Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-30 / 254. szám

ss^a Kosß&tt HESZ-nagygyíilés Kecskeméten Szerdán, október 30-án, este 6 órakor KlSZ-nagy- gyűlés lesz Kecskeméten, a megyei tanács kultúrter­mében. Előadó: Romsics Ferenc elvtárs, a KISZ me­gyei bizottságának titkára. Minden kiszistát szeretet­tel vár a KISZ megyei bi­zottsága. TVTTVVTTT______________________________________________£ / ~jí~ élelmetes gödrök mélyén —, miket a szorgos kezek az em* ' ffó béri élet régi nyomait kutatva kiástak —, elszáradt em* béri csontvázak hirdetik, hogy századokkal előbb emberek lah* lak e tájon. Korhadó koporsókban fekszenek és láttukra belénk döbbent hát ilyen lesz az ember?! Minden út erre a végtelen, örökhomályú útra vezet? Valami titkos erő, valami mágikus akarat arra kényszerít, hogy az ásító gödrök mélyére nézzünk, ne tudjuk levenni a sze* műnket a csontvázakról. Ezeket a csontokat valamikor hús és izom és bőr tartotta össze, haj és köröm díszítette testük, s mi­előtt idekerültek, az örök Enyészet Birodalmába, ugyanúgy jár-* tak, küzdöttek, bizakodtak, mint mi. S most? ; Ott, az ásító gödör sötét mélyén két koporsó egymás mel­det van, félig takarják egymást. A csontvázak mintha összeölel- ;kezűének. Életükben talán gyűlölték egymást. ! Most már örökre barátok. \ A porladó csontjaikról lepergő molekuláik összefogódzva ke* i ingnek a mindent-agyon-nyomó földben. Kínzó, maró kín hasít belénk. Ne tagadjuk: nehéz belenyugodni az ilyen jövőbe. De van egy nagyobb erő is, mint a süket mélység lehúzó ereje: a még magikusabb, még titkosabb, de egyben csodálatos magasság felemelő ereje; ami fényt, meleget, derűt, életked­vet ad az embernek; ami legyőzi a csontvázak örök hívását; ami lendíti a lelket és szaporítja a szív dobbanásait. Mit törődünk, hogy mi lesz akkor, ha az utánunk jövők le­sik majd a csontunkat! Most még a csodás zsongás a magasba lendít, Varga Mihály Anyakönyvi hírek Kiskunhalasról SZÜLETTEK: Bálint Antal, Sós Erika (Rozmán Anna), Bá­(anyja neve: Czakó Katalint,' l\nt Lajos (Budai Ilona), Taller Kovács Sándor (Zelei Erzsébet),1 Zoltán (Kószó Mária), Keller Soós József (Kátai Gizella), Vo-j László (Kovács Erzsébet). lovár Erzsébet (Kiss Erzsébet), I HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Hajnol Klára (Tótmihály Jolán;, ^ Szabó Garbai Imre és Szabó Ilo- Papp Máté (Bihari Ilona), Szili na. Győri Endre és Puskás Ilo- Anikó Erzsébet (Faddi Anna). I na, Dudás István és Visznyei Lajos Erzsébet Etelka (Hegedűs j Judit, Halász Imre és Varga- Jolán), Szabó János (Berenczki j Sudár Katalin, Kis-Várdai Be- Zsófia), Dudás Jolán Rozália ! nő és Kocsis Ilona, Komlós Sán- (Eke Jolán), Pető Ferenc (Tu- j dór és Lengyel Erzsébet, Dudás pinszki Klára), Támba István j István és Fehér Erzsébet, Bödt (Vass Éva), Felföldi Matild (Ta-1 László és Hajdú Etelka, Szil- kács Jusztina), Kalderás Ferenc j vási Béla és Kun Irén. (Beleczki Terézia), Németh Éva j MEGHALTAK: Szakái Imre (Gyenes Margit), Toppantó Má- 52, Pálmai János 43, Nagy-Bib- ria Piroska (Kádár Piroska), j lia István 74, Rokolya Balázsné Kocsis István (Grizák Mária), j Sípos-Szabó Erzsébet 64, Koch- Undi Sándor (Fekete Erzsébet), I mann Konrád 77 éves korban. Mit és hogyan lanul^aiuni a XlSZ-hen? Az 1957—58-as oktatási évben, az elmúlt évek gyakorlatától el­térően, nem lesz egyöntetűen kötelező oktatás a KISZ-ben. A Petófi-iskolák és a szemináriu­mok helyett az idén a politikai ismeretterjesztés főformái, az előadások és a vitaestek lesz­nek. A KISZ-alapszervezetek a lözponti útmutatók figyelembe­vételével, saját elgondolásaik zerint, tanfolyamokat, vala- nint »Ifjúsági esték« elneve­zéssel előadásokat és vitákat rendeznek az időszerű politikai, gazdasági és elméleti kérdések­ről, természettudományos, s erkölcsi problémákról. Az okta­tásnak ez a formája hasonló a régi ifinapokhoz, s helyes, ha az Előadásokat havonként tartják meg. Egy-egy ilyen esten az elő­adást és vitát kultúrműsor, já­ték, tánc teheti gazdagabbá, változatosabbá. A fiatalokat érdeklő legérde­kesebb kérdések megvitatására a KISZ-szervezetek esetenként rendezhetnek »kérdezz—felelek estek«-et is, Az alapszervi veze­tők rendszeresen kísérjék figye­lemmel és gyűjtsék össze a fia­talokat érdeklő legfontosabb kérdéseket, és gondoskodjanak arról, hogy szakképzett, tapasz­talt emberek válaszoljanak ezek­re. Sok segítséget ad majd a vá­laszadóknak a későbbiek során rendszeresen megjelenő kérdezz —felelek zsebkönyv. Nagykereskedelmi vállalat kifogástalanul gépelő mun­kavállalót SZÁMLÁZÓI munkakörbe felvesz. —Je­lentkezések személyesen az Üvegértékesítő Vállalatnál, Kecskemét, Széchenyi tér 15. szám. 5690 Sok KISZ-szervezetben mód lesz arra is, hogy a párt, a KISZ és a népművelési szervek veze­tőinek, valamint a TTIT elő­adóinak segítségével rendszere­sen ismeretterjesztő előadáso­kat tartsanak. A fejlettebb kiszlsták fóruma lesz az Ifjúsági Akadémia. Ezen mód és alkalom nyílik arra, hogy a hallgatók elsajátítsák a szocializmus építéséhez szüksé­ges alapvető ismeretek egy-egy részét. Helyes, ha az ifjúsági akadémiák előre meghatározott témakörrel és jó időbeosztással, valamint, de nem utolsó sor­ban, állandó hallgatósággal ren­delkeznek. Az Ifjúsági Akadé­mia elvégzését az illetékes já­rási, vagy megyei KlSZ-bizott- ság bizonyítvánnyal igazolja. Az Ifjúsági Akadémia az előadáso­kon kívül konzultációkkal és vitákkal igyekszik segíteni az önálló gondolkodás fejlődését az egyéni tanulásnál is. A fent felsorolt oktatási for­mák mind a kiszisták, mind a szervezeten kívüliek rendelke­zésére állnak. Mindez nem sok, de elég ahhoz, hogy —. ha tel­jes odaadással, becsületesen részt veszünk ebben az oktatási munkában —, megfelelő tapasz­talatokat nyújtson a KISZ neve­lési rendszerépek kialakításához, az elkövetkezendő évek propa­ganda és oktatási programjának megvalósításához. E munka fontosságát kétsze­resen aláhúzza az, hogy az ifjú­ság körében még ma is megta-: lálhatók a különböző nációnál lista és irredenta nézetek. E ká-j ros nézetek elleni harcra szö-j vétségünk minden egyes tagját; tudással kell felvérteznünk. E; probléma megoldása jelenleg a legfontosabb feladataink egyike. Szabó Attila, ^ „vISZ megyei bizottsága agit.-prop. titkára A PARADICSOMFELHORDÓ szalagnál hosszabb ideje álldo­gál egy nyúlánk termetű, hosz- szas arcú, kék-munkaruhás em­ber, Köhler Károly. Mereven néz. Szemeit egy pillanatra sem veszi le a gépről. Egyszercsak gyors mozdulat­tal leemel a szalagról egy para­dicsomot. Felszeli. Az egyik sze­letet hozzácsapja a szalaghoz. Kicsit vár, aztán újra többször megismétli. Arcán a meglepődés tükröződik. Kezébe helyezi a belső résztől megfosztott para­dicsompaprikákat, s meg sem ál! az igazgatói irodáig. Ott éppen tanácskoznak. — Köhler Károly a hívó szóra be­lép. Nem várat magára, hanem kezét kinyitja, s igy kezdi: mit szólnak az ilyen formában mag- talanítótt paradicsomhoz az elv­társak? A jelenlevők is meglepődtek. Sokuk fejében fordult már meg az a gondolat, hogy hogyan is tudnák ezt a laza, húsos részt a magokkal együtt hasznosítani a szárítmányoknál. Veres József, a Kecskeméti Konzervgyár I. számú telepének főmérnöke törte meg a csendet. — Ragyogó! Hogy érte el? Köhler Károly elmondta. — Konstruálja meg a gépet, — buzdította a szakembert a főmérnök. Köhler Károly megköszönte a bizalmat, s kifordulva az igaz­gatói iroda ajtaján, egyenesen Mezei Bélához sietett. Neki is elmondta tapasztalatait, s majd a gép megszerkesztéséhez társul hívta. Mezei Béla igent mondott. KETTEN maid másfél hónapig kísérleteztek. Figyelembe vet­ték Futó János okos tanácsát is. A rajzokat Köhler Károly, a gé­r\~\ JF vJJtletbol a 1 á E eh a n \ Ies% A gép megszerkesztöje. pet pedig Mezei Béla és Kátai János készítette. Hátra volt még a vizsga, a gép kipróbálása. Az első kísérlet nem sikerült. Majd mindenki azt mondta: — nem lesz ebből semmi. Csak Ve­res főmérnök biztatta őket: - van benne fantázia, foglalkozni kell vele — mondta az újítók­nak. A biztatás nagyon jól esett. Ennek nyomán módosították a vélemény is. Burits Oktáv, a szá­rító üzem vezetője így ír a gép­ről: — Beállításával gépenként és műszakonként két fő munkája feleslegessé válik, kiküszöböli a vízfogyasztást, lehetővé teszi 30 —35 százalékos jó minőségű pa­radicsomnak sűrítménnyé való feldolgozását. Ez az idén 18 va­gon nyersparadicsom megtakarí­tását eredményezte volna, ha már működik. Az előbbiekkel egyetért Veres József főmérnök is. Gulyás István gépészmérnök, a műszaki fejlesztési osztály mun­katársának ez a véleménye a gépről: — Üzembetartása óránként 60 —80 fillér, mivel a gépet 1,8 kw. villanymotor hajtja. A gép egy­szerű, házilag is előállítható, akár sorozatban is. Ilyen gép nincs az iparban. Bevezetése kétségtele­nül nagy haladást jelent a szá­rítástechnikában, nem beszélve a gép által elérhető jelentős gaz­dasági megtakarításról. TEGNAP értesültem arról, hogy ismét dolgoztak vele és a szakvéleményben rögzítettek va­lóban megfelelnek a valóságnak. Csupán az van még hátra, hogy a gyár vezetője segítsen a rajzok gép konstrukcióját, előkészítve a második próbára. A második kí­sérlet sem sikerült. Elkedvetle- nektek. Abba akarták hagyni az egészet. Ismét Veres főmérnök öntött lelket beléjük: — Ennek jónak kell lenni, — biztatta a két szakembert. Ő mondta ezt, akinek hasonló újítása feküdt az illetékeseknél. S volt bátorsága még azt is mon­dani: ez a megoldás jobb, mint az enyém! A harmadszori próba sikerrel járt. Ezt támasztja alá a szak­eiKeszueseDen, a raiaimany nép­szerűsítésében, abban, hogy a műszaki osztály elkészítse a Ta­lálmányi Hivatal által megjelölt követelményeknek megfelelően a rajzot és egy szakszerű leírást, hogy elbírálás után valóban ta­lálmányként könyveljék el az illetékesek. Az ötlettől hosszú és fáradsá­gos űt vezetett el a találmány megszületéséig, a paradicsom- mag-kiválasztó gép megalkotá­sáig. De megérte a fáradságot. —Venesz— fénél pertut iszik néhány kom- ezomolista a helyőrség kiszista katonáival. Megtalálták a közös hangot. Az asztalitenisz-terem­ben pattog a labda. 18:6 az ered­mény a magyar páros javára. Az egyik sarokban a fotelben csinos szovjet lánynak próbál udvarolni egy magyar fiú. A komoly beszélgetés a nyelvtu­dós hiánya miatt vidám kaca­gásba csap át, nevetnek egymá­son. Szórakozik, nevet, ismerkedik a fiatalság a kultúrházban. Fájó szívvel búcsúzom ettől a két­nyelvű, de egyszívű, egyaka- ratú társaságtól. A kapuban már leváltották a rendezőket. Egy nagybajuszos komszomolis- ta osztja a »visszatérőket«. Kí­nálja nekem is. Intek, nem kell. Csóválja fejét, s ennyit mond: »Do szvidanya«. — Viszontlátásra — mosoly- gunk össze. Gémes den kétséget kizáróan igazolta, hogy fiatalok rendezték. Csak néhányat említek a sok közül. A 20 tagú gitáregyüttest alig en­gedték le a színpadról. Szintén nagy sikernek örvendtek a ma­gyar fúvószenekar, majd a szóló­énekesek vidám számai. Derűs kacagás, hangos zsivaj töltötte be a termet, amikor a műsor utón megkezdődött a labdajá­ték. Azután megszólalt a tánczene. Táncoltak a párok. A terem minden zugát betöltötte a két nyelv, de azonos érzések szavai. Egy szőke, magas szerzsánt egy csinos barna kislánnyal suhant a parketten. Figyeltem őket. Mosolyogtak, néha elröppent egy-egy szó, azután újra a tánc ütemére figyeltek. Szünetben hozzájuk léptem, megkérdez­tem, hogy’ érzik magukat. Aku- lanko Michail nevetve, tört ma­gyarsággal mondta: — Jó a társaság. Jó lenne töb­bet találkozni — mosolygott a1 mellette álló Soós Emire. — A nyelv nem akadály, a megértés­hez nem kellenek szavak. Voltak, akik inkább a sakk­tábla mellett ülték végig ezt a vidám estét. Csiszár Jenő bácsi, aki nem tartozik éppen a fiata­lok korosztályába, éppen Jermo- lajev komszomol istával vívja az egyik helyiségben a »csatát«. Néhány perc, s a játszma véget ér. Kimondta a minden nyelven érthető szót, a mattot. Jermo- lajev Kosztanyin Vasziljevics sportszerűen ráz kezet a győz­tes Csiszár bácsival. A kultúrház. minden helyisé­gében tobzódik a jókedv. A bü­A kalocsai kultúrház ajtajá­ban egy KISZ-fiatal és egy komszomolista áll. A sötétben is látszik karjukon a tenyérnyi vö­rös szalag, ami azt bizonyítja, hogy nem mehet be akárki erre a nagyszabású találkozóra. Mert meghívóm nem volt, elővettem kevés orosz nyelvtudásomat, na, meg az igazolványaimat és rö­vid tárgyalás után beléphettem. A hatalmas teremben több mint ötszáz fiatal zsúfolódott össze, hogy meghallgassa a szov­jet helyőrség Komszomol-szer- vezete titkárának beszédét. Ale- xej Jafimovics Pányuskin arról a küzdelmes, nehéz és mégis di­cső útról beszélt, amit a Kom­szomol 39 év alatt megtett. El­mondotta a megjelent KISZ- tagoknak, komszomolistáknak, fiataloknak, annak az öt kitün­tetésnek harcos történetét, ame­lyet a Komszomol kapott. Be­széde végén ezeket mondotta: — Drága elvtársak! Mi, kom- szomolisták, tanultunk az idős kommunistáktól. Az ő irányítá­sukkal vívtuk meg a fiatalságért a harcot. Dolgozzunk együtt a -világ ifjúságának összefogásáért, a békéért. Mi kultúrkapcsolatot létesítettünk veletek, kalocsai KISZ-fiatalok. Dolgozzunk kö­zösen a szovjet—magyar barát­ságért. Ezután Mándity József elv­társ, a járási KISZ-bizottság tit­kára köszönte meg a szovjet elvtársak meghívását erre az estélyre és annak a reményének adott kifejezést, hogy még több alkalommal találkozhatnak majd a magyar és a szovjet fiatalok. A tarka és vidám mű$or min­Komszomolísták és kíszisták baráti találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents