Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-24 / 276. szám

Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya

Polner Zoltán, Endre

ŐSZ

Mint könnyű léghajó felszáll az ősz már S lebegve ring a halk vidék felett.

A sápadt erdők bíbor lombkendővel Még búcsúzón utána intenek.

A fák között egy óriás kéz mozdul S a fényköteleket szaggatja el Az alkonyízü ijedt nesz beszédre A megriadt szél álmosan felel.

S ott fönn az ősz mereng az elváláson Lágy szineket hullat, emelkedik S míg osztozom a táj mély bánatában, Tűnt színeit szemed megőrzi mind,

Jóba libort

Humorista

*— Epigramma —

Vizsgálgatta »fordított kukkerén«, s tollhegyre tűzte e fonák világot; mindenről írt, mindenkit megbírált, de szerény volt, babérra sose vágyott.

Az volt pályája »nagy elismerése«, mikor barátja egyszer, hozzá lépve, így szólt:

»Hogy is tudsz összehordani ennyi észbontó marhaságot!«

A hódolat zászlóját földig hajtva Idézem, Ady Endre, szellemed S idegölő sok nehéz harcod.

Mely életeden átviharzott,

.Vlíg töprengtél új holnapok felett.

Borús dalokba olvadt fájó lelked Nem istenült itt méltón, igazán Álltái süppedő ingoványon De bús sorsod mégis tovább vont S próféta lettél vad, úri hazán.

Ma friss korunk szívében őriz téged S magának vallja drága kincseid. Mély áhítatban hozzád igy szól Egy igazibb és emberibb kor S a verseidre már büszkén tekint.

1'elvidéUl látván i

Pedagógusokhoz •

Vegyétek észre a rossz neszét, őrizzétek a jók szívét munkátok egész útján!

A szavak puha selymein, a gyerekeknek ajkain hímezzétek a szót magyarrá!

Akkor, amit szívem érez, ...hozzánőttök a gyermekszívhez.

cA liíms üdvös ntösúíijxt

— Joós Ferenc gyűjtéséből —

A fene mégse evett fenét

Az 1920-as évek egyik választási küzdelmében, amikor az ország nagy részében még nyílt szavazással szavaztak, de Kecskemét már titkos választás útján választotta a számára juttatott két országgyűlési követét, igen kiéleződött a választáson részvevő pártok közt a küzdelem. Az ellenzéki gyűléseket minden lehető eszközzel lefékezték, de annál hathatósabb támogatásban részesültek a kormánypárti propaganda összejövetelek. A kormánypárti jelöltek személyét, Pékár Gyula államtitkárt és Zsil- vay Tibor igazságügyminisztert, mint a biztos győzelem ütőkártyáit játszották ki a »szürke« ellenzéki jelöltekkel szemben. A kormánypárti jelöltek támogatására a kormány legnépszerűbbnek vélt tagjai személyesen jöttek le kortesbeszédet tartani.

Többek közt nagy beszédet mondott Vass József, akkori népjóléti miniszter is, akiről az a hír járta, hogy igencsak érti a nép nyelvét. Fűszeres, kacagtató fordulatokban bővelkedett is megnyilatkozása, amelynek színhelye a gazdasági egyesület díszterme volt. Itt most a Textilipari Nagykereskedelmi Vállalatnak tan főraktára. A terem jó tágas, de hála a jó szervezésnek, színültig megtelt lelkesedő, tüntető, tapsoló választó polgárokkal. Ugyan ki mert volna ellenvéleményt nyilvánítani!

A miniszter a nagy felvonulás és helyeslés láttára, mindezt készpénznek véve, jövendőmondónak csapott fel és népies zamattal kijelentette, hogy:

— Ha a fene fenét eszik is, más nem lesz Kecskeméten képviselő, csak Pékár Gyula és Zsitvay Tibor, a korfnány emberei.

Hogy történt, hogy nem, vagy a fene csomörlött bele a feneevésbe, vagy más oka volt, de a kormánypártnak egyik jelöltje se kapott ezen a választáson mandátumot. Az ellenzék győzött az egész vonalon. Mindkét kerületben kisebbségben maradt a kormánypárt. Mondogatták is a győztes ellenzékiek Vass miniszter kortes beszédére célozva, hogy:

■— No lám, a fene mégse evett fenét!

Vlrágh Márta i

A csillag dicsérete

Negyven éve, * ' hogy felfutott az égre. Burzsujnak rém, nekem barát.

Es szórja, hinti mindig pazarabbul, életszínű vörös sugarát.

Negyven éve, hogy évezredes vágyak váltak valóra tűzviharon át.

E tűznek fénye izzítja azóta

nemzedékünk vörös csillagát.

Negyven éve, hogy áll moccanatlan, letépnék bár irigy, mohó kezek.

A Föld forog, a Csillag sugárzik, s nekünk világít, emberek!

■ Qf;

GONDOLATOK

&

Bozsó János: Ruhaszárítás

Ü — A tehetség nem irigyli a Ü másik tehetség eredményeit, Ü mert az emberiség közös kincséig nek a növekedését látja bennük, g amelynek a gyarapodásáért mun- = kálkodik ő maga is. Akire ez = nem jellemző, annak a tehet- ig sége sántít.

g — Mindenki tehetségtelennek H tart, téged azonban majd’ szét- § feszít abbéli hited, hogy tehet- Ü séges vagy. Olyan ez, barátom, H mint amikor a gyűszűben forr = a víz.

1 — A dörgölődzés az a kő,

H amely kicsorbítja a tehetséged 3 élét.

1 — Jól írni nem lehet jó em1 berismeret nélkül, még akkor j§ sem, ha bebiflázod az összes s irodalmi műfaj szabályait. Nem =f ezek a szabályok teremtették az

Ö

aloghéknál gyereket vártak. Balogh fiút akart, az asszonyka leányt szeretett volna. A szerencse Baloghnak kedvezett. Örömében még a bábát Is megtáncoltatta. Aztán rohant szerte a városban és újságolta: — Megvan! Fiú!

S tolta ki a mellét, hadd lássa mindenki, akiket illet és nem illet, hogy apa, és fia van. A szemével is oda-odasandított: olvassák-e az arcáról azt a csodálatos újságot, ami az életükben történt. Kis híja, hogy nem állította meg az embereket és nem magyarázta:

— Emberek, idehallgassatok! Fiunk van! Nekünk, Balogh Lászlóéknak, szépséges, gyönyörűséges fiacskánk van. Ma hajnalban született. Nincs nála különb gyerek a világon. Tisztára rámütött. Ügy hasolitunk egymáshoz, mint tojás a tojáshoz.

De csak keresztül szaladt a piacon, egészen a gyárig. A kapuban megölelte a portást, 's neki is dagasztotta a büszkeségét:

— Jöhetsz komának! Fiú! Rányitott az asszonyokra, leányokra s mondta: fiú. a gépésznek csak úgy az ajtóból fütyü- részté be: fiú, lent a pincében is áttörte hangja a szénport: fiú!

Este még a vacsora sem kellett. Odaült a felesége ágyára s az álmossággal, fáradsággal vesződő asszonynak sugározta:

— Ne félj, nem lesz semmi baj, asszonykám. A gyerekből pedig orvost nevelünk. Nem.

FODOR JANOS:

Cf,í 'ÍL Leit

mégsem, inkább tanárt. De azt sem. Vegyészt. Megállj! Az sem jó. Gépészmérnök lesz! Tisztára az, mert annak született. Micsoda gépeket fog ez feltalálni!

/s z anyja küldte aludni, ** hogy kell a csend az asszonynak. Engedelmeskedett, lefeküdt, de futott tőle az álom. A gyerek sírt. Felnevetett rá. Jól van, jól, mondjad csak kisöreg. Hangosabban, ha bírod. Úgy-úgy. Még dalárdista is lehetsz. Csak dalárdista? Az kevés. Énekes leszel, méghozzá operaénekes, ilyen hanggal nem is lehetsz más. Bámulni fog a világ. Jól van, fiam, csak énekelj, énekelj.

Harmadnapon megint új csoda következett. Megindultak a látogatók. Hozták a virágot, a süteményt, meg a húsokat. Rántottcsirkét, sültcsirkét, töltöttcsirkét. Balogh vidámkodott és kínálgatta a feleségét.

— Egyél kedves. Nézdd csak milyen gusztusos comb. Nem kell? A kutyának nem adom, akkor inkább én. — Beleharapott és dicsérte: — Finom, határozottan finom. Van itt másik is. Akarod? Ezt sem? Akkor majd ezzel is megbirkózom valahogy. Te, itt torta is van! Ebből sem kérsz? Egy falatot

ehetek belőle? — Egyből lenyelte s mondta: — Fölséges!

Azonban a látogatókat sem lehetett csak úgy jószóval elereszteni. Vett egy demizson bort. S a vendég alig helyezkedett el, máris tüsténkedett:

— Tessék, jó konty alá való.

Az asszonyok szabadkoztak.

— Köszönjük, de nem szoktuk.

— Nem addig van az. Most inni kell. Tessék csak megfogni azt a poharat. Ügy. Most fenékig a fiam egészségére.

Az asszonyok mosolyogtak s ittak. Balogh úszott a boldogságban s megint töltött.

— Most az új mama egészségére.

f, tana természetesen ittak ^ az apa, a nagyapa, a nagymama egészségére is. Az asszonyok már csak kortyolták, de Balogh megmaradt a fenékig való ürítés mellett.

Jó volt hát, mindenképpen jó volt apának lenni. S hogy erről Balogh véletlenül se feledkezzék el, a gyerek minduntalan tudtul adta, hogy van. Amikor apja merült volna álomba, felsírt. Balogh biztatta:

— Ügy, úgy, erősítsd csak a hangodat, kis operaénekesem.

Az meg szót fogadott s próbált reggelig. S mint a nag művészek általában, szépen alud nappal és este újra kezdte szerepét. Balogh szeme karika sodott az álmatlanságtól s melle is szemlátomást horpadt S ha akadt egy-két elkésett jó kívánó, csak elhúzta a száját szórakozottan mondta:

— Igen, igen, fiunk van.

S a gyereksíráson túl még ot voltak az ebédek, a vacsorák Már előre borsódzott a háta amikor az asztalhoz ült s vert o. verejték a homlokát, ha a anyja megszólalt:

— Tessék, jó, finom rántott csirke. Annusék hozták. Vagy este: — Érzed, Laci, ez az illatot. Töltöttcsirke, Piros káék küdték.

Ha hagyta volna a gyerek biztosan csirkékkel álmodik így aztán csak túrta az ételt néhány falat után felkelt mel löle.

— Köszönöm, nem vagyok éhes.

S hogy egy napon a kölyök mert már csak kölyök volt, nappalra tette a próbákat, Balogh derült ábrázattal törtetett haza és egy kis csomagot csúsztatott az anyja kezébe s lelkesen magyarázta:

_ fiús van benne, édesanyám, marhahús. — Aztán kisgyerekesen összetette a kezét és kérte: — Nagyon szépen kérem, csináljon egy kis marhapörköltet, krumplival.

írót, hanem az író műveiből állapították *meg a szabályokat.

— Hogy a kritika ledorongoló-e, az nemcsak a bírálat mi- neműségétől, hanem a megbírált egyéniségétől is függ. Vannak mimózalelkek, akik a baráti figyelmeztetést is ledorongolás- nák érzik.

— Sokan akadnak még, akik a szájukkal vallják magukat forradalmárnak, de mihelyt a megszokott sablon hiányzik ahhoz, hogy akár véleményt nyilvánítsanak valami újszerű dologról, akár előre lépjenek a gyakorlatban, kiderül, nem mások, mint félszeg kispolgárok.

— Ha azt akarod, hogy megkülönböztessenek — jó értelemben persze — az átlagembertől, igyekezz egyéniség lenni. Az egyéniség nem azonos az egyénieskedővel, mert míg az első előre halad, s mint ilyen, vonz másokat is, az utóbbi csak egy szűk körben ide-oda topog, s előbb-utóbb eltaszítja magától embertársait.

— Ha valaki azért keresi a

barátságodat, mert úgy véli, általad előnyökhöz jut, hagyd faképnél, mert mihelyt szerencsés körülmények folytán ő kerül előnyösebb helyzetbe, éppen annyira ellenségeddé válik, mint amennyire a »barátod« volt.

— Akik mások befeketítésé- vel akarják magukat tisztára mosni, azok a legpiszkosabbak.

— Akad az asszonyok között, aki azt esküdi neked, hogy csak téged szeret. Ne feledd, hogy ugyanúgy vallaná ezt másnak is, ha te volnál a — férje. (Persze, akad a férjek között is, aki... stb., sfb.)

— A szerelemmel viszonzott szerelem értékét nem lehet pénzzel mérni; a pénzen vett szerelem csak -f- áru.

Tarján István

Katona József Színház

November 21-én, vasárnap este fél 8 órakor Shakespeare: »OTHELLO« Tragédia.

4. számú szelvénybérlct.

November 24-én, Dunaföldváron Lehár Ferenc:

»A MOSOLY ORSZÁGA«

l