Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-06 / 260. szám

Még nem dőlt el ki lesz a győztes

Oít-jártunkkof még csak találgatták; Síelői Katalinéit, özvegy Nagy Istvánná és brigádja, vagy Szabó Gábovnéék nyerik el az elsőséget. Határozott választ azért nem tudtak adni, mert még egy-két nap hátra volt a november 7-i versenyből.

Nézzük meg, ki miért esélyes?

Szelei Katalinék teljesítménye kiváló

Szelei Katalint és brigádját, azaz csak töredékét találom a Kecskeméti Konzervgyár ll-es számú telepének készáruraktárában, mei’t Ugirácz Mária és Tóth Károlyné, »ázsiai« betegségben szenvednek.

Kettőjüknek, neki és Főző Ilonkának kell megvédeni a brigád becsületét. Kissé meglepődtek, amikor közöltem velük: október utolsó harmadjá- ban a második helyre csúsztak vissza.

De rávágják: — a végén csattan az ostor!

Bizakodó szavaiknak hátterét akkor értem, amikor szóbake- rült az elmúlt napok termelési eredménye.

— Október 31-én 2900-at. tegnap valamivel több konzervet láttunk el címkével.

— Ma délig pedig már 1662

üvegre ragasztottuk rá a címkét — egészíti ki az előbbit Főző Ilonka.

A mellettem álló Terecskeiné felém fordulva ezt mondja:

— Kiváló eredmény.

— És a selejt? Én törtem el az előbb egyet. Kicsúszott a kezemből. Van olyan hét, hogy egyet sem törünk — válaszol Szelei Katalin, a brigád vezetője.

Búcsúzóul megkérdem: bízik-e az elsőségben?

Fejével bólint, hogy igen!

ISagyné brigádja sem hagyja magát

Komoly vetélytáns özvegy Nagy Istvánná és brigádja. Ha minőségileg kifogástalan munkára van szükség, csak azt mondják: — Nagy néni, csinálja meg. Nagy néni pedig társaival, Sebőknével, Halásznéval. Nagy Terézzel együtt elvégzi a legnehezebb munkát is.

Azok a konzervek, amelyeket ő csomagol be, minőségileg kifogástalanok. De nemcsak ennél a munkafolyamatnál dicsérik keze munkáját, hanem a címkézésnél, stószolásnál. Naponta 10 200—11 200 üveget helyeznek egymásra. Ha címkéznek, akkor 2500—2800, de van. amikor 3000

konzerv kerül ki a kezük alól:

Az illetékesek szerint igen kevés választja el a Nagy brigádot az elsőségtől.

Szabotté brigádja is beleszól

Ezzel a brigáddal nem sikerül beszélni, mert a homokbányái raktárban szogoskodnak. Annyit megtudtam, hogy a brigád tagjai a reájuk bízott munkát . kifogástalanul elvégzik. A brigád vezetője, Szabó Gáborné, 20 éve dolgozik a gyárban, ismeri a munka csínját-bínját.

Jelenleg stószolnak. Egy brigádtag naponta 2200 üveget rak egymásra. S ami fontos, úgyszólván egyetlen-egyet, sem törnek el. Napi teljesítményük átlag p—10 000 üveg. Ha a stószo- lással végeznek, akkor vagy csomagolnak vagy címkéznek, de azt is kifogástalanul. A brigádot jelölik harmadikként esélyesnek.

Míg ez a rövid írás megszületett, addig elérkezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepi előestje. Lapzártakor még nem kaptunk értesítést a helyezésekről, s éppen ezért nem feledkezve kötelességünkről, ünnep után tájékoztatjuk olvasóinkat, — ki lett az első, Venesz

Segítség lesz-e a termelőknek a „Kismindenes“?

A VITA, hogy segítség lesz-e a szőlőtermelőknek és általában a dolgozó parasztságnak a Ti- izakécskei Permetezőgépgyár ötletes konstrukciójú »Kisminde- nese« — nem mai keletű. Vélemények és ellenvélemények tzép számmal ütköznek napjainkban is e kisgép körül. Van, aki jónak tartja, másnak az a véleménye, hogy nem oldja meg a homoki szőlőtermelés problémáit.

Kiss Bálint, a gyár tervező technikusa, aki a gépet konstruálta, már kevesebbet vitázik, aiszen ót már a gyakorlat igatolta. A prototípust ugyanis egy teljes gazdasági éven keresztül használta, a maga kis tisza- sécskei gazdaságának különböző állagú és sortávolságú gyümölcsös szőlőjében.

PERMETEZETT VELE gyümölcsfát, szőlőt egyaránt. Kipróbálta azt is, mire képes gépe a szántóföldön és mondhatjuk, sikerrel, mert a »Kismindenes« a legkülönbözőbb mezőgazdasági növények beteglség elleni megelőző permetezésére, a gyomnövények irtására, a levél- tetvek, s kártevő bogarak pusztítására egyaránt alkalmasnak bizonyult.

Hamarjában elég is felsorolni, mi mindenre alkalmas még ez a kis masina. Valószínű tehát, hogy becsült segítőtárs lesz a falusi ház körül is, mert ha nem kell a szőlőben permetezni, az esetben bármilyen kézi vagy járgánymeghajtású mezőgazda- sági, illetve ipari kisgép működéséhez gazdaságosan használható.

A MAGÁNIÁRÓ permetező- gép első pé ounya 1955 tavasza óta üzemei, a jelenleg gyártás alatt álló nullszéria darabjait már úgy képezték ki, hogy szállítószekrénnyel felszerelhető és így öt mázsa hasznos terhet szállíthat, 8—10 kilométeres

óránkénti sebességgel.

Vitázni a fentiek után azon, hogy segítség lesz-e a »Kismindenes« a termelőszövetkezetben és egyénileg dolgozó parasztoknak — nézetünk szerint túlhaladott dolog.

Valami azonban még nincs rendben e gép körül. A vállalat ugyanis saját erejéből folytatja a kísérleteket. A felsőbb szervektől erre anyagi támogatást nem kaptak, különböző okokból még mindig késik a sorozat- gyártás megindítása, jóllehet e tekintetben két tény is figyelmeztet bennünket.

A KÖZELMÚLTBAN a Tisza- kécskei Permetezőgépgyár bemutatót tartott Budapesten a Közvágóhídon, ahol az illetékes szakminisztériumokat képviselő műszakiak jelenlétében próbálták ki: vajon megfelel-e a »Kismindenes« az élelmiszer- ipari üzemek fertőtlenítő permetezésére. A 15 tagú bizottságnak az volt a véleménye, hogy ilyen nagyságú és ilyen- teljesítményű gép mellett nem célszerű behozni magán járó

permetezőket.

A GYÁR VEZETŐI nem akarnak dicsekedni vele, de tény, hogy a Tech nőimpex Külkereskedelmi Vállalat már most úgy számol a Permetezőgépgyár »Kismindenes«-ével, mint nemsokára kelendő exportcikkel. A jó—nem jó vita, hogy segítség lesz-e a termelőknek a »Kismindenes«, ilyenképpen úgy látszik, inkább megyei, mintsem oiszágos probléma. Szeretnénk, ha ez a pár sor előbbre vinné az egyetemes magánjáró motoros permetezőgép, a kecskeméti Hírős Napok kiállításán annyiak által megcsodált »Kismindenes« sorozatgyártásának ügyét.

Sándor Gcza

„Verseny" helyett „Kohinoor"

A burkolt áréin elésről

Kereskedelmünk jelenleg egyik legfontosabb problémája a burkolt áremelések ellen való küz* delem. Annak ellenére, hogy kormányzatunk megfelelő intézkedéseket hozott a közelmúltban az árdrágító, spekuláció megakadályozására, még mindig találkozhatunk a kereskedelemben komoly méretű árdrágításokkal. Itt, az újság hasábjain elmondok egynéhány olyan — szerintem burkolt — áremelést, amellyel a kereskedelemben találkoztam.

A kiskőrösi TÜZÉP-telepre érkezett a napokban kb, 40 köbméter fenyő gömbrúd, amelyet a TÜZÉP-telepnek a lakosság részére kellene értékesítenie. A telepen tárolódó gömbrúd (állványfa) ára a Belkereskedelmi Minisztérium és az Országos Árhivatal elnöke 50/1957. Á. H. számú utasítása értelmében 1230 forint lenne. A TÜZÉP-központ ezt az árat valószínűnek tartom, hogy kevesell, mert kiadott olyan rendelkezést a telepek részére, hogy ezeket a gömbrudakat két oldalt meg kell fűrészeltetni és megfűré- szeltetés után az 1280 forintos »süvegfát« 2800 forintért kell forgalomba hozni:

A bolti kiskereskedelemben az utóbbi napokban megjelent egy újmárkájú cipőkrém, amely, nek története szintén igényli a nyilvánosságot. Mielőtt ez a Ko- hinoor-cipőkrém megjelent, Verseny-cipőkrém volt forgalomban. A Verseny ára 2.20 formt volt, amelynek nettó súlya 0.04 kg-ot tett ki. Az utóbbi cipőkrém minősége általánosságban kifogástalan volt. A napokban megjelent Koh inoor-cipőkrém

minőségére máris igén sok a panasz, de még több a felszólalás az árát illetően. A Kohi- noor-cipőpasztának 0.02 kg a nettó súlya. Eladási ára pedig 1.80 forint. A két cipőkrém árát összehasonlítva, nyilvánvalóvá válik a burkolt áremelés, meri a Verseny-cipőkrém ára dkg- onként 0.55 forint volt, a Kohí- nooré pedig dkg-onként 0.90 forint.

Ez a két példa elég világosan mutatja, hogy fennáll még mindig a burkolt áremelés veszélye. Az ellene való küzdelmet csak Úgy tudjuk megvívni, ha figyelemmel kísérjük a kereskedelem különböző árucikkeinek árát és minőségét.

Baranyai János

Dicséretes eredménnyel zárult a mezőgazdaságban dolgozó kiszisták silózási versenye, amelyet a KISZ Országos Központja korábban hirdetett meg. A városföldi, tiszakécskei és a bugaci állami gazdaságokban 3000— 1500—500, a borotai Vörös Október Tíz-ben és a tiszaújfalui Tisza Tsz-ben 300—300, a városföldi Dózsa Tsz-ben 200, a kiskunfélegyházi Petőfi Tsz-ben

v-^íereskedelmi dolgozók kitüntetése

Kedves ünnepség zajlott le a napokban a Füszért kecskeméti központjában. A Belkereskedelmi Minisztérium képviseletében ekkor adta át Bihari elvtárs négy kecskeméti kereskedelmi dolgozónak a jó munkával és az ellenforradalom idején tanúsított áldozatkész helytállással kiérdemelt kitüntetéseket és pénzjutalmakat. Csikós Sándor, a

Füszért igazgatója, Trombitás Lajos, az Állami Áruház kirakatfőrendezője. Koós Zoltánná Füszért fiókvezető és Sebesi Gyula kereskedősegéd, a kecskeméti Vas-Műszaki Kereskedelmi Vállalat dolgozója kapták meg a »Belkereskedelem Kiváló Dolgozója« kitüntetést és a velejáró pénzjutalmat,

pedig 150 köbméter silótakar- mányt készítettek a fiatalok az eddigi jelentések szerint. A verseny végleges kiértékelése november közepén történik:

Az »Ifjúsági esték« elnevezésű tanfolyam megkezdődött a kerekegyházi KIÜZ-szervezetben. Az oktatás iránt nagy az érdeklődés a szervezeten kívüli fiatalok körében is.

Száz emléklapot adományoz a KISZ megyei bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának napját, november 7-ét munkával ünneplő és ebben kiváló eredményt elérő kiszistáknak.

A tatai olimpiai edzőtáborban a KISZ Országos Központja egyhetes tanfolyamot indít az alapszervi vezetők számára, amelyen december 2-ától 25 falusi KISZ kultúrfelelős, 20-ától pedig ugyanennyi sportfelelőe vesz részt megyénkből:

7Xti minden kupi laté

Mint valami hangyabolyban, úgy nyüzsögnek az emberek vasárnap reggel a kecskeméti piacon. A háziasz- szonyok — s ma már egyre több férfi is — szatyorral a kezükben, élénkéi í alkudoznak az árujukat kí- nálgató parasztokkal, kofákkal. Mindenki igyekszik minél olcsóbban előállítani a vasárnapi ebédet.

Néhány hét óta azonban a piacoló parasztok nemcsak mint eladók, hanem mint vevők is szerepelnek; A Kecs- kemétvidéki Földművesszövetkezet vásári részlege üzletet nyitott a piac kapuja mellett, amely vasárnap is árusít. Megtalálható itt a rádiótól a íejkendőig minden, A paraszt bácsikák, paraszt nénikék a piacra hozott tej, tojás, zöldség, stb. eladása után ide igyekeznek, s mosl már ők is, mint vevők alkudoznak.

Nemcsak a neve »vásári részleg« az üzletnek, hanem a hangulat is »vásári« a pult előtt, Sokain várnak a kiszolgálásra, amit a boltos vidám szóval, tréfával ellensúlyoz. A tréfás kedv a vevőkre is átragad. Három fiatalember zöld svájci sapkára alkudozik. Egy idősebb paraszt néni megjegyzi:

— Ezek hamis- kártyások, mert — »tökre zöldet tesznek«.

Közben azért mindenkit kiszolgálnak, s a dolgozó parasztok örülnek, hogy nem kell a vásárlás miatt hétköznap külön bejönni a városba:

NEM KÖLTÖZTETIK KI A LAKÁSBÓL. — KÖSZÖNET A PETŐFI NÉPÉNEK. — EGY KIS TÜRELMET KÉRNEK — SZÜKSÉG VAN A »VÉN DIÓFÁRA« — AZ INGATLANTULAJDONOST NEM LEHET KÖTELEZNI

Kiss György Dunapatajról írt szerkesztőségünknek levelet. — »1955-ben a községi tanács lakást utalt ki részemre, mint tsz- mezőgazdásznak. A lakóházra bérleti szerződést kötöttem. 1957- ben a tanács a kamrahelyiségből kilakoltatott. Most a lakás többi részéből is ki akarnak költöztetni azzal, hogy ide egy másik család jön, a szerződés pedig érvénytelen.« Panaszosunk levelét eljuttattuk a kalocsai járási tanácshoz, ahonnan a következőket közölték velünk: „A helyszínen megállapítottam, hogy a Dunapataji Tanács nem a lakásügyi jogszabályok alkalmazásával utalta ki a lent panaszolt helyiséget. A tanács utasításunkra intézkedést foganatosított, hogy Kiss Györgynek lakását nem keU elhagynia és Bodonyi István által használt helyiséget kapja meg a jelenlegi helyett.«

»Nagyon szépen köszönöm, a Petőfi Népe Szerkesztőségének szíves fáradozását azért, hogy .elintézték részemre a szociális segély kifizetését. A 330 forintot felvettem, ami szülés után nagyon jól jött. Meg egyszer köszönöm, hogy panaszos ügyemet elintézték« — írja levelében

Hartuáni Ferenc Puliiról.

Báron László levelezőnk a kecskeméti Városi Moziról írt: »Az erkély soraiban mindenféle testhelyzetben próbáltam végigélvezni a filmet. Azt hiszem, hogy a »nyakatekert« kifejezést is azóta használják, mióta ezeket az ülőhelyeket elkészíte'- ték. Jó lenne, ha már találnának valami megoldást a mozi vezetői.« Báron elvtárs levelét elküldtük a Kecskeméti Moziüzemi Vállalathoz, ahonnan a következő válasz érkezett:

„Levelezőjük panaszával teljes mértékben egyetértünk. — A Városi Mozi erkélyrésze ülőhelyének kicserélését tervbevettük és a jövő év második negyedéve folyamán megfelelő átrendezésével teljes kényelmi helyzetet teremtünk. Addig is kérjük látogatóink szíves türelmét.“ *

Varga Pál, bajai ” olvasónk

nem ért egyet azzal, hogy Baján a »Véndiófát« éjszakai mulatóvá akarják átalakítani. Kifogásolja, hogy nyáron a Béke mellett lakó emberek alig bírtak aludni az éjszakából hazatérő részegek hangoskodásától. Levele végén annak az óhajának ad kifejezést, hogy inkább egy tejcsárdára, mint éjjeli mulatóra lenne szükség Baján, Az említett ügyben a Bajai Szálloda és Vendéglátó Vállalathoz

fordultunk, ahonnan Tölgyes Sándor igazgató válaszolt Varga Pál levelére.

„A Véndiófa átalakítására azért van szükség, mert a város és az idegenforgalöm indokolja ezt. A vendéglátóipar régi színvonalának visszaállítása megkívánja, hogy ilyen profUú egységek is üzemeljenek. — Vállalatunk egyébként foglalkozik a közeljövőben megnyitandó tejcsárda létrehozásával is.“

Cseri Imréné azzal a panasz- szál fordult szerkesztőségünkhöz, tegyünk igazságot ügyében: 1945-ben bérbe vette Pintér Istvántól 19 hold földjét. 1951-ben belépett a termelőszövetkezetbe, 1957-ben a tulajdonos a földet visszakapta. A földön lévő tanyaépületbe, ahol a panaszos lakik, vissza akar költözni. A kérdéses ügyben a kiskunfélegyházi tanácshoz fordultunk, ahonnan a következő válasz érkezett:

„Cseri Imréné már nem dolgozik a Táncsics Termelőszövetkezetben. Így a termelőszövetkezet úgy határozott, hogy a földet visszajuttatja jogos tulajdonosának. Miután az ingatlan Pintér Istváné, nem kötelezhetjük arra, hogy újból kiadja a földiét,1'