Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

TAKÄRMANYTERMESZTESUNK néhány problémájúról »Országunk megnövekedett állatállománya szükségessé te­szi, hogy .jelentősen növeljük a takarmánynövények — első­sorban a pillangósok — ter­melését.-« (Az MSZMP agrár- politikájának téziseiből.) Atst mindéit hozzáértő elis­meri, hogy megfelelő takarmá­nyozás nélkül nem lehet jó ered­ményeket elérni az állattenyész­tésben. Ez tükröződik abban is, hogy az 1957-es évre mintegy 60 000 katasztrális holddal emel­kedett a takarmánygabonák ve­tésterülete és 6000 holddal a szá­las takarmányoké. Ez a tény azt bizonyítja, hogy gazdaságaink pgyre többet törődnek az állat- tenyésztéssel. Alátámasztják ezt a különféle szerződéskötések ezámai és maga a reprezentatív Óüatszámlálás is. A fejlődés mellett azonban mutatkozik hiányosság, szaksze­rűtlenség is. Ha a takarmány­termesztésre beállított terüle­tek termelési elosztását vizsgál­juk, kitűnik, hogy viszonylag magas területen abraktakarmá­nyokat termesztenek, míg a szá­last akarni anyóka t lényegesen alacsony területen termesztik. A megemelkedett abraktakar- mányterület a szántóföldi mű­velés alatt álló talajainknak mintegy 41 százalékát teszi ki és ugyanakkor szálastakarmányt csak 6 százalékon termesztünk. A helyes gazdálkodás érdeké­ben pedig szántóföldi takar­mánynövényeket legalább 14 ezázaléKon kellene termeszteni. Első teendő tehát az azonos mennyiségű takarmánytermesz­tő területek (szálas és szemes együtt) meghagyása mellett a termesztendő növényféleségek helyes arányú megváltoztatása lenne. Ezt számokban úgy lehet­ne kifejezni, hogy megyénkben a szemestakarmányok területét 30 000 holddal kellene növelni (az 50 000 hold helyett), ugyan­akkor pedig 20 000 holddal a szá­lastakarmányok területét. gazdaságokra vonat­kozóan pedig úgy fogalmazható meg ez a tétel, hogy mindenki igyekezzen a megyeileg kiala­kult körülbelül 47 százaléknyi (a szántóföldi művelés alatt álló terület 47 százalékáról van szó) takarmány termő területnek be­osztását úgy alakítani, hogy 37 százalékon szemestakarmányt és 10 százalékon szálastakarmányt termeljen. Ez még korántsem a helyes arány, mert a szálastakarmány G yakran olvashattuk az új­ságban, hogy a szovjet bolsevik veteránok hol itt, hol ott forduljak meg hazánkban, Ismerkedtek, barátkoztak né­pünkkel. Felejthetetlen élményeim közé tartozik nekem is az az néhány óra, amit Kecskeméten jártuk­ban — a Helvéciái Állami Gaz­daság megtekintésekor — a tár­saságukban eltölthettem. Csu­pán. mint csendes szemlélő, hi­szen a program nem igen nyúj­tott lehetőséget a velük való tár­salgásra. Ám néhány mozzanatból, meg­nyilatkozásból is tud ítélni az ember, s gazdagabban rajzolja meg, vagy éppen korrigálja azt a képet, amelyet hírükre, az el­képzeléseiben alkotott róluk. Az elképzelésem szülte kép ez volt: a nagy jdők tanúihoz, az emberiség történelmét for­máló küzdelmek harcosaihoz méltó olyan arcok, amelyek a múlt viharainak, a cári börtö­nök, majd a kemény csaták esz­tendeinek emlékét fenséges bo­rongással tükrözik. Mondom, ilyennek képzeltem el, míg nem láttam őket. A valóságos, \a? igazi arcuk azonban egészen más. Egyszerű­ség, közvetlenség, életvidámság jellemzi őket, nyoma sincs ben­nük annak, ami igényt tart a hálálkodó tiszteletre. holott ré­termesztését legalább 14 száza­lékra kellene emelni. De ilyen hirtelen átmenetet nagy ará­nyokban egyszerre amúgy sem tehet végrehajtani. Nézzük most már az egyes szemes- és szálastakarmányok termelési arányait a saját terü­letünkön belül is. Szemestakarmányoknál me­gyei i&inten az arány általában a túlnyomó többségben termelt kukorica, a kisebb mértékben termelt árpa és a szinte csak nyomokban termelt zab között oszlik meg főképpen. Az árpa és a zab nem nélkülözhető a ta­karmányozásban. Egyes helye­ken csökkenteni lehetne a ku­korica termő területét és jobb műveléssel — a talajerő foko­zottabb visszapótlásával és a helyes művelési eljárások al­kalmazása útján —' el lehetne érni, hogy magasabbak legyenek a termésátlagok. Mennyiségileg tehát így is elérhetnénk a je­lenlegi szintet, sőt még töb­bet i^. A szálustukarmányok• Ktttt nagyon rossz (Mielyzet. Je­lenleg — mint fentebb is kifej­tettem — csak 6 százalékon ter­melünk szálastakarmányt és eb­ből 2,7 százalékot tesznek ki a pillangósok. A pillangósok termesztése a helyes takarmányozás alapvető feltétele. Nem is keil azt külön hangsúlyozni, tudja minden gazda, hogy mit jelent a jó pil­langós széna, vagy zöldtakar­mány. Még.j csak kis területen termesztik. A szálastakarmány termeszté­sét úgy kell megoldani, hogy a pillangósokat ne csak a lucerna, lóhere, baltacin és más évelők képviseljék, hanem kapjanak helyet az őszi takarmánykeve­rékekben a különféle bükköny- és borsóféleségck is. Ezenkívül a jól alkalmazott kettős ter­mesztéssel növelhetjük meg a szálast akurmány terméseket anélkül, hogy erre külön terü­leteket állítanánk be. A szálastakarmány területet tehát úgy kell beosztani, hogy a 14 százalékból körülbelül 7 szá­zalékon évelő pillangóst termel­jünk, további 5 százalékon őszi takarmánykeveréket. Viszont az őszi takarmánykeveréket leg­alább háromféle növényből ál­lítsuk össze. Az első, de legki­sebb terület a szöszösbükkönyös rozs legyen, azt kövesse az őszi borsós őszi árpa, majd a pan­nonbükköny ös búza. Az így' összeállított takar­mánykeverékek tenyészideje más és más lévén elérhető, hogy koratavusztói (a rozs 6zárbain- dulásától) egészen a búza virág­zásáig, mindig van zölden etet­hető alkalmas takarmányunk, amely a benne levő pillangós ta­karmányok révén a jószágok fe hérjeszükségletét biztosítja, A KU Kur teuHXŰr betaka­rítása sokat hangoztatott, sok­szor megbeszélt, és most a leg­időszerűbb tennivalók egyike. A leglényegesebb szempont itt nem az, hogy a kukoricaszárat siló­zással, vagy anélkül teszik gaz­dáink az állatok téli etetésére al­kalmassá, hanem az, hogy a szárat a termés letörése után lehetőleg még októberben a tö­véről levágják, hazaszállítsák és megfelelően tárolják. Jól is­meri mindenki a kukoricaszár­nak azt a tulajdonságát, hogy októberben még szénaértéket képvisel, de novemberben már csak szalma, később meg csak tüzelőértéke van. A silózás a kukoricaszár jól bevált eltartási módszere, mely különösen a cukorrépatermesztő gazdáknál a nyers répaszclet, cukorrépafej, valamint a gazda­ságban fellelhető egyéb termé­nyek összekeverése útján kiváló téli takarmányt nyújthat. De magában is jó takarmányt biz­tosít a silózott kukoricaszár. Sokan ismerik már a silózás: előnyeit. Dunapatajun az idén is több gazda készített silót. Csak a gépállomás munkáját keli a szükségletekkel jól összehangol­ni és a silózási eljárást — magát a munka végrehajtását — kell szakszerűen végezni, hogy való­ban jó és a célnak megfelelő ta­karmányokat nyerjünk. E kin cikkben nem lehe­tett részletesebben foglalkozni a íakarmánytermesztés és a ta-; karmányozás kérdéseivel, csupán a takarmánytermesztós helyes: arányait vázoltam. Nem az a; fontos, hogy állatainkkal sok ab-; raktakarmányt etessünk, hanem; az, hogy minél kisebb termesz-: tési költséggel előállított takar-: mánnyal, jól takarmgnyozzunk. ; Bartosik Lajos, a megyei tanács VB-nak • rét- és legelőgazdálkodási; felügyelője Dicséretes számok A minőség alakulása a Hésmüipuri Vállalatnál Ahol tömegméretben : gyártják a közszükségleti cikke- : két, ott a sok jó áru között : gyakran akad egy-két selejtes : darab. Van, ahol az anyagban ; található a hiba, máshol a veze- : tőket, az ellenőrzést okolják, : mert megtűrik a lazaságokat. De : akad olyan hely, ahol a selejtet : valósággal keresik, csak éppen : más néven. Tudniillik nem mind selejt, ami annak néz ki. Az alábbiakban erről lesz szó egy kicsit bővebben. Gyakorta megesik, hogy a? plvasó olyan vevőkkel találkozik vásárlás közben egyes áruhá­zakban, ruha-, vagy cipőboltok­ban, akik valósággal vadásszák a ruhaipar úgynevezett osztá­lyos termékeit, vagy ahogy köz­napi nyelven mondják, a másod- és harmadosztályúra értékelt konfekció árukat, hiszen ezek a munkadarabok, a kishibás tex­til, vagy lábbeliek, mint az irán­tuk való kereslet is mutatja, alapjában véve nem rosszak. Gyártásuk minimumra csökken­tése mégis alapvető feladat, mert igen kedvezőtlenül alakít­ják egy-egy üzem nyereség! mu­tatóit és az osztalék alakulását, ez pedig« nem közömbös sem munkásnak, sem vezetőnek. Nézzük e tekintetből mit mu­tat a minőség alakulása a Bács- Kiskun megyei Kézműipari Vál­lalatnál, ahol állandó, vagy be­dolgozó rendszerrel jelenleg 1200 munkás készíti a férfi, női, le­ányka és fiú felső- és alsóruhák ezreit. A munka javulását te­kintve igen elgondolkoztató az elmúlt év statisztikai tabellája. Az évi termelés 31 697 darabjá­ból ugyanis 9,4 százalék volt az első osztályúnál alacsonyabb mi- p ősi tési konfekció áru. Ez a szám a negyedik évnegyedben 3,8 százalékra csökkent. Miről beszélnek ezzel szemben gz idei számok? Dicséretes ered­ményekről annak ellenére ugyan­is, hogy a vállalat mennyiségi termelése megtöbbszöröződött — örvendetesen csökkent a minő­ségileg kifogásolható áru száma. íme a példa: addig, amíg január hóban 2965 darab ruha­neműnek 3,7 százalékát érté­A KALOCSAI SÜTŐIPARI VÁLLALAT megkezdte az ízletes »HÓVIRÁG«- KÉTSZERSÜLT KÉSZÍTÉSÉT. Állandó friss áru megrendelhető személyesen vagy írásban a lenti címen. 1854 mm kelték le (tehát már akkor is kevesehbet, mint az elmúlt év legjobb negyedében). Szeptem­berben a (34 U88 darah árura fel­futott havi termelésnek mind­össze két százaléka volt minő­ségileg kifogásolható. Keresve a termelés mennyisé­gének növekedése mellett a mi­nőség ilyen példgs alakulásának mibenlétét, a vállalat vezetősé­gétől több féle magyarázatot is kaptunk. A MEO dolgozóinál, a minőségi ellenőröknél bevett szokás, hogy a kereskedelemhez hasonlóan — a vevő szeművel nézik a készárukat, ami persze a vásárlók érdekei mellett a vál­lalatnak is ugyancsak érdeke. A leminősített árukért a bedolgozó ugyanis csak 5—10 százalékkal kap kevesebb munkabért, a vál­lalat viszont sokkal többet fiz/ rá az osztályos arukra, merf.^« kereskedelemben az egész darabnak az értékét csökkpinú le 10, vagy még ennél is több százalékká!. Vállalati viszony­latban ez, ha nem vigyáznák, igen tetenres veszteséget okoz­hat. Bár a kézműiparnál a bedol­gozó rendszer az uralkodó, na­gyobb minőségi hibák mégsem fordulnak elő, mert a vezetők tudatosítják a munkavállalók­kal, hogy azokat a készítménye­ket, melyeket ők gyártanak, dol­gozótársaik, lehet, hogy éppen jó barátjuk, rokonuk, komájuk veszi meg. Igaz, a politikai meg­győző szavak mellett maga a vállalat is sokat ad arra, hogy munkásai minéí előbb szert te­gyenek a megfelelő gyakorlatra. Állandóan szakmai tanítók láto­gatják a bedolgozókat, oktatva, nevelve őket a márkás minőségű áru elkészítésére. A központi átvevöhelyeken a minőségi ellenőrök nem veszik át sorozatosan a felületes nem­törődömségből, vagy más okból hibásan gyártott árukat, mi több. gondjuk van arra is, hogy az iíyen jó szóra nem hallgató munkavállalók ne kapjanak több megrendelést a kézmű­ipartól, ami a gyakorlatban egyenlő azz^rl, hogy kizárják őket a bedolgozók soraiból. A nevelő szónak és példasta-i tuálásnak következetes alkalma­zása a vállalatvezetés részéről eredményezte azt, hogy ebben az évben a január I-től október hó 1-ig gyártott 167 600 darab kü­lönböző konfekció áruból csak a teljes termelés 2,3 százaléka volt kishibás, másod-, vagy har­madosztályú. Sándor Géza Bat&wik t/deiának között szűk van benne- hogy a dolgozó emberiség — velünk együtt — a föld nagyrészép a boldogulás út­jára léphetett, a másik részén pedig már nem kilátástalanul reménykedhet egy emberibb vi­lágban. N em, ők, az eszme veterán­jai, mintha csak a szom­szédból, régi ismerősként jöttek volna át egy pohár borra, egy kis tere-ferére, ugyanolyan em­berként, mint mimagunk va­gyunk. Pillanatig sem lehetett közöttünk érezni azt az érdem­beli különbséget, amely az ő és a mi tetteink egybevetésével mégiscsak fennáll; nyájas ba­rátságuk egyenlőségjelet vont közöttünk. Emberek a szó legigazibb ér­telmében, s azt hiszem, nem té­vedek, ha azt mondom: meg­őrizték ifjúságukat, amely az igazságos élet kiapadhatatlan szeretetére, az újért való foly­tonos lelkesedésre, s a végtelen optimizmusra ad nelyk erőt. Ez tette őket annak idején győzővé, s legyőzhetetlenné. Igen, az ifjúságukat őrizték meg. Kurlidze elvtárs, ez a bika­nyakú, medvehangú grúziai ve­terán egyszer csak feláll, boros­pohárral a kezében, na, most egy szokásos, hivatalos ízű po- hárköszöntöt mond — gondolom —, s helyette, csakugyan azt mond, de milyet! — Hároméves voltam, adókor apám elkerült hazulról, s hétesz­tendős, gmikor viszontláthattam. Világjáró ember volt, sokhe­lyütt megfordult, s gondolom, Magyarországon is, mert hallom, van itt egy Kisvárda nevű vá­ros. Nohát, ezt csak őróla ne­vezhették el, mivelbogy Kisvár­éinak hívták az apámat. De én lemondok az örökösödés jogáról, rátestálom azt az úttörőkre. Csak tisztalelkü, ifjúszivű em- her beszélhet így. értve a tréfát, az élet füszerezűjét. A ztán megemlíti Petőfi Sán­dort, s a gazdaság ugyan­ilyen nevű igazgatójának a lei­kére köti, hogy igyekezzék olyan kiváló vezető fenni, amilyen nagy költő »Petőfi«. S a következő, a veteránok vezetője, Bojcov elvtárs, hasonló hangnemben beszél; — Ha már nem lehet a gaz­daságot Kurlidze elvtársról el­nevezni, aki nem áll hadilábon a borral, legalább kereszteljenek el róla — egy bordót. Hanem, félre tudják fenni a tréfát is. Behatóan érdeklődtek a dolgozók életkörülmönyei, ke- rpseti lehetősége felől, s kérték, hadd nézzék meg: milyen laká­sokban lgkpak? Bevezették őket egy nagyon szép, kétszobás lakásba. A kis tatárszakállas Makszimov elv­társ, a szívéhez sűrűn emelt ke­zével fejezte ki elismerését. De fesetén megkérdezte aztán, hogy ki a ház lakója. — A főpénztáros. Ohó, egy átlagmunkás laká­sára kiváncsi. Nem volt baj ott sem. S mindannyiuk szeméből su­gárzott a boldogság, mintha csak ezt mondta volna a tekintetük: emberek, csak nagyszerű dolog az, hogy mi, 1917-ben fegyvert ragadtunk a cárizmus ellen annak ilyen örömöt okozó ered­ménye lett Helvécián is. Oh, hogy* örvendtek az egy­kori cselédek, zsellérek, egy más nép egyszerű fiai jobb életének! A z emhers/.erető humanista ilyep; de ők több, mint humanisták: nemcsak papolják az emberiség boldogulását, ha­nem életüket is kockára téve, áldozatot vállaltak, harcoltak ér­te. Ők azok, akik a példaképe­ink lehetnek, inert nem mások, mint — lila-vérig kommunisták! Tarján István A kecikeméfi FOTÓKÖR / JELENTI Megfelelő számú jelentkező a kecskeméti fotókör 1957. október 27-én, vasárnap autóbuszkirándulást szervez Bu­dapestre, az ott megrendezett I; nemzetközi művészi fényképki­állításra. Részletes felvilágosí­tásért és a jelentkezés ügyében a fűtőkör hivatalos helyiségé­ben lehet jelentkezni, Kálvin tér 1. (Ökollégium), hétköznap délután 6-tól 8 óráig, vasárnap délelőtt 10—12 óráig. A kecskeméti fotókör a pécsi sjorszagos kiállításon kollektiven vesz részt, s kér} tagjait, hogy képeiket folyó hó 30-ig küldjék be a fotókör kecskeméti irodá­jába. — Lottó-kiállítást mutattak be a napokban Kecskeméten. Az érdekes vándorkiállítás, ame­lyet egy IKARUSZ buszban rendeztek meg, igen nagy ér­deklődésnek örvendett. A Lottó­játék történetén kívül olyan ju­talomtárgyakat is bemutattak, amelyeket a havi sorsolások al­kalmával nyerhetnek a szeren­csések.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents