Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-10 / 237. szám

isólka, Ilonka, ftlaadi és a többiek...

Hányszor, de hányszor hallottam fiataloktól: — Miért keres többet Zsófka, Ilonka, Magdi, mint. i;

Erre a miértre kaptam választ Vincze Benő barátomtól, aki a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, mint a minőség kérlelhetetlen őre és ÜB-elnök egyengeti azok útját, akik szakmai tudásuk révén kerülnek jobb anyagi helyzetbe.

Tavasszal nem hitte az a tizenhat ifjú leány, hogy egy fél év múlva boldogan mondják: nem bánták meg, hogy résztvettek a szakmai tanfolyamon.

Igaz, nehezen ültek be a tanterem padjaiba, hogy meghallgassák Vincze Benő szakszerű előadásait. Az első óra után döbbentek rá szakmai tapasztalatlanságukra, tudásuk hézagosságára. Az újabbnál újabb ismeretlen fogalmak felkeltették érdeklődésüket. Nem is csoda. Olyan kérdésekre kaptak tudományos választ, amely a tojás keletkezését, betegségeit, feldolgozás-módját, a csomagolás technikáját taglalta. Az elmondottak megértését segítette az a sok érdekes, szemléltető eszköz, mely előtt sokáig álldogáltak a fiatalok. Ott volt tanítómesterük Vincze Benő, s igen sok kérdésre válaszolt, hogy a buzgó szakmai tudásszomjat valamelyest csillapítsa.

A kislányok elvégezték a rövid — tizennyolcórás tanfolyamok Na már most ki az, aki jól gyümölcsöztette a hallottakat? Majdnem mind. Tizenhatuk közül tizenketten a tojáslám- pázóba kerültek. Nagy esemény volt ez, mert ide csak azokat az idős szakmunkásokat '-oiyez- iék, akik ismerik a szakma csínja-bínját. A kezdeti eredmények után tizenkettőjük közűi Matus Manci, Vörös Rózsi, Vörös Kati, Batiz

Margit, Szőlősi Júlia jó munkája révén bekerült:

a minőségi exportbrigádba. Ez azt jelentette,; hogy az eddigi 4,50-es személyi órabér helyett,; ha teljesítik az előírt feltételeket, akkor órabérük; eléri a 6—7 forintot. Ez sikerült is nekik. S azt; sem szabad elhallgatni, hogy ezek az ifjú lányok; versenyeztek. Pedig olyan partnereik voltak,; akiknek hátamögött húsz, vagy még ennél több; évi gyakorlat húzódik meg. És a június 31-évei; záródó versenyben a 24 lámpázó közül a szak-; mai tanfolyamot elvégzett ifjúk társaságából Uj-; falusi Magda, Krizák Zsófka, Farkas Ilonka ke-J rült ki győztesen. 200—200 forint jutalmat kap-; tak. A csomagolásnál Vincze Kati, Vikor Manci; és az idősebbek közül Ván Lászlóné ragadta; magához a győzelem pálmáját, s az ezzel járó; 100—100 forint jutalmat,

Ezek a legjobb ifjúmunkások ma is az egyes számú dán gépnél dolgoznak addig, amíg; szakmai tudásuk, s ebből fakadóan ügyességük révén újabb győztesek el nem szólítják őket innen. Ez az élet rendje. Ma ők, holnap az lesz az első, aki náluk többet tud, jobban dolgozik.

Éppen ezért nincs előre megváltott első hely. Ha valaki a legjobbak között akar szerepelni, állandóan tanulnia kell. Csinálnák is, csak a könyvtárban olyan szakmai könyvek találhatók, amelyek a múlt technikájával foglalkoznak. Az egyik könyv a szalmába való csomagolásról zengedez útmutatást, — pedig hol vagyunk már ettől. A mai csomagolási mód a papírtálca, a papírláda, s ez is lassan már elavult lesz.

Érdemes-e tanulni, a szakmai könyveket olvasni? Minden szónál ékesebben bizonyítja ezt e kislányoknak példája. —sz—

NAPTÁR

1957. október 10, csütörtök. Névnap: Gedeon.

Napkelte: 5 óra 55 perc.

— A járás 15 éves távlati tervét tárgyalta meg a napokban

a Kecskeméti Járási Tanács végrehajtó bizottsága. Nehéz József előterjesztéséhez még sok érdekes javaslatot kapcsoltak, amelyet a közeli napokban a megyei tanácshoz is felterjesztenek.

— 69 mázsás termést hozott kötött talajon a Barabási Állami Gazdaságban az Ajtai-féle kukorica. Ezt a kukoricafajtát Ajtai Ödön tudományos kutató néhány évvel ezelőtt az amerikai hibrid és a magyar lófogú keresztezéséből állította elő.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, a Vízmű Vállalat dolgozóinak, a szakszervezeti székház dolgozóinak, akik drága halottunk, Bende Sándor temetésén megjelentek, sírjára koszorút és virágot helyeztek és nagy fájdalmunkat mindenképpen enyhíteni igyekeztek, ezúton is hálás köszönetét mond a gyászoló család. 5488

— 40 mázsa kukoricája termett egy holdon Simon József városföldi egyéni gazdálkodónak. A kiváló egyéni gazda egyébként már negyedik éve tagja a járási tanács végrehajtó bizottságának.

— Kereskedelmi felügyelők,

kiskereskedelmi és közétkeztetési üzemágvezetők részére tart értekezletet a MÉSZÖV áruforgalmi osztálya október 9-én, reggel 9 órai kezdettel. A megbeszélés tárgya a téli csúcsforgalomra való felkészülés és a negyedik negyedévi áruforgalmi tervek teljesítésének előkészítése lesz.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonoknak, munkatársaknak és ismerősöknek, akik drága jó édesanyánk, özv. Nagy Lé- nártné temetésén megjelentek, ravatalára koszorút vagy virágot helyeztek, s ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetét. — Gyászoló család. 5497

— Gyászhir. Felejthetetlen jó

anyánk, özv. Mester Ferencné meghalt. Temetése 10-én, délután 8 óraKor lesz Kecskeméten a Szentháromság temetőben. — A gyászoló család. 5492

A hatalKorúatc hazatérésének ügyében

A íülüpszállási Kossuth Termelőszövetkezet vezetősége a következő levelet írta szerkesztőségünkhöz: »A termelőszövetkezet 11 kát. holdon napraforgót Termesztett és a betakarítást annak rendje, módja szerint, elvégezte. Azonban a Terményforgalmi Vállalat nedvesség miatt nem vette át. Egypár napig szárítottuk és a víztartalommérés miatt a Terményforgalmi Vállalat fülöpszállási kirendeltségéhez bevittük. A víztartalom 13.4 százalékos volt. Újra csak azt a választ kaptuk, hogy szárítani kell. Tudomásunk van arról, hogy 16 százalékos víztartalommal is át kell venni a napraforgót.«

A Bács-Kiskun megyei Termény- forgalmi Vállalat a tcrmelöszövetKENDEZÖDÖTT A 1 Rn.ufcLcáEi# * i,» KEZET PROBLÉMA’A — VÁLASZ KÉT CIKKRE —, KÖSZÖNET A VÁROSI TANÁCSNAK

kezet panaszár;* a következőket válaszolja: „a vállalat kiküldötte a helyszínen megvizsgálta a tsz napraforgó-tételét, amelyet 15.5—16 százalékos víztartalmúnak talált. Ennek alapján vasúti rendelkezést küldtünk ki, amit a Kossuth Tsz teljesített is. Tehát így a probléma már megszűnt.“

*

A Magyar Államvasutak Igazgatósága válaszolt a Petőfi Népében megjelent néhány cikkre. «A háromszor áztunk egy n'ap alatt« című bíráló, megjegyzésre közlik velünk, hogy az említett kocsit átvizsgálták —, amelynek hibáját nem bírták felfedezni — és azonnal javításba 'küldték. — "A MÁV-ról, de nem a MÁV- nak« című cikk írójának köszö- netüket fejezik ki. »Ugyanis, ha

az utazóközönség nagytöbbsége hasonlóan óvná a MÁV kocsijainak tisztaságát, könnyebb, kulturáltabb lenne az utazás« —

írják befejezésül.

*

»Dicséretet érdemel a városi tanács, illetve az Útfenntartó Vállalat, hogy a Szegedi Lajos útról kb 1000 köbméter földet felásatott és elhordatott« — írja levelében Papp Alajos sütőipari dolgozó. A továbbiakban elmondja, hogy az utca szintje most van eredeti magasságában. Arra kéri az újság hasábjain keresztül az utca lakóit hogy a továbbiakban óvják meg a szennyeződéstől, ne hordják ki a szemetet és hulladékot az úttestre, mert ezzel egészségű két, utcájuk tisztaságát védik.

Aki a „téli meleget" szállítja

Ember, lő, kocsi. Ez a három kell ahhoz, hogy lakásaink tárolóhelyein legyen a »téli meleg«, no, meg a legfontosabb, a lényeg kell hozzá: a szén és a fa.

Ahogy szétnéztünk Kecskemét TÜZÉP-te- lepein, ez utóbbival nincs hiba, riportalanynak megmaradt hát az előbbi három. A kocsi azonban nem tud beszélni, a ló sem, csak bóbiskolva áll amannak a rúdjánál, hanem az ember, a fuvaros, ő már teszi; olyan ízesen felel a kérdésekre, hogy örömében a ceruza is sebesebben szalad a notesz lapjain.

— De ne tessék a nevemet kiírni kérlel, —, mert azt mondják majd rám, hogy »ben- fektes«, meg »népellenes« vagyok.

Állom a szavam.

— Mert kérem, hogy a vevőkről beszéljünk, azok között jócskán van telhetetlen. Akad olyan is, 'akinek tele van a kamorája tüzelővel, mégis olyap buzdítást csinál a telepen, szidalmazza a vezetőket, a dolgozókat, ha nem ugrálnak mindjárt a kedvibe, hogy na.

— Kérem szépen, nem egyszer előfordult az is, hogy már reggel megmondták az asszonyoknak az irodán, hogy nincs koksz, de még tizenegy órakor is ott lógatták lábukat az asztalon, mert felültek rá, és trécseltek, pletykáltak; mondja el’tár- sam, nincs ezeknek otthon dolguk?

— Pedig a telepnek kötelessége eladni mindent, és a tüzépesek túl is akarnak adni a matérián, hiszen ők is ezért kapják a prémiumot.

— Sokszor meg a fuvarost szidja némelyik vevő, mert teszem föl, ő tízre szeretné, ha otthon lenne a szén, vagy a fa, de a fuvaros csak délutánra ér rá. Akad olyan is, aki »meg szeretné főzni« a íuV&rost, hogy neki csak a tüzelő javát válogassa ki.

— Van persze rendes vevő is. Főleg a dolgozók között, úgy értve, hogy ahol az asszony is dolgozik. Én hozzám nem egyszer elhozzák, kérem, reggel a kiutalást, s mire este hazamennek a munkából, otthon várja őket a begyújtanivaló.

— Na, de a fuvarostársaság sem egyöntetű. Olyan az, kérem szépen, hogy van abban a cigánytól kezdve úgyszólván a miniszterelnökig. Akad olyan is, aki azelőtt utálta a lovat, meg az istállószagot, most pedig meghúzódik a kabát alatt. Vagy pedig elvégezte a tanyán a mezei munkát, oszt* bejön fuvarozni, gondolja, keres egy kis zsebpénzt.

— Az ilyenfajták aztán reggel a TÜZÉP- telep kapujánál valósággal megtámadják a vevőt, kikapják kezéből a cédulát, hogy övék lehessen a fuvar, K szegény vevő azt se tudja meglepetésében, hogy miről van szó?

— De azt is tessék beletenni az újságba, hogy aztán, ha nagyobb fuvar akad, ezek az olyanokkal szóba sem állnak, akiknek csak három mázsát kell szállítani. Nem érnek rá, mondják gangosán.

— Nem szabad pedig a vevőt kigunyorálni, mert jön »csendes idő« is, amikor a kis fuvarok is nagyon jól esnének.

— Én, kérem, közel harminc éve fuvarozok, megélek tisztességesen, megbecsülnek a kuncsaftjaim, a telepek vezetői,. dolgozói, én is becsülöm őket, fizetem rendesen az adót, van iparengedélyem is, egyszóval, nagyon szép szakma a fuvarozás, kérem szépen, ha olyasmik nem fordulnak elő, amikről beszéltem.

Ezzel »gyihá«, meghúzza a gyeplőt, indítja a lovát, viszi a kocsi rakományát, szállítja a »téli meleget«.

Tarján István

I jalil) magyar jrgyzéSi a% t»«záraik Miifiiigyi Hivatalhoz

A Külügyminisztérium Sajtóosztálya közli: •

A Magyarországról eltávozott fiatalkorúak hazatérésének ügyében a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma bécsi követsége útján 1957. október 4-én újabb jegyzéket juttatott el az Osztrák Köztársaság Külügyi Hivatalához. A jegyzék a többi között a következőket mondja:

A magyár kormány és szervei mély felelősséget éreznek az 1956. október 23-át követő magyarországi ellenforradalom következtében a szülői háztól külföldre szakadt sokezer fiatalkorú magyar állampolgár sorsa iránt és immár egy esztendeje fáradhatatlanul tevékenykednek annak érdekében, hogy ezek a fiatalkorú gyermekek minél előbb visszatérhessenek szüleikhez. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumához és a bécsi követséghez már hosszú ideje tö- negesen fordulnak aggódó szü- ők, apák és anyák, az Osztrák Köztársaság területére távozott, vagy kényszerrel elvitt fiatalkorúak mielőbbi hazatérését kérve.

A jegyzék ezután* hivatkozva a Magyar Külügyminisztérium aivatalos lépéseire és javaslataira, megállapítja: azok a fáradozások, hogy valamennyi fiatalkorú gyermek mielőbb hazatér- iessen szülői otthonába, osztrák részről a mai napig sem találtak megértésre.

Majd a jegyzék szóváteszi a szülők magukválasztotta delegációjának utazására tett lépéseket, amelyet az Osztrák Külügyi Hivatal »elvi meggondolásokra hivatkozva«, visszautasított.

A jegyzék kijelenti, hogy a követség teljesen indokolatlannak találja a Külügyi Hivatal elvi meggondolásait, amelyek alapján a küldöttség beutazását megakadályozták.

Ezután a követség jegyzéke megelégedéssel fogadja a Külügyi Hivatal azon közlését, amely szerint ezideig már háromszáz fiatalkorú gyermek hazatérésénél közreműködött, de szükségesnek tartja hozzáfűzni, hogy a követség nem tud egyetérteni azzal, hogy jelenleg összesen már csak 100 gyermek lenne Ausztria területén. A részletes adatok alapján megállapítható, hogy több mint 12 000 fiatalkorú távozott Ausztriába. Ezekből csupán 1111 tért haza. Teljesen irreális tehát a Külügyi Hivatal közlése, amely csupán 100 gyermek ottartóiko- dásáról tesz említést, annál is inkább, mivel a Külügyi Hivatal korábbi állításai szerint Ausztria

területéről nem szállítottak el kiskorúakat. A gyermekeiket visszaváró szülők ezek után joggal teszik fel a kérdést, hol vannak a gyermekek és mi lett a sorsuk.

A követség kénytelen feltételezni, — folytatódik a továbbiakban a jegyzék —, hogy a Külügyi Hivatalnak az az intézkedése, amely megakadályozza a szülő-delegáció beutazását, csupán azt a eélt szolgálja, hogy továbbra is elodázza valamennyi fiatalkorú hazatérését. Ez az időhúzás pedig olyan veszélyeket rejt magában, hogy a fiatalkorúakat időközben továbbszállít- ják Ausztriából. Ez annál is inkább feltételezhető, mivel a követség tudomására jutott, hogy a szülő-delegáció három tagjának gyermekét, Márton Leventét, Ritter Ferencet és Tóth Istvánt a közel múltban már tovább szállították Ausztriából. A követség semmi biztosítékot nem lát arranézve, hogy a fent megnevezett gyerekek után nem fognak újabb gyermekeket továbbszállítani.

A jegyzék ezután jogszabályokra hivatkozva leszögezi: elsősorban a szülők döntenek gyermekeik elhelyezése kérdésében, minthogy a nemzetközi magánjog a legtöbb államban, így Ausztriában is, elismert szabályai szerint a külföldi állampolgárok személyi állapotára nézve külföldön való tartózkodásának ideje alatt is a hazai jog érvényes.

A Külügyi Hivatal merev álláspontja már közel egy esztendeje sorra meghiúsít minden olyan magyar kezdeményezést, amely a nemzetközi jog és az emoeiiesség alapján sok szétszakadt magyar család összeköllo- zését kívánja elősegíteni és sokezer jelenleg hazátlanul hányódó fiatal magyar gyermeket kíván szüleihez visszasegíteni. A szülők elidegeníthetetlen joguknak tartják, hogy ők döntsenek gyermekeik sorsáról. Ezt a szülői jogot semmilyen más személy, vagy nemzetközi Szervezet nem veheti el tőlük.

A családi otthontól elszakadt, felügyelet és nevelés nélkül bolyongó sokezer kiskorú helyzete egyre inkább sürgős megoldást követel, mert a halogatás súlyos következményekkel jár a gyermekek további sorsára. Nyilvánvaló, hogy az ebből adódó felelősség teljes egészében az osztrák szervekre hárul — fejeződik be a bécsi magyar követség jesv- 1 zéke<