Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-27 / 252. szám

Ä párfmunka űj stíluséról

s

Sokai beszélnek manapiág a pártszervezetekben, párt- Oizottságokon a pártmunka új stílusáról. S nem csupán beszélnek, hanem keresik, kutatják is a leginkább célravezető helyes módszereket, formákat. Ma sem eldöntött vita még, hogy például falun, tanyavilágban a csoportos beszélgetések, vagy az egyéni agitáció jár-e nagyobb eredménnyel. S továbbmenve csak ennél az egy problémánál azon is vitáznak, hogy legyen-e külön népnevelő gárdája a párt- szervezetnek, vagy minden elvtárs egyúttal népnevelő munkát is végezzen. Az sem tisztázott még, — vagy ha elvekben eldöntött kérdés is, a gyakorlatban száz- és ezerféle szokással találkozunk —, hogy milyen alkalmakkor hívják össze az agitátorokat, s adnak-e felvilágosító munkájukhoz jó országos és helyi érveket stb., stb.

Hosszan lehetne még sorolni csupán a pártmunkának erről a megnövekedett jelentőségű területéről is azokat a hogyanokat, amelyekről beszélnek, vitatkoznak elvtársaink, s a jótanácsot is szívesen vennék ezzel kapcsolatban. Nem véletlenül említettük először éppen ezeket a kérdéseket, a párt tömegmunkájának, a pártonkívüliek nevelésének és a velük való kapcsolat erősítésének munkafrontját. — Tudvalevő, hogy pártunk taglétszáma jóval kisebb, mint az elmúlt években volt. Ez a körülmény kétszeresen aláhúzza a tömegekkel való kapcsolatok ápolásának, állandó erősítésének fontosságát, a pártonkívüli dolgozó osztályok és rétegek mindennapos meggyőzésének és megnyerésének jelentőségét.

Hogyan erősíthetnénk meg pártunkban a meglehetősen mélyen gyökerező szektás elzárkózás hagyományai ellenére ezt a munkafrontot? Elvileg a legtöbb elvtársnál készen áll a válasz a kérdésre, de az sem közömbös, hogy mit mutat a gyakorlat. Hol, melyik pártszervezet hogyan, milyen módszerekkel ért el jó eredményt ezen a területen? Milyen nehézségeket kellett leküzdeni a jelenleg jól dolgozó pártszervezeteknek ahhoz, hogy az »arccal a tömegek felé« országos pártértekezleti jelszót a gyakorlatban megvalósítsák?

Száz és száz kérdés, miért, hogyan, tódul a párlmunka során a tisztségviselők, s a párt . egyszerű közkatonái agyába egyaránt. Igaz, sokat, s mind eredményesebben 'foglalkoznak e problémával, a jó tapasztalatok ismertetésével és terjesztésével pártbizottságaink. A pártsajtó munkásai ugyancsak arra törekszenek, hogy felszínre hozzák, népszerűsítsék és másokkal is megismertessék azokat a leginkább célravezető módszereket, formákat, gyakorlati tapasztalatokat, melyek segítenek a pártmunkában.

*

De mindez kevés, még nagyobb erőket kívánunk felvonultatni, még hathatósabb segítséget szeretnénk adni, mert szükségét látjuk, hiányát érezzük ennek a segítésnek. Azt szeretnénk, ha lapunk hasábjain az eddiginél gyakrabban, rendszeresen megszólalnának a pártmunka első soraiban küzdő aktivisták, funkcionáriusok és egyszerű párttagok, s elmondanák jó és rossz tapasztalataikat, a tömegek között végzett pártmunka érdekében tett próbálkozásaikat és beszámolnának sikereikről is. Véleményünk szerint ez egyáltalán nem jelentene többletmunkát elvtársainknak, hiszen a gondolkodásra, írásra fordított idő sokszorosan megtérül azzal, hogy mások is írnak, mások jó tapasztalatainak is a birtokába jutnak.

Tapasztalatcserét, a legjobb módszerek részletes ismertetését és széleskörű elterjesztését kívánjuk elérni azzal, hogy most felszólítjuk a pártbizottságokat cs a pártszervezeteket: írjanak arról, hogyan dolgoznak. írjanak, ne csak az eredményekről, hanem a gyakorta előforduló hibákról is. Ez is feltétlenül hasznos lesz, hiszen lehetséges, hogy másutt még nem ismerték fel a szóbanforgó hibát, s ezért nem is küzdenek még ellene.

Szeretnénk, ha a lapunkban most meginduló vitában, nyilvános tapasztalatcserében részt- vennének pártunk mindhárom korosztályának képviselői. Az öregek, akik évtizedek óta küzdenek a kommunista eszmék megvalósulásáért. A derékhadhoz tartozók, akik a negyvenes években kapcsolódtak be a pártmunkába. És természetesen a fiatalok is, akik éveik számát tekintve lehetnek idősebbek, de

mégis csak most kóstolgatják, próbálgatják a harcoktól, áldozatoktól, de sikerektől és győzelmektől is gazdag kommunista élet útját.

Elöljáróban csak egy munka- területet, a párt politikai tömegmunkájának vitás kérdéseit hoztuk fel példának. Ugyanígy kiragadhattunk volna vitás problémákat azonban a pártszervezeteknek a termelés ellenőrzésében végzett szerepéről, gyakorlatából, ’'agy a fiatalság nevelése, a KISZ politikai és szervezeti erősítésé érdekében kifejtett tevékenységéről is. Ez is, az is fontos munkaterület, mindegyiknek szerepe van abban, hogy a párt- szervezet betöltse hivatását: területének jó gazdája, képzett nevelője legyen. Nem is szólva arról, hogyan dolgoznak és dolgozzanak a kommunisták a népfrontban, együtt a pártonkívü- liekkel. Nyilvánvaló tehát, hogy ezeken a munkafrontokon is számos kérdés tisztázatlan, s ha a vita ezeket a kérdéseket is érinti, az csak hasznos lesz.

Vitatéma tehát van bőven, s nem vitás, hogy a jobb, eredményesebb, célravezetőbb pártmunka kívánsága sem hiányzik elvtársainkból. Éppen ezért bízunk abban, hogy felhívásunkra levelekkel, a pártmunka jó módszereinek részletes ismertetését és vitás kérdéseket tartalmazó cikkekkel válaszolnak elvtársaink.

megyénhben

Vásároljon „Bong ó“ kerékpár-segédmotor!!

Gyorsan, frissen érhet célba, ha -Dongó-—t szerel a kerékpárra. Kapható a fóld- művesszövetkezeti és kiskereskedelmi árudákban.

1258

hazeeadas

Kecskeméten, Jókai utca 39. számú — részben beköltözhető — ház eladó. „ 5652

Yísárolioo aluminiumedényl

nem pattogzik,. nem törik, örökös darab és higiénikus. Nem drágább a zománc- edénynél. Bőséges választékban kapható a földművesszövetkezeti és Népbolt árudákban. 1255

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a televízió századunk legnagyobb kulturális vívmányai közé tartozik. Hazánkban még csak kevesek szórakoztatását szolgálja, de az érdeklődés iránta egyre nő.

Megyénkben jelenleg 29 televíziós vevőkészülék van üzemben. Ezek nagyrésze a fővároshoz közelebb eső helységekben található, mint például Kun- szentmiklós, Tass, Lajosmizse, Kecskemét, Tiszakécske, -Solt, Dunavecse, stb. Néhányat azonban találunk délebbre: Kiskőrösön, sőt még Baján is, ahol a vételi lehetőségek már gyengék. A készülékek nagyrésze vállalatok, állami gazdaságok, gépállo- mások, pártszervezetek és KISZ- szervezetek tulajdonában van, de már hét magánszemély is dicsekedhetik azzal, hogy televíziótulajdonos.

A televízió iránti érdeklődés

— különösen a 30 kiloivattos nagyadó üzembehelyezésének közeledtével — egyre nő. Máris

— egyedül a kecskeméti RA- VEL-hoz, amely az antennák szakszerű felépítését végzi — 25 újabb vevőlcészülékre érkezett rendelés, a megye minden részéből. Örömmel újságolhatjuk olvasóinknak, hogy a nagyadól november közepén üzembehelyezik, s akkor megyénkben is élvezhetőbb lesz a vétel. Erőteljesebb lesz a kép és a vételi zavarok is csökkennek.

Még csak annyit tájékoztatásul. lapunk vasárnapi számában bemutattuk az új rádióval egybeépített készüléket. A készülék iránt máris többen érdeklődtek, azonban ez kisebb teljesítményű. Csak az adóállomás 30 kilométeres körzetében használható, megyénkben nem.

Elkészült a televíziós stúdió berendezése

A stúdió központi vczérlőasztala.

Budapesten, a Szabadságtéren építik a televíziós stúdiót. A Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Kísérleti Vállalat 10 millió forintos költséggel elkészítette már a stúdió felszerelését. Százhúsz, különböző képátviteli egységet építenek be a stúdióba: impozáns méretű vezénylőasztalok, öt felvevőgép és három filmvetítőgép biztosítja majd a folyamatos televíziós adásokat.

A magyar mérnökök és technikusok által alkotott stúdiófelszerelés máris sikert szerzett külföldön híradástechnikai iparunknak: a Szovjetunió több ilyen berendezést rendelt a vállalatnál.

A VÖRÖS ÁGIIAfOR

N

agyon szeretek idős kommunistákkal beszélgetni: Ezekben az emberekben van szív és törhetetlen lélek. Gondolatvilágukban benne él a holnap szeretete, de nem felejtik el a tegnapot sem. Erő, mérhetetlen bölcsesség, bátor elszántság és emberség jellemzi az öreg elvtársakat;

Sokszor látom őket lelki szemeim előtt, amikor mint fiatal emberek összejöttek az odvas pincék mélyén, vagy a gyertya- osonkos odúk sápadt fénye mellett biztató reménnyel valósították meg a párt hívó szavát.

Kardlapok csattantak hátukon, a puskatusák nyomában vér serkent arcukon, tömzsi gumibotokkal tömték be szájukat, hogy ne ordítsanak a kínzások fájdalmától, de hitükben nem tudták megrendíteni őket.

Zizzentek a röpcédulák, megmozdult a szív, fény gyulladt a munkások szemében, s gondolataikban formálódott az igazságos jövő.

— Kitört a forradalom, kiáltotta örömtől bódultán a magyar hadifogolytábor orosz orvosának felesége — meséli Tóth István elvtárs, Kiskunfélegyháza öreg kommunista veteránja — a nagy napok emlékét idézve;

Pista bácsi az első világháborúban orosz fogságba került. Egy paraszt családnál dolgozott. Amikor meghallotta, hogy kitört a forradalom, elhatározta, megszökik és hazajön Magyarországra. Ügy gondolta, eleget dider- gett ő már a jégzimankós Szibériában. Haza vágyódott, tudta, hogy várja őt az asszony és fizülővárcea.

Még hajnalodott. Alig lehetett látni, s Pista bácsi fürkésző szemekkel kémlelte a lehetőségeket, hogy megszökhessen.

S

ikerült is terve. Alig gyalogolt néhány száz métert, szán suhant el mellette.

— Hova mégy, bajtárs? — kérdezte a gazda, betyáros szemével már intett is, hogy kuco- rodjon mellé. Adott egy terebélyes subát, Pista bácsi belecsavarta magát egész a fejebúbjá- ig, s ekkor látta, hogy egy nagy- bajuszú tatárral van dolga. így érkeztek meg Jekaterinburgba.

Az állomáson magyar hadifogolyszerelvénnyel találkoztak, s a katonák kendőt lobogtatva, nó- tázva integettek, jelezvén, hogy ők már indulnak haza, Magyar- országra.

Pista bácsi is gondolt egy merészet. Megkérte a kocsiparancsnokot, hogy vegye fel öt is a létszámba. Az minden további nélkül beleegyezett. így aztán Barnaulban kötöttek ki. A cári tisztek becsapták őket.

— Amikor a vörös hadsereg leverte a cári csapatokat, megkérdezték tőlünk, hogy ki akar közülünk vörösltatona lenni. Én jelentkeztem. — így kerültem Omszkba. Itt öltöztem be vöröskatonának és harcoltam az intervenciós csapatok ellen.

Omszkban hathetes politikai iskolát végeztem, majd innét Moszkvába helyeztek C hónapos

politikai tanfolyamra, ahol Kun Béla tanított minket.

1919. telén a Kreml előtti téren Lenin beszélt a vörös katonákhoz. Széles homloka volt, csillogó, kutató szemei. Ezeket mondta:

— Tanuljatok, mert ez a legfontosabb. Van közöttünk még egy réteg, amely tudatos, s ha az venné újra a hatalmat kezébe, végünk.

T

udtuk mi, hogy kikre céloz Lenin elvtárs. — Ökölbe szorult a kezünk, s fogadalmat tettünk, hogy hű harcosai leszünk a proletár forradalomnak. Nem lehetett Leninnek nem engedelmeskedni. Megnyerő külsejű férfi volt, akinek tekintetéből és minden mondatából az sugárzott, szereti az egyszerű embereket. Micisapkát viselt a fején és bőszárú hosz- szúnadrág volt rajta.

— Mint vöröskatona, többször láttam Lenint. Olyan tűzzel beszélt, hogy még a tartózkodókat is lázba hozta. Ha valahol hírül adták, hogy jön Lenin, ezrek várták.

Pista bácsi 1920-ban jött haza Magyarországra, családjához, Kiskunfélegyházára.

Itthon egy őrmester besúgta a rendőrségnek, hogy Tóth István vöröskatona volt Oroszországban. Letartóztatták és a csóti táborba vitték. Tizennyolc kiskunfélegyházi vöröskatona szenvedett a csóti lágerben. Spicliket és provokátorokat helyeztek

el közöttük, akikről ők rögtön megtudták, hogy kik is tulajdonképpen.

— A moszkvai politikai iskolán megtanítottak minket, hogyan kell viselkednünk, ha az ellenség karmai közé kerülünk. Egy árva szót sem sikerült kiszedni belőlünk. Volt nekünk magunkhoz való eszünk. Megfogadtuk, hogy nem leszünk renegátok.

Pista bácsi másfél hónapig sínylődött Csóton. Ekkor hazaengedték és állandó rendőri felügyelet alá helyezték. Minden nap »meglátogatta« egy kenetteljes detektív, hogy vajon otthon van-e a megszabott időpontra. Nyilvános szórakozási helyekre nem mehetett, munkát is csak néha kapott.

T

óth elvtárs 1917-ben lett tagja a kommunista pártnak. A Tanácsköztársaság leverése után illegális pártmunkát végeztek, 1933-ban a csendőrök elfogták Pista bácsit és kivittek Bugacra Szabó Sándor tanyájába. Belö/nték a száját és ütötték. A csendőrőrmester így szólt hozzá:

— Te vén gazember, te Semmit se tudsz, és mindent tudsz! Előrántotta pisztolyát:

— Keresztül lőlek, ha nem válaszolsz kérdéseimre. Ne hazudj, mert úgyis rájövök.

— Aztán, úgy látszik, meggondolta magát, mert kétszer jól belémrúgott, aztán hazaengedett. De nem sokáig élveztem a

látszólagos szabadságot, meri néhány hét múlva már a kőbányai gyűjtőfogházban sínylődtem. Négy hónapot töltöttem üt el éhezve, fázva, lerongyolódva,

Életem értelmét a felszabadulás hozta meg.

*

Elcsitul a hangja, majd a jelenről beszél.

— Egy dolgot sérelmezek. MéQ ma sem becsülnek meg minket eléggé, öreg kommunistákat. Vagyunk itt vagy tizennyolcán és egyikünk sem tagja a pártvezetőségnek. Nem funkcióra vágyunk mi, hanem arra, hogy saját példánkkal neveljük az embereket. különösképpen a fiatalokat.

Az elmúlt években sokszor mondtuk vezető elvtársainknakj hogy vigyázzunk, mert hiba van a kréta körül, leintettek minket, mondván: mi már nem vagyunk fejlődőképesek. Pedig, ho akkor ránk hallgatnak, talán sok hibát, bajt elkerülhettünk volna. Necsalc akkor számítsanak ránk, amikor előadásokat kell tartani a Horthy-fasizmus borzalmairól, hanem olyankor is, amikor dönteni kell egyes ügyekben. Nem tanácsolunk mi rosz- szat. Mi a máért harcoltunk. S úgy érezzük, hogy több megbecsülést érdemelnénk.

I

gaza van Pista bácsinak! — Pártéletünk további egészséges fejlődésében az ő áldozatkész, meggyőző munkájukra is számítunk.

Bieliczky Sándor