Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-26 / 251. szám

Sokféle forma, számos jó kezdeményezés a nivtmlm 7 tiszteletire kibontakozott versenymozgalomban A megye üzemeinek, vállalatai­nak munkaverseny-mozgabná- ban az utóbbi hetekben fordulat újlott be, A legyen, va.gy ne le-, gyen verseny kérdés végleg el­dőlt a verseny javára, s a párt- szervezetek után most már az Üzemi bizottságok és a szakszer­vezeti bizalmiak többsége is ki­áll a munkaverseny mellett. Ezt mutatja az a körülmény, hogy a legutóbbi hetekben a pártonkí- vüüek is mind nagyobb szám­ban lépnek a versenyzők népe­sedő táborába. A versenynek számos új formája honosodott meg üzemeinkben, A Kecskeméti Gépgyárban pél­dául a vezetőség kidolgozta a nyereségrészesedés feltételeit, s ennek nyilvánosságra hozatala­kor megjelölte azokat a helyes versenyzési formákat, célokat is, amelyek nagymértékben előse­gíthetik a gyár gazdaságos mun­káját. A munka értékelésére ezenkívül egy- tíztagú értékelő bizottságot hoztak létre, amely rendszeresen beszámol a célki­tűzések érdekében folyó munka zlőhaladásáról. Ezt a helyes módszert követésre méltónak ta­láljuk. Az építőiparban más, hasonló­képpen eredményes módszerek­kel segítették elő a verseny fel- élénkülését. A komlói lakásépít­kezésen dolgozó legjobb csoport számára például 450 forint jutal­mat tűztek ki. A téglagyárakban ugyancsak célprémiumok kitűzé­sével kívánják fellendíteni a verseny kedvet. A Tatarozó Vál­lalatnál az építésvezetőségek keltek versenyre, néhány üzem­ben pedig KISZ-hrigódok ala­kultak. Számos üzemben ünnepi műszakot tartanak az Októberi Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Az élelmezési ipar sajátos céljainak megfelelően próbálja megtalálni a legered­ményesebb versenyformát. Egye­lőre itt a kollektív versenyvál­lalást szorgalmazzák. Ennek megfelelően november 7-én, a párád icsomszeason befejezése Köl­nern személyeket, hanem mű­szakokat jutalmaznak. A barom­fiiparban —- mint ahogy írtuk — Kizárólag a minőségi munkát jutalmazzák, A sütőiparban is eljutottunk addig, hogy csak az Kap jutalmat, aki kifogástalanul dolgozik és takarékoskodik a liszttel, tüzelővel stb. Ügy néz ki, hogy a paprikaiparban a cél­feladatok végrehajtására szerve­zett verseny felel meg a legjob­ban. De nemcsak üzemben, válla­latnál következett De fordulat a munkaverseny szervezésében, hanem a kereskedelemben és néhány helyen állami gazdasá­gainkban is. A verseny azonban még számos üzemben, vállalat­nál »alszik«. Miért nem átfogó a verseny- szervezés? Nem mindenütt van meg a versenyzés, előfeltétele. Éppen ezért ezeken a helyeken a dol­gozók azt mondják: verseny- zünk, csak biztosítsák a feltéte­leket. De gátolja ezt a munkát az is, hogy az értékelés körül még igen sok a hnza-voua. A gyakorlat szerint üzemeink­ben csak negyedévenként veszik számba, melyik üzemrész ho­gyan dolgozott. Már történtek olyan kísérletezések, hogy ese­tenként értékelje a vállalat a kollektív versenyvállalást, de sajnos, felhagytak vele. Nem csodálkozhatunk, ha ezek a jelenségek csökkentik a ver­seny iráni érdeklődők számát. Azzal ugyanis, hogy vállalataink elzárkóznak az értékelés elől, csökkentik az érdeklődést a ver­seny iránt, lefékezik nagy ser­kentő erejét. Hibának tudható he az is, bogy a versenyszervezésnél a kollektív vállalások szorgalma­zása mellett elfeledkezünk az egyéni vállalások gyűjtéséről: Pedig ez utóbbi is igen sokat se­gíthet a gazdaságos termelés ki­alakításánál. Amint’ a példák mutatják, ahány üzem, annyiféle formá­ban nyilvánul meg a verseny szervezése és. az a cél, hogy gaz­daságosabbá tegyék a termelést. El kell mondaói: ezek még ki­forratlan módszerek. Jellemző­jük: nem mindenütt konkrétak, s nem tükrözik vissza a köz­ponti feladatok — munkafegye­lem megszilárdítása, pazarlás megszüntetése, műszaki fejlesz­tés — operatív megoldásának tervezetét. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy a munkaver­seny szervezésnél ráléptünk a helyes útra. Ehhez ad segítséget a munkás­paraszt kormány és a S£OT 1068/1957-es rendelete, valamint az 1957. évi nyereségrészesedés­ről szóló kormányrendelet, mely a jövőben az anyagi feltételét biztosítja a munkaverseny-moz- galomnak. Egyébként a nyere­ségrészesedés feltételei nagyjá­ból a munkaverseny feltételei is lesznek az egyes iparágaknál, szakmáknál, Ezáltal lehetővé vá­lik a verseny szervezettebb irá­nyítása, ellenőrzése. Ennek hatá­saként az üzemekben nem lesz szükség külön versenyvállalások megtételére és nagyobb erővel lehet az értékelés tudatosításán munkálkodni. Mozgalmas élet a íaidmüvssszövelkezetekben ü<! tagértekezletet, 47 köz- i gyűlést és 25 küldöttgyűlést tar­tottak megyénkben a föidműves- szqvetkezelek, amelyeken a tag­ságnak 70—90 százaléka vett részt. Sok helyütt bátran bírál­ták a vezetőség munkáját, érté­kes javaslatokat tettek, s anyagi támogatást ajánlottak fel u ter­melést elősegítő tervek megvaló­sításához. A hagyományos mezőgazdasági kultúrák fejlesztéséről HE As értékesítés, feltlolgosús problémái A termelés további emelése csakis helyes gazdaságpolitiká­val oldható meg. A helyes ter­meléspolitikának párosulnia kell a jó értékesítési politikával. A megye vezető szervéi, az MSZMP megyei bizottsága, a Hazafias Népfront, a. megyei tanács nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a megye hagyományos me­zőgazdasági kultúrái tovább fej­lődjenek. A nyár folyamán me­gyei operatív bizottság alakult. Ez a bizottság állandóan szem­mel tartotta a termelés és az ér­tékesítés problémáit. Ahol szük­ség volt, azonnal segített, össze­köttetésbe lépett az országos szervekkel és segítette a terme­lőket termelvényeik jobb érté­kesítésében. Munkálkodásának eredményeképpen szervezettebbé vált például a barack, a dinnye, Stb. felvásárlása. Az értékesítés és a feldolgo­zás vonalán azonban még van­nak problémák. Nagyon fontos, hogy a termelőknek reális önköltségi árakat ál­lapítsanak meg az illetékes szervek. Ha a termelő egész évi fáradsá­gos munkájának eredményét nem kapja meg a felvásárlási árban, ez ki itat termelési kedvé­re. Természetesen az önköltségi árak megállapításánál nem az elmaradott, hanem a jól dolgozó gazdaságok lehetőségeit kell fi­gyelembe venni, A termelőknek is arra kell töreked niök, hogy minőségileg megfelelő árut ad­janak a kereskedelemnek. Az idén például sok baj volt a ba­rackkal, mert sem a gombabe­tegségek elleni védekezést, sem a ritkítást nem végezték el sok helyen a termelők. A jövőben jobban kellene tö­rekedni arra, hogy az árunak a fogyasztóhoz történő közvetítését kevesebb kéz végezze. Ezzel jelentősen lehefne csök­kenteni a kereskedelem költsé­geit és a fogyasztói árakat. Ter« mészetesen az értékesítésnél fennálló Hibák, hiányoesigok nem minden esetben a felvásárló szervek rossz munkájából adód* nak. Az állami és szövetkezeti kereskedelem csak akkor tud tervszerű felvásárlást és értéke­sítést végezni, ha előre tudja, hogy a termelők mit termelnek, milyen árut, milyen mennyiség­ben fognak átadni. Ehhez pedig az szükséges, hogy a termelők előre kössenek termelési és szállítási szer­ződéseket a földmű vessző vetkezetekkel, il* letye az állami felvásárló válla­latokkal. ,, „ A felvásárló kereskedelem az idén is szűkében volt azoknak a tároló és csomagoló helyiségek­nek, amelyek az áru megfelelő osztályozását, csomagolását, va­lamint esetleges átmeneti elhe­lyezését lehetővé teszik. Az ex­port zavartalan és gazdaságos le­bonyolítása érdekében bővíteni kell a megye hűtő- házait. A kecskeméti és a kiskunhalasi hűtőházakat legalább 500 súly­vagonnal több áru elhelyezésére kell alkalmassá lenni. Az új szőlő- és gyümölcstele­pítések mind az állami,-mind a szövetkezeti szektorban, dé az egyénileg dolgozó parasztoknál is csak ahban az esetben felel­nek meg rendeltetésüknek, ha a járulékos beruházásokat a tele­pítésekkel együtt megvalósítják Vagyis borházakat, gyümölcs- tárolókat, szeszfőzdéket, aszaló­kat is építehek. Jelentősen bővíteni kell az állami pincegazdaság tároló és feldolgozó kapacitását, . mert a jelenlegi befogadóképes­ség messze elmarad a szüksé­gestől, Ugyancsak korszerűsíteni kellene a feldolgozó gépeket is. Szükség volna a hordóhiány pót­lására, mert emiatt nagy termés esetóri nehéz a must elhelyezése. Természetesen az összes prob­lémák együttes megoldása segíti elő a mezőgazdasági kultúrák fejlődését, (Vége) •• nem engedek befogni. De minek is? Holnap reggel korán megy a tejeskocsi ú városba, majd el­viszik azzal azt a kislányt. Te- gyenek a mellére hidegvizes ru­hát, nyilván kis íüdővérzése le­het az ütodéstől, a? area meg majd meggyógyul, Kav gosné, mire menyasszony les?... a tanyára, nem ilyen állatok csúfja. De a cselédség még job­ban utalta, mert ennek külön kelleit főzni, minden szoba sár­imban a piszkát törölgetni, csak a fürdetést nem bízta másra a nagyságos asszony. fjgyszer aztán mi esett, mj C J nem a kutyával (Lenét, hogy Rozika, a szobalány etette meg törött tűvel spékelt gom­bóccal), de beteg lett, A cseléd- liáz onnan tudta meg a nagy bajt, hogy a nagyságos asszony úgy jó éjfél felé személyesen ment le Sándorokhoz kosárkába plántált kedvencével, hogy azon­nal fogjon be, vinni kell Csim- pit az állatorvoshoz! A cseléd- embernek legfőbb java a kur­tára szabott álom, Sándor hát káromkodva, magában kutyát, asszonyt csúnyán elszidva, ká­szálódott föl s robogott be éj­nek évadján parádés hintával az állatorvoshoz... Teltek a hetek, hónapok, meg­jött az aratás, ökrökkel liúzat- ták még be akkortájt a nagy tüzesgépet a szérűkre s napokig folyt a csáp lés. S ekkor esett a baj. A tanyai cselédgyerek szür­ke kis, világában nagy esemény a cséplés, mennyi látni-csodálni- való! — s a Babó-tanya vagy két tucat apró népe folyton ott vizslatott, rosszalkodott a na­gyok körül. Szabó Karcsi, meg vásott társai új játékot találtak lei; felmásztak az egűik kész, már csak lefejezésre váró szal­ma kazalra s az oldalán leesúsz- káltqh. Pompás mulatság; meg is irigyelte az ötesztendős Ko­vács Bözsi is s addig nyűglődött, amíg a bátyja felvitte a magas« ba, De ott aztán megfeledkez­tek róla, S áZ ügyetlen gyerek úgy bukfencezett le a meredek kazalhegyről, hogy fejjel ért le, orrát-száját összezúzta s az iitű- déstől valami belső sérülés is érhette, mert torkából ömlött a Vér s a lába is megficamodalt. Az apja. aki az osztagról ere­gette a kéi'ét, a- nagy sivalko- dásra lett figyelmes s károm­kodva, istent meg gyerekei szid­va, loholt oda s vitte az daléit, kis porontyot jajveszékelő any­jához. /Lz asszonyok is mind ösz- C-VC szeszaladtak ? százfélét javasoltak a vérében nyöszörgő gyerekre. — Orvoshoz kell ezt vinni — mondta a legokosabbat Gabié — mindjárt szólok az uramnak, hogy fogjon a hintóba, biztosan megengedi Babó gazda.., A gazda talán meg is engedte volna, de éppen szunyókált ebéd Után s a verandán a nagyságos asszony fogadta a piros kerti ernyő bűzében a. kocsit . kém küldöttséget. Azzal kezdte, hogy jól megszidta az anyát: miért, nem vigyázott a gyerekre? — Persze, , maguk összeülnek pletykálni, amikor aztán se lát­nak, . se hallanak! Micsoda em­berek, Istenem, olyan itt min­den gyerek, mint egy kis vad­ember, hát nem hallottak ma­guk semmit a nevelésről?! — s így tovább. De a hintát? azt nem! — Tudja jól, Sándor, hogy a héten vagyon lehajtották a lovakat.,. úgy vettem észre, a Baba húzza js kicsit a bgi hát­sót, igazán maga is jobban gon­dolhatna vele,., szgval nem. / 7 álban, c tisztesség az engedelmest tisztességtudó kocsisban fellabbant valami tüzes, szörnyű keserűség. Szemét elöntötte a vér s úgy ordított fel: — Azt a szent*égés úristenit ennek ú rohadt világnak! Hát a nagyságos asszony kutyájának éjjel is van hintó, a mi kölkynk az, ráér?!!! — s ha a szépépő Kovácsné vissza nem fogja áz indulatba jött embert, ki tudja, mit tesz? A nagyságos asszony hiszté­riás sikoltozására jött elő a gaz­da s higgadtan, hidegen rászólt a, tajtékzó emberre: — Itt nem szoktak igy viseV Uedni, Sándor. Ügy látom, te sem sokáig eszed nálam a ke­nyeret ... ilyen gyilkossal nem szí­vok. egy levegőt! — zokogta az asszony — azonnal mondjon tel neki, Béni! A3t hittem, meg­öl... ... S hát ezen az ózzon a Gá­lákat költöztető szekér is kipo­rozott a Babó-birtokról a füzesi nagy útra, bele a Dijinoiar-ngpi karavánba ■ -, Új helyre, új gazdához, amíg aztán Sándor is megtanulta, hagy egyik kutya, a másik eb s hogy a szolgaság kenyerét mindenütt epéből dagasztják, könnyekkel sózzák s a megalá­zások kemencéjében sütik ... Gáspár Klára DÖMÖTÖR NAPJA mintha egész nap kaszált volna. Nem is volt több ilyen Jogát a környéken; a két paripri szőrén hasraesctt a nap s a nagyságos asszony külön előírása szeriül a patájukat is fényes-feketére kellett subickolni indulás előtt. / 7 álék nagyon legalyásodva \-í- szegődtek a I íabó-tanyá- ra, Az asszony már az utolsó lisztből sütött kenyeret a a ko- csisaroglyában csak egy girhes malackát hoztak —, jól jött hat, hogy azonnal kaptak kämmen- ció-előlegbe rozsul, szalonnát s kevés fát is. Sándor megkezdte a szolgálatot, az asszony meg- próbált beleilleszkedni a négy családra szopott, közös-kony- hás cselédház perpatvarokkal teli világába; hetenként a meg­szabott napokon feljárt masni, súrolni az úrékhoz, a jókora na gazolással »kastélynak<< el­keresztelt gazdaházba S folydo- gált az élet..; Az öreg gazda szigorú, ám igazságos ember volt, de a nagy­ságos asszonyt szívből utálta az egész cselédség. Nincs rosszabb gnnál, aki az uraságban is to­vább akar nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér, S ez az asszony úgy élt, úgy rázta a rongyot, mintha nem is párszáz, de párezer holdon lenne úrnő s olyan szekatúrája volt, mint hat grófasszanynak. Lám, ott van az a kutya-eset is. Beszerzett a kastélyba egy nyámnyila, rút kis pincsit s ami ideje maradt a szobalány; meg a berendelt cselédasszonyok kommqndiro- Zásq után, mind az ebecskére pazarolta. A? ura is haragudott érte. jó komondor, meg puli kell /! mj vidékünkön október C7Z 26-a, Dömötör napja volt a csélédfogadások ideje. A pász­torok, kommenciósok április vé­gétől, Szentgyörgytől eddig a napig szegődtek. A széles halasi határban ilyenkor rozoga ingó­sággal s apró gyerekekkel meg­rakott szekerek keltek vándor­útra; innen amoda szerződött a cseléd, mert ott fél mázsával nagyobb kummenciót mértek, vagy mert még nem tanulta meg, hogy egyik gazda kutya, a másik eb, csak más láncról harap.. i Gál Sandarék ezen a tavaszon Babó Kenőhöz, a füzesi, nagy- gazdához szegődtek, Sándor ko- csiskodó ember volt egész éle­tében. Ismerte az öreg Babó, eleget Uoesikáztatta Gál, amikor még a polgármesterrel hurcolta őket a fehértói úri majálisokra s így a régi kocsisa helyébe, akit úgy hasbarúgoit a Jutka, hogy félévig nyomta a kórhá­zat, Gál Sándort vette fel pará­dés kocsisnak, A parádés kacsisság amolyan rangnak számított ezen a bir­tokon, ahal tizennégy ló állt az istállóban, köztük két arabs félvér, a Baba niey a Jutka. —> Ezek voltak az öreg Babé, de méginlmbb úrhatnám feleségé­nek szemefényei. Különben is régi paraszti szokás, hogy a gazdát a lova után becsülik s az akkori úribirtokosok — sok egyéb mellett — ebben is ver­senyeztek; ki jár gangosabb lo­vakkal, csillogóbb csézával a vá­rosba? Olyan is volt a két ló, mint az ördögök eleven anyja, amolyan sárkánylejet szopott, zabbal agy on tömött dögök, Olyan kemény szájuk volt, hogy állandóan fűrész-zablával haj­tották őket s a kocsis karja job­ban kifáradt a gyeplőtartásban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents