Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-29 / 253. szám

^emekekneWlTOlllfllí

ŐRS A

A Jókai általános iskolában jártam tegnap délután, i^ecsleérné ten. Éppen tízpercre vonultak, ki a gyerekek, így hát volt módunk egymással néhány szót Váltani. Az egyik nyolcadikos, elevenszemü pajtás így mutatkozott be:

— Végh Pál vagyok, a »Fekete Sas« őrsvezetője.

— Hol tartjákot az őrsi gyűléseket? — Erre a kérdésre kissé elmosolyodik, mérlegeli magában, megmondja-e, vagy sem.

■— No, kivelel — bíztatom — hisz már úgyis tudok róla.

—■ A csirkeól padlásán.

— Mesélj róla.

— Szeptemberben azon tanakodtunk, hol tudnánk berendezni egy szobát az őrs részére. Nékem támadt egy ötletem. Van egy ólunk. Szép. tágas a padlása. Mondom a gyerekeknek, pókhálózzuk le. bútorozzuk be. Az őrs munkához látott. Készítettünk egy padot, hevenyében összetákoltunk egy asztalt. Dudás Pista, Bíró Sanyi, meg én hoztunk egy-egy széket. Ekkor ép. szönyegiigyben Szétnéztem a házunk padlásán. Találtam is néhány megfelelőt. KirázlUk belőlük a port és beterítettük. Ekkor Kovács Jósltának támadt a másik ötlete. — Indítványozta, hogy készítsük el az őrs jelvényét és azt is akasszuk ki oda. Hozká is láttunk. Mivel az őrsünk neve Fekete Sas. így hát kerestünk egy bádoglemezt, rá- festéítünk egy fekete sast és kivágtuk. Már ott függ az örsi szobában.

— Van az őrsünknek bélyegzője is. Ez egy sast ábrázol, édesanyámtól kaptam hajdanában. Bélyegpárnánk is van,

—- Hányon vagytok az őrsben, Pali?

— Heten.

— Kik azok?

— Percsich Kálmán, akkor én, Kovács Jóska, Király Béla, Btró Sanyi, Kállai Bandi, meg Dudás Pista.

— Mikor tartjátok az őrsi öez- tszejövétéleket?

— Kedden és pénteken. Pénteken megtárgyaltuk az első pontot, utána játszottunk. Most a Morsé-jéleket akarjuk tanulni.

— Látom, itt az őrsi naplód, megnézhetem?

A kezembe adja.

— Ez igen! Tiszta, rendes, gondos. Elárulja, hogy az őrs Vasárnaponként ki-kiruccan. — Váltak már a Fehértónál, a nyíri erdőben és még sokfelé.

A nyíri erdőben van nekünk egy lombsátrunk, beleférünk mind a heten. Ha odamegyünk, ott a főhadiszállásunk.

Becsengettek. Pali siet, mert ] ezen az órán dolgozatot imák. En meg hazafelé jövet azon örülök, hogy milyen ügyes őrsvezetővel hozott össze a véletlen, mennyi érdékes dolgot hallottam tőle, •

e— s—■ i

A csapatoktól jelentjük

©

A KISKŐRÖSI Petőfi Sándor általános iskola úttörői három felejthetetlen napot töltöttek Pécsvuradon. Ezen a kiránduláson Fecske Istvánná úttörő csapatvezető irányításával az iskola legjobb úttörői vettek részt,

A TISZAKÉCSKEI úttörő- csapat készül november 7-rc. Az előkészületek őrsi keretekben folynak és ünnepélyes esapatösz- szejövetelt rendeznek november

7-én. Gyakori kirándulásokat szerveznek a Tiszapartra, ahol megbeszélik a következő hőnap terveit. Decemberben Mikulás- estet akarnak rendezni és abban a hónapban akarják meglátogatni a Permetezőgépgyárat is. A tél folyamán változatos rendezvényeik lesznek. Csinálnak teadélutánt, korcsolyázást, szánkózást. szakácstanfolyamot.

A júniusi kéthetes táborozásra is készülődnek már.

SZÁMHÁBORÚVAL és játékokkal egybekötött kirándulást szerveztek Hetényegyhózán az úttörőcsapat tagjai. A kiránduláson 35 úttörő vett részt a csapatvezető és az iskolaigazgató vezetésével. A községben egyre több gyerek jelentkezik a csapatba. Rövidesen megkezdik az

újoncpróba előkészületeit. Tervükben a jövő nyáron kéthetes táborozás szerepel az ország valamennyi szép vidékén. Az iskola igazgatója lelkesen támogatja a csapatvezetőt, résztvesz a csapat rendezvényein és gyakorlati segítséget is "vuit az úttör'"’""unkához.

A BAJAI II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat érdekes kezdeményezésre vállalkozott elsőnek Bács-Kiskun megyében. Az iskola összetrombítálta az úttörők szüleit és megismerkedtek a szülők az úttörőélet törvényeivel. Ennek kapcsán sok szülő lelkes hive lett a mozgalomnak. Nem is csoda, hiszen a pajtások minden vasárnap hangulatos kirándulásokat szerveznek Dunántúlra. Most Erdösmecskérc készülnek, ahova a konyha is kivonul és igazi, jó gulyást főznek a szabadban. Mert még mindig a szájukban van annak a jó ebédnek az íze, amit Mórágyon főztek szeptemberben.

Az iskolának több mint 60 százaléka már úttörő. A közép- iskolások is ellátogatnak hozzájuk. A csapatban hat ifjú vezető középiskolás és kereskedő tanuló dolgozik. A pajtások nagyon megszerették őket. Most azon fáradoznak, hogy minél szebb legyen a november 7-1 ünnepség az iskolában.

Hirdessen a Peiöíi népében

írassunk jó vetőburgonyát!

A Duna—Tiszá közén, különösen a nem ellenőrzött vetésből származó Gül Baba és rózsa vetőburgonyák már az első évben súlyos betegség tüneteit mutatják. Rosszul fejlődnek s 40—50 mázsánál nagyobb termést csak kivételes esetben adnak. A betegség évről évre fokozódik s ezért hosszabb ideig ilyen vetőburgonyából termelni nem szabad, a magot legalább háromévenként ki kell cserélni.

Tudatjuk a termelőkkel, hogy a kevésbé ismert fajták: a Margit, Merkur, az Aranyalma és a Pierwiosnek (lengyel tarka rózsa burgonya) kevésbé érzékenyek a betegségekkel szemben s

bővebben termők. Ezek a fajták a lengyel rózsa kivételével sárgahúsú burgonyák, de termelésük sokkal gazdaságosabb. A bácsalmási Táncsics Tsz például a Merkúrból, a jánoshalmi Petőfi Tsz a Margitból s a solti Szikra Tsz a Pierwiosnek-bol 150—150 mázsás termést ért el holdanként. A lengyel fajta bő termése mellett korai érésű, melyet a Gül Babához és a rózsához hasonlóan előcsíráztatva, korai termesztésre is be lehet állítani.

Községeinkben most folyik a vetőmagigények összeírása, helyes, ha minél több gazda jelentkezik!

IWv

Miért nines cigaretta Páhln?

A rádióban többször hallottam, hogy dohánygyáraink, a dohányosok legnagyobb örömére, a közkedveltségnek örvendő »Ótéves terv« és »Kossuth« ci- garettákból néhány milliárd darabbal többet gyártásúik mint eddig. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy Páhi községben már hetek óta semmiféle dohányt nem lehet kapni. Dohányboltunk a kiskőrösi dohány elosztótól havonta egyszer kap árut. de az olyan kevés, hogy négy—öt nap alatt elfogy.

A dohánybolt kezelője, Fejős János — rokltant ember —, a közeli községekből igyekszik némi árut beszerezni, de legfeljebb néhány doboz Harmóniát tud hozni. Hasonló az eset a cigarettapapírral is. Ha véletlenül vap, pipadohány, az emberek kénytelenek azt újság- vagy WC-papírba sodorni. — Községünk dolgozói többségének nélkülözhetetlen igénye a dohány, ezért kérik a felsőbb szerveket, biztosítsák a zavartalan ellátást.

Fördős Béla, Páhi *

Fördos Béla levelezőnk végül segítségünket kérte a dohányhiány megszüntetése érdekében. Szerkesztőségünk megvizsgálta ezt a kérdést. Azt tapasztaltuk, hogy nemcsak Páhi

községben, hanem a kiskőrösi, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi járásban zavarok voltak néhány héten keresztül a dohány- ellátásban. A megyei tanács kereskedelmi osztályának tájékoztatása szerint ez abból adódott, hogy a vasút nem tudott a dohánygyárak részére eiég vagont biztosítani. Ugyanakkor az ellenforradalom okozta károk: miatt a dohányértékesítő vállalatok még nem tudták raktáraikat tartalékáruval feltölteni. A dohányhiány megszüntetése érdekében a megyei szervek részéről az intézkedés megtörtént, Egy vagon cigarettát küldtek sürgősen a kiskőrösi járásba, s további ellátás zavartalanságál is biztosítják.

Ezüstkalászos tanfolyam Nagy borocskán

November hó 15-én kezdődik Nagybaracskáp az ezüstkalászos tanfolyam II. évfolyama. Ugyanakkor Dávodon és Hercegszántón az első előadásra gyülekeznek a tanfolyamok elsőéves hallgatói. Mindhárom községben már igen szép számmal jelentkeztek a tanfolyamokon való részvételre.

XXII;

GORKIBAN

Vlagyimir Iljícs életének utolsó évei szorosan összefonódtak a Moszkva melletti kis faluval, Gcrkival. Az 1918 augusztusában elkövetett merénylet s a rendkívül megfeszített munka megrendítette Lenin egészségét. Az orvosok makacs követelésére kénytelen volt elhagyni a várost.

1918 szeptember végén járt először Gorkiban. 1921 telétől pedig különösen gyakran jött ide pihenni vagy dolgozni.

Emlékszem, Gorkiban gyakran játszottak métajátékot. Vlagyimir Iljics szerette ezt az egyszerű és vidám játékot, s mindig szívesen csatlakozott a játszókhoz. Ügyesen játszott. Az ügyetlen játékosokat incselkedve korholta:

— Miféle játékosok maguk? Én csak most kezdek játszani, s mindenkin túlteszek! Nem szégyellik magukat?

Ha munkások játszottak ügyetlenül, így mosta meg a fejüket:

— Miféle proletárok maguk, a proletárok így ütnek?

Szavait rendszerint egy ügyes dobása követte:

— így kell ütni!

Vlagyimir Iljics nagyon örült a sikerének, s vidáman nevetett, ha valamelyik dobása igazán jól sikerült. Egyszer egy építőipari munkásnak enyhe gúny- nyál azt mondta:

' — Még egy ilyen dobás, és »lefokozom«!

Ha az ember Moszkvából a Pahra- iolyó irányában halad a kasirai országúton, akkor Gorkiban, a Kolhoz utca baloldalán levő egyik ház oldalán egy márványtáblát lát ezzel a felírassál: »1921 január 9-én ebben a házban beszélt Lenin a gorki parasztok gyűlésén.«

Nagyon nehéz esztendő volt az. A fiatal szovjet köztársaság Visszaverte a fehérgárdista és intervenciós bandák támadásait, győztesen került ki a polAT ESZTENDŐ LENIN MELLETT

— Ss. h. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései —

^árháborúból, de népgazdasága szét volt zilálva. Hiány volt kenyérben, sóban, üzemanyagban, közszükségleti cikkekben.

Gorki község parasztjai meghívták Vlagyimir Iljicset, hogy beszélgessen el velük az ország ügyeiről, és a saját gondjaikról.

— Miért ne, szívesörömest!“— felelte Vlagyimir Iljics a parasztoknak, akik a meghívást tolmácsolták. — Ha holnap nem leszek nagyon elfoglalva, akkor estefelé, úgy hat óra körül várjanak rám.

A parasztok elhatározták, hogy a gyűlést Vaszilij Sulgin házában hivják ösz- sze. Alkonyattájt mintegy száz ember gyűlt össze. Mint mondani szokták, egy tűt nem lehetett volna elejteni. Amikor a szomszéd falvakba eljutott a hír, hogy Gorkiban Lenin fog beszélni, onnan is jöttek emberek. Természetesen engem is érdekelt a gyűlés, én is elmentem Sulgin házába.

Hat óra felé Nagyezsda Konsztantyi* novnával együtt megérkezett Vlagyimir Iljics, s a gyűlés elkezdődött. Iljics halkan beszélt, s beszédének fontosabb részeit egy-egy energikus kézmozdulattal kísérte, vagy pedig könnyedén az asztalra csapott.

A parasztok lélegzetvisszafojtva hallgatták. Vlagyimir Iljics, ha jól emlékszem, a következőket mondta:

— Most befejezzük a háborút, 6 olyan életet teremtünk, amilyenről apáink még álmodni sem mertek. Örökre vége lesz a béreskedésnek, a nyomornak, az analfabétizmusnak. Nem járunk többet bocskorban, mécses helyett villannyal világítunk, a járványos betegségeknek

csak a rossz emlékük marad meg. Mindehhez csak az kell, hogy megvédjük a szovjethatalmat az ellenség támadásaitól, ez most a legfontosabb feladatunk!

Ezen a gyűlésen Lenin észrevette, hogy Gorkiba nincs bevezetve a villany. Itt lenne az ideje — mondotta —, hogy már most kidobjuk a házakból a mécseseket. A falut el tudná látni árammal a közeli szovhoz villanytelepe.

— Amiben tudok, segítségükre leszek — mondta a parasztoknak, s megkérdezte, nincs-e valakinek kérdése?

Nagyon sok kérdést tettek fel, s Lenin szívesen válaszolt rájuk.

A beszélgetés késő éjszaka ért véget.

Nem sok idő múltán a gorki házakban kigyulladt a villany.

*

Gorkiban Lenin lakhelyét egy gyönyörű, árnyas fasorral és kis terekkel díszített park vette körül. Az egyik fasor végén, az út két oldalán két hatalmas, vastag fenyő állt. Bizonyára legalább egy évszázada ültették ide, s azóta már magasan a park fái fölé emelték koronájukat.

Vlagyimir Iljics ideköltözése után rögtön észrevette ezeket a faóriésokar. s szeretett gyönyörködni magas, sudár törzsükben.

— Ezek igen, ezek fák! — gyönyörködött bennük. — A természet- csodái!

1919 egyik nyári estéjén a Kremlből Gorkiba mentünk. Vlagyimir Iljics kiszállt a kocsiból, s szokása szerint bétára indult a parkban. Mélyen beszívta a friss levegőt, élvezte a csendet, a fenyőillatot. Sétája végeztével leült egy padra, s kényelmesen hátradőlt. Mellé telepedtem, Vlagyimir Iljms kérdezeti

valamit tőlem. Aztán hirtelen elhallgatott, s tekintete a távolba meredt. Én is abba az irányba néztem, de semmit sem láttam, Vlagyimir Iljics ekkor Így 6zólt:

— Nézze csak, Gil, hova lett a másik fenyő?

A fasor végén csak az egyik elárvult fenyő állt. A másik eltűnt. A helyt üresen ásított. Elcsodálkoztam, hiszen néhány nappal ezelőtt, legutóbbi látogatásunk alkalmával még mind a két fenyő ott állt!

Odasiettünk a fasor végére, s meggyőződtünk, hogy a fát nemrég vágták ki. Csak egy friss, kellemes illatot árasztó tönk maradt a helyén. Vlagyimir Iljics egy percig hallgatagon állt, aztán felháborodva így szólt:

•— Ez teljes anarchia! Ki merte ezt megtenni? Ki kell deríteni, lei tette. Ezt nem hagyjuk annyiban...

Kiderült, hogy pár nappal ezelőtt a házgondnok adott utasítást az egyik fenyő kivágására. Ügy találta, hogy a fa kiszáradt, s fölösleges.

Mindezt elmondtam Vlagyimir Iljics- nek.

— A körmére kellene koppintani! —» mondta Iljics rövid gondolkodás után,

S az ügybuzgó házgondnok alapos fejmosásban részesült.

VlagyilHjr Iljics nagyon szerette, és tője telhetőén óvta a természet szépségeit, s ezt a szeretetel igyekezett a környezetébe is beoltani.: Nagyon felháborodott, ha a természeti kincsek rongálásáról szerzett tudomást.

Egyik szombat este Vlagyimir Iljics magához hivatott.

— Ide figyeljen, Gil elvtárs — mondotta az előtte fekvő térképet nézegetve, — Voltunk már Szokolnyikiben, de a parkon kívül semmit sem láttunk belőle. Meg kellene tüzetesebben ismerkednünk vele. Elmegyünk?

(Folyt, kövj