Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-15 / 241. szám

yennekejcnek-ŰTTÖRÖKNEk^^S! ♦ l'ajtúsmtüzolták ' küzdelemről küzdelemre — Győzelemről♦ arminc mázsán felüli átlagter­mésre számítanak raorißabö Szép tervekről és élénk készü­lődésről adtak számot a Baja felsővárosi általános iskola út­törőcsapatának tagjai. — Mivel csapatukat a tűzoltók bájai szervezete patronálja, elhatároz­ták, hogy e szerint szakosítják a csapatot. A lányok egy csoportja az általános úttörő munkán kí­vül elsősorban bábjálszással fog­lalkozik, ' a többi lánycsoport meg a fiúk pedig, patronálójuk segítségével, pajtás-tűzoltócsapa­tot alakítanak s terveikben már rendszeres tűzoltóképzés is sze.. repel. győzelemre ! Folynak a nemzetközi négytusa bajnokságai Az izsáki Táncsics Mihály'út­törőcsapat 58 fővel vett részt a Swiat Mlodych és a Pajtás nem­zetközi négytusa-versenyén. A fiúk közül a legjobb eredményt Izsák Károly érte el 293 ponttal. Utána következik Vanesusz Ist­ván 274, Ilka László 279, Kövesdi Géza 265 és Kormos Géza 261 ponttal. A lányok is szép eredményt értek el. Közöttük legjobb Kelló OOOOOöOOöOCKKHaXHKHKKtOOOOOOO Pajtás, pajtás, őrsvezető pajtás... Erzsébet 192 ponttal, a második* Turcsányi Erzsébet 181, harm a-J dik Szegedi Zsuzsa 169, negye­dik Suki Mária 169, ötödik Gyallai Katalin 159 ponttal. A lakiteleki Hunyadi János úttörőcsapat 46 fővel vett részt Swiat nemzetközi négytusa-ver- senj*én. A legjobb eredményt el­ért öt fiú pontszáma a követke­zőképp alakult: Stinecker Péter 379 pont, Varga László 348 pont, Vasadi János 339 pont, Szeles György 346 pont, Kalló Ferenci 356 pont. Szorgalmasan dolgoznak a kiskunfélegyházi Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjai. Különösen kiemelkedik a három brigád közül az Ifjúsági-brigád, amely­nek vezetője Bokor János. Egy­két terményből egészen kiváló terméseredményeket értek el. Burgonyából például 110 mázsás a holdankénti átlagtermés. A kukoricaszedés most van folya­matban; 30 mázsán felüli átlag­termésre számítanak. A szövetkezet tagjai szorgosan összefogva azon dolgoznak, hogy minél értékesebb legyen egy- egy munkaegység. Minden mun­kát a tavalyinál sokkal több gonddal végeztek el. Jól halad az őszi vetés is. Azt akarják, hogy minél előbb földbe kerül­jön a gabona és biztosítva le­gyen a jövő évi kenyér. Van hiba is a szövetkezetben.! Az állattenyésztést kissé elha­nyagolták. különösen a tehené­szetet. A két tehéntörzs hozama között nagyon nagy a különb­ség. Naponta 80 liter tejről van itt szó. Ez a különbség azért fel­tűnő, mert a tehénlétszám azo­nos. Helyes volna, ha ezt alapo­san megvizsgálná a vezetőség, vagy az ellenőrző bizottság. Kocsis János I A lányok versenyében Darányi Valér lett az első 273 ponttal, I második Tapai Julianna 246 | ponttal, harmadik Eördögh An- ! lónia 237, negyedik Róza Anna 235, ötödik Bogidsán Ibolya 230 ponttal. A nemzetközi négytusa-ver- seny eredményéről egymás után küldik a csapatok a jelentése-; két. A fiúcsapatok versenyében még mindig a bácsalmási II. Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapat vezet 1874 ponttal. Második helyre a, gátéri Dobó István csapat ke­rült 1858 ponttal. A lányok közül eddig a leg­jobb eredményt a szabadszállá­si Zrínyi Ilona úttörőcsapat ér­te el. Itt a legjobb öt pajtás összpontszáma 1529. A pajtások közül kiemelkedő eredményt ért el Szilágyi László szabadszállási úttörőpajtás, aki magasban 142 centimétert.ugrott. Jónak mondható a gátéri Kiss István 4 méter 71 centiméteres távolugrása és az ugyancsak gá­téri Kiss Ilonka 125 centiméte­res magasugrása. A megyei úttörő elnökség vár­ja, hogy a többi csapatok is küldjék be versenyjelentései­ket, hogy azt úgy megyeileg, mint országosan is értékelni tud­ják. □ E hónapban fejeződik be Kínában a Jangce folyón átvezető 1600 méter hosszú, emeletes híd építése. Építését 1955 júliusában kezdték meg és a közelmúltban meetartották a tehemróbát. Vidáman száll a dal a kecs­keméti I. kerületi leányiskola ódon falai között. A szépen fel­díszített, napsugaras, ragyogóan tiszta tanteremben 25 kipirult arcú, pirosnyakkendös lánykát köszönt a csengő, kedves dallam. Huszonöt fiatal őrsvezető ül a padokban, fogadja a pajtások üdvözletét és a nevelők meleg, biztató szavait. A szavakban benne van a haza szeretetére, a jó tanulásra való intelem, kö­szönet a nyári táborozásokért, s az úttörőélet minden öröméért, de benne van az ígéret a ko­moly munkára való előkészület­re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának meg­ünneplésére. Mindez egy színvo­nalas, kis úttörő-műsorba fog­lalva dallal, szavalattal. Ez a kis ünnepély —, melyen az őrsvezetőket iktatták be, — jelenti kezdetét az iskola úttö­rő életének. Ünnepélyes pillanat következik: átveszik az Örsük zászlóit. A gyermelcarcokon a feladat komolyságának tudata csillog. »Előre!« Előre pajtások a vörös nyakkendő becsületéért! Előre az úttörői eladótok sikeres végrehajtására! Kedves derűt, örömet ad a lelkes kis leányúltörőcsapat az idősebbeknek is. Azt hiszem, bátran elmondhatjuk, hogy eb­ben az iskolában az újjászerve­zett úttörőmozgalom termékeny talajra talált úgy a vezetők, mint a tanulók részéről, A kez­deti munkájuk nyomán fakadó siker, reméljük, a további mun­kához is erőt kölcsönöz, mely­m hez a magunk részéről sok si­kert és jó tanulást kívánunk. Zengjen és szárnyaljon a pat­togó, vidám dallam az ifjú paj­tások ajkán: — »Pajtás, pajtás, őrsvezető pajtás ...« W. P. A visszhang Történt egyszer, hogy egy fiúcska olyan vidéken nyaralt, melyet még nem ismert eléggé. Amint karikáját hajtotta, a ré­ten kiabálni kezdett: — Hé, hé! A közeli erdőből a legnagyobb csodálkozására visszafeleltek ne­ki: — Hé, hé! A kisfiú kíváncsian kérdezte: — Ki vagy? —• Ki vagy? — hallatszott az erdőből. — Buta! — kiáltotta a fiúcska ingerülten. — Buta! — hallotta a követ­kező pillanatban. Erre még mér­gesebben kiáltotta: — Szamár! Éppolyan mérges volt a vá­lasz is. A kisfiú dühtől remegve fu­tott édesanyjához panaszkodni. Az rögtön tudta, miről van szó. — Ha gorombaságok helyett udvarias dolgokat mondtál vol­na a visszhangnak — magyaráz­ta — ugyanazokat a kedvessé­geket hallottad volna vissza. — Egyébként, az emberek is min­dig úgy fognak veled viselked­ni, ahogy te viselkedsz velük. (Francia mese nyomán.) A MOM-ban készült, alig nagyobb egy töltőtollnál, s hatvan­szorosra nagyít e 2,5 milliméteres látómezejű mikroszkóp. Bélyeg- gyűjtők, textilszakemberek, írásszakértők, agronómusok, rovar­gyűjtők és a különböző kísérleteket folytató diákok nagy hasznát vehetik. Az első néhány száz darab decemberben kerül a boltokba. iiiniini X. Vlagyimir Iljics koccintott az elnök­kel, ivott a sörből és evett pár falat kocsonyát. A parasztok egyre kínálták, de ő kijelentette, hogy nem tud többet enni, mert mielőtt elindult, akkor evett. A gyűlés kezdete előtt egy fényké­pész érkezett, s megkérték Lenint, hogy íényképeztesse le magát a parasztokkal. Lenin kötélnek állt. Sokan verődtek ösz- sze, különösen sok volt a gyerek. A fel­nőttek el akarták küldeni őket, de Lenin a védelmükre kelt. Maga köré ültette a gyerekeket, kérdezgette őket, simogatta a fejüket. A gyereksereg oda volt az örömtől. Vlagyimir Iljics felment az emelvény­re, köszönetét mondott a parasztoknak a meghívásért, s közölte velük, hogy a Vörös Hadsereg több győzelmet aratott Vrangel felett. , Feofanov fényképész, aki a parasztok körében lefényképezte Lenint, részt vett a gyűlésen, megjegyezte szavait és visz- szaemlékezéseiben így idézi őket: — A falujuk, Kasino, villany telepet avat. Ez csak a kezdet. Arra kell töre­kedni, hogy a villanytelepek ne legye­nek elszigetelve egymástól, hanem ke­rületenként összekapcsolják őket. Az a feladatunk, hogy köztársaságunkat a szó szoros értelmében elárasszuk villa­mossággal. Lenin beszédét lelkes felkiáltások kísérték. Mielőtt visszaindultunk volna, Lenin eszembe juttatta Szemjonov vöröskato­nát, erre én megkerestem és visszavit- :ük Volokolamszkba. Iljics nagyon szerette a Krasznaja- Presznyai kerület gyárait, köztük a Trjohgornaja manufaktúrát. Ezekbe többször is ellátogatott. Nagyra be­csülte a manufaktúra munkásainak for­radalmi hagyományait. Még ma is lehet találni olyan munkásokat és munkás­nőket, akik hallották, közelről látták sLenint. Hat esztendő Lenin mellett — Ss. h. liil, Lenin sofőrjének visszuemlélsesvsei — Tudott dolog, hogy Lenin a Trjohgor­naja manufaktúra munkásainak állandó képviselője volt a Moszkvai Szovjetben. Több alkalommal vittem Vlagyimir Iljicset Trjohgorkára, s a munkások mindig lelkes örömmel fogadták. Na­gyon szerették, s ha megjelent a gyár területén, százával sereglettek köréje. Beszédeit lélegzetvisszafojtva hallgat­ták, minden szavát, minden mozdulatát megjegyezték. Beszédeiben Lenin harcra tüzelte hallgatóit, buzdította őket a ne­hézségek leküzdésére, s ilyenkor a biz­tos győzelem tudata költözött a szívek­be. Minden szavában hitt a nép, beszé­deit csodálatos erő és bölcsesség jelle­mezte. Sokszor megfigyelhettem, hogyan be­szélgetett Lenin a munkásokkal. Min­den érdekelte — életük, munkájuk, hangulatuk és a jövőről alkotott elkép­zelésük. Vlagyimir Iljics egyik alkalommal segíteni, akart a manufaktúra munká­sainak súlyos élelmezési gondjain, s gya­korlati tanácsot adott nekik: — Azt tanácsolom, hozzák rendbe a vagonokat, javítsák meg a mozdonyo­kat és hozzanak maguknak kenyeret. Ne halogassák, elvtársak! Ügy is tettek, ahogy Lenin tanácsolta, Következő látogatásakor a munkások hálával emlegették a tanácsát, amely meg is hozta gyümölcsét. Jól emlékszem rá. hogy Vlagyimir Iljics az első május eleji kommunista szombat alkalmával is meglátogatta Trjohgorkát. A trjohgorkaiak Horosov- ban dolgoztak ezen a napon, s a rész­vevők nagy száma miatt csak fél adag élelmiszert kaptak. A rohammunka után népes gyűlést tartottak, erre ment el Vlagyimir Iljics is. A kocsiból kiszállva, emlékszem rá, odament a munkások­hoz, és egyszerűen leült közéjük egy rönkre. Bensőséges beszélgetés kezdő­dött köztük. A munkások beszéltek a munkájukról, örömükről és bánatukról. Valaki panaszkodott, hogy kevés volt az élelem, »az éhenhaláshoz sok, a jól- lukáshoz kevés«. Lenin közbeszólás nélkül hallgatta, s egyetértése jeléül bólogatott. Aztán megmagyarázta, hogy az éle­lemhiányról nem a kommunista szom­bat szervezői tehetnek. — Az történt ugyanis, hogy egész Moszkvában a várt­nál sokkal többen jelentek meg a ro­hammunkán, de két-három nap múlva mindenki meg fogja kapni, ami most elmaradt. Egy idős munkás megkérte Lenint, hogy magyarázza el az országos kom­munista szombat jelentőségét és mond­jon néhány szót a nemzetközi helyzet­ről. Csend támadt, feszülten figyelték Lenin szavait. A munkások szemében remény csillant, a kenyér, a fejadag háttérbe szorult. Azután elhalmozták kérdésekkel: mi­kor ér véget a háború, mi a helyzet Ukrajnában, a Donyec-medencében, Tá­vol-Keleten, javul-e a közellátás, stb. Lenin mindenre kimerítő választ adott, nem feledkezve meg arról, hogy beszédét egy-egy csípős, tréfás kifeje­zéssel fűszerezze, felbátorítsa a lelkese- dőket és kigúnyolja a kishitűeket. Lenin 1921 őszén járt utoljára a Trjoh­gornaja manufaktúrában. Az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkal­mával rendezett házi ünnepségre láto­gátolt el. A gyár tágas ebédlője zsúfo­lásig megtelt hallgatósággal. Minden szék, asztal és ablakpárkány foglalt volt. Az Októberi Forradalom néhány rész­vevőjének rövid beszédei után felállt az elnök és halkan bejelentette; — Figyelem, elvtársak! Átadom a szót Vlagyimir Iljics Leninnek, aki gyá­runk képviselője a RÍIoszkvai Szovjet­ben. Lenin felment a színpadra, de még sokáig nem kezdhette el beszédét. A hallgatóság viharos tapsba kezdett, har­sányan éljenzett, a munkások a fejük fölé emelték gyermekeiket. Az elnök képtelen volt lecsendesíteni a tomboló zsivajt. A zaj egyre nőtt, s nehéz lett volna megjósolni, hogy mikor fejeződik végre be, mikor engedik szó­hoz jutni Lenint. Vlagyimir 'Iljics előreinent a színpad széléig, és felemelte balkezét.t Mintha kettévágták volna a zajt, halotti csönd támadt, s Lenin megkezdte beszédét. BeszéLt a forradalom és a munkás­osztály ellenségei ellen vívott harc nagy nehézségeiről, a nemzetközi burzsoázia fondorlatairól és cselszövéseiről, meg­mondta a meztelen igazságot gazdasági bajainkról. De szemernyi pesszimizmus sem volt a beszédében: szavai harcra tüzeltek, a munkásosztály végső gjyőzelmébe vetett hitet sugározták. : # 1921 egyik borús októberi reggelén a Moszkvától nem messzé levő Butirszkij bútorba vittem Leninti Az első hazai villanyeke kipróbálására sokan össze­jöttek. Vlagyimir Iljics és Krupszkaja érke­zése teljesen varatlanujl érte az embe­reket. Keresetlen örörrjmel és hálával fogadták őket. Lenin rögtön arra felé tartott, ahol a vili any eke állott. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents