Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-10 / 264. szám

A régi világ rothadt gyümölcse — Gondolatok a nacionalizmusról — NINCS MÉG EGY ÉRZÉS, mellyel annyiszor és olyan gá­ládul visszaéltek volna, mint a hazafiság érzése. Oly sokszor ál­lította gyalázatos, nemzetgyilkos cél szolgálatába az infámis bur- zsoá generáció, hogy manapság a gondolkodó ember azt nézi, kinek a szájából hallja e tiszte­letreméltó fogalmat és csak ak­kor becsüli, ha meggyőződött valójának tisztességes szándéká­ról. Miért van mégis, hogy a burzsoá nacionalizmus, mely igen távol áll az igazi hazafiság fogalmától, még napjainkban is komoly hatást gyakorol társa­dalmunk bizonyos rétegeire? Nézzük talán a probléma tör­ténelmi gyökereit. A helyes vá­laszt ugyanis csak erről az alap­ról tudjuk megfogalmazni. Egye­sek úgy vélik, hogy hazánkban a nacionalizmus a magyar nép évszázados függetlenségi küzdel­meiből nőtt ki. Szép és fölöttébb kényelmes magyarázat ez, de ha nem ostoba, aki állítja, akkor biztosan rosszindulat vezeti. Rögtön kiderül e tétel hamissá­ga, ha arra gondolunk, hogy a hazai függetlenségi moz­galmaknak mindig megvolt a haladó osztálytartalma. Nem beszélve arról, hogy ezek a mozgalmak többnyire élvezték az országunkban és a szomszéd­ban élő nemzetiségek támogatá­sát. Hogy egy példát is említsek, elég a Rákóczi-szabadságharcra hivatkozni. (Persze, most egye­sek azonnal szembeszegezhetik érveimnek az 1848-as példát, melyben egyebek közt a szeren­csétlen nemzetiségi politika volt az, amely katasztrófába sodorta az országot. Nekik azonban azt mondhatom, hogy 48-ban is ér­vényesült az osztályharcos tar­talom és voltak egészséges ten­denciák a nemzetiségi kérdés rendezésére, ezek érvényesültek is az 1849 júliusában kibocsátott nemzetiségi törvényben, de saj­nos olyan későn, hogy az ese­mények menetét már nem befo­lyásolhatták.) MI JELLEMZI ezzel szemben a nacionalizmust? Legszembetű­nőbb talán az, hogy el akarja kenni az osztály­különbségeket. («Minden magyar testvér«) és a nép jogos burzsoáellenes osztály­gyűlöletét fajgyűlölettel akarja helyettesíteni. De ha már történelemről be­szélünk, adjunk választ arra, honnan ered ez a »fajmagyar« düh-hazafiság? Ki plántálta ezt a dolgozók érdekeivel szöges el­lentétben álló maszlagot az em­berek tudatába? Könnyű lenne azt mondani, hogy az uralkodó­osztály. De melyik korszak ural- kodóosztálya? Ha a kór tüneteit ismét szemügyre vesszük (faj­gyűlölet, osztalykülönbségek el- kenése, stb...), akkor azonnal megelevenedik előttünk az 1867. évi osztálykompromisszumos, kö- züsügyes rendszer egész burzsoá­ziája. Lenyűgöző látvány ez a törzskönyvezetten »magyar« kompánia, amely tagjait copfos német fillszterekből, nagypénzű bankárokból, alázatos magya­rokból kérődzte kacagányos ha­zafivá 1867 pénzért korgó gyom­rában. Kevés olyan aljas és alat­tomosan sunyi uralkodóosztályt produkált még a föld, mint ami­lyen a miénk volt ettől az idő­től kezdve. Ezek aztán ismerték a nép baját, magukkal is elhi­tették, hogy a magyarság leg­főbb vágya három tenger vizé­ben áztatni trágyaszagú, repedt sarkát. Egyszóval csináltak neki olyan imperialista politikát, hogy arról koldult háromnegyed szá­zadon át. S a nép teleszájjal za- bálta a maszlagot, mert élni akart. Azok hitették el a néppel, hogy a szomszéd nemzetek az ellenségei, azok oltották bele az antiszemitizmust, a nacionalizmust, akik ezt a népet saját asztala koldúsá- vá, saját hazája hontalan­jává, minden idegen, bur- zsoá-germán érdek uszítható kutyájává tették. A századvég millenáris tobzódá­sában senki sem akarta észre­venni, hogy százezer telivér »tu­ráni« az óceán felé kacsingat és kivándorlási ügynökökkel paro- lázik, csak hogy az életét mentse legalább, ha már a földet ki­rángatták a talpa alól. Akinek maradt még néhány barázdája, az nem látta a veszélyt és elme­rült a hazafias mámorban ahe­lyett, hogy a nyakára telepedett dzsentri-burzsoá csürhe lerázá­sán fáradozott volna. A munká­sok és agrárproietárok hangja még túl halk volt áhhoz, hogy ekkora zűrzavarban irányt szab­hasson, az értelmiség pedig sok­kal inkább függvénye volt az uralkodóosztálynak, semhogy megláthatta volna a helyes utat. — Jellemző különben, hogy a dolgozó rétegek közül ez a szol­gává alázott, cifra nyomorúsá­gos értelmiség süllyedt legmé­lyebbre a nacionalizmus posvá­nyában és egyes elemei még ma is ott éviekéinek. Micsoda mérhetetlen károkat okozott ez a gyilkos nacionaliz­mus a magyar népnek! Az uralkodóosztály szemel­lenzős politikájával elszige­telte a magyarságot a szom­széd népek gazdasági és kul­turális életétől, kjjzben hason csúszott a nyugati hatalmasságok előtt, hogy dege- nerált testébe egy kis dollár­injekciót szerezzen. Itthon jajve- székeltek, hogy »egyedül vá­gynánk«, de ebből a zokogásból az a fájdalom csendült ki, hogy nem sikerült jó áron eladni az országot. Magyar szupremáciáról beszél­tek a Duna-völgyében, csörtették a kardot, áldoztak a »Hadúr­nak« és ezalatt a népet suty- tyomban Wotan szekerébe fog­ták, hogy néhány vézna koncesz- szió fejében »életteret« harácsol­janak Németországnak. Belevonszolták Magyarorszá­got két szörnyű világhábo­rúba és a legszégyenletesebb az egész­ben, hogy egyik alkalommal sem sikerült mindenkit átfogó széles népmozgalmat indítani e szerve­zett öngyilkosság ellen. A nép vitte vérét, jövőjét, vitte földje biztonságát a két igazságtalan háborúba, csak azért, hogy meg­veregessék a vállát. Ezalatt azok, akik halálba heccelték, itthon jól védett helyről rabolták, foszto­gatták, szipolyozták családját. A munkásság, melyet rutinos' árulók, szociálsoviniszták vezet­tek, csak 1918—19-ben jutott szóhoz. »Nemzeti« uralkodóosz­tályunk megtett mindent, hogy ha kell, idegen segítséggel is el­tapossa a proletariátus hatalmát. Az ellenforradalmi Horthy-re- zsim a vesztes háborún és a proletárdiktatúrán érzett dühét igyekezett kitölteni a munkáso­kon. Azok, akik maguk vitték az országot Trianonba, acsar- kodtak legjobban az Antant döntése ellen. Szemükben ál­landóan vörös posztó volt a fiatal Szovjetunió és a Duna menti »utódállamok«. Míg kezüket alamizsnáért nyúj­tották nyugat felé, addig mindkét lábukkal rúgtak egyet a szomszé. dokon. Ez volt az igazi naciona­lista, irredenta Eldorádó, mely­ben szava volt mindenkinek, aki habzó szájjal tudta szidni az »oláht, tótot, zsidót, bolsevikot«. Ebben a moslék-áradatban a leg- visszataszítóbb az volt, hogy míg egyrészt féktelen szovjet- és utódállam-ellenesség, másrészt gerinctelen nyugatimádat jelle­mezte. MINDEZ ANNYIRA hasonlít az 1956 októberében felszínre tört nacionalizmushoz, hogy ké­zenfekvő párhuzamot vonni a kettő között. Mert ini kezdődött 1956 októberében? A szovjételle- nes uszításon túl már kezdték a határok revízióját is követelni. És mit rejtett magában a sem­legesség jelszava? Nem mást, mint ahogy a két világháborút megelőző időkben is történt, a nyugat szekerébe fogni Magyar- országot. S ha formailag volt is különbség Mindszenty és Nagy Imre között, ebben a kérdésben egyetértettek. Nem volt más célom, mint be­mutatni, hogy ez a szemfény­vesztő, népbutító nacionalizmus egy nemzetgyilkos sötét korszak mérgező gyümölcse és nem az a hazafi, aki ezzel a gyümölccsel kufárkodik, hanem az, aki ezt sárbatapossa és bebizonyítja, hogy a dolgozó osztályok igazi érdeke a szocializmust építő né­pek összefogásában, nem pedig az azoktól való eltávolodásban rejlik. Pozsgay Imre, az Esti Egyetem igazgatója 74 fürdőkádhoz elég a megtakarított vas Ha valamit nagyon akarnak többen, akkor az már fél síken A Kecskeméti Gépgyárban pedig akarnak, mégpedig takarékos­kodni az anyaggal. így természetesen nem marad el a 6iker sem. Nézzük csak a legutóbbi eredményt. Október hónapban az anyagmegtakarítás 1956 szeptember hónaphoz viszonyítva annyi, hogy abból 74 darab fürdőkádat lehet legyártani. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyártmányok eladási ára nem súlyra, hanem darabra van megállapítva, akkor a megtakarított anyag, változatlan áron, 25 700 forint termelési értéket képvisel. Azaz ennyivel csökkentették az önköltséget. Ugyanebben az idő­szakban 1,9 százalékkal csökkent a selejt, ami azt jelenti, hogy 11,9 tonna jó áruval termeltek többet, mint tavaly szeptemberben.; Nem nagy eredmény, mondhatnánk csak fél siker, éspedig azért, mert nem mindenki kapcsolódott még az anyagtakarékos­ságért folytatott mozgalomba. E mozgalom úttörői egyre többen lesznek. Ezek közé tartozik az öntöde I-ben Búzás Lajos, aki 332, Mészáros Zoltán 359, Sánta György 430, Baksa László 241, Kara D, Nagy 184 kiló vasat takarított meg. Az öntöde II. műszakból Mészáros Károly 284, Molnár Gy, József 335, Kovács Gergely 417, Molnár Ferenc 120, Beke—Szőke 134 kiló vasanyaggal használt fel kevesebbet az előírtnál. A ká­dasoknál Habran Menyhért és Orgoványi István brigádjai értek el súlycsökkentést. A. Kovács János 1,9, Kiliti András 2,6, Laci Sándor és társai 1,9 százalékos selejttel dolgoztak az engedélyezett 9 százalékkal szemben. Ha a gyártmányokat vesszük figyelembe, akkor azt kell mon­dani, hogy a legjobb eredményt az egészségügyi berendezések elő­állításánál érte el a vállalat. Itt a normálsúllyal szemben az öntöde I. 2123, öntöde II. 1170 kilogramm súlymegtakaritást értei, Az előbb csak fél sikerről beszéltünk. Ez így van. Ugyanis a fürdőkádaknál néhány típus kivételével túlsúlyban történik a gyártás. Reméljük, hogy a következőkben arról adhatunk számot, hogy e téren is komoly változás történt, Két vason liszt A Kecskeméti Ke­nyérgyár gazdálko­dása előnyös a nép­gazdaságnak és sze­mély szerint minden dolgozójának. Néz­zük csak, miért? A régebbi szavak he­lyett az idén tettek­kel mutatták meg, hogy lehet takaré­koskodni. Csupán a harmadik negyed­évben okos beosz­tással két vagon vagon lisztet takarítottak meg. Ezzel azonban nem merült ki ta­karékoskodó tevé­kenységük. A fűtő­anyagnál az egy má­zsára eső 9 forintos költséget lecsökken­tették 6,5 forintra, a javítási költségek­nél is 0,7 százalékos csökkenés mutatko­zik. Mindez megte­remtette a lehetősé­gét annak, hogy az év végén a jó mun­kát végzők, a be­csületesek nyereség- részesedésben része­süljenek , Értesülé­seink szerint eddig 8 napi összeg van biztosítva nyereség- részesedésként, Hogy több lesz, vagy kevesebb, azt majd a gyár dolgo­zói döntik el. Négymillió forintot takaríthatnánk meg Liba- kacsa-, tyúk-, pulyka­TOLLAT magas napi áron vásárol­nak a helyi fÖlCiii szövetkezetei! Tudott dolog, hogy a felvásár­lás bonyolult láncolatában még nem tisztázódott sok olyan prob­léma, amely népgazdaságunkat érzékenyen érinti, mégpedig bu­sás összegek formájában, — ki­adásként. Éppen ezért megkérdezzük azoktól, akiket illet. Kell-e a népgazdaságnak az a 4 millió forint, amelyet úgyszólván mun­ka nélkül vesznek ki a zsebé­ből? No, de lássuk, miről is van szó. A baromfifelvásárlásnál ma a következő a helyzet. Vásárol a i maszek, méghozzá a legjobbat, i aztán ami marad, azt a földmű- 1 vesszövetkezet. A vásárolt meny­nyiségből 15 százalékot t— per­sze a legjobbat — visszatarthat a földművesszövetkezet, s ami marad, azt megkapja a Baromfi­feldolgozó Vállalat. Hogy aztán ebből a baromfiból milyen mi­nőségűt tudnak előállítani, azt a kecskeméti vállalat mérlegbe­számolójának néhány érdekes adata híven tükrözi. Lapozzunk csak bele. Ezt olvashatjuk; minden mázsa beszállított ba­romfiból a kívánt 47,7 százaié-* kos exportképes áru helyett csak 37,2 százalék volt az az árumennyiség, amely elérte az exportminőséget. És mi a hely­zet a belföldre való áruterme­lésnél? Még rosszabb. A terv szerint a belföldre szánt meny- nyiség 31,2 százalékának első osztályúnak kellett volna lenni. Ezzel szemben csak 3,7 százalék lett. Nem akarunk több számot felsorolni, mert ez is eléggé pél­dázza, hogy a népgazdaság igen komoly veszteséget könyvel el. A Bánit bán utca folytatása, a CzoUner tér, tomp- vezetősége között. Többek közt értesült a főherceg ar-1 Ez azonban csak az érem lom felöli oldalán téglafallal van elzárva. Ez a téglafal ró!, hogy a Szentháromság-temető halasi úti bejárata I egyik oldala. Nézzük meg mit egy ormótlan épületet kapcsol a templom körüli épa- táján állott tábori sütőház, gabonaraktár és szénarait-1 \ .. . ' - ..... ................... - • - - tár egyik részének, a szénaraktárnak födelét az 1816. f mutat a maxik. A íeiaoigozo au gusztus 8-án tombolt vihar letépte. Fölajánlotta ezt | vállalatok minden kiló baromfi a megrongálódott épületcsoportot a városnak azzal, |ut£n gg fillér költséget fizetnek hogy ennek ellenértékeként építtessen a varos a kato- ♦___, . , . „ raj na ságnak egy lovardát. A városi tanács részéről a l.t- * csak azért, meit^ a^ foldmuves- komán megjelentek nem tettek semmi ígéretet, a ka-1 szövetkezet Vásárlási cédulát tonai kincstár mégis elfogadottnak tekintette a föher- ‘állít ki a dolgozó paraszt részé­mp* ti íj nl^.t.iíl. i _ v . ■ , , , , i / i re. Ha a kívánt évi mennyiseget figyelembe vesszük, ez azt je­lenti, hogy csak a baromfiért 2 millió forintot vesz fel a szövet­kezet anélkül, hogy nagyon fá­rasztotta volna magát. Hasonló a helyzet a tojásnál. így tehát 4 millió kerül ki az állampénztár­ból csak a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat esetében. Meg lehetne ezt az összeget takarítani? Igen! Ennek pedig egy útja és módja van: a fel­vásárlást adják vissza a gyár­nak, mert megvan hozzá az. ap­parátusa. Ez az intézkedés egy­I T I S I T A Kényszerűéit hódolatból emelt épület lettümbhöz. Az ormótlan épületnek a térre néző hom­lokfalán tojásdadalakú vörös márványlap látható. Ezen, felül domborművű faragvány a magyar koronával és babérágakkal, alul tizenkétsoros latinnyelvű felírat ékeskedik. A felirat magyar jelentése a következő: „Felséges I. Ferenc császár és király uralkodása alatt, Ferdinand hadvezér s ausztriai főherceg gondos­kodásából, legmagasabb szolgálatra, a katonaság be- cég ajánlatát. gyakoroltatása végett, hazafiúi buzgóságból — Kecske­mét város tanácsa és közönsége építtette 1818-ik évben.** A dolgot közelebbről megvizsgálva, arra a megálla­pításra kell jutnunk, hogy még a kőbevésett szavak se mondónak mindig igazat. Annyi igaz, hogy az épületet Kecskemét város építtette, de nem egészen önkéntes buzgóságból és hódolatból, hanem azért, mert az épí­tést a katonai hatóságot támogató felsőbb körök ki­kényszerítették. Hogyan is történt a dolog? 1816 tavaszán a Kecs­keméten állomásozó, lotharingeni herceg nevét viselő J7. számú cs. kir. vértes ezred ezredese hivatalos át­iratban kérte a várostól, hogy az ezredesi lak mellett — a mostani színház táján — lovardát létesítsen. A vá­ros azzal téit ki a nagy költséget jelentő kérelem tel­jesítése elől, hogy azon a területen kaszárnyát tervez építeni és így ott lovardát létesíteni nem lehet. Az ezredes egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett és hallgatott, de mint az alábbiakból kitűnik, a város ve­A katonai kincstárnak azonban evés közben tovább nőtt étvágya. Az igenlő határozat birtokában további terhet jelentő kikötéseket tett. Ezt már a városi tanács j többi tágjai Is megsokallták és 1817. október 13-án egy- j hangúlag kimondták, hogy az építési anyagok drágu- j lása miatt a lovarda építését nem vállalhatják és a cse- ' rében felajánlott, tovább rongálódott épületek átvéte­léről is lemondanak. Erre gróf Vécsey Ágoston cs. kir. j tábornok személyesen jelent meg Kecskeméten. Ki- • kényszerítette, hogy a tanácsülésen részt vehessen. Ott; közölte, hogy a király már elfogadta a lovarda építé­sére Kecskemét részéről tett ajánlatot és azt vissza­vonni a felség megsértése nélkül nem lehet. A tanács, fogcsokorgatva bár, kénytelen volt váJ-; lalm az építkezés terheit, mindössze annyit változtatva : a követelésen, hogy nem az óbester ház mellett, ha-; nem mostani helyén építtette fel az ormótlan épületet.; A volt lovarda ma a harmadik számú általános iskola; zetöségének háta mögött tovább dolgozott terve meg- tartozéka. Nem tiszturak szórakozását szolgáló liodály valósításán. A város magisztrátusa gyanútlanul esett bele a csap­dába. 1816 október első napjaiban Ferdinánd főherceg szemlét tartott a Kecskeméten összpontosított lotha- ringiai ezred fölött. A város az előkelő látgatót nagy szívességgel fogadta és megvendégelte. A lakoma alatt suk minden ügy szóbakerült a katonaság és a város már. Átalakították. Van benne négy tágas' tanterem, egy napközi otthon céljára rendelt ötödik tanterem, hivataisegédi lakás, széles középfolyosó, tornaterem,; ben azt is jelentene, hogy lenne amelynek egyik végén színpad és öltöző is van. A hó-$Pfnr fPivásiárlá^i <i7prv az nrczás- dolati felirat ellenére most már a nép gyermekei hasz-t?*y teiva^n^i szerv az orszag náiják, «ban, aki a piacon a munkasosz­Joós Ferenc, a TTIT tájjá *tály érdekét is képviselné,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents