 10 000 forint értékű, sokoldalú szemléltető anyagát. A VÁNDORLÁDÁKAT nagy örömmel fogadták a tanfolyam­vezetők, sajnos, egyelőre csak három darabot kaptunk, ami bi­zony nagyon kevés a tanfolya­mok számához viszonyítva. He­lyes lenne, ha a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási főosz­tálya, legalább a szemléltető táb­lákat sokszorosíttatná. Ez feltét­lenül előnyére válna a szemlélte­tésnek. Az értekezleten részt vett a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága részéről Komlósi László technikumi igazgató, aki tájékoztatta a részvevőket a Ha­zafias Népfront elhatározásáról, mely szerint a tanfolyamokon egy-egy előadás megtartására fel fogják kérni a különböző me­zőgazdasági tudományágak neves elméleti és gyakorlati szakem­bereit. ÉN MAGAM, mint a megyei tanács oktatási felügyelője, a I NOVEMBER 15-TÖL ország- I szerte megkezdődtek a kétéves f Ezüstkalászos gazdasági tanfolya ■ {mok előadásai, melyek iránt ! megyénkben is nagy az érdeklő- | dés. Ezt bizonyítja a meginduló t tanfolyamok száma is, ugyanis, * amíg tavaly 11 elsőéves tanfo­* lyamon folyt oktatás, az idén | már 26 indult és folytatódik az | elmúlt évben indult 11 tanfolya- 4 mon a második év anyagának ta- I nítása. I A NAPOKBAN a tanfolyamok | eredményes működése érdeké- j ben megbeszélésre jöttek össze f az oktatók. Az értekezleten I Szabó Árpád gazdasági tanár, f mint a Földművelésügyi Minisz- I térium kiküldötte, az oktatás ! módszertani kérdéseiről tartott | előadást. Hangoztatta, hogy csak I szakmailag jól képzett, s a szo- í eializmus igazságait felismerő | emberek vihetik sikerre a párt 'agrártéziseinek gondolatait, a ma. $ gasabb termelékenységű belter­jes. gazdálkodást és a mezőgazda- | ság szocialista átszervezését. |E gondolatok jegyében ismerteti e * azokat a módszertani eszközöket, I amelyek gondos és lelkiismere- 1 tes alkalmazásúval a tanfolyami------------ ’ - - TT T VTTTTT VTTTVTTf ****** T-T ME GKEZDŐDTEK A KfcTcVES o zihlkalászos taiifoii/aniok elé) ad (tuti Felesmiivelésre kellett adni a kapásakat, részesaratásra a ga­bonát, csökkenteni a kertésze­tet, mert kevés volt az ember. Aztán a szövetkezeti mozga­lom — mint a neve is mutat­ja — nem rekedhet meg azzal, hogy egy-egy faluban tiz-húsz embert tömörít. Hanem jelenti az egész mezőgazdaság át­szervezését, jelenti az egész dolgozó parasztság s ezen túl az egész dolgozó nép életszín­vonalának felemelését. Nem maradhatnak mindvégig szi­getek a termelőszövetkezetek az elavult kisüzemi gazdálko­dás tengerében, hanem ural­kodó formává kell válniok mindenütt. Ez pedig csak az egész dolgozó parasztság bevonásával lehetséges. A kérdés mostinár csak az: ki tegye meg az első lépést? A visszatérni akaró tag bízta­tást, baráti bátorítást vár szö­vetkezetben maradt társaitól. Azok azt mondják: — ha jönni akar, szóljon, mi ugyan nem megyünk elébe. Mind a két oldalról egy­szerre keil megtörténnie a kö­zeledő lépésne«! — mégis a megievö tagságnak egy pilla­nattal előbb kell lépnie. Erez­nie kell a másiknak, hogy szí­vesen várják s nem lesz meg­szégyenítő elutasításban része, ha jelcníkez.k. Erre a baráti hívásra igen jó alkalom kínál­kozik most, a zárszámadások idején. Hívják meg a terme­lőszövetkezetek közgyűléseikre az egyénileg dolgozó parasz­tok mellett azokat a kilépet­teket is, akik mar lanújclét adták, hogy szeretnének visz- szatérni. Most aztán fehéren- íeketén be lehet nekik bizo­nyítani: mire vitte a szövet­kezet, hiszen az idén szövet­kezeteink döntő többsége jó eredménnyel, magas osztalék­kal zár. Különbséget tehetnek majd a kintlevök: mennyivel jobban jártak volna, ha bent­maradnak. Nagy részük fel­szerelés, iga nélkül kezdte új­ra az egyéni gazdálkodást s erre a kezdésre sokuknál nem­csak az ment rá, amit eddig a szövetkezetben gyarapod­tak, hanem még adósságba is keveredtek. A szövetkezeti pártszerve­zetekre, kommunistákra vár elsősorban a feladat, hogy visszasegítsék a megtévedt, de elhamarkodott tettüket már megbánt embereket a terme­lőszövetkezeti közösség biz­tonságába. Könnyítsék meg számukra a visszatalálást min­denütt: kinyújtott baráti kéz­zel, eléjük induló lépéssel! hallgatják a munkások javasla­tát, elgondolását, s meg is való­sítják azokat, amennyiben jók. S végül még egy problémás terület ezzel kapcsolatban: sen­ki ne higgye, hogy a Gyufagyár­ban talán nincs is szava a mű­szakiaknak. Van szavuk, de ez tekintélyükön, nem parancsol­gatással, hanem scgítőkészSéggel kialakított tekintélyükön alap­szik. S a művezetők, műszakiak egyáltalán nem elnézők a hibák­kal, rossz, vagy hanyag munká­val szemben. Nagyon határozot­tan megmondják és el is várják, hogy minden dolgozó becsülete­sen elvégezze a rábízott munkát. Persze, mondhatják más üze­mekben, könnyű a gyufagyáriak­nak, hiszen ott alig akad olyan munkás, aki már legalább tíz éve ne, dolgozna ott __Ez igaz, de hét egyik üzemnek sem tilt­ják, hogy kialakítsa az állandó munkásgárdáját!... 3. Nem tűrik meg a műszak-ellenes demagógiát Persze, a helyes viszony kiala­kulása nem csupán a műszakia­kon múlik. Ez a kapcsolat ala­kulása, mint más esetekben is, kétoldalú, s ugyanúgy fontos a másik oldal, a munkások maga­tartása is. Ismeretes, hogy egyik- másik üzemben csaknem min­den gyűlésen elhangzik olyan beszed : »miért kapnak a mű­szakiak több fizetést, amikór ők nem dolgoznak, csak sétálgat­nak«. Amikor feltettem ezt a kér­dést, a gyufagyári dolgozók meg­rökönyödve néztek rám. Arcuk­ról azt olvashattam le, miért zaklatom őket ilyen nevetséges kérdésekkel. S elmondták, hogy korábban igen, de mostanában ilyen vélemény magánbeszélge­tésekben setn hangzik el. Tud­ják ők — mondták —, hogy pél­dául a művezető felelőssége sok­kal nagyobb, mint a munkásoké. A műszakiak vallaira az egész üzem gondja-baja nehezedik és aki nagyobb felelősséget hordoz, annak több fizetés is jár. S ugyancsak tudják azt "is, hogy a nagyobb szaktudást, a szak- képzettebb munkát a szocialista rendszerben magasabb bérrel is kell viszonozni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents