Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-13 / 266. szám
C\> A csizmával még nincs felöltöztetve az ember Q Hogyan tudnak több pénzt osztani a borotai Vörös Október Tsz-ben? Jó dolog az, ha egy termelő- szövetkezet elgondolásait ügy módosítja a valóság, hogy az eredményeket vastagabb ceruzával kell írni, mint a terveket. Így van ez az idén a borotai Vörös Október Tsz-ben is. A szövetkezet legádázabb ellensége is kénytelen elismerni — hiszen a számokat nem lehet letagadni — hogy ezen a nyáron a közös táblák valósaggal ontották a termést s szerényen számolva is 2—3 mázsával jobban fizettek, mint az egyéni földek, A termelőszövetkezet 18.10 mázsás ősziárpát, 13 mázsás , búzát aratott (méghozzá nemesített másodfokú Bánkúti-fajtából), a burgonya 70 —75, a cukorrépa 183 mázsát adott, 4 hold szerződéses napraforgóról 12 mázsás átlagot takarítottak le s a 240 holdon termesztett kukorica is 30 mázsát ígért holdanként. A terméseredmények módosulása az osztalékot is megemeli. Az egy munkaegységre tervezett érték 34 forint helyett eléri a 40 forintol, hiszen búzából 5, árpából 2, burgonyából 3 kilogrammot osztottak, a tervezett 11 deka cukor helyett 18 jut, — csak a főbb terményeket említve. Az eredménynek azonban van egy szépséghibája: mindössze 3 forint belőle a készpénzrészesedés. Persze, a termény is pénzt ér, azt is eladhatja a tag. De piacozni kell vele és sokszor — ha sürgősen kell a pénz — olcsón kénytelen elvesztegetni. S terményosztás csak a betakarításkor van, amíg a készpénzből havonta lehet előleget osztani, — egyszóval mindenképpen jobb,! ha a részesedésnek legalább fele} készpénz. (A pénzszűke az oka annak is, hogy — mint Bogárdi János közgazdász levelezőnk írja — a Vörös Október kukoricája egy részét részéből szedeti idegenekkel, mert a tagok közül jónéhányan másokhoz járnak napszámba.) A jövő évi zárszámadásra már meg akarja emelni a készpénz részesedés arányát a Vörös Október vezetősége. Az elgondolások már számokba kerekítve várják, hogy belekerüljenek a jövő évi írásos tervbe. A cukorrépát a tavalyi 20-ról 25 holdra emelik. Nyolc holdon termesztenek fűszerhagy- mát az idei 5 hold helyett, melyről 300 mázsát szállítottak el, 150 forintos mázsánként! átlagárral. A borsóvetést 6-ról 10 holdra emelik; kitűnő takarmány s az idén is 12 mázsával fizetett holdja. 50 holdon korai kukoricát termesztenek, amelyből egy mázsáért 120 kiló szokvány kukoricát és 50 forint készpénzt kapnak a szerződés értelmében. 15—20 holdon kendert is akarnak termeszteni, fi másik pénzforrás az állattenyésztés. A tehenészetben tavaly decemberben még csak három literes volt a fejési átlag, szeptemberre elérte a 12 litert. Az eredmény titka: istállóban tartották az állományt s fejenként 2 kiló abrakot kaptak éven át a tehenek. S a könyvelő havonta 12—15 000 forintot jegyez be tejpénzből a bevételi rovatba. Az istállózást változatosabb, bőségesebb takarmánnyal még fejleszteni akarják. 32 hold őszi takarmánykeverék már a földben van, még újabb 8 holdat vetnek. Bükkönyös zabkeveréket 50—60 holdra terveznek, 50] hold csalamádéval és 10 hold] silókukoricával együtt. A takarmányalap módot ad! majd az állatállomány számának növelésére is, amire nagy] szükség van. A tsz 960 holdas] szántóján legalább minden 10 j holdra számítva eg.y szarvas-] marhát, — 96 jószágnak kellene! az istállóban állni, a jelenlegi 30] darab helyett. Ez pedig nemcsak] a létszámban, hanem trágyában,} tejhaszonban, hevéfeiben is háromszerosat jelentene. Ugyanez a helyzet a sertések-j kel. Tavaly ősszel 20 darabra] csappant a kocaállomány, — mai már újra 45 darab van, aminek] fele nehéz vemhes. A Cornwall- j mangalica keresztezésű szaporu-j latból 110 darabot kötöttek le] hízlalási szerződéssel jövő nyár-J eleji szállításra, 75 fiatalabb] süldő pedig már jövő őszi hízó-] anyag lesz. Könnyű tehát módot találni aj készpénzrészesedés arányának] emelésére s ha m+nden tag meg-j érti, hogy a közös csak árutermelés mellett tud a zsírozó, aj kenyérnekvaló mellé megfelelő j pénzt is osztani, akkor nem lesz] vita, hogy szétosszanak-e minden takarmányt, vagy minél töb-} bet hagyjanak meg a közös ál-j latállomány gyarapítására? ELÍTÉLTÉK cs kiskunfélegyházi jószágfeketézői] Idős Török János kiskunfélegyházi lakos hónapokon keresztül sorozatosan vásárolt sertéseket és borjúkat, járlatlevél nélkül. A felvásárolt jószágot levágta és Budapesten meg nem engedett áron értékesítette. Mintegy 10 hízottsertést és 9 borjút adott el hamis igazolással, mely szerint ezek saját nevelései. Ezekben az üzelmekben bűntársként résztvett fia, ifjú Török János is. A rendőrség éppen akkor leplezte le őket, amikor egy 196 kilós sertést akartak szállítani, amelynek nem volt jár-] iatlevcle. A kiskunfélegyházi járásbíróság idős Török Jánost árdrágító] üzérkedés, járlatlevél nélküli ál- í latfelvásárlás — mint közellátás f érdekét veszélyeztető bűntett —,] valamint két rendbeli magáitok-j irathamisítás miatt egy év és tízl hónapi börtönre, 500 forint ér-j tékíi vagyonelkobzásra, a lefoglalt bűnjelek elkobzására és jogaitól való három évi eltiltásra! ítélte. Hyugodtcm tárják a telet a Kecskeméti Cipőgyárban Peregnek a fákról a sárgásbarna falevelek. Reggelenként csepegő eső köszönti a munkába síelőket. Gyakran látunk feltűnni tüzelővel rakott kocsikat. Ha nem is néznénk a naptárt, láthatjuk: ősz van. Az ősszel azonban megjelennek a tél követei is. Fogadásukra nemcsak a családok, hanem minden üzem, gyár készül. Ellátogattunk a Kecskeméti Cipőgyárba, s érdeklődtünk, hogyan készültek fel a tél fogadására. Kérdéseinkre a gyár igazgatója és főmérnöke ad választ. 1. Kérdés: A nyugodt termeléshez biztosítva van-e a szükséges anyag? Válasz: A negyedik negyedévben, azaz december 20-ig alapanyagban —1 felsőbőr, talp — nem lesz hiány, mert a szállítási szerződéseket úgy kötöttük meg, hogy a szükséges anyagot raktárról akkor szállítják, amikor éppen nekünk szükségünk van rá. A kellékanyagellátásunk akadozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az évben akárcsak egy napra, vagy percre is le kellene állni kellékanyag miatt. A beszerzési nehézségek ellenére nyugodtan kijelentjük, hogy időben be tudjuk szerezni azokat a kellékanyagokat, melyek nekünk szükségesek. Csupán a jövő évet illetően vannak aggályaink, főleg az alapanyagellátást illetően. Ha a kéthetes anyagtartalékot is figyelembe vesszük, meg kell mondani, hogy január 1-től március 20-ig nem tudtunk előre szerződésileg anyagot biztosítani, mert a kereskedelem még nem jelezte, milyen cipőt kíván. Az ő rendelésük alapján küldjük el kívánságainkat mi is az illetékes bőrgyáraknak. Ha netán tavasz- szal zökkenők mutatkoznának a gyermekcipőellátásban, akkor az azért lesz, mert a kereskedelem képviselői húzták-vonták a szerződések megkötését. S ami gondunk van, az nem mai keletű, s a dobozellátásnál mutatkozik. A legyártott gyermekcipőt már másnap szállítani tudnánk. Ennek megvalósítása akadályokba ütközik, mert a göngyölegei] átó a szükséges dobozokat tíznaponként, vagy a hó végén küldi, s ezért a kész gyermekcipők szállítása nem elég rendszeres. 2. Kérdés: Mi mutatja a léli felkészülést? Válasz: A fűtés előkészítésére a kazán nagyjavítása megtörtént. Rendbetettük a gőzelvezető csöveket, radiátorokat. Ajtók, ablakok javítása megtörtént még a nyár folyamán. Tartalékoltunk megfelelő mennyiségű ablaküveget, faanyagot, hogy a közben adódó javítási munkálatokat el tudjuk végezni. Mivel munkatermeink betonosak, ezért a gépeknél állva dolgozók részére lábdeszkákat készítettünk. Ezzel is az a célunk, hogy védjük munkatársaink egészségét. 3. Kérdés: Van-e elég tiizelő- jük? Válasz: Ami itt van p_ gyár területén, a normális telet fígye- lembevéve, január végéig eieg lesz. Nekünk egy nap általában 7—8 mázsa tüzelőre van szükségünk ahhoz, hogy a feldolgozó termekben a kívánt meleg meglegyen. Bár most kissé akadozik a szén szállítása, de biztosak vagyunk abban, hogy a következő hetekben, hónapokban az általunk kívánt mennyiséget megküldik a bányászok. Még azt szeretnénk elmondani, hogy szénellátásunk, a jelenlegi helyzetet ismerve, sokkal jobb, mint egykét évvel ezelőtt volt. Régebben előadódott, hogy szénhiány miatt majdnem le kellett állnh Ilyesmit ma el sem tudunk képzelni a jelenlegi helyzetben. Kétségtelen, adódnak még problémák, amelyek pillanatnyilag nyugtalanítják a gyár vezetőit és dolgozóit. Egyet azonban tanulságként leszűrhetünk: a gyár vezetői úgy gondoskodnak munkatársaikról, mint barátaikról. Nem kell félniök a téltől, meleg, barátságos termek várják majd a lelkes, szorgalmas kis kollektívát. Éppen ezért nyugodtan nézhetnek a tél elé. Drága mulatság Kiss János 43 éves mélykúti lakos lovaskocsijával Jánoshalmára ment. Útközben jóval többet ivott a kelleténél. A községbe érve bement a 6. számú italboltba. Ittassága miatt nem szolgálták ki, mire veszekedni kezdett és egyre botrányosabban viselkedett. Duhajkodásáért a bíróság 400 forint pénzbüntetésre ítélte, Ha valaki olyan csodálatos hőmérőt szerkesztene, amelynek higanyszála mérni tudná az emberi bizalom, ragaszkodás, megbecsülés melegét, — akkor ez a hőmérő a szanki tanácsháza elnöki szobájában állandóan a legmagasabb fokot mutatná. Nem a forgalom nagysága igazolja ezt, hanem az az ügyfelek számával le nem mérhető légkör, amely átjárja az irodát, az emberekkel foglalkozó tanácsbeliek egy- egy szavát, mozdulatát s az ügyes-bajos dolgoknak az a gazdag változata, amelyből a legtöbb nem is hivatali jellegű, mégis idehozzák. Két kitűnő adottság ennek a népszerűségnek a titka a szanki tanács vezetőinél: Kapornyai Lajos elnöknél és Berki Mihály elnökhelyettesnél. Az egyik a szakmai hozzáértés, a másik az a lelkiismeretesség, amelyből aztán sok egyéb fakad: az emberekkel való bánnitudás, a fáradhatatlanság, a bizalom megteremtésének művészete. Egyik városunk tanácselnöke nemrég azt mondta nekem: »tanácselnöknek lenni hivatást jelent«. Akkor kételkedve cáfoltam, — ma már igazat adok neki, mert tudom, hogy mire gondolt. Igen, hivatás olyan értelemben, ahogyan a hivatástudatot egyáltalán magyarázzuk orvosnál, művésznél, pedagógusnál: az emberek szerelése, a velük való foglalkozás mélységes becsületessége, az elvállalt munka mindig tökéletesebb végzésére való törekvés..; Aki azt hiszi, hogy a falusi vezető élete, munkája csupa egyszerűség, sokszor unalomba Falujárás közben... Ufytyfót voltam a szanki hajló gépiesség, az üljön be csak egy órára —; mint én tettem — a szanki elnöki szoba egyik nád- fonatú székébe. Hallgassa végig az ügyfelek mondókáját, vélt, vagy valódi sérelmek özönét, a tanácskérők sokszor zűrzavaros előadásából alig kihámozható tényállást, — hallgassa végig az elnököt, vagy Berki Mihályt, amint figyel, magyaráz, vitatkozik, igazságot tesz, — nap-nap után, hétről hétre..: Nehéz örökséget vett át a tanács új vezetősége. Ebben a faluban eddig gyenge volt a tanács tekintélye, mert nem volt iránta bizalom sem. Pedig a kettő mindig együtt jár. — Amikor először mentem ki a határba a köles cséplését ellenőrizni — meséli Berki Mihály —» az emberek csak csodálkoztak: nahát, ezelőtt az elnök- helyettest csak akkor láttuk, ha bementünk hozzá az irodába. S milyen apróság kellett csak ahhoz, hogy Berki Mihály azonnal bizalmát, elismerést keltsen. A géphez nem volt etető, a gazdák maguk eregették a kévéket. A helyettes elnök telefonált a gépállomásra s addig is, amíg onnan ember jött, gondoskodott alkalmi etetőről... Berki Mihálynak van egy apró, kékfedelű füzete. Két hónapja vette, de már tele' van: ebbe jegyzi fel a panaszokat, amikkel úton-útfélen megállítják. A múltkor Szemerédi László fogta el az utcán. Törzskönwes tehene borját ellett, de csak 10 hónapos korában váltott rá jártatok Emiatt az adócsoport elutasította az adókedvezmény iránti kérelmét. Berki Mihály még akkor este összeböngészte az ösz- szes idevonatkozó rendeletet s kiderült: högyha a gazda hitelt érdemlően igazolja, hogy saját nevelésű a borjú, megkapja a kedvezményt. Azóta már meg is kapta. S ebben az a jó, hogy Szemerédi László ezek után nem azt mondja faluszerte, hogy: elintézte nekem névszerint Berki Mihály, — hanem azt, hogy elintézte a tanács. Mert az emberek nemcsak a rosszat, hanem a jót is általánosítják s képviselőjéről ítélik meg a szervet, vagy fordítva... Egy újabb ember jön be. Kiadott 600 öl kukoricát művelésre, de az illető csak egyszer kapálta meg, aztán otthagyta. Mi az eljárás? Berki Mihály röviden megmondja. Az ember elszólja magát: — a szomszédok is ezt mondták, de én gondoltam, csak megkérdezem már hivatalos embertől is... S ez a másik tapasztalat,, ami jellemző arra a falura, ahol jó a tanács. Nem egymásközt pusmognak az emberek s ha nem bíznak saját ítéletükben, van bizalmuk, bátorságuk felkeresni a tanácsot. S ez akkor is gyümölcsözik, ha egyébként feleslegesen rabolja az időt fontosabb ügyektől. Lóm, Berki Mihály ^dfadCS(^dZ>dí% már húsz perce magyaráz szelíd türelemmel egy öregasszonynak, akinek az a panasza: eladta az istállója tetejét, de a vevő a vályogot is elhordta. Aztán kiderül, hogy mér maga sem emlékszik pontosan a megállapodásra. Végül az elnökhelyettes kiizzadja a legjobb tanácsot s a néni hálálkodva elvonul, A következő látogató adóhalasztást kér: házat épít, ahhoz kell a szerződött disznók ára. De amikor előkerül az adókönyve, kiderül, hogy évek óta nem fizeti egy-kétszáz forintos adókötelezettségét. Felfigyelek: mi lesz? »Jófiúskodik«-e majd az elnök, amikor nyilvánvaló, hogy ez az ember nem érdemel halasztást? Nem, Kapornyai Lajos nem ezt teszi. Kereken megmondja neki: az államtól csak akkor van joga kérni, ha a kötelességteljesítésben is tudja a becsületet. S lámcsak: az ember nem sértődik meg, nem káromkodik! Megvakarja a fejebúbját, nyel egyet, s azt mondja: »Hát, igazsága van, elnök elvtárs.« Ez a harmadik általános érvényű tapasztalatom ezen a dél- előttön: a népszerűség nem egyenlő a puhasággal. Az emberek szeretik a nyílt, őszinte beszédet, még ha kemény is, s az elutasítás sem vált ki haragot, ha az igazságos, helyénvaló s emberségből, megfontoltan ered a kedvezőtlen döntés is.. £ Megtudom, hogy a két vezető a hivatal átvételekor 300 olyan adóügyi panaszt talált, mely hónapokon át elintézetlenül hevert a fiókokban. Mostanáig mind elintézték s számos gazdának töröltek olyan adót, amit nemlétező, vagy egy szál füvet sem termő sívó homok után vetettek ki. .; Hogy a fejétől bűzlik a hal, fordítva is igaz. A vezetők megkövetelik, hogy a beosztottak is az új légkört képviseljék a tanácsházán. S a kis adminisztrátor, akit »nesze, csináld, majd megtanulod«-alapon ültettek valamikor íróasztal mellé, most elsőnek olvassa el lelkiismeretesen az új rendeleteket, kérdezősködik, tanul szorgalmasan s önállóan is jó tanácsokat ad. Őszinte megbecsüléssel szorítottam kezet Kapornyai Lajossal és Berki Mihály- lyal. Az elmúlt években a sajtó munkásainak tolla is igen mostohán bánt a falusi tanács embereivel. Csak ostoroztuk őket a begyűjtés miatt s ha mégis kedvező képet akartunk rajzolni tanácsi funkcionáriusról, csak a járásoknál, vagy éppen a megyénél kereskedtünk. Pedig az igazi élet itt zajlik, »lent«, az alföldi homokba vagy szikbe ágyazott falvak, tanyák világában, Országépítő, a nép sorsát emelő nemes felső elgondolásokat ezek a vezetők valósítanak meg végső 6oron s ahogyan — jól, vagy rosszul — képviselik munkájukkal. magatartásukkal az őket posztra állító államhatalmat, —1 úgy követi, támogatja s ismeri el kedves magáénak ezt a hatalmat a dolgozó nép! Gáspár Klára