Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-11 / 212. szám

A kilencedik évnyitó j c4 aHágliírír búigá('kertes zet

AMIKOR, a kiskunfélegyházi

rv I

[se... Ót•'***■

AMmuK a KisKumeiegynazi

középiskolások vegyeskaráról ézt a cikket megírom, sokan talán dicsekvésnek, vagy túlzásnak vehetnék, amit a kórus nyolcéves munkájáról elmondok. Előre kell bocsájtanom, hogy ami ebben az énekkarban történik, azt nem is lehet teljesen szavakba önteni, legíeljebb érezni. Az elmondandó!* teljes megértéséhez benne kell lenni ebben a közösségben, együtt kell vele dolgozni, lelkesedni.

PILLANTSUNK vissza röviden énekkarunk történetére. 1949. novemberében határozta el magát a két félegyházi tanítóképző, hogy növendékeiből vegyeskart hoz létre. Megalakulásunk után már néhány hónappal tudomást szerez rólunk a város. Megnyertük a városi kul- túrverseny első díját, 1951-ben a megyei kultúrversenyről hoztuk az elsőség pálmáját. 1953-ban és 1955-ben is ugyanennek a díjnak a boldog tulajdonosai lettünk. 1953 januárjában kaptuk az első felhívást a Magyar Rádiótól vendégszereplésre. Azóta is minden évben adunk hangversenyt a rádióban. Versenydíjaink között büszkén valljuk magunkénak

kormányzatunk kitüntetését »A szocialista kultúráért« jelvényt és a hozzátartozó oklevelet. Örömmel írjuk kórusunk történetébe sok felejthetetlen nyilvános nangversenyünk élményét, a nyári hangversenykörutak emlékeit. Két éve magas pénzjutalommal! részesült kórusunk, ez leaezte Egeroen és környékén tervezett nangverseny-körutunk költségeit. Tavaly Sátoraljaújhelyen es Miskolc környékén vendégszerepeltünk, az idén nyáron, peaig 14 napos dunántúli kőid utón gyönyörködtünk hazánk szép tájaiban.

HOGY MI TARTJA FENN a

kórust? Erkölcsileg a tagok rendkívüli zeneszeretete, az egymás iránti felelősség és megbecsülés érzése, és nem utolsó sorban az a követelmény, hogy az énekkar tagja csak az lehet, akinek magatartása ellen nem merült fel kifogás, tanulmányi eredménye legalább közepes, vagy ennél jobb és természetesen az, aki szeret és tud énekelni.

MIT ÉNEKLÜNK.? Olyan

műveket, amelyeket mindenki szeret, kórustag és hallgató egyA nálunk is meghonosodott buigárkertészet hazájából közöljük a fenti képet. Melegágy! telep Küsztendil város környékén.

így keli szakcsoportot szervezni?

Segítséget kér tizenöt iakiteleki csatád

Magam és társaim nevében írom e sorokat. Nagyon fáj, hogy nem olvassák el a Petőfi Népét a magasabb funkcióban iévő vezetők, mert ha elolvasnák. biztosan segítségére lennének 15 család boldogulásában.

Én magam 1949. óta szövetkezeti tag vagyok. Az ősszel szétfújta a vihar a termelőszövetkezetet, amelynek tagja voltán. De 'többed magammai ma is csak úgy látom, hogy ezen az úton, a szövetkezés útján a legbiztosabb a járás. Jó »fundamentumra« akarjuk építeni _ a jövő szövetkezetünket. Ezért egy szakcsoport alakítását kezdenénk meg. Ez év áprilisában irtunk a megyei tanács mezőgazdasági osztályához, hogy adják meg az irányelveket.

Meg is kaptuk. De még máig sem jött el senki hozzánk, megnézni, hogy mi lett belőlünk.

Pedig sok jó adottság van itt, a tiszai hídfőnél lévő volt fűrésztelepen, ilyen az országban nem sok lehet. A jó gazdasági épületek, a príma artézikét kihasználatlanul mennek tönkre, csak azért, mert nincs gazdájuk. Mi elkövetünk mindent, hogy ezek az épületek megmaradjanak, ne menjenek tönkre, ne hordják szét egyes lelkiismeretlen emberek.

Ez a 15 család bízik abban, hogy egyszer felfigyelnek ránk és segítségkérésünkre megkapjuk a kellő útmutatást, s kis, szervező támogatást.

Temesvári Dezső

aránt: praeklasszikusok, kiasz- | szikus művek, madrigálok, nép- I dalok, munkásdalok, mozgalmi { indulók, baráti népek zeneiro- { dalmának kórusmüvei szerepel- * nek műsorainkon. Ez a program í természetesen magasrendű mun- J kaerkölcsöt kíván. Nem csoda, ♦ ha énekkari próbáink, összejö- ♦ vételeink ünnepélyes alkalomnak | számítanak, a tanulás után a J legfontosabbnak. {

Amúgy is elhanyagolt gimná- | ziumi ének- és zeneoktatásunk | kitűnő kiegészítője a kórus mun- i .kája. Évenként igen sok kórus- t művel ismerkednek meg tagja-1 ink, és rádiószerepléseink alkal- í mával évenként két-három ope- } raelőadást is végignéznek. Kitű- | nő nevelőeszköz volt az is, hogy | hangverseny-kőrútjaink alkal- i mával négy év alatt szinte az í egész országot megismerték kő- | rusunk tagjai. Mindezek a szó- |

cialista embertípus kialakításé- i 1/ A I ' 1 <- .

nak hathatós formáló tényezőn ~ 1116011101100111 RÍ ü00 V

BESZELJÜNK röviden terve- | 3 3 J

inkről is! Szeptember 8-án tartót-| Nemcsak arról lehet megítélni valakinek a szellemi felké- tuk évnyitó ünnepségünket. Ok- f szükségét, hogy mit mond, hanern arról is, hogy: mit és hogyar tó bér 1-ig bezárólag tagfelvételt | kérdez?

hirdetünk. Azt is tervbe vettük, | Ennek igazságát többször is tapasztaltam, s az elmúlt szom- hogy az énekkar tagjaiból népi Ibaton éreztem az utóbbi napokban legpregnánsabban, az egyik tánccsoportot alakítunk. Terv- | csehszlovák újságíró vendégünk egy kérdése kapcsán, szerűen készülünk a városi ün- Mészöly Gyulát, mezőgazdasági kutató intézetünk Kossuth- senyekr^helyR^Rés^idéken61^ jdÜas igazgatóját interjúvolta meg csehszlovák barátunk a para- szokásos rádiószereplésre és a jdicsomtermelesrol, s egyszercsak azt kerdezte tőle, hogy mi a ku- nyári országos, esetleg külföldi tlönbség a kaliforniai és a magyar paradicsom között? hangversenykörútra. Részt aka- i Meghökkentem, mert miattam akár Honolulut is említhetett runk venni hazánk legnagyobb ivolna Kalifornia helyett, — tudósunk azonban ahogy minden zök- zeneköltőjének, Kodály Zoltán- f kenő nélkül megadta a felvilágosítást, nyomban eszméltem: hofcó, nak tiszteletére rendezendő de- | kollégánk tudja, hogy Kalifornia a paradicsomáról is híres. Még- cemberi ünnepségeken, és min- égy tudja, hogy nem készült fel erre a találkozásra mint

den myan szereplési alkalmat »általában az újságíróknál — nagyon helyesen — szokás, hogy

hozza a munkás- és parasztifjú- Ímielott valami _ hasonló felöl érdeklődnek, elotanulmanyokat ve- ságot tanuló if jóságunkhoz, a kö- J giGznsk az aichívurnban, a könyvtárban. O azonban aki nem is zépískolás diáksághoz. ’ | mezőgazdasági, hanem katonai újságíró — már a színhelyen

_ttudta meg. hogy Mészöly Gyula a paradicsomkutatás kiváló szak—------------------- J l embere. Az archívum tehat a fejeben van. Ezért tudott okosat

sz

ándékú erkölcsi és anyagi tá- | kérdezni, s mert így tette, különösképpen figyelni kezdtem, és mogatást kérnénk. Látogassák {később, a kétnapos együttlétünk alatt a legkülönbözőbb témák- próbáinkat a szülők és kórusunk traktáltam meg. Csaknem mindegyikhez hozzá tudott szólni baratai. Tartsak szívügyüknek x, , ... „ ,, „

énekkarunk fejlődését és előbbre *(miS en az 0 temalhoz mar kevesbe), - igen, egy művelt, allanjutását. Szeretnénk, ha nem lankadna az a szeretet, amely körülvette énekkarunkat, az a bizalom, amely éltető ereje közösségünk fejlődésének.

Karnis Béla a kórus vezetnie

(dóan tanuló emberrel hozott össze a sors,

f Ösztönzést jelenthetne ez számunkra, de nemcsak az újság- (irók, hanem mindenki számára is, mert valljuk be: gyakran élünk (sok szóval, kevés lényeggel, néha pedig olyan sületlenségeket tu- (dunk egymástól kérdezni, hogy... — na, de erről jobb nem

'beszélni! (tarján)

Rács megyei novellisták * S

Fodor János:

BORZSA MARION ÉILIN!! AKÁR

ív.

Borzsa Márton a társalgó ajtajához húzódott és onnan leste, mikor lesz Jolán-mentes a szobájuk. Mert az is megtörtént már vele, hogy injekciót kapott volna, de Jolán akkor porolta a ■ szőnyeget az ablakban és az ablak mel- . letti ágyon fekvő és tiltakozó Borzsa .Mártonnak azt mondta:

— De fél egy kis portól.

Szóval ez is hozzájárult, hogy roene- kedett Jolán megjelenési időszakától.

A másik bosszúság a tízórainál következett. Azt pontosan adták. De Borzsa Márton akkor még nem kívánta, de nem is ezért haragudott, hanem azért, hogy az ebédet meg kettőkor tálalták. Valamennyien annyira megéheztek, hogy szinte tűrhetetlen volt. S akkor jött az uzsonna négy órakor megint pontosan és hat-félhétkor a vacsora. Magyarul: nem volt meg a megfelelő időtávolság az egyes étkezések között, így került legtöbbször az uzsonna és tízórai vissza a konyhába. Persze csak a gyengébb gyomrúaktól.

De lényeg a nagyvizit.

Mindig nagy izgalom várta. Ügy, amikor elérkezett az ideje, a szobák ajtai félig kinyitódtak és kíváncsi fejek bukkantak a folyosóra. Aztán újra ajtócsu- kódás és a visszahúzódó fejek tulajdonosai halkan jelezték: mintha már a szomszédságukban volna:

t— Kétszáztizenegyes.

Pedig az Borzsa Mártonéit szobájától még messze volt, nyugodtan kiabálhattak volna. — Borzsa Márton ezt nem tudta, iparkodott hát fel az ágyára s csak amikor már nagyon kívánta a cigarettát, érdeklődött:

— Még soká kerül ránk a sor?

Sáfár Sándor feléje fordult.

— Ügy jó óra múlva.

Borzsa Mártod nyugtalanul fészkelő- dött. Addig elszívhatnék egy cigarettát.

Sáfár biztosította:

Akár idebent is.

Borzsa Márton megkérdezte:

— Szabad?

Sáfár nevetett.

Azt éppen nem, de az ablakok most

nyitva vannak, és addigra, amíg a vizit ideér, a füst kimegy.

S Borzsa Márton rágyújtott. Leszívta a füstöt, száján, orrán kiengedte, s még karikákat is sikerült ügyeskednie. A legszebbet figurázta éppen, amikor Manci, a főápolónő rájuknyitott. Megállt, aztán nesztelenül beljebb jött. Az asztalra tette az injekciós felszerelést, kezet mosott.

Borzsa Márton gyönyörű karikát fújt, s vidáman Mancira kiáltott:

— Ezt nézze meg! Ugye szép?

Manci vékony arcán megfeszült a bőr, talán ő volt a nővérek közül a legszigorúbb. Az előírásokat pontosan tartotta és úgy őrködött a betegeken, mintha azok valamennyien a gyerekei volnának. A kicsi kilengéseket sem engedte meg, számolva azzal, hogy azok nagyot szülnek. Már majdnem szólt Borzsa Márton dicsekedésére, de végülis csak beadta Kormányosnak az. injekciót és kiment. Pár nap múlva korán reggel a laboratóriumra való megjelenésre osztotta a vérképietek szedésére a névvel ellátott cédulákat a betegeknek. Borzsa Mártont az asztalnál találta, persze füstölés közben. Fegyelmezett hangon szólt:

<— Idebent tilos a dohányzás.

Borzsa Márton elpirult. Ugyanis azok közé az emberek közé tartozott, akiben van szégyenérzet. Az bántotta különösen, hogy előre tudta, hogy helytelenül jár el és mégis megcselekedte. A rajtakapott gyerek késelésével felelte:

■— Ne haragudjon, máskor nem fog előfordulni.

De ennek ellenére kétszer még járt így a tilosban. Egyszer labdarúgómérkőzés rádión való hallgatása közben. Ekkor a magas, testes Eta kanta rajta

Nem dugdosta a cigarettát, ehelyett becsületesen azt mondta:

— Nagyon izgalmas a meccs, másképp nem bírom ki,

Eta nevetett és megértőn rákacsintott, de közben a.z ujjával fenyegetett.

.— De nincs mindig mérkőzés.

Ez beleegyezés volt és Borzsa Márton úgy füstölt utána, mint a gyárkémény.

Harmadszor megint Manci látta meg a szájában a cigarettát. Nem szólt, csak mérgesen kifordult az ajtón.

Borzsa Márton a padlóhoz vágta a csikket és félig nevetve, félig bosszankodva magyarázta a fiúknak:

— így vagyok az életben is. Más könnyedén, minden rajtolás nélkül átsiklik kisebb-nagyobb kihágásokon és semmi baja. Például bent az üzemben, ahol dolgozom, nem vagyok utolsó munkás. Van egy csomó kitüntetésem, elismerésem. És mit tesz a sors! Üj igazgatót kaptunk. Az ismerkedni akart velünk és többször kijött közénk és valahányszor megjelent a mi műhelyünkben, én pontosan akkor vizet ittam. A rossz környékezett. Mások sokkal nagyobb kisiklásokat követtek el, elkéstek, ettek, maguknak dolgoztak és szárazon megúszták. így vagyok itt is ezzel a cigarettával. Fogadom és esküszöm, még ha mondják, engedik, akkor sem gyújtok rá bent többet.

És attól a naptól kezdve a fogadkozását megtartotta, a különbség csupán annyi volt azonban, hogy a folyosón hol az ’egyik, hol a másik orvosba botlott. De inkább ezt vállalta, minthogy pirulni kelljen. Pedig Kertai doktornak megígérte»

— A cigarettáról nem mondok le egészen. Tessék azt mondani, hogy ne egyek, akkor nem eszem, vagy ne igyák, nem iszom, de a cigaretta kell, szükségem van rája.

A doktor közbeszólt.

— Legalább csökkentse!

Ebben megállapodtak. Viszont a kórházi órák. unalmasak, az idő nehezen telik s ahogy mind többször találkozott a folyosón Kertaival, lassan ismét elfogta a lelkiismeretfurdalás. Nem jól cselekszik. Darabig szidta a betegségeket, önmagával is jót vitázott, míg kénytelen volt elfogadni, hogy az orvos nem a saját szórakozására igyekezett rábeszélni a cigaretta csökkentésére. . Az igazságra való rájövése után nyomban határozott. Félcigarettákat fog szívni. Így az orvos kérésének is eleget tesz, de a saját egészségét is védeni fogja. Cigarettaszopkát vetfr és abba rakosgatta a ketté tördelt cigarettafeleket.

A következő órában azt látta, hogy valamennyi beteg, aki a cigarettacsökkentésre kapott hasznos utasítást, szopkával a szájában jelent meg a társalgóban és a szopkákban félcigaretta parázslott. A kórházi kisbolt vezetője nem tudta kinek, minek köszönhette, hogy az évek óta nyakán volt szopkák miért lettek hirtelen olyan kelendőek;

Tehát Borzsa Márton elszívta a cigarettát, sokáig nézte a kéklő eget, mire a nagyvizit elérkezett. Előbb Zsigmond főorvos lépett a szobába, . nyomban mindjárt Kertai doktor és utánuk Erzsiké nővér.

Borzsa Mártonnak, amikor körülállták az ágyát, a látott filmek jutottak az eszébe. De ha az ember nem szórakozásból figyeli az eseményeket és a körülötte való sürgöiődést, más érzése: támadnak. Azt érzi, hogy az orvos most miattam van, értem van az ágyam mellett, engem akar meggyógyítani, — tehát: az én orvosom: Tenyere tapo- gatása, ujjai kopogása a betegségemet kutatják, keresik és ha valamelyik testrésznél hosszabban időznek, ott baj (Folytatása következik.)