Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-02 / 230. szám

w&í) i a Y

Világ proletárjait egyesüljetek 1 |

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS-KISKUN MEGYEI LAPJA

II. ÉVFOLYAM, 230. SZÁM

Ára 50 fillér

1957. OKTÖBER 2. SZERDA

Gondatlanság

miatt megyénkben az utóbbi hónapokban egyre többször röppent fel a vörös kakas. Súlyos karokat jelentő számok bizonyítják, mennyivel lettek gondatlanabbak az emberek és mulasztották el a tíízrendészeti szabályok betartását. Míg április, május, június hónapban 62 tűzeset történt, amelyből 160 000 forint kár származott, addig július, augusztus, szeptember hónapokban 81 tűzesetet írhatunk a harmadik negyedév számlájára, s a belőle eredő kár 244 000 forintot tett ki.

Ha a tűzesetek okát vizsgál- gatjuk, gondatlanság, gondatlanság, harmadszor és nyolc- vanegyedszer is gondatlansag, amivel találkozunk. Szeptember 26-án például az orgoványi körzeti földinuvesszövctkezet jakab- szallási szeszfőzdéje égett le. A tűz oka: a tűzrendészet! szabályok elhanyagolása. Az történt ugyanis, hogy a több mint öt éve nem működő szeszfőzdét újra üzembehelyezték. Előtte azonban elmulasztották ellenőriztetni a tűzbiztonságot a tűzoltókkal. A szeszfőzde két kéménye rossz állapotban volt. A téglák között már nagyok vol- ,ak a hézagok, s begyújtáskor a hézagokból kicsapó lángok meggyújtották az épület nádtetejét.

Sok tüzet okoz a hanyagul eldobott, parázsló cigarettavég is. A Kecskeméti Gépállomás autója a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat 88 500 Ft értékű árujával robogott a du- naföldvári betonúton. A vezetőfülke ablakából kihajítottak egy égő cigarettacsikket, amelyet a szél a kocsi hátsó részében levő gyúlékony anyagra hordott. Tűz keletkezett, s bár azonnal oltani kezdték, mégis 27 000 forint értékű rádió, kerékpár, porszívógép és ponyva égett el.

Ma már mindenki tudja, hogy nagy veszélyt jelent, ha a kisgyermek kezébe gyufa kerül. A kicsik szinte szenvedélyes gyönyörrel gyújtogatnak el néha egész doboz gyufákat. Ennek ellenére mégis sűrűn előfordul, hogy egyes szülők gondatlanul olyan helyen hagyják a gyufát, ahol a gyermek könnyen hozzáfér. Ez történt Lajosmizsén is az elmúlt napokban. Kalivoda István, a legeltetési bizottság gulyása — aki a bizottság tanyájában lakott — elment otthonról. ötéves István nevű fiacskájának kezébe került a gyufa, amivel aztán a szalmához ment játszadozni. A szalmát felgyújtotta. A tűz átterjedt a tanyaépület nádtetejére is. A Saljai Tsz közelben szüretelő tagjai vették észre, hogy cg a ház és azonnal hozzákezdtek az épületben levő értékek megmentéséhez. Ez óvta meg a családot egy nagyobb tragédiától. Az egyik tsz-tag ugyanis rátalált az égő épületben a gulyás hároméves alvó kisfiacskájára és kimentette onnan.

A gondatlanságból keletkező tűz sok esetben cgy-cgy ember egész élete munkájának gyümölcsét emészti el és a népgazdaságnak is súlyos okoz.

A tüzesetek nagy száma legyen figyelmeztető megyénk minden lakosa számara. s a tűzrendészet! szabályok szigorú betartásával őrködjünk a saiát és egész népünk vagyona felett.

Az állami pincék {elkészülve várják a termest — Elégedettek a gazdák a must- és borárakkai — Érdemes taltén iéni szüretelni

$siiveti körséta a megyében

; ANKÉT A TALAJJAVÍTÁS | PROBLÉMÁIRÓL

l <2. oldali

I KIVÁLÓ CÍMET KAPOTT

* A TISZAKÉCSKEI FÜLDí MÜVESSZÜVETKEZET

♦

I

Az Alföldi Állami Pince- gazdaság kocsiján szüreti körsétára indultunk a megyében.

Szabadszálláson több kocsi várakozott átvételre. 16— 18, sőt 20 fokos mustokat mér a fokoló, pedig a nagy szüret még csak ezután indul meg. A határ mintegy 3000 hold szőlejének 10 százaléka ezerjó és rizling, ebből palackozott fehérbor készül. Jól jár az a gazda, aki egyöntetű fajtára törekszik s külön szüretel. A 11,5 fokos kétszer fejtett fehér, vörös borért 56 fillér alapárat kap a termelő. Ha külön szüreteli, vagy a kadarkát, héjon erjeszti, akkor minőségi felárat, az erősebb borért pedig minőségi jutalmat fizetnek s mindehhez járul még szerződés esetén a 10 százalékos szerződéses felár. Vagyis egy 12 fokos fehér, vagy vörös borért, amelynek az alapára 7,20 forint — összesen 9,10 forintot kap a szőlősgazda.

A szabadszállási pincészet jelenleg 9000 hektoliteres kapacitású, de most bővítik egy újabb 5000 hl befogadóképességű, két utcás pincével.

Izsákon még gyér a forgalom, az előszüret során mintegy 2000 hl mustot szállítottak eddig a gazdák. Kétezer szőlősgazda borát veszi át ez a 20 000 hl-es kapacitású pince s 8500 hl mustra és borra kötött szerződést a termelőkkel.

Páhin Tóth Ferenc gazdával beszélgettünk, aki 17,5 fokos kadarmustot szállított. Elmondja, hogy három hold szőlejéről mintegy 100 hektó bort vár, ami szép termésnek számít, különösen kadarkából, mert később Kiskörösön arról panaszkodtak, hogy a rothadás 20—25 százalékos kárt okozott ennél a fajtánál.

Kiskőrösön utánanéztünk az egyik levelezőnk panaszának,

(3. oldal)

I a csAvolyi kiállítás

lehet. Itt is és Soltvadkerten is* MARGÓJÁRA a kadarkákkal van baj, mert} nagyon rothadnak, le ked szed-í V»R( u* ni, pedig a cukrosodás még sok-! v „ic . tííki«i

helyütt gyenge. Egy soltvad-f MAS' >,1Nr A TOBM kerti termelő hozott ilyen zava-f ullhll)

ros, 15 fokos, kényszerszüretből: JÓSZERENCSÉT származó mustot. }

A rothadási károkat leszá-j mítva azonban megyeszerte jól »APRÖ« GONDOK szőlőtermés ígérkezik és minden gazda elégedetten nyilatkozik a 'oorárakról. Ez abban is megmutatkozik, hogy sokkal kevesebb szőlőt visznek piacra, akinek csak van edénye, inkább bort készít, mert az előző évektől eltérően most jóval magasabb a bor ára, mint a szőlőé.

(3. '»Wall

(4. oldal)

(4. oldal)

A KISZ ÉLETÉBŐL

<5 oldal)

LÁTOGATÁS a TISZAKÉCSKEI GYERMEK- SZÖVETKEZE I BEN

<t>. oldal)

; Az átteleltet és a méhészek legíőbb gondja

nogy rosszui merik a mustot.,,. Meggyőződtünk róla, hogy nincs > szabálytalanság: a tizedfokokatí le- és felkerekítve mérik, a gaz-} da is ellenőrizheti. A pinceve-1 zető elmondja: a vita néha ab-| bol adódik, hogy a gazdak ott-} hon nem hiteles, régi kis foko-j lókkal megmérik a mustot, az* átvételnél viszont erre a pontatlan mérésre nem lehet adni. i

Kecel és Imrehegy után a kiskunhalasi pince következett, ahol feldolgozás is folyik.

A forgalom még itt is kicsi, mert a halasi gazdák is igyekeznek

a Városi Moziban

Az ország különböző Iájáról és a megyéből mintegy 150 mé- ; hész gyülekezett össze a hétfőn ; megrendezésre került hírős napi ' országos méhésztalálkozóra. A : méhészeknek rosszul sikerült : ez az esztendő. Koltai Pál, a «■Méhészet« című lap főszerkesztője elmondta, hogy ő már 40 éve méhészkedik, de ilyen esztendőt, mint az idei, még nem ért. Éppen ezért előadásában nagy gondot szentelt az áttelel- ietés módszereinek és sokoldalúságának.

Koltai Pál tájékoztatója után Kocsis Sándor, a Méhész Szö- : vetkezet képviselője tájékoztatta a megjelenteket a további fejlődésről, kormányunk a méhészeknek nyújtott számtalan segítő intézkedéséről. Elmondta, ho'— az országban már mintegy 820 szakcsoport működik 23 000 taggal. A méhészet továbbfejlesztése érdekében mintegv két

Ä munkaegység érféke 12Ó ft\

Zárszámadás előtt a hódunai Dózsa Tsz-ben

Az őszi szél vidáman nyarga- lászik a hódunai földek felett, megborzolja a még zöldelő kukoricatáblák leveleit, belopózik a fák koronájába, játékosan megcibálja az ember hajfürtjeit, majd ahogy jött, hirtelen tovanyargal a kéklő messzeségbe...

Őszre készül a természet, őszre az emberek. Itt, a hódunai Dózsa Termelőszövetkezetben is ez a kép tárul a szemlélődő elé. Traktorok tompa pufogása veri fel a csendet, búza alá szánt. Emitt szorgos kezek markolják a villanyelet, rakják a trágyát a Zetor-vontatta kocsikra. Az embernek eszébe jut a népdal: »Béreslegény, jól megrakd a szekeret, sarjútüske böködi a tenyered. ..« — De a béressors már a múlté. Erről beszél Vigh József elnök is, amikor a szövetkezet dolgai titán érdeklődünk.

Elmondja, hogy igen kedvezően fest a zárszámadás előtti helyzet, mert sokai jobb a termés, mint várták. A munkaegység értéke körülbelül 120 forintra tehető. Ez a szám azonban onnan adódik, hogy a tavasszal még munkanapok arányában és nem munkaegységre dolgoztak, de így is nagyszerű az eredmény. Van olyan család, — mint a Beke- vagy Kistót- család, amely gabonaféleségből több. mint 85 mázsát vitt haza.

Majd az őszi munkákra terelődik a szó. Vigh elvtárs elmondja, hogy kész a napraforgócsép- lés és kenderszállítás; az őszi árpa és a takarxnáuykeverék mar

A LEGSZEBB i

ON

A Hírős Napok kiállításán egymást figyelmeztették a látogatók a Kecskeméti Konzervgyár pavilonjának megtekintésére. Valóban gyönyörű összbenyomást nyújtott a kiállításnak ez a részlege. Méltán illeti meg minden dicséret a tervező Kiss Ernő kereskedelmi osztályvezetőt.

Az ízlésesen berendezett pavilonban egymásután sorakoztak a konzervgyárak dolgozóinak készítményei, szinte étvágyat kapott az ember, ha meglátta a zöldbab konzervet, vagy a gusztusos lecsót. Nem csoda, hogy nagy volt a forgalom a pavilon körül, annál is inkább, mert a konzervgyár csinos nődolgozói kedvesen kínálgatták a különböző száraz készítményeket, amelyeket gusztusosán, átlátszó műanyag zacskókba csomagoltak. Kapható volt itt paradicsomleves, zeller krémleves, tormapor és így tovább.

A konzervgyárak egyik új cikke az úgynevezett póréhagyma volt, amelyet szárított állapotban korlátlanul megvesznek a külföldiek. Kovács Lászlóval, Kecskemét kiváló kertészével is találkoztunk a pavilonban, aki elsőnek termelt, fél holdat belőle és mindenkinek ajánlja, mert jó termést hozó, kiváló hagymafajta.

Mindent összevetve, méltán érdemelte meg ez a pavilon az első dijat*

és fél év alatt 16 millió forintos költséggel felépítik az albert- falvi mézüzemet.

A méhpempő előállításáról szólva intette a méhészeket, hogy egész nyugodtan folytassák csak tovább a méztermelést, a pempő hasznosságára vonatkozó kísérletek még nem fejeződtek be, a jelenlegi Körülmények pedig mindenképpen biztosítják a belföldi szükségletet. Nem szabad megengedni — mondotta —, hogy a pempőelő- állítás ürügye alatt leromoljon a magyar méz világhírneve.

Beke méhésztárs, a batonyai méhészszakcsoport elnöke nagy érdeklődéssel kísért hozzászólásában szót emelt a méhek permetezés elleni biztosításáért; Nagyon sok helyen még nem értették meg, hogy nemcsak a méhészeknek, a népgazdaságunknak is kárt okoznak, ha hordás idején permetezik a gyümölcsfákat. Ezért helyes lenne a biztosítás bevezetése a permetezés ellen is.

Kedves vendége is volt a méhésztalálkozónak, a jugoszláviai Szabadkai Méhészszövetség elnöke. Elmondotta, hogy náluk nem okoznak ilyen nagy gondot az átteleltetések. Ha nehézségek merülnek fel, rádión összeköttetést teremtenek a tengerparton és szigeteken élő méhészekkel, s télire oda vándoroltatják méhei- ket. Így még január, február derekán is számítanak pergetésre. Jelenleg a rozmaringról hordják a mézet a piciny méhecskék; Hegedűs méhésztárs azt is elmondotta, hogy bár náluk gombamódra nőnek a méhészszövetkezetek, s a szabadkainak is 300 tagja és egy havonta megjelenő folyóirata van — mégis még mindig kevesebb a méhállomá- nyuk, mint a háború előtt. Ép« pen ezért tolmácsolta a higo- szláv méhészek baráti tanácsát; ők nem zárkóznának el az elől, hogy a magyar méhészek a tern gerparton, vagy a szigeteken te* letessék ál méhcsaládjaikat!

I a földben van. Nagy gondot fordít a tagság a talajerő pótlására; számítás szerint 4000 mázsa trágyát hordanak ki az ősz folyamán, Szorgalmasan és örömmel dolgoznak, mert látják, hogy érdemes. A múltban cselédek voltak a herceg úr földjén, több rúgást kaptak, mint kenyeret, — most maguknak munkálkodnak, szép haszonnal..;

Bálán Miklós