Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-29 / 280. szám

A bajai járás pártmunkásainak találkozója Hercegszántón Érdekes és újszerű kezdemé­nyezés színhelye volt egyik szombaton Hercegszántó. A ba­jai járás MSZMP bizottsága ba­ráti találkozóra hívta meg a párt apparátusában dolgozó elv­társakat és családtagjaikat, va­lamint az állami és gazdasági vezetőket, A találkozó célja az volt, hogy a pártmunkások kö­zelebbről megismerjék egymást és mint egy nagy család, né­hány problémás kérdést meg­tárgyaljanak. Szabó elvtárs, a járási párt- bizottság titkára meleg baráti szavakkal köszöntötte a megje­lent feleségeket, családtagodat, elvtársakat. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a pártmun­kás az nem egyszerű foglalko­zást, hanem hivatást választott, mégpedig a párt, a dolgozó nép, a szocializmus ügyének szolgá­latát. Természetesen ebben a nehéz, de nemes munkában a Níeleségeknek segíteniük kell fér­jeiket, az élettársnak elsőszámú és legközvetlenebb harcostárs­nak is kell lennie. Ezután arról szólt, hogy a pártmunkások nagy családja kerüljön közelebb egymáshoz és nyújtson elvtársi segítséget egyes elvtársaknak. Rámutatott a család, a gyer­meknevelés problémájára és el­mondotta, hogyan neveljük csa­ládunkat szerény életmódra, s ne próbáljanak pártmunkásaink másként élni, mint a.többi dol­gozók. Befejezésül meleg sza­vakkal mondott köszönetét a pártmunkás feleségeknek azért az áldozatokért, Amelyeket ed­MÜVELÖDÉST, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Olvasói rendelkezésére áll minden hétköznap. Mindenkit szeretettel vár a Megyei Könyvtár. 1835 dig is vállaltak; A beszélgetés során több ér­dekes javaslat hangzott el a munkastílus, a munkamódszer megjavítását illetően. Több fe­leség jogosan vetette fel, hogy férjeik sokszor vannak indoko­latlanul távol családjuktól. Ja­vasolták, hogy ne csak a járási bizottság, mint kollektív testü­let, de egyes munkatársai is vi­gyenek be tervszerűséget mun­kájukba. Nagy fontosságot tu­lajdonítanak a pártmunkások feleségei a nőtanács és egyéb tömegszervezetek munkájának. A beszélgetés során a megje­lentek szavaiból kicsendült, hogy nagyon helyes ez a kezde­Szakmár községhez tartozik, de I a községtől négy kilométernyire fekszik Öregtény, a mintegy 401 —50 házból álló tanyaközpont. E kis házcsoport télen, tavasszal és ősszel el van zárva a külvi­lágtól. Nagy a sár, nem kívánko­zik senki kimozdulni a házból, ha nem muszáj. Nincs villany, nincs bolt, de nem volt olyan helyiség sem, ahol a gazdák ösz- sze tudtak volna jönni egy kis tereíerére, tanulságos beszédre. Ennek a hiányát rég érezték, de nem volt segítség. Már 1936-ban elhatározták, hogy építenek egy tűzoltószertárt és gazdakört. Akkor természetesen a Horthy- rendszernek, na meg a kalocsai érsekségnek nem volt fontos a kultúra. Felszabadulás után is többször próbálkoztak az építke­zéssel, de nem kaptak segítsé­get sehonnan sem. Ilyen előzmények után 1957. tavaszán fogott újból szervezke­déshez Farkas István tűzoltópa­ményezés, de ez a találkozó csak kezdeti lépést jelent ezen az úton. A kialakult légkört, az őszinte, nyílt megnyilatkozást, az elvtársiasságot állandósítani kell. A »>.iva tales« rész után kel­lemes meglepetésként szolgált az elvtársak. részére a »szántói« módra készült illatos és ízletes halászlé, melyet Balogh bácsi, szántói halász készített mesteri módon, összecsendültek a po­harak és megdobbantak a szí­vek, hirdetve az elvtársiasság, a barátság magasztos eszméjét, mely egyik előfeltétele a jó és hasznos munkának. Bálán Miklós rancsnok vezetésével a tanya népe. Elhatározták, hogy ha más­ként nem megy, saját erőből felépítik a szertárt és a gazda­kört. S amiről eddig álmodoztak, az is megtörtént. Kaptak segítsé­get is. Szabadi András, a község párttitkára .meghallotta a gazdák kezdeményezését, és a pártszer­vezet javasolta a községi tanács­nak, nyújtson erkölcsi és anyagi támogatást az öregtényiek kez­deményezéséhez. A tanács 16 000 forinttal járult hozzá az építke­zéshez. ' Amikor biztosítva volt minden, lelkesen kezdtek hozzá az öregté­nyiek az építkezéshez. A lelke­sedést mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétezer forint, amit összegyűjtöttek. Sokat dolgoztak társadalmi munkában is. Ezelőtt két héttel adták át az öregté­nyiek megvalósult álmát, a tűzoltószertárt és gazdakört ren­deltetésének. Kosár Márton (Aj Az álomból valóság lett: íT) Felépült a z öregrtéujl TŰZOLTÓSZERTÁRAIGAZDAKÖR f Ajándéklónak nem nézik a fogát — s nem is akarom ünneprontóként lekicsinyléni azoknak a pen ceknek örömét, amikor a Hírős Napok mezőgazdasági kiállításán nak boldog halasi nyertesei átvették az oklevélhez mellékelt ju- talomtárgyakat. Az ajándékozásnál nem a forma és a tárgy a lényeges, hanem maga az ajándékozás ténye, az örömetokozas nemes szándéka. Mégis-mégis meggondolandó azonban, hogy kinek, mit aján- dékozunk? Az illető öröme csak kétszeres lesz, ha látja, hogy arra is gondolunk: mit szeretne leginkább? Nagy az ifjú pár boldog- sága, ha a lakodalmas nép hordja az ajándékot, de mit csinál a szegény újasszeny, ha tíz helyről is kap vizeskannát, függölámpát és paradicsompasszírozót? Az ilyenfajta előrelátás hiányzott a megyei szervek azon em< béréiből, akik megvásárolták a halasi gazdáknak szánt tárgyju­talmakat, s többeknek vitrinbe való kerámiaszobrocskát adtak. Szép és értékes dolgok ezek mind; örül is nekik a gazda, de még* inkább az asszony, hogy milyen szépen díszíti a régimódi sifonért, vagy a szekrény tetejét, hiszen ma már a tanyai házakban sem a keretezett családi fénykép az egyetlen disz... De azért a termelésért kitüntetett dolgozó parasztoknak va­lamivel praktikusabb, maradandóbb, jobban hasznosítható aján­dékot lehetett volna adni. Például egy sorozat szakkönyvet (ami­ből valaha még a gyereke is tanulhatna), apró gazdasági eszközt, vagy akár egy-két mázsa műtrágyáról szóló utalványt, stb. Ne tekintsék ezt szőrszálhasogatásnak az ajándékvásárlók s ne sértődjenek meg a szelíd tanácsért: a jövőben párosítsák job­ban az ajándékozás szép gesztusát ilyenféle körültekintéssel is... LUXUSCIKK a halászlé? Naponta hallom, hogy a ma­gyar halgazdaságok mennyi ha­lat adnak a fogyasztóknak. Akár Pesten, akár Kecskeméten, vagy az ország más városában kí­vánsz halat venni, mindig lehet kapni(?) 20 forint kilója, olcsóbb mint a hús. Tehát a hal nem luxuscikk. Budapesten, Kecskeméten es máshol 12 forint égy jó adag halászlé. Baján, a víz városában mégis 17 (írd, olvasd és ré­mülj meg: tizenhét) forintot kér­nek egy adag halászléért! A ba­jai halászcsárdában szép és nagy adagokat adnak (kb. 30 de­ÚJ BARÁZDA kát). A vasúti restiben ennél ke­vesebbet, de ott viszont terítő van az asztalon, ami nyilván beleszámítandó a kalkulációba. Számoljunk egy kicsit: Ha egy adag halászlé 17 forint, ad­va van 30 deka hal (6 forint), hozzá tészta, paprika és hagy­ma, ami lényegében a nyers­anyagot képezi. Ha felszámítjuk a tüzelőt, a lábaskopást és a fakanál porlódást, akkor az ösz- szes költség alig tesz ki 8—10 forintot. Miért adják mégis a halászlét 17 forintért? Ságodi Győző x rtgi lielijéir Több millió forint jövedelem A háromnegyedévet jelentős eredményjavulással zárta a Hildpusztai Állami Gazdaság. A tervezett 2 400 000 forint veszteség helyett 1050 000 forint a nyereségük. A gazdaságban kiváló ered­ményeket értek el az állatte­nyésztésben, de jók voltak a nö­vénytermesztés hozamai is. Bár számottevő jégkáruk volt, majd­nem 13 mázsa búzát takarítót-, lak be holdanként. Néhány számmal jellemzően meg lehet világítani, hogy milyen jelentős magtermesztő nagyüzem léte sült Hildpusztán, Több mint egy millió forin­tot kaptak a nemesített ke­nyér- és takarmánygabona- magért. A burgonyavetőmagért 480 000 forintot, a takarmányrépama­gért 90 000 forintot kapott a gaz­daság. Majdnem 400 000 forintot utaltak át a gazdaság javára a fűszerpaprikáért, de ez nem a végleges összeg. Félmillió fo­rint körül számolnak a komló • Követendő példa Számos termelőszövetkezet < példát vehet a kiskunfélegyházi < Petőfiről. A szövetkezetben nem< túlságosan magas a részesedés,< de gondolnak a jövőjükre és je-< lentős takarmánymennyiséget* tartalékoltak azért, hogy az ál-< iattenyésztés színvonalát növel­jék. Sokkal több takarmányuk« van, mint amennyi a jószágoké átteleltetéséhez szükséges, de a< terv szerint 40 sertést hizlalnak* májusig. A hízók eladása után) újabb süldőcsoportot állítanak) l>c hizlalásra, vagyis folyamatos-« sá teszik a sertéshizlalási. Ezzel) töbl) százezer forint többletjö-i védelmet biztosítanak a közös-) áiek, amelyből évközben előleget« is tudnak biztosítani a tagság-S oak. ' után. Egyéb aprómag 50 000 fo­rint jövedelmet hozott. Most ősszel az előző évekhez hasonlóan szintén igyekeztek a gazdaság dolgozói jól elvégezni a betakarítást és a vetést. Szé­pen bokrosodnak az őszi gabo­nafélék. Annyira haladtak a munkával, hogy segítséget is tudtak adni a Bajai Nagygazda­ságnak, ahol öt erőgépük szán­tott az elmúlt napokban. A gaz­daság munkáját megkönnyítette az öt darab Harz Diesel erőgép, amelyet Kelet-Németországból kapott. Ezek a gépek kiválóan beváltak a szántóföldön és a közúti szállításban egyaránt. Sokkal kényelmesebbek, mo­dernebbek, mint a gazdaságban levő más erőgépek. Alkalmazá­suk jelentősen hozzájárult egy normálhold gépi munka önkölt­ségének csökkentéséhez. Egy éve múlt, hogy a jóhírű és gazdag termelőszövetkezetet, a »Haladásit az ellenforradalom szétrombolta. A huligánok és szekértolóik kijelentették, hogy többet Drágszélen nem lesz »kol­hoz«. A feloszlott termelőszövet­kezet tagjai az ellenforradalom leverése után még sokáig együtt járkáltak az utcán és nem tud­ták, hogy ezután mi következik. Az emberek egymással beszél­getve ezeket mondották: »Miért nem jönnek most a járástól, hol van a helyi pártszervezet, miért nem adnak most segítséget?« Ám ezek a volt tsz-tagok, akik BIZALMI BEOSZTÁS ,< Erdősi Antalné meós >5 asztalánál ül a neonfé- '< nyes, barátságos, me- óleg munkateremben, a < Bajai Ruhaüzem köz­pontjában. Mindössze ;?egy éve viseli ezt a bi- (zalmi beosztást. Tőle és / társaitól függ, becsap- ifják-e a dolgozót, vagy >sem. S hogy miért csak < egy éve áll ezen a posz­ton, arra ő így vála- (szol: < — Négyszer beszél­itek velem, hogy vállal­jam el a minőségi el- ) lenőrzést. Háromszor ?azt mondtam: Tudjá­tok, hogy nagyon sze­detem a munkám. A (varrás a mindenem. A >lábaim is bírják. Hagy- (jatok a gép mellett..: } S Erdősiné megma­radt szeretett varrógé­ppé mellett. Hallgatta a (gép muzsikáját, miköz- >ben vidáman alakítot­ta, formálta a ruhákat. >Ö már az üzem szüle­tésének a pillanatában íis ott volt. Ekkor még ) önállóan készítették — ' nem részmunkát végez­tek, — a nyári, téli lé- lányka, női ruhákat, fiú $ingecskéket. Ennek már >hét éve. A negyedik beszél­getésre tavaly ősszel került sor. Beinvitálták az irodába, s nem ke­rülgetve a lényeget, megkérdezték tőle: — Elvállalod-e a minősé­gi ellenőrzést? Az asszonyka nem válaszolt azonnal. Hall­gatta a vezetőket, akik nyíltan megmondták: Sok meós rosszul vizs­gázott. Mivel a minő­ségi ellenőrzés bizalmi állás, megbízható, szor­galmas, munkájukat szerető asszonyokra van szükség. — Éppen ezért gondoltunk rád — nyomták meg a szó végét. Erdősiné az őszinte szavak hallatára elha­tározta, hogy enyhít a vezetők gondjain és így szólt: — Elvállalom. így került a varró­gép mellől a mostani átvevőasztalhoz Isz- keitz Sándor szalagjá­ba, a minőség őrének. Míg beszélgetünk, keze egy percre sem pihen. Néha a fiókba nyúl, ragasztópapírt vesz elő. vág belőle egy darabot, egy gombostűt ragad meg, s a papírt a tű segítségével a ru­ha egyik részére he­lyezi. — Miért csinálja ezt? •— kérdem. — Hibás a ruha ösz- szeállítása. — Mi lesz vele? — Visszaadom an­nak, aki a hibát vé­tette. — Nem haragszik meg érte? — Nem örül, — majd így folytatja: — Sze­membe még nem szid­tak, lehet, hogy ha ném hallom, egymás között megteszik. Az embe­rek nem egyformák. Én pedig úgy vagyok ezzel: nekem ez a fel­adatom. Egyébként jobb, ha én adomvisz- sza, mintha a kereske­delmi szervek szállít­ják ide azzal a meg­jegyzéssel: minőségi kötbért is fizessünk. — Sok a munkahi­bás? — Nem. Egyik nap tiz. a másik, nap hét. de van olyan műszak amikor csak hármat? kell visszaadni. Kis hi-S bák ezek, mégsem sza-? bad elnézni. Ez a barátságos, vi-> dám, jól ápolt asszony? nem bánja — bár fáj) neki —, ha egyesek? szidják, mert tudja: ő) nem csinál most sem? mást, csak azt, amit) régen, — becsületesen? dolgozik. S ő a becsü-S letét nem adja oda sem < pénzért, sem az olcsó) népszerűségért. — Azt? tartja: Ha a ruhán az? egyes bélyegző van, ak-> kor annak kifogásta-? lannak kell lennie.) Ezért pedig én felelek) — szól határozottan. Sok szülő kényszerűségből egyénileg dol- goztak, nem tudtak elszakadni a közös gazdálkodás gondolatától. Egy szép napon szakcsoportot alakítottak. Ez év őszén több pa­raszt javaslatára és a járási párt- bizottság segítségével sikerült megalakítani egy új termelőszö­vetkezetet is, az »Üj Barázdá«-t: Az új termelőszövetkezet még kicsi, gyenge, de minden alap megvan ahhoz, hogy tagjai és maga a termelőszövetkezet a »Haladás« szintjére emelkedjen. A csoportnak tíz tagja van és 159 hold földön gazdálkodnak. Az új szövetkezet megteremtette már azokat az alapokat, amelyek a belterjes gazdálkodáshoz szük­ségesek. A drágszéli pártszervezet és tanács erejéhez képest mindent megtesz, hogy elősegítse az új termelőszövetkezet gazdálkodá­sát. Bízunk abban, hogy egyre többen lesznek tagjai az »Űj Ba­rázda« Termelőszövetkezetnek és elérik a volt »Haladás« jó ter­melési átlagait. Beros Ferenc tí óvá lettek az olcsó csokoládészeletek? Közeledik a télapó ünnepe, rövide­nem is< >sen itt a karácsony. A gyermekek 3 lés a szülők legnagyobb öröme az >ajándékvárás. Bizony, ilyenkor nagy ckeletje van mindenféle csemegének, >édességnek. Vajon mi az olía, hogy éppen >most, ezekelőtt^ az ünnepek előtt >tűnt el sokfajta édesség a boltok­éból? Mire gondolok: az olcsóbb cso- gondol arra, amikor ki-‘;<koládészeletek összességére, fogástalan gyermekből-» Nem Iehet liaPnl csokoládét, csak ,, -,,/yl.50 forintos darabonkénti ártól kez­mit, női flanellruhat» ,.... ,, , .. . ... , . . , y dődoen. Hova lettek a jóízű és olcso vásárol, hogy ebben (<n()zsi (0.70)j inota (0.80), Tünde <n.w), nagy része van Erdősi c< Marika, Bandi, sport (i.—), uiógom- Antalnénak __ vagy?<ba d-10) és a Bajtárs (1.30) forintos ah ogy munkatársai>> . . - , ... . , >> Arra szeretnem felhívni az íllete­SZÓlít.ják Rózsikénak > kesek figyelmét, hogy az ünnepek — és a többi lelkiisme-velőit ezekből is legyen árukészlet j retes minőségi ellenőr--<hisz€n nem mindenki bírja megvenni , , é'a drága piros alumínium fóliába eső­nek, akik nem enge-<< „ * . ....... , r xmagolt szm-csokolade készítményé­dik becsapni a vásárló-két, amelyből bőségesen van válasz- ka1' , y ték. Vencsk Németh Istvánná

Next

/
Thumbnails
Contents