Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-06 / 234. szám

Látomás pedagípsok árván

Az árvaház udvarának gyönyörű parkrészlete, ahol a gyermekek az órák közötti szünetet töltik.

Az árvaház festői szépségű az asztalokon, s mindez ízlése- udvarát (parknak is nyugodtan sen olvad össze a terem magya

ros motívumokkal díszített bú toraival.

Ütünk a napfényes, ízlésesei

Vx'*T*f'rwÍ£»7pft. hálnns'/nhnU-hn -\rr>

zet. A kislányok, kisfiúk számára valóban otthonossá teszik a termeket a meleg színekkel festett falak, kedves mintájú ágy- terítők, függönyök, szőnyegek., Nyoma sincs sehol az intézetek-- re jellemző merevségnek, ridegségnek.

Az igazgató büszkén vezet a raktárba. Elfogultság nélkül megállapíthatjuk, van mire büszkélkedni. A számozott polcokon sorakoznak az ingecskék, törülközők, ágyneműk. Rengeteg ajándékot is látunk. A Német Demokratikus Köztársaság Pedagógus Szakszervezete 200 öltöny gyermekruhát küldött, 200 darab gyönyörű, színes teveszőrtakarót ajándékozott a Szovjetunió. A budapesti Kossuth Zsuzsa nevelőotthontól 103 blúzt és 53 pizsamát kaptak.

Elkészültek már a gyermekek kékszínű intézeti ruhái is. Egyet ünneplőre kapnak, egyet pedig hétköznapra,

Látogatásunk végén az igazNŐI SZEM ME L

^Oád ideáit, (Vád ateán.

(ív

nevezhetjük) vidám gyermekkacaj tölti be. A gyermekek elevenek, játszadoznak, kerge tőz- nek, de a rosszalkodás szikráját sem tapasztaljuk, pedig 160 külső — kecskeméti nem árva — tanuló is jár ide. az alsó tagozatba. A szép környezet, az intézeti fegyelem azonban rájuk is hatással van és tisztelettudóan viselkednek.

Egy darabig jóleső érzéssel figyeljük a gyermekek játszadozását, azután Tóth Ferenc igazgató kalauzolásával végigjárjuk * az épületet. A szép, tiszta, tágas, modemül felszerelt konyhában már fő az ebéd. Gyümölcsleves, sertéssült- sós burgonyával. káposzta és paprika- saláta lesz a déli menü. Fenn, az ebédlőben ugyancsak a tisztaság lep meg. Hófehér abroszok

ízlik a finom ebéd.

Az egyik kedves, otthonos hálószoba.

gatói irodában időzünk néhány percet. Az asztalon nagy halom könyv. Ajándékok. Az első küldeményt a hajdúszoboszlói általános leányiskola küldte, 32 kötet Móricz, Jókai. Ady, Pe-J tőfi, Verne, Katajev müveiből.? A gyomai általános iskolából, aj szentesi, beregháti tanyai isko-I Iából is érkezett könyvadomán}'.: Meghatódottan távozunk az ■árvaházból. Kinyíltak a szívek országszerte, de még határain-: kon is túl, hogy meleg otthont: teremtsenek a pedagógus-árvák? részére. — Nagy Ottó —*

Divattervezőnk pesti útja alkalmával a Váci utcán sétálgatva pillantotta meg ezt az érdekes, szép, új vonalú kompiét. Akinek tetszik — varrassa meg, ha a férje is beleegyezik, tudniillik, alig több, mint hat méter anyag kell hozzá.

Heti étrend

HÉTFŐ: zöldségleves, töltöttburgonya vegyessalátával.

KEDD: paradicsomleves, rakottkarfiol, szőlő.

SZERDA: szegedi halászlé, túróslepény, őszibarack.

CSÜTÖRTÖK: zellerkrémleves, vagdalthús burgonyával, párolt káposztával.

PÉNTEK: tarkabableves, rizsfőtt

felfújt csokoládéöntettel,

tengeri.

SZOMBAT: burgonyaleves,

pirított máj burgonyapürével, uborkasalátával, :kompót birsalmából.

VASÁRNAP: raguleves, paprikáscsirke galuskával, madártej; Vacsora: hideg vagdal tsült majo- nézes burgonyával.

Ili;

Azon a végzetes napon — 1918. aug. 30-án — többször vittem ide-oda Lenint. Voltunk a Gabonatőzsde épületében, ahol gyűlést tartottak. Rengeteg ember gyűlt össze. Vlagyimir Iljics szokása szerint nagy és lelkesítő beszédet mondott. Senki sem gyanította, hogy már itt figyelték Lenint, s . készítettek ellene a merényletet. Erre csak néhány nappal később, a nyomozás során derüli fény.

Délután hat óra tájban hagytuk el a Gabonatőzsdét, s a Szerpuhovszkaja utcába, a volt Michelson 1-gyárba mentünk. Ebben a gyárban már régebben is jártunk néhányszor.

Vlagyimir Iljics nyugodt, kiegyensúlyozott volt, mint mindig, csak néha húzta össze gondterhelten a szemét, vonta redőkbe a homlokát. S ezen nem volt mit csodálkozni! Ez a nap különösen fárasztó volt. Reggel fogadás a Népbiztosok Tanácsában, ezt követően megbeszélés, majd az éppen csak véget ért gyűlés következett, most újabb gyűlésre igyekszünk, két óra múlva pedig Lenin elnökletével a Népbiztosok Tanácsának ülése kezdődik.

Amikor beértünk a Michelson-gyár udvarára, a gyűlés még nem kezdődött el. Mindenki Lenint várta. A hatalmas lövedék-szerelő műhelyben több ezer ember gyűlt össze. Valahogy úgy adódott, hogy senki nem fogadott minket: sem az üzemi bizottság tagjai, sem másvalaki.

Vlagyimir Iljics kilépett a kocsiból, és szapora léptekkel bement a műhelybe. Megfordultam a kocsival, s mintegy tíz lépésnyire a műhely bejáratától a kapuhoz álltam vele.

Néhány pere múlva rövid kabátban, táskával a kezében egy nő közeledett felém. Közvetlenül a kocsi mellett meg» állt, jól megfigyelhettem, Fiatal volt,

AT ESZTENDŐ LtENIN MELLETT

— Ss. K. Gilt Lenin sofőrjének visszaemlékezései —sovány, sötét, tűzben égő szeme azt a benyomást keltette, hogy nem egészen normális. Arca sápadt volt, a hangja pedig, amikor megszólalt, alig észrevehetően remegett.

— Igaz-e, elvtárs, hogy Lenin jött meg? — kérdezte.

— Nem tudom, ki jött — feleltem.

Idegesen felnevetett, s így szólt:

— Hogyhogy nem tudja? Sofőr és nem tudja, hogy kit hoz a kocsiján?

— Hát honnan tudnám? Valami szónok. Annyian szaladgálnak, honnan ismerhetném valamennyit — feleltem nyugodtan.

A legszigorúbban ügyeltem mindig a szabályra: soha senkinek meg nem mondani, ki jött, honnan érkezett, hová megyünk.

A nő elfintorodott és faképnél hagyott. Láttam, hogy bement a gyűlés színhelyére.

Felvillant bennem a gondolat: »Mi az ördögöt akart tőlem? És milyen kitartó!« De mivel kíváncsiak mindenütt elegen voltak, néha teljesen körülvették a kocsit, nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a nő viselkedésének és szavainak.

Körülbelül egy óra múlva nagy tömeg — főként munkások — özönlött ki az üzemből, s elárasztotta az egész udvart. Ebből tudtam, hogy a gyűlés véget ért, s begyújtottam a motort. Vlagyimir Iljics még nem jött ki.

Néhány perc múlva újabb tömeg áramlott ki az udvarra, előttük Lenin lépkedett, Megfogtam a volánt, sebességre állítottam a motort, hogy bármelyik pillanatban indulhassunk.

Lenin a kocsi felé tartott, s közben élénken beszélgetett a körülötte csoportosuló munkásokkal. Elárasztották kérdésekkel, Vlagyimir Iljics barátságosan válaszolgatott, s időnként ő is kérdezett tőlük egyet s mást. Nagyon lassan közeledett a kocsihoz. Két-három lépésnyire az autótól Vlagyimir Iljics megállt. Valaki kinyitotta a kocsi ajtajai.

Vlagyimir Iljics két asszonnyal beszélgetett. A közellátásról folyt a szó. Tisztán hallottam szavait:

— Tökéletesen igazuk van, sok még a helytelen intézkedés, de ezek hamarosan megszűnnek.

A beszélgetés két-három percig tartott. Lenin mellett egy kissé előbbre húzódva még két asszony állt. Amikor Vlagyimir Iljics az utolsó lépéseket akarta megtenni a kocsi felé, lövés dördült.

Ebben a pillanatban Vlagyimir Iljics- re néztem. Aztán abba az irányba fordítottam a tekintetemet, ahonnan a lövés hangzott s egy asszonyt láttam — ugyanazt, aki egy órával ezelőtt Lenin után kérdezősködött. A kocsitól balra állt, s Vlagyimir Iljics mellére célzott.

Újabb lövés dörrent. Villámgyorsan kikapcsoltam a motort, kirántottam a pisztolyomat és a merénylőre vetettem magam. Az asszony nyújtott kézzel célzott, hogy leadja a következő lövést. Pisztolyomat a fejének irányítottam. Észrevehette a mozdulatomat, keze megremegett. s ebben a szempillantásban

elhangzott a harmadik lövés. A harmadik lövedék, mint később kiderült, az egyik, Lenin mellett álló asszony vállába fúródott.

Még egy pillanat, s rálőttem volna, de az aljas merénylő a lábamhoz dobta revolverét, gyorsan megfordult és a kijárat felé rohanva elvegyült a tömegben. Körülötte rengeteg ember tolongott, ezért nem mertem utána lőni, hiszen valamelyik munkást is eltalálhatja a golyóm.

Utána vetettem magam, futottam néhány lépést, de ekkor belém nyilallt a gondolat: »De mi van Vlagyimir Iljics- csel?... Mi történt vele?« Megálltami Néhány másodpercig halotti csönd honolt az udvaron. Aztán mindenünnen kiáltások hangzottak: »Megölték! Megölték Lenint!« A tömeg hirtelen nekilendült, üldözőbe vette a gyilkost. Rettenetes tülekedés támadt. Visszatértem a kocsihoz, s földbe gyökerezett lábam: Vlagyimir Iljics a földön feküdt, két lépésnyire a kocsitól. Ezekben a másodpercekben a zsúfolt udvar elnéptelenedett, a merénylő pedig elrejtőzött a tömegben.

Letérdeltem Vlagyimir, Iljics mellé, a föléje hajoltam. Mekkora öröm: Lenin élt, még az eszméletét sejm vesztette élj

—Elfogták? — kérdezte halkan;

Vlagyimir Iljicsnek láthatóan nehezére esett a beszéd. Hangja elváltozott, egy kis rekedtes árnyalatot kapott» Mondtam is neki:

— Ne beszéljen, most árt a beszéd;: \

Ekkor felpillantottam, s látom, hogy a műhely felöl egy matrózsapkás férfi fut felénk. Bal kezével dühösen hadonászott, s a jobb kezét a zsebében tartotta» Ügy futott, hogy majd kitörte a nyakát, s egyenesen Vlagyimir Iljics felé tartott»

fFoljjt, köv'i)