Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-21 / 273. szám

A nagyobb önállóság, a szakszerűbb gazdálkodás eredménye: 7945000 forint üzemi eredményjavulás a Gorái Vörös Traktor Állami Gazdaságban Amikor tavasszal erre jártam, arról beszélgettünk a Garai Vö­rös Traktor Állami Gazdaság igazgatójával, Német Imrével, hogy miképp lehetne a beüte­mezett veszteséget csökkenteni. Akkor a cikk azzal fejeződött be, hogy sokat tettek már a gazda­ság vezetői ennek érdekében, de még számos lehetőség van, ame­lyet az év folyamán ki kell használniok, mert hiszen 5 877 000 forint nem kis összeg, ennyi veszteséget ütemeztek be ugyanis a gazdaság vezetői. Ez utóbbi megállapítás, iga­zolja most az, amit Német Imre mond. — Az említett több mint öt­millió forinttal szemben 6 725 000 forint lett a nyereségünk a ne­gyedik negyedévig. Összehason­lítva a két összeget, ez 1 048 000 forint abszolút nyereséget jelent. Ez a vállalati eredményünk. A gazdaság 4 941 000 forint üzemi veszteséget ütemezett be, ezzel szemben 3 004 000 forint az üze­mi nyereségünk. A kettőt ösz- szeadva 7 945 000 forint üzemi eredményjavulásról számolha­tunk be. Ezek a számok sokat bizonyí­tanak, de nézzük meg egy kissé részletesebben: mi is van mö­göttük? Német Imre egy csomó kimutatást vesz elő. Az állattenyésztésnél kettős cél vezetett bennünket. Az, hogy csökkentsük a ráfordí­tási költségeket egyik oldalon, más részről pedig növeljük a hozamokat. Majdnem valaroeny- nyi üzemágunkban jelentős eredményeket értünk el. A mar- hahízlalásnál például egy kilo­gramm súlygyarapodás költsége­ként 29.04 forintot ütemeztünk be, ehelyett 1 kilogramm önkölt­sége 12.89 forint volt. Ehhez hozzájárult, hogy a tervezett 24 kiló helyett 31.67 kilogramm lett az egyhónapi súlygyarapodás. A sertéshízlalásnál a tervezett 13.54 forint helyett 12.71 forintba ke­rült egy kiló súlygyarapodás. Nem a terv szerinti 13.50 kilo­gramm volt havonta a súlygya­rapodás, hanem 15.79 kilogramm. Csökkentettük a tej előállítási költségét is a tervhez viszonyít­va. Jóval kevesebb az anyag- költség például a marhahízlalás- nál is. 553 forint helyett 325 fo­rint volt egy takarmányhónapra számítva. Ez esetben anyagkölt­ségeken értjük a takarmányt, az istálló felszerelését és így to­vább. Jelentősen kisebbek az ál­talános költségek is. Ezek az is­tálló karbantartásának, a takar­mányelőkészítésnek, stb. költsé­gei. Hadd soroljak fel néhány ada­tot a növénytermesztésből is. A kenyérgabonánál a terve­zett 10.35 mázsánál többet, 11.13 mázsát takarítottunk be. A ta­karmánygabonából a tervezett 10.35 mázsa helyett 13.27 mázsát arattunk holdanként. Csökken­tettük a költségeket a gépesítés növelésével. A gabonaaratást 100 százalékig géppel végeztük, a napraforgó betakarításának 60 százalékát kombájn végezte, a kendert teljesen a gép aratta. Kipróbáltunk egy cukorrépabeta- karítógépet is. A terület 25 szá­zalékán ezzel takarítottuk be a termést. Ez a gép aránylag olcsó és jól bevá't. jövőre többet sze­retnénk belőle. Többlettermést értünk el az aprómagvakból is, amely a gazdaságnak körülbelül egy mil­lió forintot jelentett. íme, röviden összefoglalva néhány eredmény. A lehetősé­gek azonban még nem merül­tek ki és a jövő évi tervek már arra engednek következtetni, hogy következő esztendőben még kisebb ráfordítással, még nagyobb hozamokat szeretnének elérni a Garai Állami Gazdaság:: dolgozói. Német Imre tájékoz­tatója szerint jövőre 865 holdat zöldtrágyáznak a cérnaháti. valamint a bácsbor- sódi üzemegységükben, 500 hol­don somkórót, 365 holdon nap­raforgót szántanak a talajba Jövőre tovább növelik a vető­magtermelés minőségét. Az idén 791 000 forint volt a vetőmagok után kapott minőségi felár, jö­vőre ezt 1 500 000 forintra sze­retné növelni azzal, hogy minősé­gileg még jobb vetőmagokat ál­lítanak elő. Ennek természetesen sok feltétele van. A fokozottabb talajerőutánpótlésokon kívül ki­alakították a vetésforgókat, A gépesítés növelésére is törekednek. Amennyiben le­het, megoldják a cukorrépa és a burgonya komplex gépesítését a vetéstől — a betakarításig. Nagyarányú tervek vannak az állattenyésztés színvonalának nö­velésére is. A vetésforgók kiala­kítása lehetővé tette, hogy a természetes tartást jobban meg­valósítsák'. Ezért a szarvasmarha farmok mellett baldacimos legelő­ket, a sertétenyésztő farmok mel­lett lucernásokat és csicsókatú- ratokat létesítettek. Tervezik a tbc-mentes szarvas­marhaállomány létrehozását is. Már el is különítették a gazda­ság egyik üzemegységében eg$ 270 darabból álló tbc-től men­tes állományt. 1960-ra a gazda­ságnak fertőzésmentes szarvas­marhaállománya lesz. A tervek s az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a nagyobb önállóság és az ennek nyomón fakadó újabb lehetőségek, a szakszerű gazdálkodós milliókat jövedelmez a népgazdaságnak. t—6-r­Nem kell sséarenkexniiik versenytársaik előtt Gazdaságosan termel a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat Előadódik, hogy az újságíró az egyik üzemben sűrűbben, a másikban ritkábban jelenik meg. Az utóbbi esetben gyakor­ta éri ilyen üdvözlő szó: — Sok minden történt, amióta nem vol­tál nálunk. Hasonló módon fogadtak a napokban a Kecskeméti Épület- lakatosipari Vállalatnál. Öröm­mel és büszkén »dicsekedtek« a vállalat eredményeivel, a mun­kával, amely a jólét megterem­tője. Nos, milyen is az a tükör, amely megmutatja, illetve be­pillantást enged a vállalat éle­tébe? Elöljáróban még csali any- nyit, hogy a gyár dolgozóinak bem kell szégyenkezniük ver­senytársaik — a Kecskeméti Gépgyár és a Budapesti Fém­munkás kollektívája előtt. Elvé­gezték azt a feladatot, amit reájuk ^bíztak. Ezt bizonyítja elsősorban, hogy nőtt az egy napra eső termelés. Erről a témáról régebben pa­rázs Vita folyt itt. Tükrözi-e a munkaidőkihasználást az egy fő­re eső termelékenység, vagy nem? Egyesek igennel, mások nemmel válaszoltak. Az utób­biak így érveltek: Nem tükröz­heti az egy főre eső termelés a való helyzetet, mert e forgalom­ba tartozik a beteglétszám, a Bzabadságolás, a fizetetlen mun­kanap is. Ha ez így van, — ez pedig így van, — akkor nem tükrözi hűen a termelést. Ne­künk azt kell vizsgálni, hogy akik bent dolgoznak, azok hogy töltik el munkaidejüket. Ezt pe­dig csak úgy tudjuk meg. ha az egy napra eső termelést vizs­gáljuk. Az érvek hatottak. Ma már a gazdaságos termelés vizsgála­tánál az egy főre, egy napra eső termelést veszik alapul. Ennek tükrében láthatjuk, hogy itt a harmadik negyedévben 40, ok­tóberben pedig 74 fillérrel volt magasabb az egy napra, egy fő­re eső termelés, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Csökkent az önköltség is A tükröt itt a mérlegbeszá­moló szolgáltatja. Ebben pedig ez áll: októberben a gyártmá­nyok engedélyezett önköltsége a termelési érték 95,2 százalékára szólt. A termelési érték nem 93, hanem 90,3 százalékára csök­kentették az önköltséget. A csökkenés abból adódik, hogy; jól gazdálkodtak az anyaggal és a gyártmányokhoz ' jelentős mennyiségű hulladékanyagot használtak fel. Éppen ezért az anyagköltség 1,5 százalékkal ke­vesebb, mint az előirányzat.; Csökkent az üzem közterhe is| 0,4 százalékkal, de jól gazdái-: kodtak az igazgatási költséggel; is, ahol fél százalékos megta­karítást értek cl. Bár kötbért fi­zettek, de csals keveset. Megkell említeni még azt, hogy a majd­nem százféle' gyártmány kéthar­mad része, ha nem is mind­egyike, nyereséges, sőt, amint; Hallottuk, többletnyereséget is hoz. Az előbb említett számok mö­gött sok fáradtság, tengernyi nunka, nagy szorgalom, odaadás húzódik meg. Egyébként nem /olt hiábavaló a fáradozás. A forgalmas munka szép gyümöl­csöt érlelt: több tízezer forint zán a takarékban, amelyből tzok részesednek a jövő év ele­jén, akik jól dolgoztak. Ki meny­nyit kap, mivel lepi meg a csa­ládját, azt még nem tudjuk. De egyet tapasztaltunk: a vezetők, dolgozók azon fáradoznak, hogy minél több legyen. Éppen ezért határozták el, hogy az év végéig terven felül 158 OCX) forint értékben gyártanak több árut. Mikor ezt meghallottam, arra gondoltam, hogy talán ugratni akarják párosversenytársaikat a gyár dolgozói. De ahogy elgon­dolkodtam, rájöttem, hogy nem ezzel a céllal tették. Azért mond­ták, mert ez közügy, s talán hal­latára étvágyat kap majd többi üzemünk is a terv gazdaságos túlteljesítésére. Venesz Károly A párna, vagy a jóakarat hiányzik ? A minap ismét panaszt hal­lottunk a Klapka utca lakói­tól az ottani kenyérgyár zaja miatt. Mi már erről említést tettünk a lapban, ígéretet is kaptunk a Sütőipari Vállalat vezetőitől, hogy intézkedése­ket tesznek a hajnali csinad- ratta ügyében. A helyzet azonban nem vál­tozott. A reggeli kalapálások zaja ritkult ugyan, de a kia­bálás, meg az égtelen dobogás nem szűnt. Többen laknak a környező házakban olyanok, akik munkájuk, beosztásuk miatt este későig dolgoznak, későn fekszenek le, a zaj azon­ban már a kora hajnali órák­ban felveri őket. Kedvenc szatirikus lapunk, a Ludas Matyi legutóbbi szá­mában egy ötletes rajz jelent meg Csendes éj címmel. A rajz azt ábrázolja, hogy a tej­bolt elé párnákat raktak a környék lakói, mellékelve azt a kérelmet, hogy szíveskedje­nek a kannákat azokra do­bálni. Talán a Klapka utcai Ke­nyérgyárnál Is a párna, de in­kább a jóakarat hiányzik, pe­dig itt nem is tejeskannákat, hanem kenyereket dobálnak. Ha már a dobálásról van szó, hozzá kell tenni mind­ezekhez még egy dolgot, mely jogosan felháborítja a lakókat és az arra járókat. Sokszor a kocsi, vagy az autó alá is ke­rül a kenyérből az út porába, sarába. Az ilyen kenyereket aztán egykedvűen dobják a többi közé. Magam is meggyő­ződtem többször arról, hogy a sáros csizmával, vagy a cipő­vel rúgja arrább, vagy »iga­zítja meg« a kenyeret a ra­kodómunkás. Itt az ideje, hogy a Sütő­ipari Vállalat vezetői jobban ellenőrizzék a Kenyérgyárat. Több eréllyel és jóakarattal meg lehot akadályozni azt, hogy a környező házak lakói idegbajt kapjanak és cl lehet érni, hogy a szükséges és ölő- írt tisztasági rendszabályok.',t is betartsák. K. fu Sgy. kitüntetett pék S omogyi József elvtárs, a Sütő­ipari Vállalat műszaki vezetője és párttitkára. Szükehajú, mosolygó­arcú ember, aki becsü­letesen, odaadóan végzi munkáját. Amikor legjavában dühöngött az ellenfor­radalom, akkor is helyt­állt és a nehézségek el­lenére az üzem becsü­letes dolgozóival közö­sen biztosították a vá­ros kenyérellátását. E rre az időre így emlékezik visz­sza: — A mi szakmánk olyan, hogy éjjel is kell dolgoznunk. A zavarta­lan kenyérellátás érde­kében a szovjet elvtár­saktól megkaptunk minden segítségek A kijárási tilalom ideje alatt gépkocsival szál­lítottuk be dolgozóin­kat az üzembe, így min­den fennakadás nélkül folyhatott a termelő- munka. Nehéz időket éltünk, sokat ideges­kedtünk, de mindennap friss kenyér került a dolgozók asztalára. Somogyi elvtárs a felszabadulás előtt pék­segéd volt. 1940-től 1943-ig Budapesten dol­gozott. 1940-ben részt- vett a vasárnapi mun­kaszünetért folytatott sztrájkban, mint sztrájkőr. 1944-ben be­vonult katonának és munkaszolgálatra vit­ték. Onnét megszökött és fiazament szülőváro­sába. Szarvasra. 1945 augusztusa óta párttag. 1949-ben elvé­gezte az ÁVH őrspa­rancsnoki tanfolyamát. Először szakaszvezetői, majd alhadnagyi rend­fokozatot ért el. 1953-ban, kérésére leszerelt, s azóta a Sü­tőipari Vállalat műsza­ki vezetője. A munkásőrség tag­ja, az Esti Egyetem hallgatója. Minden vá­gya, hogy tanulhasson. Jó munkájáért no­vember 7-én kapta meg az Élelmiszeripar ki­A ztán saját váló dolgozója című ki­tüntetést és az ezzel járó ezer forint pénzju­talmat. S zerényen meg­jegyzi: — A pénzt tartalé­koljuk, mert rövidesen fiam születik. Fiút vá­rok. mert már van egy kislányom, így lesz egész a mi kis csalá­dunk. No, de ha leá­nyom lenne, azt is ép­pen úgy szeretném: Csak hát.:: Tudod, hogy van ezzel az em­ber. ; : Somogyi elvtáns éle­tében így fonódik ösz- sze a munka, a család és a jövőbe vetett hit törhetetlen gondolata, Bieliczky Sándor Gerincességet, bátor kiállást te, hogy foglalkozni kell a2 olyan dolgozó parasztokkal is, akik ma még nem minden kérdésben ér­tenek egyet politikánkkal. Ezek­kel az emberekkel sokat vitat­koznak, beszélgetnek, hogy mi­nél több kérdésben egyet értse­nek velük. ILYEN KIÁLLÁST várunk minden kommunistától, azoktól is, akik ma még mereven elzár­kóznak a párton kívüliekkel való foglalkozástól, akik a párt poli­tikáját a párton belül óhajtják csak megvalósítani. Néhány helyen a pártvezetés­nek az a gyengesége, hogy a régi érdemekre való tekintettek nem mernek kellőképpen fellépni a hibákat elkövetőkkel szembeni s nem merik megmondani, hogy azoknak, kik a párt politikáját gátolják, akár tetszik, akár nem, félre kell állniok. Ugyanez vonatkozik gazdasági és más vezetőkre is, akik nem merik megmondani a hozzájuk beosztott emberek hibáit, hiá­nyosságait, s így sok olyan em­bert hagyunk a rossz úton, aki­ket ha idejében figyelmeztetünk, megbírálunk, vagy megbünte­tünk, jó vezetőkké válhatnának. FELTÉTLENÜL szükséges, hogy újra és újra visszatérjünk az országos pártaktíva által meg­szabott feladatokhoz és pártszer­vezeteink azon munkálkodjanak, hogy bátor kiállású, gerinces ve­zetőket neveljenek, kik meg me­rik mondani mindenről a véle­ményüket. Olyan vezetőkre van szükség, akik nem csak akkor tapsolnak, mikor már körülöttük mindenki tapsol, hanem akinek van bátorsága, önálló véleménye. Tóth János, a félegyházi járási párt­bizottság munkatársa Az ORSZÁGOS pártaktíva el­telte óta nagyon sok szó esik ar­ról, hogy felelős emberek, kom­munisták, mind azok, akiknek a népi demokráciánk kedves, merjenek kiállni a proletárdik­tatúra mellett, s ne csak egymás közt, hanem ellenséges megnyil­vánulás esetén a nyilvánosság előtt is. Felelős vezetők ne csak a nép­szerű dolgokat hangoztassák, hanem merjék feltárni a nehéz­ségeket is. Viszont merjük meg­mondani, felelős beosztású em­bereknek is, hogy hol követnek el hibát, mit kell tenni ahhoz, hogy a hibákat ki tudja küszö­bölni munkájából. Központi Bizottságunk helyes politikai irányvonala minden kommunistától politikai bátor­ságot, kemény kiállást követel e politika megvalósításáért. Nem jó példa az, amit a kis- kunmajsai taggyűlés tapasztala­ta mutatott. Fontos kérdésben ti­zenegy elvtárs nem foglalt ál­lást, nem nyilvánított véleményt. ELÉGGÉ ELURALKODOTT, hogy szemtől szembe való bírá­lat csak dicséretből áll, és kizá­rólag annak az elvtársnak a hi­báját, mulasztását bírálják, aki akkor nincs jelen. Az ilyen bí­rálatból hiányzik a gerincesség, a kommunista bátorság, az ilyen bírálat nem segíti a munkákat. A kommunistáktól bátor, ha­tározott kiállást várunk. Igaz, pártunk tagjainak nagy többsége az elmúlt év viharában a prole­tárdiktatúra védelmében és erő­sítésében megállta a helyét. Mégis a mindennapi élet folya­mán felvetődő problémákkal szemben gyengeséget, a bátor vélemény nyilvánítástól való visszahúzódást tapasztaltunk. PÄLMONOSTORA községben a párt jónéhány tagja fellsmei

Next

/
Thumbnails
Contents