Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-12 / 213. szám
Az ezred nem áruló in. A szabadszállási páncélos ezred sikerrel végezte tisztogató munkáját a környéken, de szemmel tartotta Szabadszállást is. Vajori mikor, s hogyan jelentkezik itt az ellenforradalom? Szervezik az ellenforradalmat Nem kellett sokáig várni. Október 28-ig Végi Jenő, eredeti foglalkozására nézve bizonytalan egzisztenciájú egyén (kereskedő is volt, üzlettel is rendelkezett, mondják kőműveske- dett is), a Kisgazdapárt emberének vallva magát, néhány emberével házról-házra járva szervezte a tüntetést. A fővárosi •»hős ifjúsággal« példálóztak, azt persze elhallgatva, hogy börtönből szabadult fegyveres bűnözők grasszáinak és halottak hevernek Budapest utcáin, — s a •'szabadságharcra« szították az indulatokat. De mi okból-célból, s ki ellen? Megállapodtak abban is, hogy ki beszél, szaval majd, kit akasztanak, s ki fog akasztani. Egy bökkenő volt a szervez- kedők számára; nem tudták, hogy a páncélos ezred kinek az oldalán áll? No, majd kiderül, minden esetre, egységesnek, megbonthatatlannak látszik az ezred. Eredetileg úgy tervezték, hogy 28-án, vasárnap rendezik meg a Celvonulást, de hatásosabbnak vélték a sikert, ha az időpontot egy nappal későbbre, hétfőre teszik, ekkor ugyanis sok ember összejön a nagyközség főterén, mert hétfőn van a piac. 29-én aztán az összeverődött tömeg előtt Lucz Péter borbély, az egykor aktív nyilas vitte a szót. Hatáskeltés céljából elszavalta a Nemzeti dal-t, s felolvasott vagy 16 pontot, mert ez már »divatszámba« ment a »hő- zongők«, az ellenforradalmárok részéről. Ezután felszólította a nagyrészt kíváncsiakból állók tömegét, hogy vonuljanak fel minél többen, nem kell félni, neki van már az ilyesmiben gyakorlata, s 1919-et emlegette. A történelmi tapasztalatokkal rendelkező Lucz Péter küldöttséget is szervezett, amely elment a tanácselnökhöz, felszólítván, hogy mondjon le. De hogy ne maradjon vezető testület nélkül Szabadszállás, arra is volt gondja a borbélynak, hogy •'nemzeti bizottság« jöjjön létre, meg is határozta, hogy kik legyenek annak a vezetői. (Ö magát nem jelölte. Ki tudná, miért? Talán a politikai főirányító szerepét szánta önmagának? Csak találgatni lehet, mert szerencsére, nem került sor a gyakorlatra, amely a választ megadta volna.) A felbujtók lelkén száradjon a vér Mindezt a piactérre vezető út melletti kommendánsi épület elől feszült figyelemmel szemlélte négy páncélos katona. Ok adták a falu közepén levő katonai objektum őrségét', azzal a különleges paranccsal, hogy állandóan jelentsék telefonon a tömeg hangulatáról észlelteket a helyőrség irányító posztján tartózkodó ezredparancsnoknak. És Szabó alezredesnek egy- szercsak ezt jelentették; »A nemzeti bizottság a tanácsház emeletéről szónokol. A tömeg Kossuth-nótákat énekel, s mintegy húszán kiválva belőle, zászlóval vonulnak a kommendánsi épület felé. Közben ordítozza ez a csoport, hogy le a kommunistákkal!« — Vigyázzanak, mert attól lehet tartani, hogy fegyvert akarnak szerezni! Tárgyaljanak velük! — parancsolta az alezredes. A húszfőnyi csoport ekkor ért az épülethez. A politikai foglyokat követelték. »Nem tartunk őrizetben senkit!« — mondták az őrök. — Hazudtok! — volt a válasz. »Háromtagú küldöttség ellenőrizheti, hogy igazat mondtunk.!« A küldöttség valóban nem talált az épületben senkit* De közben a főtérről folyton nőtt, duzzadt a tömeg. A hangadók ordítoztak; »Nincs szükség katonákra!“ Vegyétek el a fegyverüket!« — Emberek, térjenek észhez, ez katonai épület! Ezalatt Szabó alezredes a falu határában levő laktanyából két gépkocsival egy alegységet küldött a szorongatott őrség megsegítésére. Csatárláncba fejlődtek a katonák, megpróbálták a tömeget elnyomni az épülettől. — Ne féljetek, testvérek, úgyse mernek lőni! A kormány tűzszünetet rendelt el! — üvöltötte egy hang. Berreg a telefon, az őrparancs- nok. jelent, az alezredes intézkedik: két harckocsi menjen a kommendánsi épület elé! A harckocsik megérkeznek, megállnak. Mészáros hadnagy kiszáll az egyikből: »Értsék meg...« — próbálja magyarázni. Valaki leköpi. Egy Kovács nevű horthysta törzsőrmester többedmagával az egyik harckocsira mászik, onnan szónokol: »Adjátok ki a foglyokat!« A küldöttség láthatta, hogy senkit nem tartunk őrizetben!. .. Baj lesz, emberek, ha nem oszolnak szét — próbálja jobb belátásra bírni a kiküldött alegység parancsnoka, Angyal őrnagy a tömeget. — Mit magyaráz itt, gyerünk az épületbe! Hadd folyjon a vér! Éljen Amerika! — őrjöngi' Kovács, a régi zupás, szinte eksztázisban. Szól a telefon, megy a jelentés, és az ezredparancsnok számára most érkezett el az a pillanat, amelytől félt, amikor a perc tört része alatt kell számot vetnie a falu sorsáról. Ha enged, az épületben raktározott fegyverhez jutnak az illetéktelenek, az ellenforradalmárok, s ennek beláthatatlan következményei lesznek. — Ha nincs más hátra, használni a fegyvert! — mondja telefonba. A tömeg félig már be is nyomta a magas fakaput. — Elmennek, vagy nem?! — szól utoljára Angyal őrnagy, vészjósló hangon. — Be van tojva, azért könyörög — replikáz Kovács, a zupás. A kaput benyomják. — Tűz! — hangzik el a parancs. A páncélos katonák előzetes megbeszélésre, géppisztolyból riasztó-sorozatot lőnek a levegőbe. Röhögés: »Ugye, hogy nem mernek lőni?! Vaktöltényük van csak! Gyerünk, a fegyverekért!« — Tűz! — De most már lábra. És a tömeg megtorpan. A pillanat töredéke alatt kijózanodik, s ki merre lát, kerítésen, kerteken át, hazafelé. De sebesültek maradnak az utcán és három halott. A harckocsizok még fellőnek riasztásul a levegőbe és tíz perc múlva csendes a falu. Az eszmélkedés percei jönnek, a megrettent lélek fölé emelkedik az értelem: vajon bevallja-e, hogy a felbujtók lelkén száradjon a vér, azokén, akik felkorbácsolták a szennyes indulatokat, hályogot vontak a szemre? A katonák lelkiismerete tiszta. Ha nem állnak helyt, most nem volna csend, folyna a vér, Kovács zupás törzsőrmester úr és cinkosai kedvének megfelelően, s nem három halottat siratna Szabadszállás, hanem háromszázat, vagy annál is többet! Igen, a páncélos ezred másként nem cselekedhetett! (Vége következik.) TU—104-es Amerikában Sikeresen véget ért a TU— 104-es lökhajtásos repülőgép első útja a Moszkva—New York— Moszkva útvonalon. A 9000 kilométeres útvonalat, csak a repülési időt számítva.’, a TU— Apró« gondok Röfi Géza izsáki olvasónk panaszlevelében arról ír, hGgy 1955-ben 7140 forinttal lett megadóztatva, amit ő sérelmesnek talált, és arra kért bennünket, intézzük el, hogy a pénzt visszakaphassa. Ügyében a megyei tanács pénzügyi osztályához fordultunk, ahonnan a következő választ kaptuk: „A pénzügyi osztály értésiti a szerkesztőséget, hogy Röfi Géza adózó ügyét a pénzügyi osztály még június 28-án elintézte és a túlfizetést kezeihez visszajuttatta. Erről az adózó határozatilag is értesítve lett.“ Tehát Röfi Géza adótúlfizetése elintéződött. * Túri Istvánná levelezőnk, a Bajai 53-as Népboltról ír. Levelében azt kéri, hogy helyezzék vissza Szarka Lajos kiszolgálót, mert a fogyasztók nagyon megszerették a rendes és pontos kiszolgálása miatt. A kérdéses panasszal a bajai Népbolt kirendeltség igazgatójához fordultunk, aki válaszában a többi között a következőket írja: »-Szarka hajós ellen a fogyasztók közül többen panaszkodtak. Elmondották, hogy udvariatlan és nyers hangot használt velük szemben. Megjegyezni kívánják, hogy Szarka Lajos ideiglenesen volt a boltban, mert katonai szolgálatra való bevonulása a napokban megtörténik. A kiszolgáló áthelyezésével kapcsolatban sem fizetésében, sem beosztásában változás nem állt be.-» Egy másik, Bajáról íródott levélben .Pribanics Józsefné azt 104-eSi 13 óra 29 perc alatt tette meg. Visszafelé pedig 11 óra 2 perc alatt. Az amerikai légiforgalmi és repülési szakemberek igen magasra értékelték a szovjet repülőgépet. Nyújtják, tniht a Harmincöt vasas reménykedik... Négy hónap telt el azóta, hogy megyeszerte futótűzként terjedt el a hír: a Kecskeméti Gépgyárban harmincöt vasas a KASPÉ-terv alapján, kalákába állva házat épít. Négy hónap. Bizonyára sokan már azt hiszik, hogy a házak egy része készen áll, s a boldog tulajdonosok örömmel mondják; nem bánták meg elhatározásukat. Sajnos, nem így van. A gépgyári akció jelen helyzetét figyelembe véve úgy néz ki, hogy kudarcba fulladt. Miért? Tetszik, nem tetszik a telek? Négy hónap alatt még a telket sem sikerült megszerezni. Ennek oka az a »játék«, amelyet így fogalmazhatnánk meg: tetszik, nem tetszik. Mikus Tibor szerint a Farkas- villa környékét ajánlották fel az illetékesek. A tanács illetékes szervei azt mondják: a gépgyár a rendőrfaluban azonnal hozzákezdhetett volna az építkezéshez, s azt az állami területet négyszögölenként még 8 forintos árban tudtuk volna odaadni. Ez nem kellett. (Egyébként a tanács ide épít 15 házat.) Űjabb javaslat: építsenek a cigányváros alatti feltöltött részen. — Nem kell! Adják oda a Csilléri-telep előtt álló üres telkeket, — mondják a gépgyáriak. — Ezt nem lehet, — mert a vasút jelentette, hogy — erre akar terjeszkedni. Nem maradt más hátra, mint a Farkas-villa környéke. A kívánságnak megfelelően a tanács elvégezte a kisajátítást. Ez mintegy 200 000 forintba került — a gyár szerint. — Ezt kellett volna kifizetni. A gépgyáriak viszont kereken megmondták: nincs pénzük. Az ügy tovább bonyolódott. Egyesek már azzal a gondolattal foglalkoztak, kilépnek a Kalákából. Nem is csoda. Ennek ellenére sem adták fel a reményt, ,,. mint akasztott embernek a kötél Mikus Tibor és még néhányan harcba indultak a szükséges pénzösszeg megszerzéséért, bár a többségnek &z volt a véleménye: 200 000 forint a telekre sok. (Mikus Tibor számítása.) Igen ám, de ebben az összegben a kisajátított területek zöldkárértéke, s az épületek összege is benníoglaltatik. Mikus Tibor szerint — aki ezt az akciót elindította — kiszámította, hogy egy-egy telek az előbb említettek figyelembevételével, több tízezer forintba került volna. Ez egy kissé elkeserítette őket, de nem hagyták abba a . pénz után való futkosást. Kopogtattak a Kohó- és Gépipari .Minisztérium aj táján. Bebocsátot- ták őket, csak pénzt nem tudtak adni. Érthető! A minisztérium vezetői sem tudnak máról-holnapra elővarázsolni százezreket. Innen a SZOT munkásellátási osztályához fordultak, s ott megígérték (júliusban), két hét múlva lejönnek ez ügyben. Azóta még nem érkeztek meg..: A dolgozók pedig még mindig reménykednek. Hátha.,. S míg ez a huza-vona tartott, napvilágot látott egy rendelet, mely szerint a telkeket forgalmi áron kell eladni, s a telek árának fedezni kell az összes kisajátítási költségeket. Mit jelent ez a Farkas-villaí telkeknél? A tanács illetékeseinek számításai szerint a telek négyszögölenként annyiba fog kerülni, mint — a kisajátításkor a zöldkárral együtt — májusban. Tehát nem 8 forint, hanem jóval több. Pontos összeget nem tudunk mondani. Egyelőre a kisajátított telek még a tanács tulajdonában van. Szeptember 30-tól már az OTP birtokolja és ők adják el a napi forgalmi áron. Nem vagyok borúlátó, de az az érzésem, hogy ez a házépítési akció, a sok huza-vona miatt derékba tört a Kecskeméti Gépgyárban. Vagy mit tudni? Erről majd később.— Venesz —< Felhívás! VISSZAFIZETTÉK Mi, a Kecskeméti Honv. Pfj VÁLASZ PRIBANICS JÓZSEFNÉNAK - A ROSSZ VÉLEMÉNY ALAPTALAN — hozta szerkesztőségünk tudomására, hogy jelenleg két család lakik egy szobában és arra kér bennünket, segítsünk neki abban, hogy lakáshoz jussanak. A Bajai Városi Tanács, panaszára a következő választ juttatta el hozzánk: „Pribanics Józsefné panaszát a helyszínen Kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a levélben foglaltak a valóságnak megfelelnek. Ismételjük, hogy bár a panasz indokolt, a jelenlegi körülmények között lakáshoz nem tudjuk juttatni őket. — Reméljük, rövidesen számukra is tudunk lakást kiutalni.“ |gyar Csapajevnek, Szalvai Mi* ;hály altábornagynak, a mun- Névtelenül érkezett panasz a ’ kásmozgalom volt kiváló har» fülopszállás-kurjantói mezőőr- focisának. a magyar ifjúság pél- re. Az ismeretlen levélíró el-ldaképének maradandó emlékére mondja, hogy a mezőőr munkája |múzeumot rendezünk be Kecs- helyett a tanyákban udvarol. A »keméten. kérdéses panaszt a Kiskőrösi | Kérjük azokat az elvtársakat, Járási Tanács kivizsgálta és a lakik vele együtt harcoltak és következőket hozza a szerkesztő-! munkásságáról tudnak, írják ségünk tudomására: »A mezőőri meg, vagy ha róla vagy tőle személyét illetően a rágalom temlékkel, levél, fénykép, újság- alaptalan. A községi tanács ué-fcikk és egyéb emléktárgyakkal leménye szerint Barta Antal {rendelkeznek, azokat szíves- mezőőr szorgalmas, becsületes jkedjenek a létesítendő múzeum ember és munkáját rendesen eZ-»számára elküldeni 1957. október végzi.-» A tanács véleménye az, 131-ig az alábbi címre: Honvéd- hogy a levélíró személyes ellen- Jség, Pf: 9776. Parancsnokság, tét miatt írta a levelet, t Kecskemét. Mongólia ma A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja nemrégen vitatta meg az 1958—1860-ra szóló hároméves népgazdaságfejlésztési tervet. E terven kívül Mongóliában érvényben van egy hu- szonötéves terv is, amelynek az a célja, hogy Ulan Bátort, a mai százezer lakosú modern várost továbbfejlessze. Az új hároméves terv értelmében 1958-ban gz állatállománynak el kell érni a 25 millió darabot, azaz az 1920 évinek több mint háromszorosát. Mongólia ipari téren is jelentős eredményeket ért el: olyan modern ipari vállalatokat épített, mint a Csojbalszan ipari kombinát, a Szuhe Bator villamosipari kombinát; egy olajfinomító üzem, stb. A nalaikai szénbányavállalatok évente 600 000 tonna szenet termelnek. A termelés volumene tekintetében az élelmiszeripar áll az első helyen, több mint 500 vállalattal. A Szovjetunió segítségével Ulan Bátorban most tejipari kombinátot és cukorkagyárat építenek. A mongol nép jelentékeny segítséget kap a népi Kínától is. Sok építkezésen a mongol munkások mellett kínai munkások is dolgoznak. A szovjet, a kínai és a mongol nép testvéri együttműködését méltóképpen példázza az Ulan Bator—Dza- min Üde új vasútvonal, amely 1100 kilométerrel rövidíti meg a Moszkva—Peking útvonalat. Ennek a vasútvonalnak különös jelentősége van Mongólia fejlődése szempontjából. A mongol földművesek határozottan követik a szocialista szövetkezés útját s ezért életszínvonaluk állandóan emelkedik. Még az ENSZ szervei által közölt statisztikák szerint is, Mongóliában a legnagyobb a diákok száma, az ország összlakosságához viszonyítva: — egymillió lakosra nyolcezer főiskolás jut. Ez a. szám ragyogóan bizonyítja a mongol nép tudásszomját, s különösen akkor, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy túlnyomó többsége még nemrégen analfabéta volt. Mongóliában ma már szép számmal vannak tudósok, örvösök, mérnökök, írók — stb,
