Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

-—• | Horgolt ágylerííő Anyaga: 60-as horgolócérna és hozzávaló horgolótű. Először egy sor csillagot horgolunk meg Hosszában és szélességében is, így könnyen kiszámíthatjuk, mennyi fonalra van szükségünk (csak az ekrü fonalból kell elő­re megvenni az anyagot, hogy egyszínű legyen.) A csillagocskák készítési mód­ja a következő: 1. sor: 8 lánc­szem. 2. sor: 28 egyráhajtásos pálca. 3. sor: 3 rövid pálca, 3 láncszem váltakozik végig a soron. 4. sor: az előző sor három láncszemébe 3 kétráhajtásos pálca, az utolsó rábajtást a hor­golótűn hagyjuk és a harmadik pálcánál egyszerre húzzuk át. 8 ilyen pálcacsoportunk lesz, kö­zöttük 7 láncszem. 5. sor: az előző sorban, az egyik lyukba 9 kétráhajtásos pálca, 3 láncszem, a másik lyukba 3X3 kétráhaj­tásos pálcacsoport (mint az előző sorban). A pálcacsoportok között 3—3 levegöszemet horgolunk. 6. sor: a 9 pálca fölé 11 kétráhaj­tásos pálca, utána 6 láncszem, majd 2X3 kétráhajtásos pálca­csoport az előző sor hárem pál­cacsoportja közé. Közben 6 le­vegőszem. 7. sor: a 11 pálca fölé 9 kétráhajtásos pálca, 6 lánc­szem, 1 rövid pálca az előző sor 6 láncszemébe, majd ismét 6 láncszem a 2X3 pálcacsoport között négy láncszemet horgo­lunk. Az összeállítás az utolsó sorral történik. KOZMETIKA! Arcápolás, kvarc, esti kiké­szítés, stb. — Rendelés: dél­előtt 9-től. Telefon: 12—74. Kecskemét, Kada Elek u. 13. 1918 CUKORRÉPATERMELŐK! F I G Y E L E M 1 1837 A helyi földművesszövetkezetek meg­kezdték az 1958. évi cukorrépa szerződések köleséi. A cukorrépa átvételi ára mázsánként: 10*— forint és 3 kg- kristálycukor. Mellékjárandóság: 65 kg nyers répa­szelet vagy 3 kg száraz répaszelet és 0,5 kg melasz mázsánként. A cukorgyár a répaterület megszántá- sához utalványt ad ki, aminek ellenér­tékét az 1958. évi termésből vonja le kamatmentesen. Szerződj minél előbb cukorrépára a helyi töldművesszövetkezetnél. Ablakkeretet tömíthetünk ké­szen kapható, vagy házilag ké­szíthető újságpapírhurkávai, és­pedig úgy, hogy az újságpapír­ból hosszúkás hurkákat gyú­runk és azt szegezzük az ablak­keret szélére. Ajtóknál gyakran előfordul, hogy nehezen csukódnak, súrol­ják a padlót, lesüllyednek, ilyen­kor emeljük ki sarkaiból és a vasalás csapjaira szükség szerint egy, vagy több lapos vaskarikát huzzunk, azután akasszuk vissza helyére az ajtót. Alumíniumedényt házilag is ki­javíthatunk, ha van hegyes for-- rasztó vasunk. A lyuk helyét dörzspapírral alaposan letisztít­juk, s vegyünk egy cinkrudacs­kát, amit gázlángon tüzesre for- rósított forrasztóvas segítségé­vel megolvasztunk és a lyuk he­lyét bekenjük vele. Egy kevés boraxot hintsünk rá és hűtsük ie. A szénporból házilag is magas kalóriájú brikettet készíthetünk a következőképpen: a pincében összegyűlt szénport apránként locsoljuk vízzel, közben összeállt Egy-egy lapátnyit újságpapírra téve addig gömbölyítsünk amíg brikett formája lesz, s azonnal tüzelhetjük. Gyakran előfordul, hogy me-' leg helyen álló bútoron kis re-' pedések keletkeznek. Ezeket' méhviasszal tömíthetjük. A ke­zünkkel simítsuk addig, amíg a] nyoma is eltűnik a repedésnek. Heti étrend HÉTFŐ: Paradicsomleves, ra­kott burgonya, savanyúság. KEDD: Zöldségleves, parajfő­zelék, bundászsemxe, almakom- pót. SZERDA: Bableves, barátfüle,' szőlő. CSÜTÖRTÖK: Karfiolleves, pi-| rított máj burgonyával, paprika­saláta. PÉNTEK: Húsleves, rizskoh. SZOMBAT: Tarhonyaleves, paradicsomos káposzta, párolt felsálszelettel. VASÁRNAP: Halleves, ráchal karikára sült burgonyával, ka-1 kaóslepény. KI a ludas? YYYYYVYYTVYYY YVYYYYYYYY YYYYYYYYYY * 3ócs-Kiskun megyei Epífc- és Szerelőipari Vállalat Szatírák témája, karikatúrák ltorza, a könnyű műfaj állandó 'céltáblája a KIK. fővárosban és vidéken egyaránt. Persze, nem minden ok nélkül. De mint min­denben, itt is vannak kivételek Is ilyen a hasonszőrű vállalat­nak számító Bajai Községgaz­dálkodási Vállalat. Ez a válla­lat, dicséretére a vezetésnek, a 'helyi lakásnehézségek megszün­tetésén fáradozik, gondja van a ’kezelésében levő épületekre, vizsgálja a bérlők jogos és jo­gosnak vélt sérelmeit. Ha van mód rá, orvosolja azokat, persze amennyire erejéből és kasszájá­éból telik. Ebben az esztendőben csaknem száz új lakást terem­tett belső átalakításokkal, több mint egymillió forintot érő mun­kával tatarozott és újított fel. ■Csaknem félmillió értékben ren­delt meg építési, bontási, alakí­tási munkáikat a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari »Vállalattól. Ezzel is, a lakók >> kívánságára figyelemmel, kor­szerűsíteni kivan néhány házat, hogy legalább szoba, konyha, éléskamra álljon összefüggőn a bérlők rendelkezésére. Ilyen építkezés a Kölcsey Ferenc u. 21. szám alatti is, amelyről most ■szó lesz. Itt 16 lakás korszerűsítése fo­lyik és a tetőszerkezet kicseré­lése további javítások, építke­zésekhez szükséges anyagnyerés céljából. Költségvetés szerint mintegy 280 ezer forintos mun­ka ez. Érthető, hogy az építtető Községgazdálkodási V. nagy fi­gyelemmel kíséri a kivitelező megyei vállalat helyi kirendelt­ségének munkáját, az építkezés ■^menetét. Hogy milyen tapaszta­latokat szűrt le eddig, annak igazságát e sorok írója is meg­erősíti, mert kintjárt a munka­helyen, beszélt a dolgozókkal, műszaki vezetőkkel, lakókkal egyaránt. A Bács-Kiskun me­gyei Építő és Szerelő Vállalat Bajai Kirendeltsége munkája szervezetlen, nélkülözi az átfogó tervszerűséget. Gyakori a mun­kaleállás, mindennapos az anyaghiány s gyakran a kellő számú szakember sem áll ren­delkezésre. Az építtető engedé­lye nélkül anyagot cipelnek át más idegen építkezésekhez, a bontásoknál értékes anyag megy tönkre, az esős idő beálltával nem használnak ponyvát a fe­detlen padlásrészek megvédésé­re. Ha átázik a mennyezet, lesz -öröme- a lakóknak, Icára a lakóháznak. Így akar a vállal­kozó Vállalat 5000 Ft-ot megta­karítani? Ponyvakölcsönzés cí­mén ennyi van ugyanis a költ­ségvetésbe beállítva. Amit nyer­ne a népgazdaság a vámon, el­vesztené kétszeresen a réven. Mi szükség erre? Ügy érez­zük: semmi! Beszéltünk a kivitelező válla­lat munkavezetőjével. Lovassi Lajossal. Elmondta: nem keve­sebb, mint hat munkahelyen kell helytállnia. Nem lehet min­denütt, holott különösen bontási munkáknál erre szükség volna. A brigádvezetők és munkások gyakran tanácstalanul állnak, utasítást, rendelkezést várnak. A kirendeltség nemcsak Baján dolgozik, hanem a megye leg­különbözőbb részein. Az csak vi­lágos, hogy lehetőleg mindenütt, csak nem a kirendeltség székhe­lyéhez közel eső részeken. Ez azután meg is látszik a központ­ból történő anyag- és munkaerő- irányításon. Kialakult véleményünk, hogy a vállalat kapacitását megha­ladó vállalkozásokban vergődik. Erejéből csak a legsürgősebb »lyukak betömésére- futja. A dolgozók keresetén is megmu­tatkozik a munkák vontatott menete. Erről hallottunk véle­ményt a kérdéses építkezésnél. Feljegyeztük azt is, hogy négy­zetméterenként a tetőcserép bontásáért a njunkát elvégző ácsnak csak 80 fillér körül jut.. Várható akkor !4Z, hogy a bon­tási anyagot úgy kezeljék, ahogy az kívánatos lenne? A lakók örül bek a Község­gazdálkodási Vállalat törődésé­nek, de félnek a beázástól, az építkezés télbe húzódásától, un­ják és joggal a cammogó átépí­tési munkák okozta »herber­get« —, amint egyikük mondta. Tenni kell valamit. S úgy érez­zük annak, aki a főludas az egészben: a központi vállalatve­zetésnek. Fehúdéki István XXI. *— Hogyan, mit mond? — szakította élbe beszélgetés közben partnerét, aki ■elnök elvtársnak« nevezte. — Miért lyen fellengzősen, barátom? Mondja :sak, hogy Lenin elvtárs, vagy Vlagyi- nir Iljics. Mennyivel egyszerűbb így! — i szelíden felnevetett. Lenin egyik legnagyszerűbb jellem­vonása volt, hogy nagyon szerette a gve- ekeket. Ez a szeretet különös módon íyilvánult meg nála, mint általában a lágyon férfias és gyengéd embereknél. Emlékszem egy epizódra, amelynek 3etrográdban, az éppen hogy megala­kult szovjet állam akkori fővárosában oltam tanúja. A háború mindent felemésztett. A ha- almas városban tömegével voltak a nunkanélküliek, a lakosság éhezett, közeledett a kemény, könyörtelen tél. lem csak a lakosság éhezett, hanem az ilam vezetői is. Vlagyimir Iljics igen .yakran egy csésze keserű teát és egy arabka fekete kenyeret reggelizett. Ebben az időben fegyveres munkások s matrózok őrizték a Szmolnijt. Egy sszonyokból álló csoport jött a Szmol- iij elé. s követelte, hogy bocsássák Le­iin elé. — Gyermekeink éheznek — mondták -, s nekünk Szibériába kell mennünk, lem bírjuk ki az utat, éhenveszünk. Ingedjenek be! Az őrség azonban nem bocsátotta be két. Elekor egy alacsony, fekete kabó- as, prémsapkás ember jelent meg, meg­üt, hallgatott egy sort, aztán halkan daszólt az őrség parancsnokának: — Engedjék be őket. Milyen nagy volt az asszonyok meg- ipetése. amikor sapka és kabát nélkül gyanaz) az ember ment be a fogadó- zobába.' s így szólt hozzájuk: — Lenin vagyok. Ha jól tudom, rám árnak. Az eevik asszonv sírva fakadt: Hat esztendő Lenin mellett — Ss. K. Gil, Lenin sofőr fenek visssaemlókesései — — Szibériába megyek.; -, öt gyerekem van... Tej kellene! — Nem adnak? — kérdezte Iljics. — Adtak egy doboz sűrített tejet, de az út három hétig tart... Vlagyimir Iljics a többiekhez fordult: — Maguk ugyanebben az ügyben? . Az asszonyok helyeslőén bólogattak. Ekkor Lenin odament a telefonhoz, s utasítást adott, hogy minden asszony­nak öt doboz sűrített tejet adjanak ki. Az asszonyok nem tudtak magukhoz térni a meghatottságtól. Hiszen maga Lenin utasította az illetékeseket, hogy adjanak nekik tejet! Vlagyimir Iljics szerencsés utat kívánt az asszonyoknak, s visszatért szobájába. Egyik alkalommal Lenin beszédet mondott a Trjohgornaja manufaktúrá­ban. Beszéde végeztével a munkások gyerekei szavaltak és forradalmi dalo­kat adtak elő. Iljics nagy figyelemmel és örömmel hallgatta műsorukat. A mű­sor befejezése után még ottmaradt a gyár klubjában, s hosszasan elbeszél­getett a munkásnőkkel, felelt záporozó kérdéseikre. Az egyik gyerek, nem volt több hat­hét évesnél, "odament Vlagyimir Iljics- hez, s így szólt hozzá: — Lenin bácsi, én is bolsevik vagyok, kommunista! Vlagyimir Iljics harsogó nevetésben tört ki, térdére vette a gye­reket, és felkiáltott: — Lám, milyen nagyszerű emberek nevelkednek nálunk! Alig tanult meg járni, aztán már kommunista! Vlagyimir Iljics bokros államigazga­tási teendői mellett is talált magának időt arra. hogy megtudja, el vannak-e látva a moszkvai gyerekek tejjel, gyü­mölccsel. Amikor a Moszkva környéki »Lesz- naja poljana« szovhoz elhatározta, hogy biztosítani fogja a moszkvai kórházak és gyermekotthonok tejjel és egyéb ter­mékekkel való ellátását, Vlagyimir Il­jics nagyon helyeselte elhatározásukat, kijelentette, hogy támogatni és fejlesz­teni keü ezt a . mozgalmat, Moszkvát körül kell venni ilyen nagy gazdasá­gokkal, amelyek »elárasztják tejjel« a moszkvai gyerekeket. Életének utolsó éveiben az ország sok városából és falujából érkeztek címére élelmiszercsomagok. A háztartásában dolgozó Szanja Sziszojeva rendszerint megkérdezte tőle: — Vlagyimir Iljics. újabb szeretet- csomag érkezett az ön címére. Átve­gyem? — Vegye át, feltétlenül vegye át — felelte Iljics —, s rögtön küldje át va­lamelyik gyermekotthonnak vagy gyer­mekkórháznak. Nem felejti el? S másnap, szokása szerint, megkér­dezte: — Nos, Szanyecska, elküldte a cso­magot? Egyszer a volgai halászok tokhalat hoztak Leninnek. Szanja nagyon meg­örült az ajándéknak, s kezdte feldara­bolni a halat. — Jaj de jó — mondta —, elég lesz pár napra. Mert a mi Vlagyimir Ilji- csünk elég sokat koplal. Közben Vlagyimir Iljics bement a konyhába, és észrevette a halat. — Gyönyörű szép hal! — kiáltott fel, --- De honnan került ide?. Amikor megtudta, hogy a halászok hozták neki ajándékba, szigorúan rá­szólt Szánjára: — Ügy látom, elfelejtette, hogy mit kértem: semmilyen ajándékot el nem fogadni! Ezt a halat pedig csomagolja be azonnal, s küldje el egy gyermek- otthonnak! — De Vlagyimir Iljics, önnek is kell valamit ennie! Annyit dolgozik, és alig eszik valamit! — Na még csak ez kellene! A gyere­kek éheznek, maga meg tokhallal trak­tál engem. Még ma küldje el a gyere­keknek! Mindenki, aki csak ismerte Lenint, rögtön észrevette, hogy egészen különös a gyerekekhez fűződő kapcsolata, na­gyon figyelmes velük szemben, és ko­molyan veszi őket. Gorkiban gyakran láttam Vlagyimir Iljicset, amint együtt sétált kis unoka- öccsével, Vityával, Dmitrij Iljics Ulja- nov fiával. Ügy beszélt I vele, mint egy felnőttel, verseket olvastatott fel, mesé­ket mondatott vele. A hatéves lurkót hallgatva, gyakran tört ki belőle a nevetés. Ugyanígy »barátkozott« Lenin Tara- szovkában, Boncs-Brujevics nyaralójá­ban a kis Verocskával, a házfelügyelő kislányával. Ez a »barátság« igazán ben­sőséges volt: Verocska mindig nagy örömmel fogadta »Vologya bácsit«, hosz- szú sétákat tettek kettesben, a kislány részletesen beszámolt mindenről. Iljics pedig kézen fogva sétált vele, figyel­mesen hallgatta, néha összehúzta a szemöldökét, időnként nagyokat neve­tett. Vlagyimir Iljics egész életében nagy és őszinte barátja volt a gyerekeknek, szerette, megértette őket, s hitt bennük’ (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents