Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

- gjpggggjp Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a Megyei Tanács Művelődési Osztálya fazekas Tiborét «r O 8 %i vers Forró nyár tovatűnt ■. s, Nincs ragyogás, varázs, tobzódás, a sugár lágyra simult halkan.,, Erdők csarnoka most nem labirint, sötét, börtönrács-leveles, bús katakomba. Fény, gazdag fény ezerét engedi át a gally. Gyertek, langy sugarak, ritkul a lombja már! Hurrá! Látom a fát, s véle sudár-izom erdőt, mind az egészet! Tágul a láthatár! Mily pompásak a törzs barnaeres, csodás fölnyúló, egyenes testei! Élnek ők! Bátor megmaradás hős amazonjai mind! üzemmel átölelem, simogatom, enyém az erdő! Hol a lomb? Pőre, ruhátlan áll, büszkén tárja magát: Látod-e? Szép vagyok! S bodzán túl, az a rét? Merre virága, hol? Pázsit szőnyege színt nem mutató, fakult. !s Mint kóbor kutya rőt szőre az éhezés közben, pontosan úgy állnak a fűcsomók. Színük rozsdavörös, barna között, talán van még sárga, s a zöld ritka. Nehéz lehet nyers szint dönteni itt. Vedlik a fii nagyon. Am szép így is a táj! Érdekes, kellemes. Nézd csak! Kis kutya fut, hempereg ott! Csupa kedv! Lám, nyelve se lóg. Őszre szavazna, mert önző. Néki a nyár csak libegősre jó, Almát majszol a lány, pöttöm a lelkem, úgy négy éves ha lehet. Tart a kezében is többet. Sorra kerül majd. A fa gazdagon terhelt ágain dús, bő rakomány... Föntebb méltóságteli pók száll fonalán tovább. Hosszan nézi a lány, nézi csak egyre és apró szája megáll. Ez mi lehet? Mi hál? Mélán úszik a pók, mintáz idő, s a vágy. a Ősz van, ősz... Sose bánd! Mennyi gyönyört kínál csókás, víg szüretünk! Mustja de édes, a csípős murcija forr! Tűzerejű a lé, mit bágyadt sugarán érlel az őszi Nap... A Béke irodalmi pályázat eredménye A nyár folyamán hirdette meg a Petőfi Népe szerkesztő­sége a Hazafias Népfronttal és a megyei tanács művelődési osz­tályával együttesen a Béke iro­dalmi pályázatot. A pályázat határidejét a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel többször is meg keltett hosszab­bítani. A közelmúltban a bíráló bizottság számbavette a pályá­zatra beérkezett irodalmi műve­ket és eldöntötte a pályadíjak odaítélését. A döntés szerint a 700 forin­tos első díjat Fodor János x Zöld barack- című novellája nyerte. A második díj nyertese Varga Mihály »A Békéhez« c. verse (500 forint). A harmadik díj: (300 forint) Nagy Istók Ist­ván »Még egy kiáltás« című művével. A bíráló bizottság véleménye szerint még több jutalom kiosz­tására is sor kerül. 200 forint értékű jutalmat kap Bieliczky Sándor »Szelíd szavakkal« című verséért, és Goór Imre »Baráta­imhoz« című művéért. A »Pour la Paix« jeligével beküldött »Ragyogj fölöttünk Béke« című vei-s 100 forintos jutalomban ré­szesült. A díjakat a pályázat nyertesei a Petőfi Népe kiadóhivatalában vehetik át. Az első sző, mit kaptam tőletek, a barátság, s szeretet szava volt. Adtatok hozzá őszinte mosolyt, cs dobogni éreztem szivetek, Egyszerűen nyúltak ki a kezek az első kézfogásra. Csak a port éppen levertem, máris puha volt helyem, fészkem, nálatok, köztetek. ■ i És olyan jó a szédült rohanás vágtájában egy békés kézfogás, *cgy jó szó; gyógyuljanak a sebek, s, Én szeretlek, s kell, hogy szeressetek! ^ es fogjátok jó erősen kezem, élni, élni segítsetek nekem! Kun István: Leány tej A bajai képzőművész-társadalom érdekes egyénisége Kun István, akinek képünkön egyik szép portréját mutatjuk be. Kun István Rudnay-tanítvány, aki hosszú idő óta kutatja a délvidéki táj, a délvidéki ember titkait a színek, a lenyűgözően dús, szinte barokkos áradású színek szerelmese és nagymestere. Kun István évekig a bajai művésztelep vezetője volt, most is ott él az egykori kúriából átalakított művésztelep falai között. (Váiaazt&fiaLg,ár A kad-e olyan ember, áld tagadná, hogy vasárnap, a szokásos csirkepörkölt ebéd után nem kellemes egy kicsit elszunyókálni. Ilyen nagyon ke­vés lenne és még kevesebb az, aki aztán tényleg nem dől az ágynak, vagy valami fekvő al­kalmatosságnak, hogy egyet szusszantson az álmos délután­ból. Maca Pálék konyhájában is biztosan azért van egy heve- részó ágy, hogy legyen hol el­tölteni ezt a munkából elcsíped kis szabad időt. Macóné ismeri már ezt a férj- tulajdonságot. El is nézi, maga is jót mosolyog hozzá, meg az­tán nem is engedné, hogy az ember asszonyi munkát a kézi­be vegyen. Az asszonyok több­sége magával hozza ezt az előre ki nem alkudott gyengédséget és melyik az a férj, amelyik szintén előre ki nem alkudot- tan el nem fogadja? A történe­lem folyamán legalább annyi férj volt, mint feleség, de ilyen «etet nemigen jegyeztek fel. A mosogatást mér csak a tö- rülgetés tetőzte, hogy aztán egy kis csörömpölés és söprögetés után befejeződjék ez az örökké ismétlődő munka. De ezután sem lehet — bár jó lenne — el­nyújtózkodni. Stoppolni, fol­tozni kelL Előkerülnek a nyűtt ruhadarabok, a folt, cérna, tű és ez megy egészen sötétedésig. Menne tovább is. de eltört a lámpaüveg, így a világosságot —, ha korommá sűrűsödik az alkonyat — egy kisméretű vi­harlámpa szolgáltatja, No, de itt még nem tartunk. Egyelőre Macáné, vagy lúnynevén, Do­mokos Irén, az ölébe süllyeszti a lyukas zoknit és azon tűnődik, mit is tehetne, hogy fénygyúj- cas után ne vesztegesse az időt. N em tud továbbjutni, mert ahogy Maca kifelé for­dul, a szemét is felnyitja és azt hiszi, hogy talán pokrócot tet- lek a konyhaajtóra, hogy olyan sötét van. Meg is kérdezi: — Tán elborult az ég...? vagy ilyen soká aludtam? Feleletet nem kapott, de nem is volt rá szükség, hiszen maga is meggyőződhetett az este kö- zeledtérői. Aztán csönd követ­kezett, mély hallgatás. A ron­gyos, foszladozó felhőkkel besze­gett alkonyat zajtalan rohanás­sal zavarta maga előtt az itt-ott foltos világosságot. A csupasz ajtóüvegen keresztül mindkettő­jük elgondolkodó szeme ott csüngött a távol egyre halvá­nyuló csillogásán, de gondolataik még messzebb kavarogtak fizi­kailag megközelíthetetlen ösvé­nyeken; Közben valami lakodalmas me­net húzott el a kiskőrösi úton. A mulató, jókedvű zsivaly, ko­szorúslányok huncut vihogása átszűrődött a távolság ólom­szürke fátylán és mint a meg­állíthatatlan, lüktető élet, ka­cagott be a Maca-házaspár csendjébe. Itt tört meg az una­lomszámba menő szótlanság es a férj egy nógatólag rákezdett: — Jut eszedbe, hogy mához egy hétre mi lesz?... no, hallod?.., Irén.- hát miért nem szólsz? Tán' félsz a sötétben megszó­lalni — Ne siettes már.;ha tud­nám, hogy mi lesz, biztosan megmondanám, de ki tudja, hogy mire gondolsz, mert sok minden lehet a jövő vasárnap. Bökd ki, aztán hadd tudjam én is. E jnye, hát hogy nem le­het ilyesmit tudni. Mert ha még valamelyik dűlő­ről kéne a tanyánkhoz fordulni, megérteném ..., de itt lakunk az út melleit és hát sok szó elpottyan itt, minálunk. Ilyet ne tudni... hm ...- hm ... ta­lán bizony dunna alá dugod a fejed? Egyre csigázza az asszony kí­váncsiságát, aki most már az­tán végképp nem tudja eltalál­ni, hogy mi is történhet egy hét múlva. — Ugyan ne kellesd már magad, úgy csinálsz velem is, mint a kis Gazsival. — Választás lesz! — mondta ki gyorsan Maca::; mégpedig tanácsválasztás, Aztán hallga­tott, — Ezért kellett olyan nagyon csiklandozni? Rövidebben is megmondhattad volna. De te csak körülcirkalmazol mindent. Legénynek se voltál különb. Csók előtt előbb körülnyaltad a szádat. — Ne évődj, Irén :::, komo­lyabban akarok én erről be­szélni. — Miért? Választás lesz és punktum. Mit kell erről any- nyit beszélni? Szavazunk, mint máskor és élünk tovább, úgy mint máskor. Mi van ebben olyan különös? — Asszonytempó! Először be­szélsz, aztán gondolkodsz. Hall­gasd, hogy mit akarok még!.;; — Nondd csak mondd .. -. et­től nem fogy a petróleum ..;. hallgatom, ha..., mit is hall­gathatnék mást. — A végin már mosolyog, mert azért dühösíteni nem akarja párját. gy szerelném, ha a jö­vő pénteken elintéznéd a piacot. Vidd el egyszerre a kétezerre valót. Szólj valame­lyik szomszédnak, aki nem megy nagy teherrel... kocsin is el­visznek — folytatná tovább, de a feleség nem hagyja. — Milyen vasárnap lesz az, ha délelőtt nem a piacon le­szünk? Jobb az ár ilyenkor..., az emberek többen érnek rá és veszik, ami van. nem is nagyon IP válogatnak. Nekem pár forint is pénz!;: 5 Maca egy kicsit vastagabbra fogta a hangját, nem azért* mintha mérgesedne, hanem hát­ha így érthetőbb lesz, amit mond. Előfordul még, hogy az öblösebbre eresztett hang az asszonyok felé jobb érv az igazi érvnél! — Pénteken mégy piacra és vasárnap nem! — Az egész mon­datot egy kicsit betűzte. — Én nem akarok szégyenbe marad­ni. Megígértem, hát meg is te­szem. — Mit ígértél? Hogy pénte­ken megyek piacra? — Nem azt;:de azt igen, hogy vasárnap hét órakor már ott leszünk a Téglás Gyusza ta­nyáján, ahol a szavazókörzet van és megtesszük a magun­két! Hát ezért nem fogsz piacra menni..;, hanem ülünk a bicik­lire és megyünk. Érted? .,: — Jaj, de első akarsz lenni mindenütt. Nem elég az adó­fizetésbe ...? Még itt is. Tán csak nem versenyzel ebbe is? Szavazat lesz az délfelé is .. megtart az még délután is. M aca Pál most már oldalra dőltéből kiegyenesedett és nem átallott még erre is fe­lelni: — Ügy. ahogy mondod. Ebbe is első akarok lenni. Nem ver­seny ez, de anélkül is lehet el­ső az ember. Aztán az sincs se- hun se megírva, hogyha ebbe meg abba első az ember, akkor Antalfy látván • C7& elm izá»*­Barátaimnak, 29, szám I Kémény Ma tisztább, emberibb líra kell s az igazság ne csak kérdőjel, de jövőt formáló ész legyen e zászlókat bontó nemzeten. Bizalom, szép szó s mily hősi tett kellett ahhoz, hogy új fegyvered lehessen a szívben az öröm! Bölcs erőd. óh. nénem köszönöm. ALKONY Fekete lepke most az alkonyat, cammog a felhő, mint tehervonat. Az égi rónán okkertűz ragyog s körülhímezik fürge csillagok. Oly otthonias ez a megnyugvás — a szomszéd szava frissen sült kalács. A kiskapukban bodor füst remeg a csibukpipák tornyai felett. Bielicsky Sándor t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents