Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

Inska-piiszla után Zsanáaak kell következni!...

tr.

MIT KELL T€DKI

a paraszti takarékszövetkezetekről?

Könnyű dolga van az újságírónak, amikor mondanivalója bizonyítására tanúként jelen van a fényképezőgép lencséje s hívebben megörökíti az igazságot, mint bármely emberi állítás. .. Két képet lát az olvasó. Az egyik, a nádfedeles, alacsony tanyácska, a volt inokai iskolát ábrázolja, — a másik kép az előbbinek tőszomszédságában büszkén magasló, gyönyörű, új, modern épületet, amely mint világítótorony hirdeti ebben a homokbaszakadt pusztában a jószándék, a Segíteniakarás s a széles összefogás diadalát. Száztíz pusztai kisgyerek pár hete költözött be irkáival, tudományszomjas fejecskéjével ebbe a szépséges iskolába, amelyre az el6ő napokban úgy néztek az ámuló gyerekszemek, mint a meséskönyvben látott királyi palotára. Tágas ablakain beomlik a napfény s cserepesvirágok zöldjén át süt a vadonatúj, kényelmes padok apró népére. Nemcsak a tanulás, — a tanítás is öröm itt; a tágas négy osztályban jól elosztható a gyereksereg, a felszerelés kitűnő, sőt mostmár mód van kulturális rendezvények tartására is, mert a negyedik teremben beépíthető színpadot is építettek... Hogy ki építette? Hivatalosan a Kiskunhalasi Építőipari Ktsz — de nehéz lenne összeszámolni azt a sok áldozatkész kezet, amely segített a téglasorok összerakúV régi, tanyából és istállóból toldozott egy osztályos inokai iskola. Az épületet most szinte teljes átépítéssel nevelői lakássá alakítják.

A falusi lakosság sok helyen már felismerte a takarékszövetkezetek működésének jelentőségét. Soltvadkerten és Kelebián már meg is alakították saját szövetkezeti szervüket pénzügyleteik lebonyolítására. A solt- vadkerti és kelebiai példa ösztönöz bennünket arra, hogy ismertessük olvasóinkkal a falusi takarékszövetkezetek működését és feladatait.

Mit kell tudni a takarékszövetkezet tevékenységéről?

Elsősorban azt, hogy takarék- betéteken alapul. Takarékbetétet bárki elhelyezhet, de kölcsönt csak tagjai kaphatnak. A szövetkezet a befizetett részjegy és a tartalékalap teljes összege, valamint a betétállomány 50 százaléka erejéig nyújthat kölcsönt.

Ezenkívül egyéb pénzügyi feladatokat bonyolít le, megbízás alapján.

A dolgozó parasztok körében már a korábbi években is működött hasonló szerv, a hitelszövetkezet képviseletében. A hitelszövetkezetek is alapszabály szerint működtek ugyan, de alapszabályuk nem a széleskörű szövetkezeti demokrácián, a tagok egyenlő jogviszonyán épült fel, mint ahogy a mostani takarékszövetkezet. A hitelszövetkezet közgyűlésén például annak a tagnak, akinek nem egy, hanem több részvénye volt, a részvények arányában volt szavazati joga. A részvények száma és Összege döntötte el azt is, hogy ki milyen összegű kölcsönt kaphat. Míg a mostani takarékszövetkezetekben minden tagnak részjegyei számától függetlenül egy szavazata van, viszont minden tag legalább egy részjegyet köteles jegyezni. A részjegy név- értéke 100 forint. At alapszabály kimondja, hogy egy lag több

részjegyet is jegyezhet, ez azonban nem haladhatja meg az ösz- szes részjegyek 10 százalékát.

Kik lehetnek tagjai a takarékszövetkezetnek?

Erről is alapszabály intézkedik. Tagok lehetnek mindazok a nagykorú személyek, akik a takarékszövetkezet működési területén laknak, vagy ott állandó munkahelyük van. Nem lebet takarékszövetkezeti tag, aki nem lehet földművesszövetkezeti tagj (Tehát kulákok, vagy egykori kizsákmányolok.)

A takarékszövetkezetet a közgyűlés, az igazgatóság és felügyelő bizottság irányítja. A két utóbbi képezi a szövetkezet vezetőségét, amelyet a közgyűlés* választ meg. Az igazgatóság feladata a gazdasági tevékenység irányítása, a felügyelő bizottság feladata pedig az igazgatóság tevékenységének ellenőrzése. A működés pedig akkor eredményes, ha a falusi lakosság, a takarékszövetkezeti tagság támogatja a szövetkezet munkáját.- Ennek igen nagy jelentősége van, mivel a takarékszövetkezet működési eredményéből a tagok osztalékot kapnak. Az évi részesedés felső hatóra — az alapszabály szerint — a részjegy névértékének 15 százaléka lehet.

A régi hitelszövetkezeteket a mai takarékszövetkezetekkel ösz- szehasonlítva tehát megállapíthatjuk, hogy feladatkörét tekintve bizonyos mértékig hasonlít a hitelszövetkezethez, de szervezeti felépítését figyelembe véve több jogot biztosít tagjainak, mint a hitelszövetkezet. S ha sok helyen a hitelszövetkezei közmegelégedést váltott ki, akkor érthető, hogy a mi új takarékszövetkezetünk méginkább számíthat a dolgozó parasztság nagy érdeklődésére.

Riporter-pech

Nem mindennapi pechje volt egy riporternek, aki mikrofonnal felszerelve bemerészkedett a londoni állatkert struccketrecé- be. A közvetítés hirtelen megszakadt. A hallgatók rémülten hívták fel a stúdiót, ahol aZt a meglepő választ kapták, hogy az egyik strucc elkapta és lenyelte a mikrofont.

Ötlet — vagy fogházi

A 17 éves, csinos, barna Ginger Buckley azért került a floridai bíróság elé, mert egy nagyáruházból ellopott egy hangle mezt. A bíróság ítélete így hangzik: ha tíz napon tjeiül nem ál! elő talpraesett ötlettel az ifjúsági bűnözés elleni harc hathatós támogatósára, egy hónapra fogházba kerül.

III.

Kissé hátradőlve az ülés támlájának, fürdetem arcom a reggeli verőíényben. Félszemmel azonban rápislogok a párttitkárra, aki mindössze ennyit mondott még, előhúzva az ülés alól egy szakajtóruhába bugyolált csomagot: »Reggelizzék meg!« Különben rám sem hederít, de úgy nézi a terméses mezőt, tán az ege- résző ölyv sem fürkészőbben. Nem úgy ül az ülésen, ahogy valamikor az urak szoktak, mint most én is, hátradőlve, hanem féloldalasán, egyik lábát a hintó peremére téve, balkezével a kocsiülés támláját fogva. Ügy, mint aki nem csak ura, de gazdája is ennek a határnak. És jár körül a szeme, szinte keresztülvág, ahogy körbe pásztázza vele a körülöttünk küllőző földnyelveket.

— Erre rendben volnánk. Gyerünk a gépállomásra.

A gépállomás a falu határában van, de Idelátszanak a traktorok, cséplőgépek, amelyek, mint valami ormányukat vesztett, szomorkásán álló elefántok sorakoznak a nagy udvar közepén.

— Rendben vagytok? — szegezi rá a fiatal igazgatóra bajuszának dárdáit a párttitkár.

— Rendben, Ferenc bátyám.

— Mind a hat gép?

. — Mind.

— Hadd lám — és megy löl a verőre, benéz a dobba, végighúzogatja kezét rovátkás bordáin, megforgatja a hajtókereket, megráncigálja a páternoszter sajkáit, megpöcögtetl a léchevedereket.

— Az öreganyátok kínját vagytok rendben! Mi ez? — mutat egy hevederre, amely tán tavaly eltörött, s most hevenyében rávert pánt fogja össze. j— Rázza, rázogatja, a gépállomás vezetője szégyenlős nyugalommal figyeli, valahogyan úgy, mint amikor a kisdiáknál észreveszi tanítója a füzetében kivakart pacni helyét.

*— Ezt kicseréltesd! Tízperces munka

líáosmegrycl novellisták:

T % 1U ÍS ISTT ,( IV

A savásiltnu ttnbll

az egész. Így be ne merjetek jönni a faluba! Azt hiszed, cséplés közben állunk majd félórát, amikor itt a bognárműhely, és most par napig úgyis csak a hasatokat süttetitek?

— Nem egész úgy van az, Ferenc bátyám.

— Csak ne beszélj, ha nincs igazad! Ezt tanultad télen a szemináriumon? — korholja úgy a most már pironkodó fiatalembert, ahogy talán az apánk szokott bennünket büntetni ennyi melegséggel.

Jó két óra múlva megyünk tovább. Addig én sutba hajítottam minden felsőbb közigazgatási mi voltomat, annyira iskolásgyermeknek éreztem magam Tóth elvtárs mellett. Hogy mi mindenre kiterjedt a figyelme! Még a mentőládát is megnézte: kötszert, síneket, pálinkát, mivel ájulás esetére azt is előírja az utasítás. — Aztán meg ne igyátok! — fenyegette meg szigorúan az ott tib- lábaló nyakigláb traktorost.

A határ megélénkült. Kocsik poroz nak el a dűlőúton, a földeken pirosbarnára sült hátakon táncol a napfény.

— Most elmegyünk a Duna felé, onnan kezdjük ellenőrizni az aratást.

A partmenti nyárfák ezüstös tetejű, tömörzöld vonulata jelzi a folyamatot.

— Megnézzük a cigányokat, aratnak-e!

— Miféle cigányokat?

— Hát a mi cigányparasztjainkat. Két esztendeje rájuk jött a devla, hogy nekik is kell föld, mert ők is demokraták. Elég volt az ürgehűsból, meg dögtikból. .. Kaptok, de műveljétek meg. Ott kaptak a Duna mentén 8 holdat. A legjobb földek. Aradmányos talaj... De baj van velük mindig. Nehéz nép. Tavaly alig tudtam őket összeboronálni az aratáshoz. Hiába, nem szokták a mezei munkát. De a fiatalja már átvedlik. Nem látta a gépállomáson azt a barnaképűt? Egy éve traktoros. Ö már vissza sem menne a péróra, a cigánytelepre, ha erőszakolnák se. A faluban kerítettem neki lakást. S most már nősül is a gyerek. Magyar lányt vesz el. Persze, az anyja még eljárogat a házakhoz, pedig ez a Máté gyerek megtiltotta neki — s úgy beszél a cigányjairól, mintha egyedüli problémája csak a cigányok sorsa lenne...

De mi ütött belé? Föláll a tempósan haladó hintóbán, mégkapaszkodik a kocsiülés támlájában és mint valami hajóskapitány, mereven néz előre.

, — Hajts, János! — parancsolja.

— Baj van? — kíváncsiskodom.

— Nem látja? — s mutat előre kinyújtott jobbkezével... De hol láttam én ezt a pózt? Igen. Megvan. Bem tábornokot ábrázolják igy festményeken, szoborban. Bem tábornok! tetszik a hasonlat. Az sem volt idevalósi, s mégis, hogy harcolt a magyar szabadságért. S Tóth Ferenc, a kicsi, a savószemű, a pérttitkár sem ebbe a faluba való, és hogy harcol érte. Bíbelődnék a hasonlattal, de mór sürget.

— Látja már?

Akácfák szegélyezte mezsgyék, határszélek, kukoricák, kepék, távolabb a Dunát szegélyező nyárfák, majd bokrok, a gazdag határ: most mit mondjak neki, hogy mit látok?

— Ott, a két sor galagonyabokor nyiladékában áll még a búza.

— Ahá, látom már.

— A cigányok búzája.., Hajts, János!

És nyekkenek vissza az ülésre, úgy nekilódul a két csikó.

Árnyas fűzfák, közöttük fehérség vil- lózik. Apró házak falai. A cigánytanya:

— Na megálljatok, az anyátok. Hé, Rátáéi! — kiáltja be a füzek alá, alig áll meg a kocsi.

Most már tisztán látok én is. A hűs árnyék enyhében hat-hét ingre-gatyára vetkőzött cigány veri a kártyát. Körülöttük villogó szemű-fogú asszonyok, lányok az alacsonytörzsű fáknak támaszkodva figyelik a játékot. Odébb, a Duna partonragadt pocséláiban meztelen lurkók fogdossák az ebihalat.

A kiáltásra szétrebbennek a kártyások, mint a tiloson ért határdézsmálő gyerekek, ha csősz lepi meg őket. Közülük a láthatóan legtekintélyesebb föláll, kalapját kezébe kapja és ártatlan mosollyal jön felénk.

A kis Bem — mert számomra már az i— ugrik le a kocsiról.

— Az anyátok Krisztusát, te Ráfáel, miért nem arattok? Hát ezért kellett nektek ez a jó fold? Hogy fele kiperegjen a szemnek? Aztán óbégassatok a télen, hogy nincs kenyeretek!... Gyertek csak ide ti is — és szavára megindul inget-gatyát igazgatva a többi cigány.

— Jáj, nágysógos párttitkár elvtárs úr — kezdi Ráfáel. aki úgy látszik, a vajda —, ilyen mélégben ném léhét árátni!

— Hát? Talán majd télen, mi? — pattog a párttitkár.

— Nem fog áz á kászá sé — s a többi kórusban ráüminög a vezető cigány kifogásaira.

— Nem-e? Amiket tavaly kaptatok? Megkalapáltátok?

— Meg, instálom.

— Na, hozd csuk elő azt a kaszát, te Ráfáel. Meg ti is!

(Folyt, köv.)

nyököl a roskatag padra, már; szomszédja oldalát éri. S a ta-j nítónő Molnárék kétszer-két-• méteres kis kamrájában lakik, ai másik nevelő a messzi Halasról; jár ki télben-fagyban, hóban-! sárban... S

A halasi városi pártbizottság] és tanács már jóideje tervezi.) hogy eltörli a tanyavilág utolsó! szégyenfoltját a térképről s a' zsanai gyermekeknek is megfelelő iskolát épít, olyan központi helyen, ahová a lehető legkevesebb gyaloglás árán elérnek. (Mert jelenleg 4—5 kilométerről is járnak s Mácsai János tanács- elnökhelyettes elszomorító számításai szerint egy ilyen tanyai gyerek 15 000 kilométert gyalogol le összesen, míg elvégzi a nyolc általánost.)

A környékbeli szülők, tanácstagok szívvel-lélckkel támogatják a városi vezetőség szándékát, lelkes vállalásokat tettek már fuvar- és gyalogmunkára,! vélyogverésre ... csak hát minél előbb legyen már valami! ;

De a tanács és a lakosság szándéka, áldozatkészsége nem elég még! Több, nagyobb segítségre van szükség, elsősorban a mcg3’ci illetékes szervek részéről ! A megyei vezetők közül többen látták saját szemükkel a zsanai Molnár-féle iskola állapotát: cselekedjenek, tegyenek meg minden megtehetők hogy a múlt rendszernek ez a tényleg szégyenfoltja is minél hamarabb eltűnjék a halasi puszták térkénéről 1 fi K

sában. A 450 000 forint értékű munkából közel 70 000 forintot tesz ki a városi üzemek, a két szomszédos termelőszövetkezét s a környékbeli szülők lelkes hozzájárulása.

S most térjünk vissza az első fényképhez. Azt mondtuk: Ino- ka-pusztán ilyen volt eddig az iskola... Sajnos, innen vagy 20 kilométerrel, Zsanapusztán ilyen még ma is! Molnárék apró, alacsony kis tanyájuk egyik szobáját ajánlották fel évekkel ezelőtt s 67 zsanai gyerek ebben a csepp helyiségben szorong. Ha tenyérnyi felhő fut a napra, már nem látni az olvasókönyv bernit, ha az egyik gyerek felköA 450 000 forintos költséggel felépített új, négytantermes iskola, amelyben közel 70 000 forint értékű társadalmi munka is fekszik.