Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-18 / 244. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! / MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BA'CS-KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM Ara 50 fillér 1957. OKTOBER 18. PÉNTEK Kinek a rovására? A tolvajok köztünk járnak, s úgy lépnek fel, mint a becsüle­tesség mintaképei. Pedig csak zsákmányra lesnek, ellopják azt, amiért mások verejtékeznek. — Közülük nem egy hajlandó azt is mondani: azért lopok, mert jobban akarok élni. Kinek a rovására? Kinek a rovására élt jobban Nagy Fe­renc, büntetett előéletű érték­könyvelő a Bács megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál? Százötvenezer forintot sikkasz­tott. És kiét vette cl az a gép­kocsielőadó, aki nem tud három­ezer liter benzinnel elszámolni? A munkásét, a parasztét, az ér­telmiségi dolgozóét: az országét. Miért tudták ezt megtenni? Csak azért, mert közvetlen ellenőrző­jük, a főkönyvelő is „kölcsön­vette" a nép vagyonát. l)r. Hol- lai Bélának, úgy látszik, kevés volt a 2600 forintos havi fizetés... Nemrég adtunk hirt olvasó­inknak Némedi Sándornak, a Széchenyi téri Tejcsárda vezető­jének 37 000 forintos sikkasztá­sáról. A napokban fejeződött be Szabó Gábor, a Körösi utcai „talponálló" csaposának és tár­sainak bírósági ügye. Nem ne­kik mondjuk, és azoknak, akik­nek lelkére nehezedik a régi farkas-erkölcs, — rossz utat jár az, aki a köz, vagy a dolgozók vagyonát lopja azért, hogy egyéni „boldogulását’* szolgálja. Kalapács, véső, fúró, cukor, vagy bors, tégla, vagy mész, ha az a gyárban van, az a népé és azt csak a gyárban szabad fel­használni. Ezt már sokszor el­mondtuk, de nem elégszer. Ha elfogadnánk azt a hamis állás­pontot, hogy ebből más is vihet ellenszolgáltatás nélkül, cinkos-, ságot vállalnánk a tolvajokkal és‘< a kapitalizmusnak szennyesé örökségével, — az ingyenélök-£ kel. Ezek szívják a nép vérét.' 'Tehetik, mert sok helyen a ha­nyagság, a közöny — csoport- és művezetők, műszaki vezetők ré­széről — szinte biztat a tolvaj- lásra. Ne mondja senki azt, hogy a Kecskeméti Konzervgyárban csak az a néhány lakatos tu dott a disznópörkölők, a kések „fusizásáról", az eldugott zsá­kokról, és egyebekről. — Kis éték — mondhatják egyesek —, kár ennyire felfújni. — Ez ha­mis álláspont, mert lefegyverez, gátat enged a tolva,jlásnak. Régi gyakorlat már ez: kicsi után jön a nagyobb, s a lejtőn nincs meg­állás. Bűn hallgatni ezekről. A rövidesen bevezetésre ke­rülő népi ellenőrzés, reméljük, hisszük, hogy sokat változtat majd ezen az áldatlan állapoton. A nép ezer szeme hamarabb fel­ismeri majd a tolvajt. De addig is, a becsületes dolgozók tíz-, százezrei nevében kívánjuk, hogy a tolvajok elnyerjék a leg­szigorúbb büntetést, s vegyék el tőlük azokat a javakat, amelye­ket a becstelenül szerzett pénz­ből szereztek. Ezt követelik azok, akik szeretik népi demok­ratikus rendünket, óvják a tár­sadalom tulajdonát és erkölcsi alapjait, mert tudják: az a mi­enk, s bennünket szolgál. Ki legyen e küzdelem zászló­vivője? Minden becsületes em­ber. Kommunisták, szakszerve­zeti aktívák és pártonkívüliek egyaránt. Közös erővel, éberség­gel lerázhatjuk nyakunkról az élősködő piócákat, a köztulajdon déesmpóiti Egy és e^y szélesvásznú harmadik kecskeméti megnyitása □□□□□□□□□□□□□□□□□ November 7-re, a Szovjet Film Ünnepi Hetére készülnek a mozik Az idén november 7-től no­vember 13-ig terjedő héten ren­dezik meg a Szovjet Film Ünne­pét. Az ünnepség jelentőségét növeli, hogy egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójával, másrészt az idén tizedszer rendezik meg ha­zánkban a Szovjet Film Ünne­pét. Az ünnepi hét nagy ese­ménye lesz Kecskeméten, hogy ekkor nyílik meg az ország első vidéki szélesvásznú mozija az Árpád Moziban, valamint ekkor nyitja meg kapuit első ízben a látogatók előtt a város harma­dik filmszínháza is, a Piarista Gimnáziumban. A Szovjet Film Ünnepét szá­mos új film bemutatása teszi emlékezetessé. Ekkor forgatják először megyénkben a Don Qui­jote, A negyvenegyedik. Az anya az Egymásra találtak, a Gyil­kosság a Dante utcában, a Tu­rista szerelem, A szív újra dobog és a Halhatatlan garnizon című új szovjet filmeket. E filmeken kívül bemutatják az elmúlt évek legsikeresebb szovjet filmalko­tásait is. A megye mozijai között ver­seny indult az ünnepi hét tiszte­letére. Valamennyi filmszínház­ban ünnepi díszelőadás kereté­ben nyitják meg a Szovjet Film Ünnepét. Az előkészületek már megyeszerte megindultak, a mo­zik munkáját az idén jobban tá­mogatják a színes filmismerte­tők, új vitrinek és transzparen­sek, piakátok, röplapok. T a ii á estag jelölte h Monori F. Dezső fémöntő, a Szabó Lajos, az MSZMP kalo- Borsodi György munkás, az megyei tanács igazgatási osztá- esai járási titkára. A 22-es ka- MSZMP megyei bizottságának lyának vezetője. A 11-es megyei locsai járási választókerületben, osztályvezetője. A 27-es megyei választókerületben, Kerekegyhá- Miskén jelölték járási tanács- választókerületben, Tasson és zán jelölték megyei tanácstag- tagnak, Kunadacson jelölték megyei nak. tanácstagnak. A Hazafias Népfront jelöltje Almásí László termelőszövetkezeti brígádvezető A barna báránybőr- kucsma alól kemény arcvonások közé ágya­zott, okos kék szemek tekintgetnek a világba. Ha igaz, hogy a szem a lélek tükre, akkor ez a szempár már első lá­tásra elárulja, hogy gazdája sokat megélt, keményfáj ú, szorgal­mas és nagyon értel­mes parasztember. Ér­telmesnek kell lennie, mert hat esztendővel ezelőtt alapító tagja volt a városföldi Sza­badságharcos Termelő- szövetkezetnek, meg­értette, hogy a kisbér- lősködés sanj^arú, bi­zonytalan világából a szövetkezés a legjobb kivezető ösvény. Szor­galmát, tudását meg az bizonyonyítja. hogy 760 hold közös föld dolgát irányítja, mint növénytermesztési bri­gádvezető. Hozzáérté­sét és a 63 dolgos tag igyekezetét a szépen munkált, jól fizető táblák beszédesen iga­zolják. Elégedetten is cseng a brigádvezető hangja, ha az idei eredmé­nyekről beszél. — Ilyen röndjin még sóik mem folyt <4 gaz­dálkodás! — mondja. — A kukorica leszed­ve, a cukorrépának is az utolja járja, 30 hold szeptember elején el­vetett rozs már bokro- zik, 70 holdon az utol­só kört járja az árpa­vetőmaggal a gép. A terméseredmények megmutatják, hogy jó módszer volt a terü­letnek tagokra való szétosztása: egymást jó példával serkentve dolgozott a nép. idő­ben megkapott minden munkát a vetemény. Egy-egy holdról 50—60 zsák, másképpen 25 mázsa kukoricát hor­dozott be a saját Ze- tor és a teherautó, a 10 hold cukorrépáról is számolnak vagy 1200 mázsát, pedig abból sokat el vámolt május­ban a víz. Számítgat- ják is erősen a tagok, hogy a munkaegység­részesedésen felül — mennyi mindenből jut majd prémium, hiszen a termés mindenből átugrotta a terveket. Vonzza is ez a szor­galmas, kis közösség a ' környékbelieket. De a növekedésnek, az új tagok felvételének igen-igen nagy. akadá­lya, hogy nincs lakás. Százesztendős, szét­szórt tanyákon lakik a tagság, sokhelyütt há­rom—négy család is összezsúfolva. — Mostanában sok­szor beszélgetünk róla — mondja Almásí László —, hogy tanya­központot kellene csi­nálni. Jól áll a tagság, egy év alatt saját erő­ből megépülne itt 25— 30 ház, csak legalább könnyebben hozzájut­hatnánk a tetőfedő­anyaghoz. Egycsapásra megnövekednénk, több taggal forcírozhatnánk a nagyobb belterjessé­get. Az állami gazda­ságból is sokan jönné­nek hozzánk, de most még minden elakad a lakáshiányon..: — Ha tanácstag lesz Laci bácsi, azt is kijár­hatná, hogy autóbusz- járatot kapjunk — szól bele a beszélgetésbe egy, a cukorrépasze­désből idevágódolt me­nyecske. — Igen — bólint Al- mási László — az is nagyon kellene. A fia­talság, no meg mi. idő­sebbek is, szívesen be­járnánk a városba es­ténként mozit ezíöhá­zat nézni, egy-két po­hár sört meginni, tájé­kozódni a világ folyá­sáról. Dehát a hét ki­lométer gyalog messze van, a bicikli csak jó időben jó s vonat sem közlekedik alkalmatos időben. De lehetne egy olyan autóbuszjárat, amelyik naponta két­szer—háromszor for­dulva eljárna Város­földig. Utasa lenne, hiszen ezen a szaka­szon van rajtunk kívül a Dózsa és a Kossuth termelőszövetkezet és az Állami gazdaság is... A hallottak, látottak után felesleges lenne megkérdezni: miért ép­pen Almásí Lászlót je­lölte tanácstagnak a 111-es választókerület lakossága, benne a 68 termelőszövetkezeti csa­lád. Mert szeretik, be­csülik. Jó munkája ré­vén tekintélye van, embersége, társai gond­jaival való törődése pe­dig bizalmat kamatoz. Ilyen ember, ilyen lel­kiismeretes szószóló kerül majd személyé­ben a tanácstagi tiszt­ség^ (tidaözöljük K Levelezői ttkd Ma megbeszélésre jöttek ösz- sze azok a munkások, parasztok, értelmiségiek, tisztviselők, kis­emberek, nyugdíjasok, diákok, akik lapunk állandó levelezői. Ebből az alkalomból üdvözöljük ’ a konferencia részvevőit, és azo- kát is, akik más elfoglaltságuk miatt nem vehetnek részt kö­zös munkánk megbeszélésén. A kommunista sajtó külső, társadalmi munkatársai, a leve­lezők felmérhetetlen kihatású, hasznos köztevékenységet fejte­nek ki. Leveleik nem csupán ki­egészítik, hanem szerves részét képezik a pártsajtó napi mun­kájának. A pártsajtó, mini is­meretes, azt a feladatot vállalta magára, hogy megismerteti ve­lük az ország, nemzetközi élet legújabb eseményeit, tolmácsolja számukra, hogy mi erről a part véleménye, s arra törekszik, hogy az imformálás mellett ta­nítsa is, szocialista szellemben nevelje is olvasóit. Ezen túlme­nően, amint ezt Lenin elvtárs kifejtette, a pártpropagandista és az agitátor szerepe mellett fon­tos szervezői funkció is hárul a kommunista sajtóra: a szocialis­ta építés, a termelői munka elő- revitelében nélkülözhetetlen szervezői munkássága. Mindezeket a sokrétű és bo­nyolult feladatokat csak úgy lát­hatja el jól és mindig jobban la ­punk is, ha mind több területre terjed ki figyelme, ha a társa­dalom széles köreihez szól. Ezt pedig csak úgy tudja megolda­ni, ha mindinkább növeli mun­katársainak számát életünk min­den területéről, ha a szerkesz­tőségben dolgozó kisszámú új­ságíró munkáját egyre inkább kiegészíti és kiszélesiti a levele­zők hálózata. Számtalan esetet lehetne fel­sorolni csak lapunk gyakorlatá­ból is arra vonatkozólag, hogy mennyi hasznos szolgálatot tet­tek a köznek, pártunknak és né­pi demokratikus rendünknek már eddig is a szerkesztőséghez küldött levelek. Nem egy jó ! munkamódszer vált ismertté, 1 nem egy visszaélést lepleztek 1 le, nem egy, de száz és száz olyan problémát oldottak meg a lapunkhoz beküldött levelek nyomán megyénkben is. amely különben máig is gondot okoz­na talán, örvendetes dolog, hogy a pártszervezetek, tanácsok és a gazdasági szervek vezetői is mindinkább felismerik, hogy a 'levélíró az ő munkájukat segitU 'annak megjavítására törekszik még akkor is, ha nem csupán az eredményekről, hanem a hibák­ról is tájékoztatja az újságot. — Éppen ezért mind ritkábban hal­lunk olyan esetről, hogy a bí­ráló levél íróját megpróbálnák elhallgattatni, ami megengedhe­tetlen, társadalomellenes csele­kedet népi demokratikus ren­dünkben. A levelezők önként, társadalmi ^tevékenységük hasznosságának ?tudatában, minden ellenszolgál­gatás nélkül látják el a lap tá­jékoztatását. S ma, amikor az sellenforradalom után első ízben /ismét összejönnek közös munká­ljuk megbeszélésére, szívből üd­vözöljük őket, a munkások, dol- Igozók hangjának közvetítőit, a ^közvélemény aktív formálóit. ^Televíziós készüléket szerelnek a solti kultúrházba Nagy érdeklődésnek örven­denek a Soltiak körében a tele­víziós adások. A község fiatal­jai, de öregjei is egyaránt ellá­togatnak a gépállomásra, vagy <a pártszervezet helyiségébe, (hogy egy-egy szép előadást (megláthassanak. Ezért a tanács Vezetői elhatározták, hogy még Sebben az évben a kultúrházban <is felszerelnek egy televíziós ké­jszülőket, hogy a növekvő igé­nyeket kielégíthessék;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents