Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-24 / 276. szám

t Világ proletárjai, egyesüljetek ! : I A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PAßT BÄCS- KISKUN MEGYEI LAPJA 1 lm m m II. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM Ara SO fillér 1937. NOV. 24. VASÄRNAP Békekiáltvány Békét a világnak! — így feje- r.odik be az a nagyjelentőségű békekiáltvány, amelyet a kom­munista és munkáspártok kép­viselői küldöttek »valamennyi ország jóakaratú embereihez-", a béke fővárosából, Moszkvából. Az emberiség sorsáért való mér­hetetlen felelősségérzet kész­tette az önkényes erőszak, a gyarmati kizsaKmányolás, az embernek ember által való ki­zsákmányolása ellen küzdő kom­munista pártok vezetőit ennek a kiáltványnak a kibocsátására, hogy tömörülésre, összefogásra hívjanak fel minden békeszerető embert a világon, aki aggódik gyerekei sorsáért, aki nem akar­ja és minden leheletével küzd az ellen, hogy »újra a háború tüze pusztítsa el házainkat, a min­dent megsemmisítő atom- cs hidrogénbombák pedig a mi gyermekeink váratlan halálát okozzák". Mert az újságok, a rádióállo­mások a kapitalizmus országai­ban naponta próbálják elhitetni a kapitalista országokban élő dolgozókkal, hogy a »világ-kom­munizmus« — úgymond — ve­szélyezteti szabadságukat, élet­módjukat és békés életüket. Pe­dig a békeharc évtizedeiben egy­re hatalmasabb tömegek előtt vált világossá, hogy a népek bé­kés jövőjéért küzdő kommunis­ták pártjainak, a szocializmust építő országoknak semmi okuk nincs arra, hogy háborút rob­bantsanak ki, idegen területek meghódítására törjenek. Szerte a világban igen sokan tudják, hogy egyetlen szocialista ország­ban sincs olyan osztály, vagy társadalmi réteg, amelynek ér­deke lenne a háború, ezekben az országokban a hatalom birto­kában a munkások és parasztok éppúgy, mint nem egy kapita­lista ország dolgozói hatalmas ál­dozatokat hoztak az elmúlt há­borúban. S azért harcolnak a szocializmus felépítéséért, mert egy olyan társadalmat látnak benne, amely az általános jólét­tel, a népek felvirágzásával, a nemzetek közötti békével a zász­laján harcol a boldogabb jövőért. Akarhatnak-c ezek a népek há­borút? Nem, nem akarhatnak. Inkább azt szeretnék — amint ezt a nagyjelentőségű békekiált­vány mondja —, hogy a világ néptömegei a jólétért, minden nép haladásáért harcoljanak. Azt szeretnék, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerben élő népek és országok békésen élnének egy­más mellett, széleskörű, baráti, emberi, társadalmi kapcsolatot teremtenének egymással, alkotó közösségbe tömörülnének az egész világ dolgozóinak jólétéért, felemelkedéséért, egy új háború veszélyének elhárításáért. Ez a békekiáltvány, melynek gondolatai bizonyára találkoznak a világ minden táján a békét akaró emberek elhatározásaival, vágyaival, béke jobbot nyújt a: jóakaratú embereknek. Békejob­bot, amelynek testvéri szorításai megszabadíthatja a világot a há­borútól, a haláltól, a pusztulás veszélyétől, és kibontja a népek új egén a béke gyönyörű lobo­góját. ÁTUTAZOTT MEGYÉNKÉN a Prágából hazatérő bolgár és a Moszkvából visszautazó jugoszláv delegáció Ke'ebiáa szívélyes beszélgetést folytattak a megye vezetőive. November 20-án Zápotocky civtárs temetéséről hazatérő bol­gár küldöttség Bóján Balgara- nov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára vezetésével átutazott megyénkén és Kclcbián találkozott a foga­dásukra megjelent megyei veze­tőkkel. A küldöttség kíséretében volt Kristóf István elvtárs, az Elnöki Tanács titkára és Czott- ner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter. A megyei vezetők kö­zül megjelent Molnár Frigyes elvtárs, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság első titkára, Putics József elvtárs, a megyei párt­végrehajtóbizottság másodtitká­ra és Dallos Ferenc elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke. Csaknem 40 percen át meleg, baráti hangu­latban beszélgetést folytattak. November 22-én, pénteken a moszkvai november 7-i ünnep­ségről hazatérő jugoszláv kül­döttség is átutazott Kelebián, ahol fogadásukra megjelent Mol­nár Frigyes megyei elsőtitkár, Putics József megyei másodtit­kár és Varga Jenő, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A jugoszláv pártküldöttség vezetője, Edvard Kardelj elvtárs, valamint Alck- szander Raukovics elvtárs és a kíséretükben levő Biszku Béla belügyminiszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kristóf István és a megyei vezetők között szí­vélyes beszélgetés folyt. Rövid tartózkodás után a jugoszláv küldöttség lovábbutazott hazá­jába. Termelőszövetkezeti nagyaktíva Vaskúton Pénteken termelőszövetkezeti nagyaktíva-gyülésre jöttek ösz- sze Vaskúton a bajai járás ter­melőszövetkezeteinek képviselői. Mintegy 250 ember gyűlt össze a kultúrbázban. Az aktíva részve­vői először megtekintették a vaskúti Kossuth Termelőszövet­kezet kiváló gazdaságát. Éppen akkor adott el a termelőszövet­kezet 28 Cornwall tenyészállatot, átlagosan 4000 forintért, mely­nek előállítási költsége, ahogy Sárosi György, a termelőszövet­kezet elnöke mondotta, 1100 fo­rint. A termelőszövetkezet 112 ezer forintot kapott a jószágo­kért. A rövid látogatás után Szabó István elvtárs, a bajai járási pártbizottság első titkára tartott beszámolót a járás termelőszö­vetkezeteinek politikai helyzeté­ről. Foglalkozott a közös gazda­ságok eddigi eredményeivel és rámutatott azokra a hibákra, amelyek gátolják a termelőszö­vetkezetek fejlődését. Ezután Pétiké János elvtárs, a járási ta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke beszélt a termelőszövetke­zetek gazdasági helyzetéről. A hozzászólásokat érdekes vita kö­vette, amelyen a termelőszövet­kezetek képviselői elmondták problémáikat, ismertették ered­ményeiket. A vitán felszólalt Erdősi József elvtárs is, az MSZMP megyei pártbizottságá­nak osztályvezetője. Rámutatott arra, hogy a jövő útja csak a nagyüzemi gazdálkodás lehet, amit nyíltan meg kell mondani. A dolgozó parasztság életszínvo­nalának emelése a termelőszö­vetkezet útján lehetséges. Csak a mezőgazdasági nagyüzem képes olcsóbban termelni. Nálunk túl­ságosan magas a mezőgazdasági termékek előállítási költsége és ha nem csökkentjük ezeket, nem leszünk versenyképesek a világ­piacon. QCítn eizL meg, a jovot a dunatetétleni Micsurin Terme­lőszövetkezet tagsága, amely 29 forintot oszt az idén egy mun­kaegységre, de olyan nagyszerű terveket valósított meg, amelyek pár év múlva bőven visszafize­tik az áldozatot. 80 hold új tele­pítésű, szépen kezelt gyümöl­csösük egy része már termőre fordult, szép jövedelmet ígér a 10 hold új szőlő is. A szövetke­zet ebben az évben 142 000 fo­rintot fordított saját beruhá­zásra. Itt lelkiismeretesen fize­tik a föld járadékot is: aranyko­ronánként 7,42 forintot adnak az annakidején földdel belépett ta­goknak s ezt az összeget jövőre emelni akarják. SZIMATH KAZMER ÍRASA | (2, oldal) $ KECSKEMÉT AZ ELLEN- f FORRADALOM NAPJAI- f BAN í (3, oldal) ; ŰJ TERMÉS (4. oldal) | A GURULÓ FORINT NYOMÁBAN MITŐL ÉDES A DINNYE? J SPORT (5. oldal) A KOMMUNISTA ÉS MUN- i KÁSPÁRTOK KÉPVISE­LŐINEK NYILATKOZATA: (K. oldal) MESÉL A BUGACI CSIKÓS l TAKARÉKOSSÁGI FÓRUM í KECSKEMÉTI SÉTÁK (7. oldal) ♦ [Jatalmas sikerrel mutatta be /l£/ ^Oő/Ji Ti’ a Katona József Színház az \J A Kecskeméti Katona József Színház együttese november 22-én este mutatta be az idei évad egyik legjelentősebb drámai produkcióját, az Othellót. A premier közönsége őszinte elismerés­sel ünnepelte a színház kitűnő együttesét, amely hosszú évek óta nem látott, kiváló előadásban mutatta be Shakespeare halhatat­lan tragédiáját. Már az első felvonás végén vastapssal hívta füg­göny elé a szereplőket, s ez az ünneplés megismétlődött mind­három felvonás végén, sőt nem egyszer nyíltszíni taps szakította meg az előadást. A bemutató közönségének egybehangzó véleménye szerint dr. Németh Antal, a darab rendezője, az erejük legjavát nyújtó főszereplők olyan színvonalú együttesben kovácsolódtak össze a legkisebb szerepeket játszó színészekkel is, amely bármilyen diámai feladat megoldására alkalmas. Sajnos a darabot nagy szereplőgárdája és nagyigényű tech­nikai követelményei miatt vidéken, tájelőadás keretében nem tudja bemutatni a színház. Éppen ezért, hogy a kitűnő produk­ciót minél többen élvezhessék megyénkben, csoportos látogatáso­kat szerveznek a. vidéki közönség részéről megnyilvánuló kíván­ságok szerint a megyeszékhelyekre, a darab megtekintésére. Bcszítfy&iís dolled, iámtól Szovjet—magyar nőtalálkozót rendezett1 a Kecskeméti Nőtanács A Cifrapalota kellemes, társal­gásra berendezett földszinti he­lyisége pénteken este megtelt asszonyokkal. A terembe lépő tfyi, falu-sí fihnUtnutató- mac$ájáca Annak ellenére, hogy 358-an járnak iskolába, — 600 kisdiák nézője volt Nemesnádudvaron a szovjet filmhét kere­tében bemutatott »Örök éjszaka titka« című filmnek. A rejtély ma­gyarázata: majdnem mindegyik tanuló két­szer is volt ez alkalom­mal moziban. Ez a tény pedig két dolgot dicsér. Az egyik: jó a film; a másik: a nádudvari pedagógu­sok magukénak vallják azt a lenini igazságot, amely a tömegnevelés­sel kapcsolatban így szól: »A művészetek közül számunkra leg­fontosabb a film.« A 11—13 éves fiúk, leányok közül többen részt vesznek a Mozi­üzemi Vállalat által hirdetett pályázaton is, s ki-ki a maga látás­módjának, stílusának megfelelően megírta, hogy miről szói, s miért tetszett neki a film. Ilyesmik olvashatók a pályaművekben: »Itt bekerültek a sugárzási zónába... Nyikoláj Ivánovics megmene­kült és ezt a hősiesség, a kitartás és összefo­gás révén érte el.« Egy hetedikes fiú írta ezt, — kérdezem az idősebb olvasót: a mi gyerek­korunkban elképzel­hető volt-e, hogy 12 éves falusi kisfiú »su­gárzási zónáról«, s er­kölcsi kategóriákról — mint hősiesség, kitartás — írjon, beszéljen? Ugye, nem. Egy hatodikos fiú ezt írja; »Ez a film azért tetszett nekem, mert különböző formájú ha­lakat lehetett látni. És még azért, mert igen szép tudományos film volt.« — Milyen csodálatos a tudomány és milyen nemes célokat érnek el az ^mberek! — kiált fel szinte mondatainak a betűi közül egy hete­dikes leányka. A másik, szintén he­tedikes, akárha forga­tókönyvet írna, így rögzíti a látottakat: »A Csendes-óceánt mutat­ja a kép: csend van, mereven áll a Groznij- sziget az óceán köze­pén.« Egy nyolcadikos fiú ezzel foglalja össze a film lényegét: »... az ember megmutatja, hogy életét le képes feláldozni a tudomá­nyért, s láthattuk, hogy az ember hogyan győ­zedelmeskedett a ter­mészet felett.« Ök ezt látták, így látták. Az egészből pedig az látszik, hogy jó úton vezetik növendékeiket a nemesnádudvari pe­dagógusok ahhoz, hogy művelt emberekké nő­jenek fel. S most képzeljük el, hogy 15—20 év múlva ezek a fiúk-lányok ké­pezik majd a falu fel­nőtt lakosságának zö­mét, derékhadát. Igen, belőlük lesz majd a szocialista falu dolgozó népe. (tarján) nők mosolygós arccal hol ma■* gyár, hol orosz szóval köszöntői-» ték egymást. Társalgás azonban csak itt-ott kezdődött, mert a, magyar asszonyok nagyrésze nem, tudott oroszul, a szovjet nőkpe* dig a magyar nyelvtudással vol* tak bajban. így hát mást nem tehettek, minthogy kedvesen mo* solyogtalc egymásra. A hangú* latot közvetlenebbé tette a Ze* nei Általános Iskola kis énekka* ra, amint néhány szovjet nép» dalt adott elő. Ezután magyar, és szovjet dalok, szavalatok vál-r fogatták egymást. Minden műsor* szamot viharos tapssal jutalmaz* tak. Lassan a közös nyelvet is meg* találták. A szovjet asszonyok szeretik a magyar, a magyar nőli pedig az orosz dalokat és együtt énekelték a jól ismert dallamo* kát. Közben szendvics, süte* mény és tea került az asztalokr ra. I A zongorán felcsendültek ok csárdások, keringők. A magyar és szovjet asszonyok vidám táncba kezdtek. Dalban, tánc* ban találták meg a közös nyelvei és elhatározták, hogy még so?í tinta találkozót rendeznek. /

Next

/
Thumbnails
Contents