Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-11 / 238. szám

M

indenki tudja, hogy a Szovjetunióval olyan állam jött létre, ahol a párt- és a társadalmi életet éppen úgy, mint a kormány politikáját teljes mértékben áthatotta és áthatja a proletár internacionalizmus elve és gyakorlata.

Napjainkban a Föld valameny- nyi országában a forradalmi rnunkásmozgalom emberei, de rajtuk kívül mindazok, akik híven ^ragaszkodnak hazájuk szabadsagához és függetlenségéhez, akik az emberi haladás, a különböző társadalmi rendszerű országok népei békés egymás mellett élésének és az emberiség békéjének hívei, mély emberi érzéssel gondolnak arra, hogy a Szovjetunió négy évtizedes fennállásának ünnepi évfordulójához közeledik.

A 00—63 éves életkor manapság már nem ritka, nem is szokatlan. A Szovjetunióban tömegesen élnek olyan emberek, akik 1917-ben már felnőtt, 20—25 éves korban voltak. Bizonyára nem kevesen vannak közöttük, akik az 1917-es év beköszöntésekor nem voltak kommunisták, nem marxista—leninista szemmel nézték a világot, de mint tisztességes embereket, foglalkoztatta őket hazájuk, népük sorsa. Az ilyen embereket bizonyára mélységes öröm és a nemzeti büszkeség érzése tölti el, ha arra gondolnak, hogy milyen hatalmas fejlődésen ment át országuk és milyen nagy utat tettek meg az egykori cári Oroszország népei a nemzeti és társadalmi fejlődés útján az azóta elmúlt 40 esztendő alatt.

Az egykori cári Oroszország kívül-belül megtépázott, korhadt rendszere idején, a cárok, kapitalisták, földesurak kormányzása alatt ez a haza a dolgozó nép számára csak a fájdalom forrása lehetett. A dolgozók elképesztő nyomora, a lakosság 76 százalékénak írástudatlansága, az elmaradott mezőgazdaság, a viszonylag kicsiny és jelentős részben nyugati tőkések kezében levő ipar, az egyes népek és nemzetiségek között szított gyűlölködés és a többi gond, baj 1917 elején, csak keserűséggel tölthette el Oroszország minden igaz fiát. Ma, a cári Oroszország helyén született új világ, a Szovjetunió, hatalmas, fejlett iparával, modern mezőgazdaságával, kultúrájával, a világ leg- különb és méreteiben legnagyobb tudós- és szakemberképzésével, minden más országot megelőző atom- és hidrogénenergia kutató tudományával és a fejlődés többi nagyszerű vívmányával a szovjet haza minden állampolgárát a hazafias büszkeség érzésével töltheti csak el.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Szovjetunió népeinek 40 évi kitartó, lelkes, solcszor áldozatos munkája így változtatta meg a szovjet emberek hazáját. A Szovjetunió fejlődése, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szovjet szocialista állam újabb és újabb sikerei azonban »nem helyi, nem sajátosan nemzeti, nemcsak orosz, hanem nemzetközi jellegűek...« — mint Lenin mondotta az októberi forradalom alapvonásainak jelentőségéről.

világ minden országában ^ beszélnek és nem egyszer heves vitákat folytatnak az emberek arról, hogy a Szovjetunióban negyven év alatt milyen fejlődés ment végbe, hogy e hatalmas országban örökre megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, felszámolták a kapitalista rendszert és ezzel együtt a kapitalizmus elkerülhetetlen kísérőit: a gazdasági anarchiát, a gazdasági válságokat, a milliókat sújtó munkanélküliséget és létbizonytalanságot, a nemzetek és nemzetiségek elnyomását — felépítették a szocialista társadalmi rendszert.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy a markizmus—leninizmus elméletét az imperialista tőke

* A Pravda október 9-i számában jelent meg Kádár János elvtárs cikke. amelyet teljes terjedelmében

közlünk,

A munkás nemzetköziség és a Szovjetunió*

írta: KÁDÁR JÁNOS

diktatúrájának megdöntéséről és a múnkáshatalom megteremtéséről, a kapitalista társadalmi rend felváltásáról, az osztálynélküli, a szocialista ‘társadalom felépítéséről — az elmélet területéről átvitte a valóság, a reális élet területére. Mindezt gyakorlatilag megvalósították. A Lenin által kovácsolt kommunista párt vezetésével mindezek végrehajtása és valóraváltása során az öntudatos szovjet dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek, nem kevés — öntudatosan magukra vállalt — áldozattal, a világban első úttörőként példát mutattak minden ország munkásosztályának és felbecsülhetetlen értékű tapasztalatok tömegét és más sokiránjsú segítséget tudtak adni az egész nemzetközi munkásmozgalomnak.

A nemzetközi munkásmozgalomnak, amelynek már hajnalán Marx és Ehgels írták fel zászlajára a »Világ proletárjai egyesüljetek!« jelszavát — a legbensőbb lényegéhez tartozik a proletár internacionalizmus. A nemzetközi munkásmozgalom ennek az elvnek a jegyében alakult és fejlődött a történelem leghatalmasabb társadalmi mozgalmává. A modern munkásmozgalom több mint százéves története, a nagy áldozatok árán szerzett harci tapasztalatok, e tapasztalatokat összefoglaló és általánosító elmélet; a marxizmus —leninizmus együttesen bizonyítják, hogy a proletár internacionalizmus bármiféle csökkentése gyengíti az egyes országok munkásosztálya erejét, tudatosságának fokát és az egész nemzetközi munkásmozgalmat. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a munkás nemzetköziség elméleti és gyakorlati kötelékeinek erősödése erősíti az egyes országok munkásosztályát és az egész nemzetközi munkásmozgalmat.

Pozitív és negatív oldalról egyaránt ezt igazolják az egész emberiség sorsa szempontjából történelmi időszakok: az első és második világháború lefolyása és ezek kihatásai.

Az orosz munkásosztály s forradalmi pártjának nagy érdeme, hogy a történelem során mindenkor magasra emelve előre vitte a proletár internacionalizmus zászlaját. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép maga a szovjet állam, mint 40 év óta mindig, úgy ma is a proletár internacionalizmus rendíthetetlen, fő és központi bázisa.

enin, a bolsevik párt és a köréje tömörült orosz munkásosztály mar az első világháború idején a proletár internacionalizmus eszméjével hívta harcba az imperialista háború által elgyötört népeket a burzsoá nacionalizmus ellen, önmaguk felszabadításáért, a békéért. Nem véletlen, Lenin, a bolsevikok tanításának eredménye, hogy a munkásosztály forradalmi kommunista pártjai a burzsoá nacionalizmusnak a munkásosztályon belül fellépő képviselői, a revizionista árulók, az imperialista háború elleni harcban szerveződtek és fejlődtek, népeket, nemzeteket vezető nagy nemzeti és nemzetközi erővé.

Ezt a nagy történelmi folyamatot és ebben a folyamatban a szovjet szocialista forradalom nemzetközi hatását Lenin A Kommunista Internaeionálé II. kongresszusa című cikkében így jellemezte:

»Nagyok azok a katonai győzelmek, amelyeket a munkások és parasztok szovjet köztársasága a földbirtokosokon és a tőkéseken, a judenicseken, kolcsá- kokon, denyikineken, a fehér lengyeleken és pártfogóikon, Franciaországon. Anglián, Amerikán és Japánon aratott.

De még nagyobb a munkások, a dolgozók, a tőke által elnyomott tömegek eszén és szívén aratott győzelmünk, a kommunista eszmék és a kommunista szervezetek győzelme az egész világon.«

A proletár internacionalizmus megerősödésének nagy szerepe volt a második világháború előtt és alatt a népek antifasiszta tömörítésében, hozzájárult a német—olasz—japán és a magukhoz láncolt kisebb csatlós országok fasiszta erői fölött aratott győzelemhez. A nemzetközi munkásmozgalom összefogott ereje, élén a világ legnagyobb internacionalista hatalmával, a Szovjetunióval, bizonyult az elmúlt 40 év történelme során mindig, így a szörnyű második világháború idején is a fasiszta imperializmussal legkövetkezetesebben szembenálló, a népeket egy közös frontba tömörítő győzedelmes erőknek.

,Uk munkásosztály internacio- nalista egysége nemcsak a nemzetközi munkásosztály^ ereje és támasza. Ereje és támasza volt mindenkor a nemzeti függetlenségükért harcoló gyarmati népeknek, és a világ békéjéért küzdő embereknek is. A Szovjetuniónak a fasizmus erői fölött aratott győzelme új fellendülést eredményezett a nemzetközi munkásmozgalomban. Ennek a győzelemnek nyomán, további 11 ország szakadt ki az imperializmus világrendszeréből; 11 újabb ország népei építik ma a szocializmust. így a szocializmus világ- rendszerré vált.

De ugyanezen időszak alatt az imperializmusra mért csapás hatására az egész imperialista gyarmati rendszer az általános bomlás állapotába jutott. Megszületett a független India, Indonézia, Burma, Egyiptom, és még több ázsiai és afrikai ország népe is az önálló, nemzeti fejlődés útjára lépett.

A proletár internacionalizmus eszméje jegyében egyesült szocialista országok, és a nem szocialista, de hasonlóan imperialistaellenes ázsiai és afrikai népek és országok harci szövetsége világméretű békeövezet, legyőzhetetlen erő. Mindezek az eredmények azt igazolják, hogy a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi erői híven követték Lenin tanítását, aki azt mondotta:

»Az előrehaladott országok forradalmi mozgalma a valóságban egyszerű csalás volna, ha a munkások az európai és az amerikai tőke ellen folytatott harcukban nem egyesülnének teljesen és legszorosabban az e tőke által elnyomott száz- és százmillió „gyarmati" rabszolgával.«

A világ békeerőinek legfőbb támasza a Szovjetunió által vezetett szocialista tábor proletár internacionalista egysége, amely puszta létével is, nagy erkölcsi, politikai, gazdasági és katonai erejével fékentartja az imperializmust és kockázatossá tesz számára minden agressziót.

Elsősorban a Szovjetunió következetes internacionalizmusának példája nyomán vált ez a hatalmas munkásmozgalmi erő a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás és a béke legerősebb védelmezőjévé, támaszává az egész világon.

A magyar munkásmozgalom- ■**- ban is közel 80 éve folyik a harc a következetes internacionalista irányzat és a mozgalomba fertőző betegségként befurakodó burzsoá nacionalista nézetek és erők között. A nacionalista veszély bizonyos mértékig összefügg a magyar nép sajátos nemzeti történelmével. A mi népünk évszázadokig élt török és német elnyomás alatt és vívta

harcát az elnyomókkal nemzeti függetlenségéért, szabadságáért. Ma is elevenen él az 1848-49- ben Kossuth és Petőfi eszmei vezetésével a Habsburg-zsarnok- ság ellen vívott nagy szabadság- harc emléke, amelynek haladó jellegéről és hősiességéről Marx és Engels is nagy elismeréssel írtak.

A magyar nép függetlenségi harcait azonban árnyékként kísérte a magyar nagyhatalmi törekvés. A török és német elnyomás alatt nyögő magyar nép feudális urai ugyanis, miközben kiszolgáltatták a népet elnyomóiknak, maguk is elnyomták az ország területén élő jelentős szlovák, román, szerb és horvát nemzetiségű dolgozó tömegeket. Ez az oka annak, hogy az 1848— 49-es szabadságharc idején az osztrák hódítók félre tudták vezetni a feudális urakat joggal gyűlölő nemzeti kisebbségeket és mozgósították őket a magyar szabadságharc ellen. Ezen a történelmi tragédián kívül a ma élő magyar nemzedékre örökül maradt a nacionalizmus mérge, amelytől meg bizonyos dolgozó rétegek sem tudtak teljes mértékben megszabadulni.

H*e a magyar munkásmoz- galomban erősek az internacionalista hagyományok is. Sikerrel harcolt és harcol ma is a magyar munkásosztály a burzsoá nacionalista behatások ellen. A magyar munkásmozgalom egyes kiemelkedő harcosai életük példájával mutatták meg a magyar dolgozóknak, hogy a munkásmozgalom nemzetközi és internacionalista jellege a döntő. A múlt században az első magyar szocialista munkáspárt megszervezésében kezdeményező szerepet betöltött Frankel Leó egyik vezető személyisége volt az 1870-es párizsi kommünnek is. A szovjethatalomért a polgárháború időszakában harcoló volt hadifogoly vöröskatonák magyar internacionalistáknak nevezték magukat, és ha kellett, életüket adták, hogy a megtisztelő elnevezéshez méltóak maradjanak. Nemzetközileg ismert harcosa volt a magyar munkásmozgalomnak Zalka Máté, a Spanyol- országban hősi halált halt magyar kommunista tábornok. A magyar kommunistáknak a proletár internacionalizmusboz való hűségét vérével pecsételte meg az a 600 magyar internacionalista, aki spanyol földön halt hősi halált a spanyol és egyben a magyar nép szabadságáért, a szocializmus nemzetközi ügyéért.

A magyar munkásmozgalom internacionalizmusának állami életünkben is van történelmi gyökere. Ez a hősi történelmi szakasz már szoros és közvetlen kapcsolatot mutat a proletár nemzetköziség fő bázisával és támaszával, a Szovjetunióval. Az első magyar munkás-paraszt állam, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság és a Szovjetunió 38 évvel ezelőtt deklarálták a szövetséges és fegyvertársi viszonyt.

A Szovjetunió a proletár nemzetköziség szellemében hozta azt a véráldozatot is, amellyel 1945- ben felszabadította a , magyar népet a Hitler-fasiszta iga alól, és megnyitotta népünk előtt a nemzeti függetlenség és egyben a társadalmi haladás útját. Ez a szellem nyilvánult meg abban, a sokszor áldozatos segítségben, amelyet a Szovjetunió népei az elmúlt 13 esztendő alatt a magyar népnek erkölcsi, politikai és gazdasági értékekben nyújtottak.

A szocialista világrendszer kialakulása óta a proletár internacionalizmus a világnak ezen a részén új jelleget öltött; a proletár internacionalizmus a szocialista tábor országainak állami életében is törvénnyé vált és országaink népei közötti baráti viszony belső tartalma lett. Ez a magyarázata annak, hogy ösz- szefogott erővel védjük mindenütt a munkáshatalmat, közös erőfeszítéseket teszünk a szocializmus építéséért és a béke védelméért. A szocialista táboron belül a proletár internacionalizmus ma már erős, megingathatatlan államközi szövetségekké is alakult, amelyeket áthatnak a közös érdekek, a közös célok.

JBJj’indezek vitathatatlan bi- zonyságát látta a világ 1956 októberében, amikor az imperialisták ellenforradalmi támadást intéztek a Magyar Nép- köztársaság ellen és nemcsak a magyar néppel, hanem az egész szocialista táborral szemben találták magukat. Ez a legfőbb oka az októberi imperial ista fegyveres beavatkozási kísérlet kudarcának.

A magyar nép ekkor is elsősorban a Szovjetuniótól kért es kapott segítséget.! 1956 októberében ismét bebizonyosodott —* ez alkalommal ismét a nemzetközi szocializmus és a béke frontjának magyar szakaszán —, hogy a proletár internacionalizmus, a béke, az emberi haladás fő támasza 1 a Szovjetunió.- De felsorakozott a Szovjetunió mögé ezen elv alapján a szocialista tábor minden országa.

1956 októberében a magyar nép a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével megvédte a munkáshatalmat és ezzel újabb leckét adtak a világnak a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen erejéről. Ez a proletár internacionalista szellemmel áthatott nemzetközi erő az imperialista beavatkozási kísérlettel szemben megvédte a magyar függetlerjséget, a nemzeti szuverenitást és a béke ügyét Európában.

Októberben az imperialisták nemcsak fegyveres vereséget szenvedtek. Az ellenforradalmi kísérlet leleplezte a munkásmozgalomban ismét és ismét feléledő burzsoá nacionalizmust, a fegyveres felkelésig vezető revizionista, úgynevezett »nemzeti kommunista^ nézeteket. És ez felébresztette a magyar, de az egész világ munkásosztályának éberségét. Mi, magyar kommunisták az 1956 októberi ellen- forradalmi támadásból azt a legfőbb tapasztalatot merítettük, hogy Lenin, a bolsevikok kérlel- hetétlenségével l^ell harcolni ,a revizionizmus, a burzsoá nacionalizmus minden megnyilatkozása ellen. Nem engedhetünk a párt egységén hajszálnyi repedéseket sem, védenünk és erősítenünk kell a munkáshatalmat a proletárdiktatúra minden eszközével,

*

A magyar nép a Nagy Ok-* tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepére készül. Ebből az alkalomból ismét és ismét számbaveszl a Szovjetunió Kommunista Pártjától, a Szovjetunió népeitől kapott sokirányú és rendkívül értékes segítséget. Ezek között azokat a tapasztalatokat, amelyek a Szovjetuniónak a szocializmus építésében elért hatalmas sikerei alapján alapvető és általános jelentőséggel bírnak, amelyek a marxizmus—leninizmus igaz, mégvalósult tanításait tükrözik, s amelyek a Szovjetuniót a szocialista tábor központjává, vezető erejévé teszik.

A mi hazánkban a 40. évforduló alkalmával bensőséges szeretettel és mély tisztelettel gondolunk a Szovjetunió Kommunista Pártjára, a nagy szovjet népre, amely a kommunizmus ügyéért, a világ haladásáért, a béke ügyéért, a ,XX. században a legtöbb áldozatot hozta és a legtöbb segítséget nyújtotta ahhoz, hogy a magyar nép szabad, független országban a maga uraként éljen.