Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

Az ezred nem 1956. OKTÓBER 23-ÁT jelezte a naptár. Olyan napnak indult ez is, mint a többi. Itt, vidéken, a parasztok békével kimentek a szántóföldre, hogy végezzék szor­galommal az őszi munkákat. Nem tudták, hogy Pesten az ifjúság egy része jószándékú fel­vonulásra készül, hogyan is tud­hatták, hogy e tüntetést hátul, a kulisszák mögül, a céljaik érde­kében sötét erők szervezik, hogy felduzzasztva, hamis mederbe te­relve az indulatokat, megnyer- geljék majd azokat. Nem látszott Szabadszálláson sem, hogy pusztítást hozó felle­gek tornyosulnak hazánk egén. Békés nyugalommal szántottak- vetettek a parasztok, apró, vagy nagyobb gondokkal a fejükben: ezt, meg azt vesznek a betakarí­tott termények árán, így, meg úgy gazdálkodnak, hogy jövőre még jobban teremjen a föld. A tanyavilág egykor ember­számba se vett kisemmizettjei, a hajdani cselédek is, immár a tizenkettedik őszön önmaguk gazdájaként láttak munkához, nem gondolva arra, hogy ott ólálkodik fejük fölött a veszély, amely ismét a baroméhoz ha­sonló sorsot Szánja nekik. Vidám ünnepség keretében megrende­zett zárszámadásra készültek a termelőszövetkezetek. És az ezred, a páncélos ezred is megkezdte napi ^gyakorlatát. Munkás- és parasztfiúkból lett tisztjeik vezetésével az ugyan­csak munkás- és parasztfiatalok soraiból származó katonák ott szorgoskodtak a harckocsik kö­rül, majd a faluszéli laktanyá­ból azzal az elhatározással men­tek ki a gyakorlótérre, hogy ha sor kerülne rá, tűzön-Vizen át megvédik a szántóföldek és azok művelőinek a békéjét. Akkor nem gondolhatták, hogy szándé­kukat hamarosan tettekre kell váltaniok. Akkor még úgy látszott, hogy október 23-a is ugyanolyan nap lesz, akár az előzőek. Riadó ! Késő este azonban már érző­dött, hogy valami nincs rend­ben a fővárosban. A rádióban el­hangzott Gerő államminiszter beszéde, röviden, szokatlan tar­talommal. Mi történhetett Buda­pesten? SZIMATH KÁZMÉR: De éz a kérdés is még csak az ezred parancsnokában, Szabó al­ezredesben és néhány tisztjében vetődött fel, kínzón szükségéivé a feleletet. A katona feletteseinek és lel­kiismeretének a parancsára cse­lekszik. Az előbbi késik, a lelki­ismeret már diktál: éberen, résen kell lenni! Másnap, hajnalban aztán meg­érkezik a parancs: Riadó! Az ezred vonuljon Pestre! A parancs rövid, magyará­zatra nincs idő, végre kell haj­tani. De nyomában ott ágál a sejtés: súlyos dolgok történhet­nek a fővárosban, ha egy vidéki katonai egységet fölrendelnek! Az ezred megindul, a lánctal­pak csikorogva szelik a kilomé­tereket, de szinte csikorog az agy is, hogy tisztán lásson, hogy a lényeget kikövetkeztethesse a kesZe-kusza hírekből, a rövid pa­rancsból. Mindegy, menni kell, majd kiderül mindén. Ütközben újabb parancs érke­zik: az ezred mégse menjen a fővárosba, hanem forduljon visz- sza, lássa el a környék védel­mét. A sejtés felismerésbe csap át: ami Budapesten történt, veszé­lyezteti az egész országot! A gon­dolkozás lépcsőjén már lépést sem kell tenni a való meglátásá­hoz: nem afféle békés tömegfel­vonulás, utcai tüntetés zajlott le Pesten! Tissiúnlátó napok A páncélos ezred alegységei . pzétrajzanak a megyében, át a Dunántúlra is. Harckocsik őrzik a dunaföld- vári hidat, a bajai utat, három napon át. A köz- és Vasút főbb vonalainak kereszteződésein is a szabadszállási páncélos ezred ka­tonái őrködnek. És a parancsnoki irodára egy­másután érkeznek a hírek Pest­ről: fegyveres csoportok indul­tak vidékre. Jöhetnek. Az ezred egy ember­ként várja őket. Különösebb ese­mény azonban ném történik 27-ig. Az éjszakák ólálkodó né­masággal kushadnak, s a tan­kokban elszánt éberséggel, véde­lemre és harcra készen várják a katonák a fejleményeket. Szabó alezredes, az ezredpa­rancsnok pedig összegezi a fő­városból érkező híreket. Fegyve­res bandák leszerelték a más helyőrségekből fölrehdelt hon­védalakulatok katonáit, akikhez előzőén úgy ment a parancs: lő­szert he Vigyenek magukkal! De ki rendelte így? Amikor a hírek már arról is szólnak, hogy vér folyik a pesti utcán, hogy halálra üldözik a népi demokrá­cia rendszerének híveit, sikolt- ják a hírek, hogy kommunistá­kat akasztanak, lőnek, vernek agyon, támadják már a párthá­zakat! Szívbemarkolóan jöhnek a hírek: leverték a középületek­ről, kitépték a zászlók közepéből az ötágú csillagot, az »Ember vörös csillagát«. Ki nem lát itt tisztán? Atyáskodó hang beszél néha a rádióban, jólismert hang, Nagy Imre, a miniszterelnök hangja. Most statáriumot hirdet, aztán visszavonja, most ezt mond, az­tán megcáfolja, végül tűzszüne­tet rendel el, amikor egyre gyil­kosabb dühvei lövik azokat,' akik a fegyvert a béke védelmére tartják a kezükben. Egy remény még van: a hon­védelmi miniszter minden kato­nai alakulatnak egyformán szóló parancsa. De az késik, nem is érkezik meg. Pesten, úgy látszik, felfordult minden. Nem maradt más a vidéki ez­red parancsnoka számára: az esküje, a lelkiismerete. Ez pedig azt parancsolja, hogy védeni 12 esztendő minden eredményét, itt, ■a Duna—Tisza közén, életre- halálra kiállni a dolgozó nép rendszeréért. Mért a vak nem látja, hogy ellenforradalom van itt; olyan hír is érkezett Tolna megye székhelyéről, Szekszárd- ról, az oda vezényelt alegységtől, hogy egyes reakciós elemek a királyság visszaállítását követel­ték. És a bizalma maradt meg Szabó alezredesnek, a katonáiba vetett bizalma, akik éppen olyan kétkezi dolgozók voltak és lesz­nek, mint ő volt fiatalabb korá­ban. S az ezred helytállásának első politikai eredménye: nem állt Nagy Imre mellé, és nem sem­misítette meg a népköztársaság ötágú csillagos címerét sem! (Folytatása következik.) Iskotába fúrni nagyon fól Megkezdődött a tanítás. A szekrényből, a könyvespolcok­ról ismét előkerülnek a füzetek, a tankönyvek, s a kis iskolás táska. A mi házunk nyolc kis iskolása is nagy örömmel in­dul reggelenként az iskolába. Az örömnek több oka is van. De a legfontosabb talán az, hogy mind a nyolc gyerek új ruhát kapott az iskolaév kezdetére. A kis Katinak, aki elsőosztályos, egy nagyon kedves kis szövet­romnegyedes ballonkabáttal lep-: te meg a mamája. A kabát elöl végig zippzáros. Az ötödikes Karcsi érdekes zsebmegoldású vászoninget és tweed szövetnadrágot kapott. Klárika, aki egy osztállyal fel­jebb jár, nyúlánk növésű kis­lány, őneki két régi ruhájából kombinált az édesanyja egy he­lyes kis iskolába járót. A kis­lánynak nagyon tetszik, hogy a mamája a ruhája gallérjára és bpíi-i 6.vfc iit-ia ruhát varrt az édesanyja, amit elől szép szalaggál díszített. A másodikos Jancsikának kívül hordható inget varrt a mamája. Okosan tette, mert a kis legény­ke hűvösebb időbén az ing alá melegebb holmit is húzhat. A harmadikos Erzsiké egy sö­tétkék kötényruhát kapott. Néz­kézélőjére a kombinált résszel egyező színű pántot kötött. Nézzék csak a'hetedikes nagy­fiú, a Pista milyen büszkén fe­szít á ballöhvászon lumberjack- bán és a sötétkék új nadrág­ban!, és úgyszintén Irénke, a mi feketehajú kis nyolcadikosunk ö az édesanyjától égy sötétkék Á ZSÁKMÁNY Az édességet annakidején mi is szerettük. Éppen ez ügyben csatan­goltunk naphosszat a nagytemplom­tól a nagyállomásig. A Szabadság téren és a Körösi utcán számos bolt és több cukrászda székeit, s Vitális Ernő barátom kigyulladt szemekkel biztatott: — Rövidesen meglesz a pisztoly... Ami azt jelentette, hogy attól kezdve naponta nyitunk fel egy-egy kirakatot. Tízéves volt Ernő, jómagam nyolc és kívántuk a cukrot kegyetlenül. De persze az nem volt olyan egy­szerű kérdés. A reggeli kávéhoz ki­mért adagot is élőié beletették, ne­hogy keserűén idd meg, s utána Szopd él külön. Ünnep volt a nap, amikor referálni méntém Klára né­nihez. ö volt a család nágyasszo- öya5 homályos örökségi kilátás ök- • feai, 6 patronálta a gyéfékéket aként, hogy időről-időre égy-égy csemete tisztelgett előtte. Ha verset is tiidött mondani, elővett égy szem kocka­cukrot, arra Dianá-sósborszeszt csö­pögtetek;, £ ügy nyújtotta át, mint Viktória királynő ä kent! grófságot: “ Bécsüld még magad — mon­dottá. Varázslatos ízek, szagok, zamatok öntötték el tőié aZ ember ínyét, or­rát, s igyekeztem megbecsülni ma­gam, de néni Volt érdemes, azt el­érni soha nem sikerült, hogy két szemet adjon. Mentünk hát kirakatröl-kirakatra, a legizgalmasabb aZonban a nagy ál­lomás előcsarnoka volt. Automaták ■sorakoztak falánál. Az egyiknek a lépcsőjére fel lehetett lepni, s há bedobott egy krajcárt az ember* áz üvegen keresztül látott zöld erdő­ket, barna bérceket, hegyet-völgyet, Rómát, Velencét. Aztán lelépett és nagyon sajnálta a krajcárt. Hogy miért nem iskább a stolverkés ma­sinába dobta. Mért a másik a kraj­cárért egy szem Stollwerck-cukrot pottyantott, aminek az volt a nagy előnye, hogy sokáig lehetett rágni, ki lehetett venni, vissza lehetett dug­ni, végül beleragadt a fogadba és negyedóra múlva is érezted a ma­látaízt. Volt aztán, amelyik az apró erőscukrot, a kasut adta. De ezt már egy hatosért. A peronon álló vastyúk cukorral teli pléhtojást gurított a vályúba, de az igazi szenzáció a nagy automata volt. A tükrös, a rámás, melynek rácsai mögül dobo­zos csokoládék kandikáltak ki. Négy nyílása volt a pénz számára. Egy hatost kellett bedobni, a fogan­tyút meghúzni, s aszerint, hogy me­lyik nyílást választottad, kicsúszott alól egy kis doboz töltött csokoládé, praliné, vágy ha illatszert kívánt az utas, kis üvégcsében pár csepp köl­nivíz. Persze, mai szemmel nézve sovány kis kollekció volt áz egész, de a mi fantáziánkat annyira izgatta, hogy folytonosan a fogantyúkat húzogat­tuk. Nap mint nap keltek szárnyra ugyanis legendák, hogy valami pén­zes utaá után fennakadt a billentyű és potyogott a csokoládé, mint a jég­eső. Persze ez csak afféle mende­monda volt. Vitális Ernő nem is azért tanulmányozta, mintha cso­dákban hitt volna. Tervei voltak. S egy jszép napon megmutatta talál­mányát, egy görbe drótot. — Felnyúlunk vele — mondotta — s lesz csokoládé rogyásig. Tudtam, hogy bűncselekmény, ami­zék csak meg a képen, hogy milyen elegáns kislány lett be­lőle! Gyurka már negyedik osztály­ba jár, öt jerseyből készült kötényruhát könyörgött ki, amelyet, blúzzal és pulóverekkel hordhat hűvös egy praktikus há- és naposabb időben egyaránt, o<>o<KyoK><K><K><><><><>o-<>CK><>c>CKK><K><><> bői töltelékét készítünk úgy, hogy a húst zsíron átsütjük, a rizst megpároljuk és fűszerez­zük. Zománcos tepsit, vagy tűz­álló tálat kizsírózunk, szorosan egymás mellé fektetjük a púpó- zottan megtöltött fél papriká­kat. Minden egyes paprikára vékony szelet füstölt szalonnát teszünk, arra vékony karika vö­röshagymát és nagy karika pa­radicsomot. Az egészet meglo­csoljuk három deci tejfellel és a sütőben pirosra sütjük;. Félvajas kifli: Két deka élesz­tőből' fél deci tejjel, cukorral ko­vászt készítünk, 3Ó deka lisztet a gyúródeszkán elmorzsolunk 15 deka margarinnál, hozzáadunk 2 tojássárgáját, parányi sót, 5 deka cukrot, há kell kevés tej­felt és a mégkelt élesztővel Iá- gyább tésztát dolgozunk ki. Ki­sodorjuk, összehajtogatjuk, jó melegen betakarjuk és ezt ne­gyedórái pihénőkkel háromszor ismételjük, vékonyán kisodor­juk, négyszögekét vágunk be­lőle és a sarkokba finom ízt teszünk, majd kifli formát ké­szítünk. Tojásfehérjével meg­kenjük, diós cukorral megszór­juk, megsütjük; frissen különö­sen finom. \ [ 0-00CKKXKKKKKKK« j Heti étrend ; HÉTFŐ:' Karalábleves, tökfő­zelék, bundáskenyér. KEDD: Zöldségleves, lecsó vagdalthússal, kukorica. SZERDA: Székelykáposzta, félvajas, lekváros kifli. CSÜTÖRTÖK: Tarhonyaleves, rakottkel. PÉNTEK: ítántottleves, tú­róscsusza. SZOMBAT: Fejtett bableves, rántott máj, burgonyasaláta. VASÁRNAP: Raguleves, rá- cos töltöttpaprika, almáspite. Kácos töltöttpaprika: 12 egy­forma szép zöldpaprikát meg­mosunk, hosszában kettévá­gunk, megtisztítunk. 40 deka ; darált sertéshúsból, 5 deka rizs­re készül, és minden tagom reszke­tett, de vitt magával, mint a végzet. A forró nyári délben kihalt volt a nagy állomás környéke, az öreg kon­fliskocsis szunyókált a bakon, a pénztár ablakán le volt eresztve a fakózöld függöny, csak egy nagy kékdongó zúgott fel s alá a fülledt helyiségben. Beliczay bácsi, á dörgő­hangú és nagyhatalmú portás — az automaták kezelője — ilyenkor ment haza ebédelni. — Figyeld, hogy nem jön-e valaki —* mondta Ernő, s az ajtóba állított. Se élő, se holt nem voltam. Csak félszemmel mértem odasandítani, és azt hittem, összéróskadok. Az auto­matából egymásután estek ki a do­bozok. ötig Számoltam és futásnak eredtem. Ernő a sétatérén ért utói. Kezembe nyomott egyét s jobbra vágtatott, a szobor felé, én meg balra, a Kioszk irányába. Azután a bokrokon keresz­tül a „Szerelmesek útjára“, onnan át a Vigadó-kertbe, a víztorony bo­zótjai alá. Ez volt a mi Bakonyunk. Vagy negyedóráig lestem, nem jön-e rendőr, csendőr, vasutas, csősz. — Messziről kocsizörgés hallatszott, s egy tolató szerelvény zaja, de a kertben nem járt senki. Tízszer is megtapogattam zsebem­ben a dobozt, míg elő mertem venni. Lázas sietséggel szakítottam fel, — újabb papír következett. Azt is szétbontottam és fényes, kis, fém­doboz bukkant elő. Csodálkozva néz­tem, forgattam előre-hátra, majd be­tűzni kezdtem a feliratát. Aztán szép csendesen visszanyeltem a csokolá­déízre gyülekező nyálakat. A doboz fedelén cifra betűkkel ez állt: ..Tiszafüredi bajuszpedrő.^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents