Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-26 / 277. szám
M IERT TERHEL OLCSÓBBAN ÁZ IZSÁKI LÁDAGYÁR, HINT A HALASI ? A TERMELÉS eredményeinek •vizsgálata a számok tükrében mindig érdekes és tanulságos dolog. Beszédes példája ennek ‘két tanácsi üzemünk, az Izsáki és a Kiskunhalasi Ládagyár mű- iködésének kissé alaposabb elem- izése, közelebbről annak megál- dapítása, amit címben is írtunk. Amilyen sok egyrészt a hasonlat a két tanácsi érdekeltség között, ma még legalább annyi a különbség is. Egyik is, másik is évközben alakult, s alig pár- 'hónapos múltra néznek vissza. 'Feladatköre, gyártási profilja egyelőre mindkettőnek azonos: négyzetes gyümölcsös rekeszt és bolgár almasládát készítenek. Ennyit a hasonlatokról. A többi, amiről az alábbiakban szó lesz, olyan különbség — lévén két testvérvallalatról szó —, ami gondolkodóba ejti az embert: helyes-e egy újonnan létesítendő vállalatot mindjárt a »mély vízbe dobni«, hogy úgy tanuljon meg úszni? Vagy lényegesen kevesebb tandíjjal, egy már jólműködő vállalat keretein belül megszervezni, s miután megerősödött, szárnyaira bocsátani? Flogy festenek a fentebb írtak egy pár számmal illusztrálva: | Időszak Termelési MunkásEgy munkásra Átlagérték létszám eső bér term, érték 1957. szept. Izsák 167 000 Ft 37 4513 Ft 6,48 Ft Halas 367 000 Ft 89 4200 Ft 6,80 Ft III. n. év Izsák 395 000 Ft 31 12 742 Ft 6,03 Ft Halas 846 000 Ft 71 11 900 Ft 6,12 Ft 1957. okt. Izsák 224 000 Ft 47 4765 Ft 5,94 Ft Halas 408 000 Ft 131 3100 Ft 6,00 Ft MINT LATSZIK, az Izsáki Ládagyár termelési mutatói minden oszlopban jobbak a halasi vállalaténál. De különös ezen belül az a visszaesés, ami a Halasi Ládagyárnál októberben mútatkozik, ahol, ha a számokat felbontjuk, kiderül, hogy 72 munkás termelt annyi értéket, mint Izsákon 25 fővel kevesebb, azaz 47. Hogyan lehetséges ez? Leszámítva az objektiven ható kezdeti nehézségeket úgy, hogy az Izsáki Ládagyár a megindulás után pár héttel, vagyis augusztus 1-én már a gazdaságos termelés alapját képező teljesítménybérrendszer szerint üzemelt. A Kiskunhalasi Ládagyár viszont november 1-ig órabérben fizette munkásait. Ez a magyarázata annak, hogy Halason a III. negyedévben minden egyes láda a kalkulációban más- helyütt megállapított 2,80 forint bér helyett éppen a duplájába, 5,60 forintba kerül. A halasi üzem eredménye tehát alatta van a kívántaknak, ami ilyen körülmények között nem is csoda, hiszen gazdaságosan, rentábilisan termelni csak úgy lehet, ha annyi bért fizet ki a vállalat, amennyit ő a gyártmánykalkuláció alapján egy ládára kifizethet. így ahány forinttal több az el nem végzett munkáért fizetett bér, annyival rosszabb a vállalat termelési eredménye. ANÉLKÜL, hogy elmarasztalnánk a Halasi Ládagyár munkásait, állítjuk, az órabéres rendszer spontánul lazaságokra ösztönöz, viszont a jól alakított darabbér serkentőleg hat a dolgozókra. Kiskunhalason, mivel a munkások nem voltak érdekeltté téve egészen a közelmúltig a termelésben, azt tapasztaltuk, hogy a gyártás folyamata a kellő szakértelem hiányában szervezetlenül, sok felesleges belső anyagmozgatással, igen lassú volt. A teljesítménybérben működő Izsáki Ládagyár dolgozói viszont, akik gondolkoztak, miként kereshetnének többet, minimálisra szorították a belső anyagmozgatást, emellett a munkagépek szalagszerű elhelyezésével és nem útolsó sorban a faárugyárakhoz képest pedáns, rendben tartott anyagokkal elérték, hogy október hónapban minden munkás 1665 forinttal magasabb termelési értéket állított elő, mint halasi kollégái. Sőt, a közeljövőben ezt az összeget még növelni fogják. Elhatározták ugyanis, hogy a ládagyártás hasznos hulladékát, amit eddig a műhelytől távol raktároztak, most nem hordják ki, hanem helyben mindjárt feldolgozzák, amivel lényegesen csökkentik a belső anyagmozgatási költségeket. NOHA ÉRDEMES LENNE összehasonlítást tenni a fával való takarékos gazdálkodás, a fajlagos anyagfelhasználás tekintetében, hogy ezzel is dokumentáljuk, miért termel olcsóbban az izsáki, mint a halasi ládagyár — ez nem áll módunkban, mivel a közelmúltig kellő műszaki irányítás hiányában a rendezetlen raktártelep és következménye, az összekúszált anyagnyilvántartás Kiskunhalason nem tette lehetővé a III. negyedév végén egy olyan leltár- készlet rögzítését, ami Izsákhoz hasonlóan alkalmas lenne a munka gazdaságosságának mélyebb elemzésére. Amit eddig írtunk, az csak része a két gyár között ma még meglevő különbségnek, de gondoljuk, arra mégis válasz, miért termel az egyik gyár olcsóbban, mint a másik. Ez a felismerés pedig meghatározza Kiskunhalason a feladatokat is. A számok azt mutatják, hogy mindenekelőtt a vezetés megszilárdítását, a műszaki hozzáértés növelését, az embereket gondolkodásra ösztönző helyes teljesítménybér kialakítását, a helyes munkaszervezést (minimális belső anyagTonnánként 20-25 Ft megtakarítás Bács megye köztudomásúlag trágyában elég szegény terület. Különösen homoki talajainkon őzért ér kincset a tőzeg, amiben ugyan gazdag megyénk, de kitermelése költséges, emellett igen lassan is megy. Mindez magyarázata annak, hogy a Keceli és az Izsáki Tőzegbánya nem tud annyit termelni, amit állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és az egyénileg dolgozó szőlőtermelők fel ne vásárolnának. Mi sem mutatja jobban, hogy ezen a helyzeten való javítás gondot okoz a tőzegbányák vezetőinek is, mint a Keceli Tő- zegbánya Vállalat megoldását tekintve folyamatban lévő új termelési eljárásának bevezetése, melynek lényege a következő. A vállalat a kézi, úgynevezett szúrásós tőzegtermelést gépi ki- - bányászassa! igyekszik felváltani, ami a nehéz fizikai munka megkönnyítése mellett jelentős önköltségcsökkenéssel is jár. A munkafolyamatok teljes gépesítése azonban igen nagy ösz- szegbe kerülne — így a- marásos tőzegtermelés egy fajtáját, a gépi rögtőzegtermelést szorgalmazzák. Ennek a lényege, hogy a talaj felső részét földgyalúkkal lehasítják, összegyűjtve lápiföld- ként értékesítik, az alatta lévő tőzegréteget pedig folyamatosan 2—4 centiméter mélyen feltárcsázzák. így az anyag száradási felületének növelésével meggyorsítják a termelési folyamatot s a megszáradt tőzeg felszedését is szállító szalagokkal végzik majd. A gépesített tőzegtermelésnek ez a módja a Keceli Tőzegbánya Vállalat előzetes kalkulációja szerint előreláthatólag 20—25 forint megtakarítást fog eredmde- nyezni tonnánként. mozgatás) kell megoldani és ahol csak lehet, takarékoskodni a drága import faanyaggal. MINT IRTUK, a teljesítménybért november 1-ével már bevezették. Arról is értesültünk, hogy a Halasi Ládagyár élére új, a szakmában jártas vezető kerül, s mióta a dolgozók tudják, hogy a végzett munka utón mennyi bér illeti őket, szorgalmuk megduplázódott. Így megvan az alapja annak, hogy év végén a Kiskunhalasi Ládagyár munkájáról is olyan szép eredményekről számoljunk be, mint cikkünk elején az izsáki testvérvállálat- ról, Sándor Gcza Bakot lőtt az Esti Hírlap, s még hozzá elég nagy bakot a november 20-i számában a lapunkat bíráló hírecskéjével. Bozsó János tehetséges, fiatal festőművész kecskeméti kiállításáról emlékezik meg, s a dicsérő szavak után felsóhajt: Különös, hogy ez a több szempontból is igen értékes tárlat még a helyi sajtóban sem talált visszhangra. Pedig a fővárosban Ls megállná helyét! Valóban, még a fővárosban is megállná a helyét ez a kiállítás, ebben igaza van az Esti Hírlapnak. Ámbár az rögtön elgondolkoztató, hogy ha így értékeli a lap Bozsó János és Bűzi Barna kiállítását, miért csupán egy hírecskc erejéig !lí!!:ü emlékezik meg róla, s főként, miért nem írnak róla a többi, az országos lapok még ennyit sem. Ezt joggal bírálhatta volna a kritikus kedvű Esti Hírlap, s akkor nem lőtt volna akkora bakot a helyi sajtó felé irányuló oldal vágással. Az olvasó a tanú rá, hogy lapunk, a Petőfi Népe már a kiállítás megnyitása előtt hetekkel közölte a fiatal festőművész legjobb képeiről készült fényképfelvételeket, s azóta is több cikkben számolt be a tárlatról, nagy látogatottságáról. Lehet, hogy az Esti Hírlapnál csak írnak és nem olvasnak? Erő rejlik nemcsak két karunkban, ESZÜNKBEN, SzlvÜNKBEN IS* f Í Tisztelt Konferencia! Engedjék meg, hogy Vaskút dolgozó asszonyainak nevében üdvözöljek minden részvevőt. Én teljesen egyetértek Ortutay elvtársnő előadásában felsorolt feladatokkal, amelyek a nőmozgalomra várnak. Az a véleményem, hogy azok, akik ezzel nem értenek egyet és akik a nőket főzőkanálhoz akarják visszaküldeni, tudatosan, vagy tudatlanul társadalmi fejlődésünket gátolják. Ha megnézzük, hogy a nők részvétele a termelésben milyen nagyjelentőségű a népgazdaság szempontjából, megállapíthatjuk: nem mindegy, hogy egy asszony csupán a családját, a maga házát látja el, vagy pedig több ember életfenntartásához szükséges terméket is termel, s ezzel a saját, illetőleg a család anyagi jövedelmét is növeli. A nők éles meg. látása, s jogaiknak védelme fontossá teszi, hogy minél több nő legyen a vezetésben is. Azt hiszem, ismeretes mindnyájunk előtt, hogy baj van ma még a nők jogainak tiszteletbentartásával nemcsak az üzemekben, a vállalatoknál, hanem a mezőgazdaságban, s mi tagadás, a szocialista mezőgazdaságban is. Elmondanék erről egy példát a mi községünkből, Az októberi események után nálunk az egyik legnagyobb tsz, a Dózsa három felé szakadt. Az egyik volt az eredeti Dózsa, ahol az alapító tagok maradtak, akik nyíltan kijelentették, hogy a szétszakadás utón ők megtartják a Dózsa Tsz-t, de egyáltalán nem vesznek fel nőtagokat. Már pedig régebben is fontos szerepük volt a nőknek a termelőszövetkezetben. Több mint 20 asszony, leány dolgozott itt, akiknek zöme a 200 munkaegységet évente túlteljesítette. A munkájukat mindig elismerték a férfiak is, mert mondták, hogy amit elvégeztünk a növény- ápolásban jobban, alaposabban csináltuk, mint a férfiak. Semmi alap nem volt tehát arra, hogy azt mondják: nőket nem alkalmazunk. Csupán az az egy jelszó uralkodott el itt, hogy nem akarnak a nők helyett zsákolni, kaszálni. így megmondhatom, hogy nálunk, a mi községünkben elég nehéz jelenleg a parasztasz- szonyokat a termelőszövetkezet felé irányítani, mert az asszonyok érdeklődése és bizalma az ilyen kijelentések által erősen csökkent. Ezért azt mondanám, hogy a férfiak nevelése igen fontos volna, mint ahogyan azt az előttem felszólalók is mondották. * A fenti cikk az országos nökon- fereneián o'UangZQlt hozzászólást tar tnlmazza. Meg kellene világítani fér- fiaink előtt a nők munkájának fontosságát minden ol-' dalról. Úgy gondolom, hogy helyesen szolgálná ezt a célt az apák ankétjének megrendezése falup is. Engedelmet kérek, hogy a parasztokról beszélek, de én is paraszt vagyok, a falun élek, s a falusi problémákat ismerem legjobban. S úgy látom, kedves asz- szonytársaim, nagyon elgondolkoztató még az is, hogy a paraszti dolgozók, illetőleg a szegényparasztság viszonya, hangulata nem valami jó az értelmiséghez, a szellemi dolgozókhoz. Ezt a Népszabadság egyik szeptemberi számában is fejtegette valamelyik írónk. Szerinte azért van ez a kissé ellenségesnek is mondható hangulat, mert az értelmiségiek nagyvonalú emberek. Ezenkívül azonban még azt mondanám, hogy nemcsak a nagyvonalúság okozza ezt. Előfordul, hogy amikor embereink csoportosan beszélgetnek az udvarban, cgy-egy vezető elvtárs, vagy valamelyik vállalat kiküldötte elmegy mellettük anélkül, hogy köszönne, s csak a vezetőséget keresi. A paraszti dolgozók ezt nem veszik jó néven. S fennállnak még más különbségek is; Ezekről azonban nem akarok most bővebben beszélni, inkább ifjúságunk neveléséről szeretnék még néhány szót szólni. Azt hiszem, főleg az októberi események után mindannyiónk előtt ismert, hogy ifjúságunk nem értékeli azt a szép életmódot, sokféle lehetőséget, amelyet a mi társadalmi rendünk biztosít számára. Ezzel kapcsolatban csak arra kérném asszonyainkat, anyáinkat, nem ártana, ha gyermekeinknek elmesélnénk néha a mi fiatal korunkat, ifjú életünk történetét. Például egy ilyen magamfor- májú parasztasszony elmondhatná, hogy milyen volt az élete uradalmi summás korában, amikor ököristállóban aludtam és a finomabb ételeket, vagy gyümölcsöket csak akkor adták nekem, ha már kezdtek romlani. Nem hiszem, hogy ne esnének gondolkodóba fiataljaink azon, hogy mi a különbség az ő életük és a mi fiatal korunk között. Az iskolások és kisebb gyermekek nevelésével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy én is helytelenítem azokat a nézeteket, mely szerint asszonyaink egy része a pedagógusokra hárítja a teljes felelősséget, gyermekeink neveléséért. A gyerek elsősorban a mi gondozásunkban, nevelésünkben van. A mi kezeink közül kerül az iskolába. A nevelést tehát nekünk kell megkezdeni. Ezt azonban már elég sokszor elmulasztottuk és ezért azt javasolnám, hogy a szülők üljenek össze a pedagógusokkal és beszéljék meg, mi a tennivaló. A mi községünkben már megvalósult ez. A szülői munkaközösség összehívta a szülőket és pedagógusokat, s megvitatták a sürgősen megoldásra váró gyermeknevelési problémákat. Úgy határoztak, hogy a szülők he csak a saját gyermekeiket kísérjék figyelemmel az utcán, hanem ha más gyereket látnak helytelenül viselkedni, figyelmeztessék őket, mintha a szüleik volnának. A szülői munkaközösség a MOKÉP-pel együtt megszervezte, hogy 14 éven aluli ifjúságunknak olyan mozi műsort állít össze hetenként, amely csupán gyermekeknek való. Ezeken az előadásokon kívül a 14 éven aluli gyermekek nem mehetnek moziba, mert más előadásra nem is kapnak jegyet. Ha mégis volna jegyük, nem eresztik be őket. A szülők azt is vállalták, hogy 16 éven aluli iskola- köteles gyermekeiket szülői felügyelet nélkül nem engedik nyilvános szórakozóhelyre. Végül, kedves asszonytársak, arra kérném mindannyiukat, akik itt vannak, hogy pártunk és kormányunk vezetőit, akik a legnehezebb időben vették át országunk vezetését, támogassuk minden erőnkkel, munkánkkal, s bizonyítsuk be, hogy mi nők nagy dolgokra vagyunk képesek, erő rejlik nemcsak két karunkban, hanem eszünkben, szívünkben is. özv. S transzki Lajosné. vaskúti parasztasezony Mosógépei; porszívót- vesz a Pincegazdaság Az Alföldi Állami Pincegazdaság kecskeméti központjában a nőtanács mintegy 30 részvevővel értekezletet tartott pénteken este. A gyűlés a női dolgozók munkájának megkönnyítésére újabb mosógép és porszívógép beszerzését java-olta a vállalat vezetőségének. Megállapodtak abban is, hogy ha elegendő jelentkező lesz, szabó- és varró- tanfolyamot szerveznek. Az értekezleten elfogadott javaslatok közölt szerepel, hogy az üzemi konyhán a vacsorafőzést is rendszeresítsék és azt kívánság szerint, a dolgozók családtagjaik részére is hazavihessek.
