Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-24 / 276. szám
MESEL A BUGACI CSIKÓS ,Lóra csikós, lóra, elszaladt a ménes' Népdalokat dudolgatunk, a régi bugaci csikósok életét elevenítjük fel emlékeinkben, most, amikor Dobos Sándor bácsit látogattam meg, az egykori bugaci csikóst, aki már kiöregedett a nyargalászó élet elevenségéből, s ma nyugdíjas állást tölt be — saját szavai szerint — a , Bugaci Állami Gazdaságban. Disznópásztor kodássál telnek napjai. Jókedélyű, mokány ember. Nem fukarkodik sem a nótázásbán, sem a mesélésben. A felesége egy óvatlan pillanatban rámkacsint, s tréfásan megtöri az ének szárnyalását. , — Az apjukom még így is el- Salolgat, hátha még egy kis kadarral leöblítené a bugaci homokot torkáról — s mindhárman jól derülünk Dobos néni megjegyzésén. Az asszony térül-fordul az alacsonygerendázatú konyhában, s hol az egyik kislányon csinosít valamit, hol meg más munkát talál magának, mert: — A tanyavilág nem bírja a rest embert — pusmogja Dobos néni, s a következő pillanatban a sivalkodó malacoknak merít egy kis nyugtatót a tengeris zsák belsejéből. Férfiember talán sohasem lenne képes ilyen sokféle, aprólékos munka elvégzésére. Az asszonynép türelmesebb, hát csak hagy éljenek ezen jogukkal, Sándor bácsi komotósan megigazítja fejebúbjára csapott pörge kalapját, laposat hunyorít, majd rezegtető hangon új dalra gyújt: „Nagybugacban kinőtt két fa, Jaj, de magasra.“ Rákönyököl az asztalra, s az ének emlékeztető melódiája közben viharban született ifjúságára gondol. Dobos Sándor bácsi nagyapja is, meg az apja is csikós volt. A nagyapja, néhai Dobos Sándor, csikós-számadó volt Bugacon. Ekkor még a betyárok sűrűn megfordultak a pusztaságon. A bugacmonostori erdőben tanyáztak, innen indultak portyázó útjukra. — Nagyapámnak volt négy bojtárja: Bogár Imre, Bogár Jakab, Reák és Kucka. És folyik a mese, hömpölyög az emlékezés a betyárvilágról. Nagyot sóhajt a régmúltra és ismét kicsordul leikéből az ének: „Nyisd ki babám, nyisd ki ablakod firbangjál.. Belenézek ráncokkal barázdált tekintetébe és úgy érzem, hogy a nótával együtt sír a lelke, mert Bogár Imre alakja a szegény ember szemében, halála után nőtt örökre emlékezetessé. „Szépen kérem a csendbiztos urakat, Ne bántsák az almás-deres , lovamat.. t Hej, te betyár, azt a kutyamindenét, Lovát félti, nem a saját életét." Ezért volt kedves Bogár Imre a parasztembernek. Sándor bácsi csikóséveire kerítünk sort. — Ég alatt volt az ekhónk — töri meg a csendet. — Kint aludtunk a pusztában. Bizony sokszor majd megvett az isten hidege. Szűrrel, subával takaróztunk. Fájintos gúnyák voltak ezek, hogyha megáztak, s levetettük magunkról, talpraáll- tak. Az elemózsiánk elég sovány volt. Tarhonya-lebbenccsel éljünk. Ha éhesek voltunk, avasszalonnával kínáltuk meg a gyomrunkat. A nyári estéken összeültünk karikába, s furulyaszó mellett énekeltünk. Ebben az időben hét falka jószág legelészett a nagybugaci erdőben: szűzbarom, fehéranya- barom, ökörcsorda, tinógulya, tarkagulya, törzsgulya és ménes. Egy-egy falkában több, mint ezer jószág delelt. Ha külföldi urak érkeztek, úgy mutogattak minket, mint a bohócokat. Forgattak, pergettek, vállonveregettek. Bizony nagyon megaláztak. — Sokan úgy vélik, csak abból áll a csikós élete, hogy letölti magára a bő inget, a bőszárú gatyát, nyakába akasztja a karikás ostort és ezzel rend jén is a dolog. Hát, amikor vihar dühöng a pusztára? ki vigyáz a ménesre? Akkor csikós igazán a csikós. 1929-ben — sohse felejtem el, — kemény viharba keveredtünk. Galambtojás nagyságú jegek kopogtak a fejünkön. Villámlatt, dörgött, de istenigazából. Mit csináljunk? Idő ellen nincs törvény. A jónéhányszáz lóból álló ménes megvadult, gyorsabban vágtatott, mint a villám. A há tas lovamon én nyargaltam legelői, utánam a ménes. Hiába esergettem, hiába próbáltam megállítani őket, nem ért egy fabatkát sem. Az én lovamat is nyomta a többi, majd csak a monostori faluban állapodtunk meg. A vihar múltával, mintha mi sem történt volna, nyugodtan legelésztek tovább. — Két kedvenc csikóm volt: a Marcsa és a Lina. Az utóbbival 1927-ben a kecskeméti nyomáson első díjat nyertem. Egy olyan nemmindennapi sárga nyerget nyomtak a hónom alá, amit tizenkét mázsa tiszta búzáért adtam el. Dobos Sándor bácsi nyolcgyermekes családapa. Tekintetében még ma is ott bujkál a régi pusztai világ szépsége, s gazdag életéből lesz mit mesélnie az unokáknak, — hiszen .a magyar betyárvilág a csikósok életének egy-egy felejthetetlen darabját őrzi. Bieliczky Sándor Sp. Egy parasztasszony hűséges áldozalvállalása erről szól a Kincses Könyvek sorozatában Veres Péter Asszonyhűség c. novelláskötetének címadő elbeszélése. A hűséges szerelem szimfóniája. Kapható még: Móricz Ziigmond két regénye egy kötetben: Nem élhetek muzsikaszó nélkül és Kivilágos kívirradtig. Mikszáth Kálmán: Kísértet Lublón és Szelistyei asszonyok c. művei egy kötetben. Móra Ferenc: Négy apának egy leánya és D. Defoe: Robinson Crusoe. — Minden kötet kapható, vagy megrendelhető a földművesszövetkezeti boltokban és falusi könyvárusoknál, kötetenként 6 forintos áron. Kincs a házban a Kincses Könyvek minden kötete! 2194 Maradék és hulladékfeldolgozásból 200 OOO forint Vannak vállalatok a tanácsi iparban, ahol azt a fogalmat, hogy takarékosság, már magától értetődőnek tartják, részben, mert ez a feladat nem kampánymunka, részben pedig első helyen szerepel a tervek teljesítése mellett, mint prémiumfeltétel. Ezen vállalatok egyike megyénkben a Bács-Kis- kun megyei Kézműipari Vállalat. Ha egy mondatban kellene jellemezni munkájukat, ezt írnánk róluk: azért olyan szépek az eredményeik, mert a vállalat sokrétű termelési tevékenységének elve a takarékossag elvén épül fel. Végigjárva a szabászműhelyt és raktárakat, meggyőződtünk ennek igazáról. A Kézműipari Vállalatnál egy centi anyag nem vész kárba. A konfekciószabászat dolgozói országos szabványokkal dolgoznak, melyeknek betartása egy-egy ruhadarab elkészítésénél szigorúan kötelező. A szabászok ügyessége, begyakorlottsága és a takarékosság elvének mindennapi gyakorlati alkalmazása azonban még itt is tud eredményeket felmutatni. A dolgozók ugyanis olyan ügyesen illesztik egymáshoz a /férfi- és női ruharészek kivágandó mintáit, hogy ruhadarabonként egy, esetleg két centi anyagot is sikerül spórolniok. Sok kicsi sokra megy elv alapján így megmaradnak plyan textília darabok, melyekből férfi, vagy női ruha ugyan nem. jön ki, de egy gyermek-, vagy leánykaruhára elég. Ha pedig a maradék már erre sem jó,% készül belőle az, aminek nagyon örülnek a kismamák: bébi- ruha. Tudvalévő azonban: nem létezik szabászat, ahol akadna olyan hulladék, amit már sem erre, sem arra nem lehet felhasználni. A kézműiparnál, mivel nagy tételben dolgozik, akad ilyen is mázsaszám. Csikókra vágják, összevarrják s utána tetszetős, tartós és ami a fő, olcsó szőnyegeket készítenek belőle, Amit felsoroltunk, csak része annak a jólszervezett takarékossági mozgalomnak, ami a Kézműipari Vállalatnál honos. Forintokban mérhető eredménye azonban igen nagy: 1957- ben november hónapig több, mint 200 000 forint. Kis összegből több szikvíz A tanácsi szikvízgyárak helyzetét vizsgálva, nem beszélhetünk többmillió forintos tervekről, e tény azonban mit sem von le fontosságukból, hiszen csak a szomjas ember tudja, milyen nagy kincs egy jó pohár pezsgő szódavíz. Hiánya miatt ezért cikkeztünk oly sokszor a nyáron s ezért vette tervbe a megyei tanács, hogy még a tél folyamán jelentősen bővítik a szikvízüzemek termelési kapacitását. Hogyan? Ne gondoljon senki százezres beruházásra. Az elgondolás: kis összeggel megszüntetni a termelés szűk kapacitását és ezzel növelni a gyártmányok tömegét. A szik- vízüzemeknél ez a szódásüvegek alacsony száma, amin úgy segítenek, hogy a gyártóvállalatok mindegyikét még húsz-húsz darab 25, illetve ötven literes szikvizes tartállyal látják el, ami által 3—4000 literrel növelhető a termelés, mivel pedig a negyed, vagy félhek- tós balonok a nagyfogyasztókhoz, , a vendéglátóiparhoz fognak kerülni, — lehetővé válik, hogy a kereskedelem útján a magános szikvízvásárlóknak többezer fél-, illetve egyliteres szikvíztöltet álljon majd rendelkezésére. VENNÉNK lehetőleg széles nyomtávú pótkocsit 3,5 tonnás teherkocsinkhoz, vagy pótkocsi komplett alvázat, vagy tengelyeket aggyal. — Bajai Vas- és Fémipari Ktsz. 2168 KECSKEMÉTI SETA Pest első köztéri szobra Kecskeméten Nehogy félreértés legyen a dologból, nem most hozzák a szobrot Kecskéméire, mint a fővárosból kikopott ócskaságot, ami odafenn már nem kell, de a vidéknek még jó lesz. A szobor már évtizedek óta a Hírős Városban van, csak kevesen tudják róla, hogy nem mindig Kecskemét tereit díszítette. De hogy a dologra térjek, kimondom, hogy Katona Józsefnek arról a szobráról van szó, amely a színház és a megyei tanács közti szép kis parkban hirdeti a Bánk bán költőjének halhatatlanságát. Lyka Károly „Magyar mesterek“ c. könyvében megállapítja, hogy ez az első és legrégibb szobor, amelyet Pesten a XIX. században emeltek. Am nemcsak arról nevezetes, hogy Pest első szobra, hanem arról is, hogy az első felállítása óta, szoborhoz nem illő módon, sehol sem találja a helyét, elég sűrűn vándorol, érdekes az is, hogy a szobrot nem közköltségen állították első helyére, a pesti Nemzeti Színház homlokzata elé 1858-ban. Tömöri Anasztáz, Arany János nagykőrösi tanártársa, aki gazdag örökséghez jutott és ebből sokat áldozott a magyar irodalom és művészet támogatására, vállalta a szobor előállítási költségeit. Egy laikusokból álló bíráló bizottság tanácsára G’zélkúti (Züllich) Rudolfot bízta meg a szobor elkészítésével. Czélkúti a megbízásig csak kisplasztikával foglalkozott. A Katona-szobor volt az első nagyobb alkotása. Merészen megmintázta a kecskeméti fiskálist égfelé emelt lúdtollal A kezében, csizmás magyar ruhában. Felállítása után művészi körök egyre-másra tiltakoztak a nem sikerült mű nyilvánosság elé állítása ellen, mert bizony az alkotás művészi szempontból nem volt méltó sem Katona, sem a Nemzeti Színház művészeinek nagyságához. Két évig tűrte a szobor a szidalmakat. 1860- ban, hogy ne szúrjon annyira szemel, a Nemzeti Színház udvarara helyezték át. Itt a próbák és előadások szünetében csak a delektáns akt or kései utódai tréfálkoztak árnyékában. De valami bennfentes színházbarát itt sem nyugodhatott tőle. Tömöri Anasztáz megsokallván a piszkálódást, egy szép napon négyökrös szekérre rakatta a szobrot és levitette saját birtokára. Egyesek ügy tudják, hogy Katona .József vándorszínészkedett is. Ha ezt bizonyítani nem is lehet, az bizonyos, hogy szobra utazott a vándorszínészeket megillető négyökrös. c kilós szekéren« A szobrot humorosan jellemzi Jóka! a „Mire megvénülünk“ című könyvében még abból az időből, amikor eredeti felállítási helyén, az akkor Kerepesi útnak nevezett mostani Rákóczi út végén, a Nemzeti Színház előtt állt. Ezt mondja róla a nagy meselö: „A költő merész poziturával lép előre, ég felé emelve a pennáját. Némelyek úgy magyarázzák azt a pózt, hogy ki akarja fecskendezni a tintáját az égbe s csillagok lesznek belőle; mások ellenben azt állították, hogy bizonnyal be akarja mártani a tollát a holdvilágba, hogy fényes költeményeket írhasson vele, ami azonban nem akadályozta a Kerepesi úton végigvonuló búcsújárókat, hogy körül ne térdepeljék és meg ne tiszteljék. Azi hitték, ez a Szent Kajafás.“ 1881. májusában került aztán a szobor Tömöri Anasztáz adományaként Kecskemétre. A Mükertben a kertészlak előtti térségen, egy kerek rózsaágy közepében állították fel. Költői elmélázásra alkalmas hely volt ez. Ha néha-néha, diákmajáliskor, vagy a szent- istvánnapi nepmulatság alkalmával, táncos liangoskodá- sok estek a közeli nyári tánccsarnokban, az sem zavarta a bronzköltőt. Legföljebb szíve kondult egyet, mikor az ifjúság vigadását hallván, a maga ifjúságára \ és Déryné ifiasszonyra gondolt. A szobor talapzatát idővel futórózsa ölelte körül. ♦ Ott pircslottak a rózsák a költő lábainál. A kúszó \ indák a feliratot is elfedték. Nem is sokan olvasgatták, j Színészek zarándokolgattak ki a szoborhoz. Abban az j időben, amikor Latabár Kálmán, Kossuth-díjas művé-« szünk, itt, Kecskeméten világra jött, Radványi Dezső | volt a társulat baritonistája, aki családjával együtt í szintén kizarándokolt a szent szoborhoz. Vele volt ? hároméves kisfia is, akinek felkeltette érdeklődését az * cg felé tartott toll, de egy kis, gyermeki félreértéssel ♦ fogkefének nézte és azt kérdezte apjától: — Mitó duggya már a bácsi a szájába azt a fudtefét? Voltak a szobornak kevésbé derűs napjai ip. 1944. októberében a Műkert körüli ütközet útjába került, amelynek emlékére ma is visel néhány lövéshelyet. Mai helyére 1952-ben költözött. Nem merném állítani, hogy ez az utolsó helye. A főváros, mint első szobrát, szeretné visszaváltani múzeuma számára. $ .Joós Ferenc, a TTIT tagja. GYÜMÖLCSFAOLTVflHYOKAT az Állami Gazdaságok lerakalaiból vásároljon! Helvéciái A. G. lerakatni: Dózsa György út 53 Kálvária sor 122 Széchenyi út 27 Eötvös utca 47 Micsurin u. 8 (városi kertészet) Szent István város 2 Pozsonyi út 38 Bácsalmás Izsák Kalocsa Kecskemét Kiskőrös Kiskunfélegyháza Friss E. u. 1-3 (Technikum) r Cegléd—Gépiitől 4. G. leraknia : Szabadszállás Gárdonyi Géza utca 7 Nyltvatariási idő: 8—16 Éráig Vásárlás készpénzért Száll tás utánvéttel }r Árjegyzék díjtalan 2J!)5
