Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-02 / 257. szám

A további jó munka érdekében | ^ NEGYVEN e&zteiideje vSzforényi Margitkával beszélgetek, a megyei tanács KISZ- szervezetének titkárával. Életrevaló szőke kislány, akinek minden vágya, hogy a KISZ betöltse hivatását.

— Az igaz. hogy kevesen vagyunk, mindössze huszonhármán, de akik KISZ-tagoknak vallják magukat, azok becsületesen

megállják a helyüket

munkájukban és a társadalmi 'élet bármely területén. A rájuk bízott leiadatokat elvégzik, nem találnak ki különböző, rögtönzött ürügyeket és kibúvókat, száz szónak is egy a vége. jobb munka folyik most nálunk," mint a DISZ idejében.

Ezek után arról is szó esik, hogy az ellenforradalom lelkileg is kihatott a fiatalokra. A becsületesen gondolkodók belátták, hogy Héjjas kakastollas vitézei szüleiktől akarták visszarabolni mindazt, amit a felszabadulás biztosított számukra. Ha győznek, akkor a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek gyermekei megbélyegezve kikerültek volna az utcára. Ezt ma már tudják a fiatalok, s éppen ezért becsületesen, s áldozat- készséggel végzik munkájukat.

A megyei tanács KlSZ-szerve. zetének eredményei főként a kulturális munkában domborodnak ki. Van egy kiválóan működő színjátszó ^csoportjuk, amely két órát betöltő esztrád- műsorral látogatta meg a közelmúltban Lajosmizse, Kunba- racs és a közelebbi községeket. A kecskeméti szovjet tiszti klubban is nagy sikerrel szerepeltek.

szerényen elmosoMargitka lyodik.

— Eddig kulturális tevékenységünknek szervező és mozgósító jellege volt. Erre tudatosan törekedtünk. Megérdeklődtük a megyei KISZ-bizottságtól, hogy melyek azok a községeit, ahol még nem alakult meg a KISZ. Ök felvilágosítottak minket, s úgy döntöttünk, hogy művészeti csoportunkkal meglátogatjuk ezen községeket, hogy ők is kedvet kapjanak a KISZ megszervezéséhez. A jó példa kihat a fiatalok gondolkodás- módjára és tettvágyára is.

felvilágosító munkából is

! íróasztalán egy hároinfelvoná-.

I sós színdarab súgópéldánya he-| ver. Belelapozok, s látom, hogy! Marc-Gilber Sauvajon francia! író háromlelvonásas műve.

Szforényi elvtársnő örömmel» újságolja, hogy decemberben! matatják be a megyei tanács* kultúrtermében, s a .premier? után vidékre mennek vendég-! szerepelni, |

Szeretik a mi művészeti! csoportunkat. Csak győznénk a! meghívásoknak eleget tenni. ?

Az elmúlt napokban jólsikerüit! irodalmi estet szervezett a KISZ.» A tizenkilencedik és huszadik; század legszebb magyar szerel-; mes versei és megzenésített köl-| teményei szerepeltek program-» jukban. Körülbelül 80 hallgató; gyönyörködhetett műsorukban, j

A tanácsválasztás ideje alatt! mint népnevelők tevékenyhez!-? tek a KISZ-fiatalok. Segítették! a községi tanácsok munkáját.! Egyszóval a politikai ?

♦

♦

;

♦

♦

;

kivették részüket;

A KISZ-tagok közül hatan! párttagok. Ök az irányítói. kez-J deményezői a megvalósuló ler-i veknek és feladatoknak.

Eredményekben gazdag mun-! kát végeztek eddig a megyei ta-| nács KISZ fiataljai. Nem árta-J na, ha a jövőben munkatervük! szélesebb skálán mozogna. Nej feledkezzenek.meg az ismeret-? terjesztő munka fontosságáról,., aj ; politikai tárgyú .előadásokról; i sem. Az helyes, hogy munkájuk* zöme kulturális jellegű, de fenn-J áll az a veszély, hogy ezáltal! munkájuk egyoldalúvá válik.! Igyekezzenek a fiatalok igényeit? figyelembe, venni, s azokat a; legmesszebbmenőkig kielégíteni.! Ezáltal lesz munkájuk újszerű? és még többet ígérő.

— Bieliczky Sándor —J ***♦***»**•»♦•»»»»♦♦♦♦♦»♦»»♦»♦»♦♦♦♦♦•»»♦» I

— 800 000 játékárut hoz for-J galomba karácsonyra a Fémlé-1 mez- és Dobozárugyár. A játék-j áruk gyártásához jórészt hulla-? dék bádoglemezt használnak fel,? ami lehetővé teszi a költségek! csökkentését, így a játékok zö-! me fillérekbe, vagy csak pár Ío-J rintba kerül. !

TÜNTETÉS PÉTERVAROTT

Pétervári munkások, katonák s a városban járó parasztküldöttek együtt tüntettek az utcákon. Ha ezt a tüntetést szétverték is, mégis fontos előkészítője volt a szocialista forradalomnak. A fő jelszó ezekben a napodban, ami később november 7 előtt: »Minden hatalmat a

szovjeteknek.«

VÜRÖSGARDISTAK GYAKOROLNAK A szmolnijnAl

Az orosz proletariátus készül a fegyveres felkelésre, hogy valóban minden hatalmat a szovjetek kezébe juttassanak. Az üzemekben vörös-gárdák alakúin ak, s a frontot járt öreg katonák lőni tanítják a fiatalokat, hogy ha majd üt az óra...

1IIIII!!|II!I!I1!11!;í:!I!íí!!I11I!1ií1U1III]1UMí[1IIIII!I!!II^

" A GYŐZELEM NAPJAI JÖNNEK...

Visszaemlékezés a Magyar Szocialista Munkáspárt kecskeméti alakuló gyűlésére

járókelőket, de mit sem hederítettem rájuk. Ha börtönből szabadított rablógyilkos fegyencek háborítatlanul, sót nemzeti hősként tündökölhettek, akkor nekünk, kommunistáknak is lehetett ahhoz jogunk, hogy meghányj uk-vessük »közös dolgainkat«. Harmincan-negyvenen lehettek a felháborgatott rendű szobákban. Csak a belső kapott villanyfényt, mert a spaletfák elzárták a világosságot. A sarokszoba ebből a kis világosságból lopott el magának, ahol az elvtársak padokon üldögéltek. Nagyon örültünk egymásnak. Mintha évek óta nem találkoztunk volna, olyan meghitten emberi és sorsunkkal együttérző volt minden érdeklődő szó.

A város pártéletének egy héttel előtti főhadiszállásán az ellenforradalom, a háromnapos utcai harc nyomai látszottak. A telefonvezeték szakadtán a levegőben lógott, az ablakok betörve ásítoztak, az épületen, gellert kapott golyók nyomai mé- lyedtek. A népi hatalom elbukására tippelő urak bizonyosan kiszemelték az épületet saját céljaikra, mint ahogyan akkor már a pártiskola épületében »leltároztak« a doktor juris kisgazdák.

N

agymarosi Kálmánnal fogtam kezet legelőször, de ugyanúgy örültem a feleségének, mint Török Sándornénak,- vagy Tóth Istvánnak és Huszár Kázmérnak, éppen úgy, ' mint Szűcsnének, Juhász Istvánnak vagy Szili Pista bácsinak. Mindenki ejtett egymással egy-két .szót. Ezek a szavak az adott helyzetre vonatkoztak és körülbelül ennyit mondtak: »engem

már kitettek« »rám is nagyon ferde szemmel néznek«, »a gazemberek kerekedtek felül«, »... munkástanács..... íasisz- tatanács!«

Közben persze az is kiderült, hogy a szervezés miként kezdődött, honnan - indult el és kik voltak azok az elvtársak, akik ebből a munkából a javát-nehe- zét vállalták magukra. Aznap reggel az újság és a rádió egyaránt közölte KádáF elvtárs nyilatkozatát a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulásáról, amelynek a lényege ez volt: »Pártunk védi a demokrácia és a szocializmus ügyét«. E felhívás nyomán a megyei pártbizottság épületében a vezetők egy csoportja elhatározta, hogy a párt megalakítása érdekében az intézkedéseket meg kell tenni. Késlekedni nincs idő és a taggyűlés még a mai napon hozza létre a megyei és városi pártszerveket.

Míg ez az elhatározás született, a megalakulni akaró szociáldemokrata párt tette »tiszteletét« Kara Balázs vezetésével, Egy »kis« segítségért jöttek, bútorberendezésre, gépkocsira, írógépre és egyebekre- volt szükségük. »Szerény« magatartásuk csak annyit juttathatott észbe, hogy mire lesz szükségük két hét múlva. Kara persze nem szalasztotta el az alkalmat, hogy ki ne fejtse politikai állásfoglalását a »testvér«-párttal kapcsolatosan.

S

okat nem árult el, de any- nyit azonban már önállóan is eldöntött fontoskodó politikusi pózolás kíséretében, hogy »közös listán magukkal nem indulunk. Egyelőre úgv gondolom.

rsének húrjain? Ez nem jutott eszünkbe. Akkor és most is úgy érzem, hogy napok múltán túl voltam már a félelem, a kesere- dettség, de a hibák ilyen kijavítása illúziójának fázisán is. Más »tehetnék« feszítette gondolataimat.

Krizsán elvtárs bizalmasat közölni akaró hangon mondja:

— Te, délután megalakul a párt. Kettőkor gyere, rád is számítunk!

Rajtam felejti tekintetét és érzem, aggódva várja, mit felelek. Eggyel többen vagy kevesebben leszünk-e a taggyűlésen? A nehéz órákban együtt tartok, vagy hátat fordítok a pártnak? Félek vagy merem vállalni az akkor még kilátástalan helyzetben az ellenforradalom ránksütötte bélyeget?

A felhívás és a felelet között csak gondolatnyi szünet volt. Szemem az ablakon túl az eső szaggatta levegőbe nézett. Egy lövés dördült, valaki a Kis Újság első számát ordította, a rádió Mindszenty prímást magasztalta és az autóbuszmegállónál egy »kirúgott« kommunistát áztatott a szűnni nem akaró zubogás és én azt mondtam:

— Ott leszek, János!

*

Az oldalkapun szivárogtunk be a városi pártbizottság épületébe. Láttam gyanakvó szemű

hirtelen felcseperedett »kisgazda« beszélhet egy kinézett és lenézett kommunistával — tájékoztatást és utána írásban jelentést kérnek. Közben az egyik jóakaratot színlelve megjegyzi: »... személyével kapcsolatban nagyon sok az ellenkezés, ajánlatos lesz az önkéntes távozás!« Írnom sem kell, hogy az »új pártíunkcionárius« a saját véleményét csomagolta a »sok az ellenkezés« általánosságába.

S közben koppan az ajtó, de már nyílik is. Krizsán János lépett be. Leült. Láthatóan nehéz, csüggedt fejjel görnyedt a kanapé sarkába. Szót- lan volt, mint ahogyan én sem kérdeztem, miért jött. Várta, hogy látogatóim az ajtón kívül kerüljenek, Azok a beszélgetés végére biggyesztették, hogy a »jelentést feltétlenül!« és mentek, ahogyan jöttek: kézfogás nélkül.

Amint becsukódott utánuk az ajtó, mintha melegebb lett volna a szobában. Azt hiszem, mindketten úgy éreztük, hogy nagyon jó együtt lenni s bár még egyetlen szó sem hangzott, de biztos vagyok benne, hogy azonos gondolataink súrlódása fakasztotta a szoba melegét. Mit is mondjunk nehéz helyzetünkben? Rémisztő történeteket, jelezzük a körülöttünk ólálkcdó veszélyt, vagy játsszunk egymás aDai gyervnekszevető érzé'NTovembcr 2-re fordítottam üa naptár spirálra fűzött lapját.

A reggel borús éggel ébredt. Aztán megeredt az eső. A fel- kerekedett ' őszi széltől zavarva ferdén hullott és vízkévéit dü- hödten vágta emberek szemébe, falakra, ablakokra. A város üresen kongott, őszi szemetet söpört maga előtt a bomlott viharzás, egyébként alig volt valami moccanás utcákon, tereken egyaránt. A felhők ködös-szürke fátyla sokunk egyébként is szegett kedvén terpeszkedett. Szomorúság, a tűrhetetlen bágyadt- ság vett erőt ezreken. Bennem is valami olthatatlan aggódás ordított, de űzőt; is: valamit tenni... tenni, mihamarabb! A vad valóság és a még vadabb hírek keltették ezt és kétszeres volt a fájdalom, mert tétlenségre kárhoztattunk. Mi magunkban tépelődünk és ugyanakkor Budapesten megostromol- ták a Köztársaság téri pártházat, Kecskeméten horthy-alezre- des került a munkástanácsba, kommunistákat gyaláztak a Nemzeti Bizottság megválasztásakor és zavartak el munkahelyükről, kipróbált elvtársak a börtönben vannak és mit sem téve morzsolgatjuk el óráinkat, napjainkat.

Szobámban a kétnapos Nemzeti Bizottság küldöttei ülnek. Zord hangon — ahogyan csak