Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-01 / 229. szám
1' t \ytleQlUjiLt a KECSKEMÉTI no i >eh IvlCMil képzőin ű véss i Hírős N ex p o k o n Miért nem lett Iasi Béla úttörő í A csapatvezető éppen befejezte a munkáját, már indult kifelé a VI./c. osztályból, de Farkas Feri váratlanul megállította: — Tanár bácsi, sokan szeretnénk belépni a csapatba! Gyorsan előkerült a ceruza meg a papír, s máris mondták a nevűket: Gondi Henrik, Bihari Zoli, Berente János... Azonnal jelentkeztek tizennégyen. Eközben valahogy híre szaladt a padsorok közt, hogy Tasi Béla nem lép be a csapatba. — Persze, tavaly, amikor az egész osztály elhatározta, hogy tanuljuk az orosz nyelvet, Tasi akkor is kihúzott közülünk — suttogták félhangosan a gyerekek. Tasi Béla pedig makacsul ült a padban és harapós pillantásokat vetett maga köré. A sugdosas nem szűnt meg. — O mulasztott legtöbbet tavaly, igazolatlanul. — Figyeld meg, az idén is ő kezdi a hiányzást — nyomta oda buksi fejét a szomszédjához Varga Jancsi. Ez ennyibe maradt. Néhány nap múlva az osztályügyeletes így jelentett az osztályfőnöknek: — Tanár bácsinak tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 23, jelen van 22, hiányzik 1, Tasi Béla. Az osztályfőnök azonnal érte küldött, de a visszaérkező pajtások azt jelentették, Tasi nem jön, azt üzeni beteg, és játszik az udvaron. Másnap reggel megjelent kócos fejjel, maszatosan, de igazolást nem hozott. A következő nap ismét hiányzott. Az ezután következőn szintén. Végül az osztályfőnök ment el hozzá, de nem találta otthon, így a mulasztó párjára hárult az a feladat, hogy értesítse Tas- sit, jöjjön iskolába. Reggel, órakezdet előtt, lesütött fejjel közölték a pajtások: Tassi azt üzente, kisebb gondja s nagyobb annál, hogy iskolába jöjjön. Békefy néninek segít árut hordani, egy magánkiskereskedőnek. Most aztán mondogatja az osztály: hát azért nem lett Tasi Béla úttörő, mert az úttörőszervezet nem tűrne meg soraiban ilyen csirkefogókat. Mi lesz az ilyen gyermekből? A gondviseTöbb pajtás kérésére közöljük az úttörőélet törvényét, a 12 pontot, hogy azt a lapból kivágva a fali újságra lehessen függeszteni. 12 PONT 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak — a Magyar Népköztársaságnak. Az úttörő erősíti a népek barátságát. Az úttörő híven teljesíti kötelességeit és önként szolgálja a közösséget. Az úttörő ahol tud, segít. Az úttörő jó kedvvel dolgozik és megbecsüli mások IGEN STÍLUSOS környezetben, a Katona József Társaság dísz-' J termében, Iványi Grünwald Béla sokak által jól ismert freskójá- j nak a tövében nyitotta meg — a nagy kecskeméti művésznem- zedék iránti tiszteletből — a Kecskeméti Képzőművészkor repre- lője sem törődik vele. Nem végzi $ zentatív kiállítását. A kiállításon a művésztelep új lakóinak kivéel a nyoc oszt a yt, mert usta.X telével a Kecskeméten élő képzőművészek mindegyike szerepel de szeretne szakmát tanulni. Va-1 _ ,, ., , jón kit okol érte, ha nem lehet f muveivek A. muwk resze, reSebbl keletu alkotf- de szeí> ipari tanuló? Az iskolát vagy * szarnmal találunk közöttük újakat is, amelyek a kecskeméti mu- Békefynét? ’ I vészét fejlődésének kétségtelen tényeit mutatják. Prohászka | József kék és sárga tónusokban tartott, lendületes öntarcképe I f« i mellett egy finom folthatású félaktjával, néhány tájképével és 1a IlOIlt j kisebb kompozíciókkal szerepel. Általában a zsűri olyan szem£ pontok szerint állította össze a kiállítás anyagát, hogy abban figu- mun aja . | rgjj,s ábrázolások nagyobb számban szerepeljenek. Különösen a kiállítás grafikai részében találhatunk szép és lendületes portré- I kát, így Goór Imre bensőségesen egyszerű önarcképét és egy nem- szüleit, X rég Kecskéméire költözött festő és grafikus házaspár: Palkó László és Palkó Lászlóné toll- és tussrajzait. Palkó László két faragó fiút ábrázoló rajza erős kompozícióé készségről, jő megfigyelőképességről tanúskodik. 2. 3. 4. 5. 8. (Oa±(ínicufL Linilt ott Uifdijik ! Vasárnap délelőtt az őszi nap sugarai vidáman melegítettélc Szabadszállás fehérre meszelt házait, mert 25 jótorkú vidám- kedvű úttörőlány éneke szállt a falu utcáin. Kirándulás volt ez a javából, még benne volt a nyári táborozás minden emléke, hangulata, lendülete az úttörők dalában. A csapatvezető Szabó Jánosáénak nem volt nehéz dolga a szervezéssel, jött mindenki boldog örömmel. Ki-ki hozott magával élelmet: zsírt, paprikát, krumlit, mert kint az erdőben, bográcsban főtt az ebéd. Másfélórai gyaloglás után megérkezett a csapat. Első dolguk volt a tízóraizás. Utána serényen hozzáfogtak a rőzsegyűj- téshez, meg a krumplitisztításhoz. Egy-kettőre lobogott a tűz a bogrács alatt, messze szállt az ínycsiklandozó illat. Talán még az otthoni ebédnek sincs ilyen jó illata, mint ennek — mondogatták a pajtások, nem is csoda, hiszen ezt közösen főzAz úttörő mindig igazat] mond és igazságosan cselekszik. Az úttörő szereti tiszteli tanítóit és az időseb-] beket. Az úttörő igaz, hű barát. 9. Az úttörő bátor és fegyelme-J TAJKÉPFESTÉSZETÜNK témavilágának bővüléséről sajnos, zett- £ nem nyújt sok bizonyítékot a kiállítás. A tájképek tekintélyes része megállapodott, kikristályosodott eredményeket mutat, de nem sok újat hoz. Szép alkotás Bozsó János reflexekben gazdag, vadvizes képe, Fuchs József puha folthatásaival, feloldott kontúrjaival megragadó, a művész fejlődő technikájáról tanúskodó két akvarellje. A képek tekintélyes részén az útkeresés, a különböző hatások | között vívódó egyéniség izgalma érzik, s különösen Goór Imre | piktúrájában a grafikai alkotások és az olajfestmények hangula- * tában mutatkozó ellentmondás. A nyugtalanság, az újra való törekvés izgalma fűti Goór Imre olajképeit, az összefoglalókész- ték. Minden pajtás adott belet ség s a nyugalom érződik grafikáin. ■valamit a főzési tudományából.l AZ EGÉSZ KIÁLLÍTÁS méltóképpen reprezentálja Kecske- A főszakács a nyolcadik-l mét képzőművészetét és bizonyára sok örömet okoz a kiáiiitá« osztályos Nehéz Erzsi nekipirul-1 látogatóinak, a képzőművészet kecskeméti barátainak Cs L va kavargalta a piros levet. At pajtások jó étvágya elégedéssel\ nyugtázta az ebédet. Dícsérget lék a főszakács főztjét. Délután két csapatra oszlot10. Az úttörő edzi testét és fej-, leszti tudását. 11. Az úttörő szereti és védi aj természetet. 12. Az úttörő őrzi csapatának jó] hírnevét és a vörös nyak-] kendő becsületét. j jBélyegkiáliítás a TTIT klubjában tak a pajtások, kézilabdajáté-i kot játszottak. Jó estefelé járt] 'az idő, mikor a csapatvezetői sípjele csomagolásra és készü-í lődésre figyelmeztetett. ♦ Este 7 óra felé járt az idő, mí-t kor feltűntek a falu házai. At falu szélén Lakók már búcsúztak1 is. Biksi Vera és. Ónodi Sára előbb mesélték el élményeiket otthon, mint a többiek. Dp bú-Í csúzás után még visszakiáltanak' a csapathoz: j — Ugye jövő vasárnap is fa-; lálkozunk odakint?! Huszonhárom torok egybe-l hangzóan válaszok — Ott Ze-| szünk! ; Sulyovszky Gabriella t Gaál Etelka rajvezetők Szombaton délelőtt 9 orakor nyitották meg a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társaság Koháry utca 4. szám alatti klubjában 18 kecskeméti bélyeggyűjtő kiállítását. A kiállítás anyaga minőségben felülmúlja az eddigi esztendőkét, s 50 tablón mutatja be az egész világ bélyegeit. Többek között láthatók a mel- bournei olimpia idején kiadott és Ausztrália térképén szemlél- tetőn elhelyezett külföldi sportbélyegek. Nagyon szépek a család és az ifjúság életét ábrázoló sorozatok; külön tablón helyezték el a Lenint megörökítő szovjet, kínai és magyar bélyegeket. A nagy Kínát járva, nemrég elvetődlem a csungkingi múzeumba. Ott őrzik a Hosszú Menetelés zászlóit. A múzeum egyetlen látogatója sem mulasztja el megtekinteni ezeket. Mély meghatottság fogja el az embert a teremben. A Kínai Felszabadító Néphadsereg hőskorának ereklyéi ezek a vörös zászlók. Ott lengtek több mint húsz évvel ezelőtt a 10 000 kilométeres nagy menetelés idején, a hihetetlenül nehéz körülménye1: között visz- szavonuló vörös hadoszlopok felett. A Kínai Vörös Hadsereg akkor az ország déli részéből északnyugatra vonult, hogy új, hatalmas harci támaszpontot építsen ki ott a Felszabadító Háború megvívásához. A hősi múlt e szent ereklyéi elevenedtek meg emlékezetemben. amikor meglátogattam a Felszabadító Néphadsereg egyik lövész alakulatát. A harmadik században kezdtem az ismerkedést, egy tágas iskolához hasonlító, nagy. kétemeletes téglaépületben. A századkörletben virágok díszlenek, fiatal fák "zöldéinek. A konyha kertét magas kukoricasor övezi. — Ez mind a katonák munkáját dicséri — mondta nekem látható megelégedéssel Lm Csang-szi ezredes, a század parancsnoka. — A laktanyát is mi építettük. A takarékosság, a munka, szeretető régi hagyomány hadseregünkben! Ha valaki, hát ez a férfias nrcvonású. szikár ember igazán „ACÉLOS HŐSÖK" százada,- A. KOZSIN RIPORTJA NYOMÁN ismerj a Felszabadító Néphadsereg hagyományait. A Nagy Hadjárat idején kezdte meg katonai szolgálatát a Vörös Hadseregnél. Közkatonaként kezdte a fiatal parasztlegény, s mire Jenanba jutottak, ahol befejeződött a Hosszú Menetelés, már a század helyettes politikai tisztje volt. Majd csapatparancsnok lett. Nemrég elvégezte a Katonai Akadémiát és újra ehhez az alakulathoz nevezték ki. — Itt, az alakulatnál bizonyára mindenki tudja, hogy ön részt vett a legendás Hosszú Menetelésben? — faggattam Liu Csang-szi ezredest. — Ezt nem lehet eltitkolni — válaszolta. — Nem győzök eleget beszélni azokról a feledhetetlen napokról. Fiatal harcosaink hadseregünk hősi hagyományain nevelkednek. Szentül ápolják ezeket a hagyományokat! Az ezredes szavai mintegy bevezetésül szolgáltak ahhoz, amit a harmadik század körletében láttam. Az épület folyosójáról mindkét oldalra magas szobák nyílnak, emeletes faágyakkal. Minden ágy példásan megvetve. Gúlákba rakva csillogtak a napon a gondosan bezsírozott legújabb típusú, hazai gyártmányú géppisztolyok, goivószórók. Kifogástalan katonás rend mindenütt. Minden jel mutatja, hogy a haza aóyagi gondot visel fiaira. ...A század klubterme A falon Mao Ce-tung kis mellszobra felett aranyszegélyű vörös zászló. Rá van hímezve: »Az acélos hősök századának, amely bátran rohamoz és okosan védekezik.« — A harcokban különösen kitűnt alegységeknek adományozták ezt a nevet — magyarázta Liu Csang-szi ezredes. Több mint 30 zászló függ a falon. Csupa kitüntetés harci hőstettekért, meg békebeli példamutató kiképzési eredményekért. És ott van a falon Kína térképe, amelyen cikk-cak- kos piros vonal jelzi az -acélos hősök« egykori háborús útját. Egy pont jelzi rajta, hogy a Japán elleni háború kezdetén megszületett ez a kis partizánosztag, amelyből a Vörös Hadsereg egyik alakulatának harmadik százada lett. A század harcosainak minden szava azt mutatta, hogy a régi harci szellem és hősi hagyományok örököseinek érzik magukat. Olyan aprólékosan mondták el nékem a nagy csaták történetét, mintha ők maguk rohamozták volna az ellenséges vonalakat. Pedig még a világon sem voltak, amikor az -acélos hősök« százada megkezdte dicsőséges menetelését. Amikor pedig az -acélos hősök« az utolsó csatát is megvívták a rabtartók ellen, s század leendő újoncai mezítlábos kisfiúk voltak; ujjongva köszöntötték az utcákon a hervadhatatlan dicsőséggel övezett vörös zászlókat. És ezek alatt a zászlók alatt ma már ők gyakorlatoznak, zöld zubbonyban. Közülük a legjobbak neve ugyanabba a dicsőségkönyvbe van beírva, amelybe először azok neve került, akik harcokban hoztak dicsőséget a századnak.- Az első nevek viselői közül néhányan a hadseregben maradtak. Ma tisztek ugyanennél az alakulatnál. Megkérdeztem a dicsőség- könyvbe beírt újoncok egyikétől, mi volt a legnehezebb a kiképzésben. A fiatal katona gondolkodás nélkül rávágja: — Megtanulni írni-olvasni! Jellemző válasz. Az a helyzet, hogy az alakulat egységeiben még nemrég is sok volt az írástudatlan katona. A múltban valahogy még csak ment a dolog így is, de ma már, amikor a hadsereget a legkorszerűbb fegyverekkel látják el, elengedhetetlenül szükséges az általános műveltség. Nehéz feladat A bélyegkiállítás látványossága mellett rendkívül tanulságos. A zsűri egyébként kedden díjazza az október I3-ig tartó kiállítás anyagát; a nyertesek számára a különböző vállalatok által adományozott jutalomtárgy a a Petőfi Népe kiadóhivatalának kirakatában láthatók. — 40 gyermek ellátásáról gondoskodnak naponta az apos- tagi napközi otthonban, a bölcsődének is már 24 kis lakója van. Az apostagi dolgozó asszonyok nyugodtan végezhetik munkájukat, mert biztos helyen, jó kezekben tudják gyermekeiket. volt ezt megadni az újoncoknak, mert hiszen négy-hat évi iskolai anyaggal kell megbirkóznia a falusi legényeknek újoncidejük alatt. Sze Had-dan, az -acélos hősök« századának veterán tisztje, hosszú évekkel ezelőtt maga is faluról került a századhoz, éveket töltött háborúban és most, miután nevét rég rávezették a legkiválóbbak névsorára, a győzelem művészetére tanítja a harcosokat, — pihenő közben megelégedetten mondotta nekem: — Jó utánpótlást kaptunk s védelmet a haza! Haza! A legszebb szó! A benne rejlő nagyság és fennség szépíti meg a katonaélet minden percét. A harcosok élete elválaszthatatlan a haza pezsgő életétől, örömeitől. gondjaitól, amelyekről nem csupán a politikai foglalkozásokon szereznek tudomást. A Felszabadító Néphadsereg harcosai sokat segítenek a környező falvak lakosságának. Csatornákat, kútakat ásnak, szántanak, gátakat építenek. Az -acélos hősök« százada nemrég öt napig aratott egy szövetkezetben. A katonák a szabad ég alatt háltak. A néphadsereg mindenkor ahhoz a régi szabályhoz tartja magát, hogy a parasztoknak semmivel ne legyen terhére. A katonák nagy segítséget nyújtottak a parasztoknak. Távozásuk előtt még rendet teremtettek minden ház körül, a hordókat megtöltötték vízzel s gyermeki melegséggel búcsúztak el. A parasztok megbecsülésük és hálájuk jeléül a határba is kikíiérték őket.
