Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-13 / 266. szám

C\> A csizmával még nincs felöltöztetve az ember Q Hogyan tudnak több pénzt osztani a borotai Vörös Október Tsz-ben? Jó dolog az, ha egy termelő- szövetkezet elgondolásait ügy módosítja a valóság, hogy az eredményeket vastagabb ceru­zával kell írni, mint a terve­ket. Így van ez az idén a boro­tai Vörös Október Tsz-ben is. A szövetkezet legádázabb ellen­sége is kénytelen elismerni — hiszen a számokat nem lehet le­tagadni — hogy ezen a nyáron a közös táblák valósaggal ontot­ták a termést s szerényen szá­molva is 2—3 mázsával jobban fizettek, mint az egyéni földek, A terme­lőszövetkezet 18.10 mázsás őszi­árpát, 13 mázsás , búzát aratott (méghozzá nemesített másodfokú Bánkúti-fajtából), a burgonya 70 —75, a cukorrépa 183 mázsát adott, 4 hold szerződéses napra­forgóról 12 mázsás átlagot taka­rítottak le s a 240 holdon ter­mesztett kukorica is 30 mázsát ígért holdanként. A terméseredmények módo­sulása az osztalékot is meg­emeli. Az egy munkaegységre tervezett érték 34 forint helyett eléri a 40 forintol, hiszen búzából 5, árpából 2, bur­gonyából 3 kilogrammot osztot­tak, a tervezett 11 deka cukor helyett 18 jut, — csak a főbb terményeket említve. Az eredménynek azonban van egy szépséghibája: mindössze 3 forint belőle a készpénzrészese­dés. Persze, a termény is pénzt ér, azt is eladhatja a tag. De piacozni kell vele és sokszor — ha sürgősen kell a pénz — ol­csón kénytelen elvesztegetni. S terményosztás csak a betakarí­táskor van, amíg a készpénzből havonta lehet előleget osztani, — egyszóval mindenképpen jobb,! ha a részesedésnek legalább fele} készpénz. (A pénzszűke az oka annak is, hogy — mint Bogárdi János közgazdász levelezőnk ír­ja — a Vörös Október kukori­cája egy részét részéből szedeti idegenekkel, mert a tagok közül jónéhányan másokhoz járnak napszámba.) A jövő évi zárszámadásra már meg akarja emelni a készpénz részesedés arányát a Vörös Ok­tóber vezetősége. Az elgondolások már számok­ba kerekítve várják, hogy bele­kerüljenek a jövő évi írásos tervbe. A cukorrépát a tavalyi 20-ról 25 holdra emelik. Nyolc holdon termesztenek fűszerhagy- mát az idei 5 hold helyett, mely­ről 300 mázsát szállítottak el, 150 forintos mázsánként! átlag­árral. A borsóvetést 6-ról 10 holdra emelik; kitűnő takar­mány s az idén is 12 mázsával fizetett holdja. 50 holdon korai kukoricát termesztenek, amely­ből egy mázsáért 120 kiló szok­vány kukoricát és 50 forint készpénzt kapnak a szerződés értelmében. 15—20 holdon ken­dert is akarnak termeszteni, fi másik pénzforrás az állattenyésztés. A tehenészet­ben tavaly decemberben még csak három literes volt a fejési átlag, szeptemberre elérte a 12 litert. Az eredmény titka: istál­lóban tartották az állományt s fejenként 2 kiló abrakot kaptak éven át a tehenek. S a köny­velő havonta 12—15 000 forintot jegyez be tejpénzből a bevételi rovatba. Az istállózást változatosabb, bőségesebb takarmánnyal még fejleszteni akarják. 32 hold őszi takarmánykeverék már a föld­ben van, még újabb 8 holdat vetnek. Bükkönyös zabkeveré­ket 50—60 holdra terveznek, 50] hold csalamádéval és 10 hold] silókukoricával együtt. A takarmányalap módot ad! majd az állatállomány számá­nak növelésére is, amire nagy] szükség van. A tsz 960 holdas] szántóján legalább minden 10 j holdra számítva eg.y szarvas-] marhát, — 96 jószágnak kellene! az istállóban állni, a jelenlegi 30] darab helyett. Ez pedig nemcsak] a létszámban, hanem trágyában,} tejhaszonban, hevéfeiben is háromszerosat jelentene. Ugyanez a helyzet a sertések-j kel. Tavaly ősszel 20 darabra] csappant a kocaállomány, — mai már újra 45 darab van, aminek] fele nehéz vemhes. A Cornwall- j mangalica keresztezésű szaporu-j latból 110 darabot kötöttek le] hízlalási szerződéssel jövő nyár-J eleji szállításra, 75 fiatalabb] süldő pedig már jövő őszi hízó-] anyag lesz. Könnyű tehát módot találni aj készpénzrészesedés arányának] emelésére s ha m+nden tag meg-j érti, hogy a közös csak áruter­melés mellett tud a zsírozó, aj kenyérnekvaló mellé megfelelő j pénzt is osztani, akkor nem lesz] vita, hogy szétosszanak-e min­den takarmányt, vagy minél töb-} bet hagyjanak meg a közös ál-j latállomány gyarapítására? ELÍTÉLTÉK cs kiskunfélegyházi jószágfeketézői] Idős Török János kiskunfél­egyházi lakos hónapokon keresz­tül sorozatosan vásárolt sertése­ket és borjúkat, járlatlevél nél­kül. A felvásárolt jószágot le­vágta és Budapesten meg nem engedett áron értékesítette. Mint­egy 10 hízottsertést és 9 borjút adott el hamis igazolással, mely szerint ezek saját nevelései. Ezekben az üzelmekben bűn­társként résztvett fia, ifjú Török János is. A rendőrség éppen ak­kor leplezte le őket, amikor egy 196 kilós sertést akartak szál­lítani, amelynek nem volt jár-] iatlevcle. A kiskunfélegyházi járásbíró­ság idős Török Jánost árdrágító] üzérkedés, járlatlevél nélküli ál- í latfelvásárlás — mint közellátás f érdekét veszélyeztető bűntett —,] valamint két rendbeli magáitok-j irathamisítás miatt egy év és tízl hónapi börtönre, 500 forint ér-j tékíi vagyonelkobzásra, a lefog­lalt bűnjelek elkobzására és jo­gaitól való három évi eltiltásra! ítélte. Hyugodtcm tárják a telet a Kecskeméti Cipőgyárban Peregnek a fákról a sárgás­barna falevelek. Reggelenként csepegő eső köszönti a munkába síelőket. Gyakran látunk fel­tűnni tüzelővel rakott kocsikat. Ha nem is néznénk a naptárt, láthatjuk: ősz van. Az ősszel azonban megjelennek a tél kö­vetei is. Fogadásukra nemcsak a családok, hanem minden üzem, gyár készül. Ellátogattunk a Kecskeméti Cipőgyárba, s érdeklődtünk, ho­gyan készültek fel a tél fogadá­sára. Kérdéseinkre a gyár igaz­gatója és főmérnöke ad választ. 1. Kérdés: A nyugodt terme­léshez biztosítva van-e a szüksé­ges anyag? Válasz: A negyedik negyedév­ben, azaz december 20-ig alap­anyagban —1 felsőbőr, talp — nem lesz hiány, mert a szállítási szerződéseket úgy kötöttük meg, hogy a szükséges anyagot rak­tárról akkor szállítják, amikor éppen nekünk szükségünk van rá. A kellékanyagellátásunk aka­dozik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az évben akár­csak egy napra, vagy percre is le kellene állni kellékanyag mi­att. A beszerzési nehézségek el­lenére nyugodtan kijelentjük, hogy időben be tudjuk szerezni azokat a kellékanyagokat, me­lyek nekünk szükségesek. Csupán a jövő évet illetően vannak aggályaink, főleg az alapanyagellátást illetően. Ha a kéthetes anyagtartalékot is fi­gyelembe vesszük, meg kell mondani, hogy január 1-től már­cius 20-ig nem tudtunk előre szerződésileg anyagot biztosítani, mert a kereskedelem még nem jelezte, milyen cipőt kíván. Az ő rendelésük alapján küldjük el kívánságainkat mi is az illetékes bőrgyáraknak. Ha netán tavasz- szal zökkenők mutatkoznának a gyermekcipőellátásban, akkor az azért lesz, mert a kereskedelem képviselői húzták-vonták a szer­ződések megkötését. S ami gondunk van, az nem mai keletű, s a dobozellátásnál mutatkozik. A legyártott gyer­mekcipőt már másnap szállítani tudnánk. Ennek megvalósítása akadályokba ütközik, mert a göngyölegei] átó a szükséges do­bozokat tíznaponként, vagy a hó végén küldi, s ezért a kész gyer­mekcipők szállítása nem elég rendszeres. 2. Kérdés: Mi mutatja a léli felkészülést? Válasz: A fűtés előkészítésére a kazán nagyjavítása megtör­tént. Rendbetettük a gőzelvezető csöveket, radiátorokat. Ajtók, ablakok javítása megtörtént még a nyár folyamán. Tartalékoltunk megfelelő mennyiségű ablaküve­get, faanyagot, hogy a közben adódó javítási munkálatokat el tudjuk végezni. Mivel munka­termeink betonosak, ezért a gé­peknél állva dolgozók részére lábdeszkákat készítettünk. Ezzel is az a célunk, hogy védjük munkatársaink egészségét. 3. Kérdés: Van-e elég tiizelő- jük? Válasz: Ami itt van p_ gyár te­rületén, a normális telet fígye- lembevéve, január végéig eieg lesz. Nekünk egy nap általában 7—8 mázsa tüzelőre van szüksé­günk ahhoz, hogy a feldolgozó termekben a kívánt meleg meg­legyen. Bár most kissé akadozik a szén szállítása, de biztosak va­gyunk abban, hogy a következő hetekben, hónapokban az álta­lunk kívánt mennyiséget meg­küldik a bányászok. Még azt sze­retnénk elmondani, hogy szénel­látásunk, a jelenlegi helyzetet is­merve, sokkal jobb, mint egy­két évvel ezelőtt volt. Régebben előadódott, hogy szénhiány mi­att majdnem le kellett állnh Ilyesmit ma el sem tudunk kép­zelni a jelenlegi helyzetben. Kétségtelen, adódnak még problémák, amelyek pillanatnyi­lag nyugtalanítják a gyár veze­tőit és dolgozóit. Egyet azonban tanulságként leszűrhetünk: a gyár vezetői úgy gondoskodnak munkatársaikról, mint barátaik­ról. Nem kell félniök a téltől, meleg, barátságos termek várják majd a lelkes, szorgalmas kis kollektívát. Éppen ezért nyugod­tan nézhetnek a tél elé. Drága mulatság Kiss János 43 éves mélykúti lakos lovaskocsijával Jánoshal­mára ment. Útközben jóval töb­bet ivott a kelleténél. A községbe érve bement a 6. számú italbolt­ba. Ittassága miatt nem szolgál­ták ki, mire veszekedni kezdett és egyre botrányosabban visel­kedett. Duhajkodásáért a bí­róság 400 forint pénzbüntetésre ítélte, Ha valaki olyan csodálatos hőmérőt szerkesztene, amelynek higanyszála mérni tudná az em­beri bizalom, ragaszkodás, meg­becsülés melegét, — akkor ez a hőmérő a szanki tanácsháza el­nöki szobájában állandóan a leg­magasabb fokot mutatná. Nem a forgalom nagysága igazolja ezt, hanem az az ügyfelek számával le nem mérhető légkör, amely átjárja az irodát, az emberek­kel foglalkozó tanácsbeliek egy- egy szavát, mozdulatát s az ügyes-bajos dolgoknak az a gaz­dag változata, amelyből a leg­több nem is hivatali jellegű, mégis idehozzák. Két kitűnő adottság ennek a népszerűségnek a titka a szanki tanács vezetőinél: Kapornyai Lajos elnöknél és Berki Mihály elnökhelyettesnél. Az egyik a szakmai hozzáértés, a másik az a lelkiismeretesség, amelyből aztán sok egyéb fakad: az em­berekkel való bánnitudás, a fá­radhatatlanság, a bizalom meg­teremtésének művészete. Egyik városunk tanácselnöke nemrég azt mondta nekem: »tanácsel­nöknek lenni hivatást jelent«. Akkor kételkedve cáfoltam, — ma már igazat adok neki, mert tudom, hogy mire gondolt. Igen, hivatás olyan értelemben, aho­gyan a hivatástudatot egyálta­lán magyarázzuk orvosnál, mű­vésznél, pedagógusnál: az em­berek szerelése, a velük való foglalkozás mélységes becsüle­tessége, az elvállalt munka min­dig tökéletesebb végzésére való törekvés..; Aki azt hiszi, hogy a fa­lusi vezető élete, munkája csupa egyszerűség, sokszor unalomba Falujárás közben... Ufytyfót voltam a szanki hajló gépiesség, az üljön be csak egy órára —; mint én tettem — a szanki elnöki szoba egyik nád- fonatú székébe. Hallgassa végig az ügyfelek mondókáját, vélt, vagy valódi sérelmek özönét, a tanácskérők sokszor zűrzavaros előadásából alig kihámozható tényállást, — hallgassa végig az elnököt, vagy Berki Mihályt, amint figyel, magyaráz, vitatko­zik, igazságot tesz, — nap-nap után, hétről hétre..: Nehéz örökséget vett át a ta­nács új vezetősége. Ebben a fa­luban eddig gyenge volt a ta­nács tekintélye, mert nem volt iránta bizalom sem. Pedig a kettő mindig együtt jár. — Amikor először mentem ki a határba a köles cséplését el­lenőrizni — meséli Berki Mi­hály —» az emberek csak csodál­koztak: nahát, ezelőtt az elnök- helyettest csak akkor láttuk, ha bementünk hozzá az irodába. S milyen apróság kellett csak ah­hoz, hogy Berki Mihály azonnal bizalmát, elismerést keltsen. A géphez nem volt etető, a gazdák maguk eregették a kévéket. A helyettes elnök telefonált a gép­állomásra s addig is, amíg on­nan ember jött, gondoskodott alkalmi etetőről... Berki Mihálynak van egy ap­ró, kékfedelű füzete. Két hónap­ja vette, de már tele' van: ebbe jegyzi fel a panaszokat, amik­kel úton-útfélen megállítják. A múltkor Szemerédi László fogta el az utcán. Törzskönwes tehe­ne borját ellett, de csak 10 hó­napos korában váltott rá járta­tok Emiatt az adócsoport eluta­sította az adókedvezmény iránti kérelmét. Berki Mihály még ak­kor este összeböngészte az ösz- szes idevonatkozó rendeletet s kiderült: högyha a gazda hitelt érdemlően igazolja, hogy saját nevelésű a borjú, megkapja a kedvezményt. Azóta már meg is kapta. S ebben az a jó, hogy Szemerédi László ezek után nem azt mondja faluszerte, hogy: el­intézte nekem névszerint Berki Mihály, — hanem azt, hogy elintézte a tanács. Mert az emberek nemcsak a rosszat, ha­nem a jót is általánosítják s képviselőjéről ítélik meg a szer­vet, vagy fordítva... Egy újabb ember jön be. Kiadott 600 öl kukoricát műve­lésre, de az illető csak egyszer kapálta meg, aztán otthagyta. Mi az eljárás? Berki Mihály rö­viden megmondja. Az ember el­szólja magát: — a szomszédok is ezt mondták, de én gondol­tam, csak megkérdezem már hivatalos embertől is... S ez a másik tapasztalat,, ami jellemző arra a falura, ahol jó a tanács. Nem egymásközt pus­mognak az emberek s ha nem bíznak saját ítéletükben, van bizalmuk, bátorságuk felkeresni a tanácsot. S ez akkor is gyü­mölcsözik, ha egyébként felesle­gesen rabolja az időt fontosabb ügyektől. Lóm, Berki Mihály ^dfadCS(^dZ>dí% már húsz perce magyaráz szelíd türelemmel egy öregasszonynak, akinek az a panasza: eladta az istállója tetejét, de a vevő a vályogot is elhordta. Aztán ki­derül, hogy mér maga sem em­lékszik pontosan a megállapo­dásra. Végül az elnökhelyettes kiizzadja a legjobb tanácsot s a néni hálálkodva elvonul, A következő látogató adó­halasztást kér: házat épít, ahhoz kell a szerződött disznók ára. De amikor előkerül az adókönyve, kiderül, hogy évek óta nem fi­zeti egy-kétszáz forintos adókö­telezettségét. Felfigyelek: mi lesz? »Jófiúskodik«-e majd az elnök, amikor nyilvánvaló, hogy ez az ember nem érdemel ha­lasztást? Nem, Kapornyai Lajos nem ezt teszi. Kereken meg­mondja neki: az államtól csak akkor van joga kérni, ha a kö­telességteljesítésben is tudja a becsületet. S lámcsak: az ember nem sértődik meg, nem károm­kodik! Megvakarja a fejebúbját, nyel egyet, s azt mondja: »Hát, igazsága van, elnök elvtárs.« Ez a harmadik általános ér­vényű tapasztalatom ezen a dél- előttön: a népszerűség nem egyenlő a puhasággal. Az embe­rek szeretik a nyílt, őszinte be­szédet, még ha kemény is, s az elutasítás sem vált ki haragot, ha az igazságos, helyénvaló s emberségből, megfontoltan ered a kedvezőtlen döntés is.. £ Megtudom, hogy a két vezető a hivatal átvételekor 300 olyan adóügyi panaszt talált, mely hó­napokon át elintézetlenül hevert a fiókokban. Mostanáig mind el­intézték s számos gazdának tö­röltek olyan adót, amit nemlé­tező, vagy egy szál füvet sem termő sívó homok után vetet­tek ki. .; Hogy a fejétől bűzlik a hal, fordítva is igaz. A vezetők meg­követelik, hogy a beosztottak is az új légkört képviseljék a ta­nácsházán. S a kis adminisztrá­tor, akit »nesze, csináld, majd megtanulod«-alapon ültettek va­lamikor íróasztal mellé, most el­sőnek olvassa el lelkiismerete­sen az új rendeleteket, kérde­zősködik, tanul szorgalmasan s önállóan is jó tanácsokat ad. Őszinte megbecsüléssel szorítottam kezet Kapornyai Lajossal és Berki Mihály- lyal. Az elmúlt években a sajtó munkásainak tolla is igen mos­tohán bánt a falusi tanács em­bereivel. Csak ostoroztuk őket a begyűjtés miatt s ha mégis ked­vező képet akartunk rajzolni tanácsi funkcionáriusról, csak a járásoknál, vagy éppen a me­gyénél kereskedtünk. Pedig az igazi élet itt zajlik, »lent«, az al­földi homokba vagy szikbe ágya­zott falvak, tanyák világában, Országépítő, a nép sorsát emelő nemes felső elgondolásokat ezek a vezetők valósítanak meg végső 6oron s ahogyan — jól, vagy rosszul — képviselik munkájuk­kal. magatartásukkal az őket posztra állító államhatalmat, —1 úgy követi, támogatja s ismeri el kedves magáénak ezt a ha­talmat a dolgozó nép! Gáspár Klára

Next

/
Thumbnails
Contents