Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-24 / 223. szám
Többszörös ünnep — Arany ünnep Most ünnepeljük Arany János születésének 140., halálának pedig 75 éves évfordulóját, és most ünnepeljük a Walesi bár- dok megírásának a századik esztendejét. Ez alkalomból szomszédvárosunk, Nagykőrös, úgynevezett Arany-napokat rendezett. Miért éppen Nagykőrösön? Azért, mert Arany János a nagykőrösi — most 400 éves — gimnáziumnak volt a tanára. Ti, gyerekek, akik annyira szeretitek Aranyt, akik oly lelkesen tanuljátok verseit, szorítsatok most gondolataitok között néhány percet annak emlékére, hogy évfordulót ünnepiünk és nem is akármilyen évfordulót; Arany évfordulót. Jusson eszetekbe, hogy Arany János, a magyar elbeszélő költészet, a magyar líra, mindent egybevetve: a magyar irodalom példás, jelesen példás alakja, aki nemcsak volt, hanem ma is az, és bizonyos, hogy nagyon sokáig az is marad. Erzsiké nénit mindenki szereti A félegyházi I. számú leányiskolában nagyon összebarátkoztak a pajtások Erzsiké nénivel. Ö ugyanis az iskola úttörőcsapatának a vezetője. Még fiatal tanárnő, de amióta ő vezeti az úttörőéletet, azóta bizony sok kislány belépett az úttörőcsapatba. Nézzünk hát egy példát, mit is tesznek ezek a kislányok? — Üjabban nagyon ügyes és nagyon tanulságos, de egyben szórakoztató dolgokat csinálnak. Mozgalmat indítottak "Ismerd meg városod« címmel. Miből áll ez a mozgalom? Abból, hogy a hét meghatározott délutánjain kerékpárra pattannak és — hipp-hopp! — máris a város különböző részein találják magukat. Itt aztán elmélkednek a város nevezetességeiről, annak településéről, és egyéb a vele kapcsolatos dolgokról. Sok pajtás ismeri még így, részről-részre, a várost és rövidesen valamennyien tisztában lesznek Kiskunfélegyháza történetével, kialakulásával és lakóinak az életével. DIÁKOK HUM' Hittanórán megkérdezi a kisdiák a tisztelendő bácsit: — Tisztelendő bácsi, isten mindenhol van? . •— Mindenhol, kisfiam. — A nagyanyám pincéjében is? — Ott is, kisfiam. A gyerek arca földerül, amit a tisztelendő észrevesz és megkérdezi a fiút: — Mit nevetsz, kisfiam? — Azt, hogy nagyanyámnak nincs is pincéje. Úttörő szónokolt a munkásőrökhöz Félegyháza, nem tartozik a nagyvárosok közé, de lakóinak akarata mégis naggyá teszi tetteit. Bizonyára sokan olvastátok, hogy a közelmúltban nagyszabású ünnepség keretein belül avatták Mártonfi Ernő szakasz- szá a félegyházi munkásőrséget. Ezen az avatóünnepségen a város színe-virága, az úttörő- ifjúság is tevékenyen közreműködött. Elsősorban kell itt említeni André Emilia VIII/a. osztályos pajtás nevét, aki az izzó lelkesedéstől áthevülve nagy tettek elérésére sarkallta a mun- kásőröket. Az avatóünnepscgen a következő kéréssel fordult André pajtás a párt fegyveres erőihez: — Mi, félegyházi úttörők, csak egyet kérünk Önöktől. Egyet, mégpedig azt, hogy vigyázzanak arra, nehogy bármiféle ellenség megint október 23-at okozzon. Nagyon kérjük Önöket, vigyázzanak arra, hogy mi békességben tanulhassunk, hogy édesapáink mindig nyugodtan és boldogan térhessenek haza családi otthonukba. Talán mondanunk sem kell, kedves pajtások, hogy André pajtás kérését milyen lelkes és kitörő taps köszöntötte, mert minden munkásör és úttörő a szívében fogadta meg, hogy harcol az cllenforradalmárok mindennemű uszítása ellen. — Mi a neved, kisfiam? — Üttörő. Az egyik szeptemberi hűvös reggelen hangzott el ez a párbeszéd. Egy idős ember és a 13 éves Fekete Laci nevű fiú közölt. Hogy is történt csak? Ügy, hogy Laci álmosan lépett ki a kis kapun és lassan bandukolt táskájával a hóna alatt az iskolába. Azonban az álmosság egyszerre kiszaladt a szeméből, amikor a sarokhoz ért. Mert ott bizony egy idős embert pillantott meg, akinek egy fűrészelő állvány volt a hátán, a kezében Jldíi áeípiítt pedig egy fűrész. Laci egy pillanatig nézte a bácsit, az meg őt. A fiú egyszerre határozott. Odalépett az emberhez és így szólt: — Bácsi kérem, segíthetnék? Az ember vastag szemöldöke alól barátságos pillantást vetett Lacira, de nem állt meg. Csak ennyit mondott: — Jaj, fiam, nehéz is, meg törős is, nem a te gyenge vállaidnak való ez! De Laci nem tágított. — Hadd segítsek! — kérlelte az öreget jó tíz lépésen keresztül, mire Tamás bácsi, mert így hívják az embert, engedett a kérésnek. —■ Nehéz-e, fiam? — tudakozódott az öreg és közben a táskát nézegette, amit a fiú nyomott a kezébe. — Nekem nem — válaszolta Laci kurtán. Aztán csendben lépdeltek. Tamás bácsi törte meg a csendet. — Tedd le, fiam, ide jövők ebbe a fehér házba, egy özvegy asszonynak vágom fel a fáját, mert ő már nem bírja, fájnak a lábai. Laci szó nélkül letette a bakot és elköszönt. Tamás bácsi persze még tartóztatta volna. — Mi a neved fiam? — kérdezte a hálálko- dástól szinte elcsukló hangon. — Laci csak jó sokára fordult vissza mentében és csak ennyit mondott: — Úttörő. És tovább sietett, nehogy elkéssen az iskolából. Bács-Kiskun és Pest megye homoktalajainak javítása A DUNA—TISZA KÖZÉN s általában az Alföldön a talajféleségek közül a homok foglalja el az uralkodó helyet. E területek nagy része terméketlen, sivár futóhomok, amely mező- gazdasági művelésre ilyen állapotban alig alkalmas, A sivár futóhomok nélkülözi azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a növények kedvezően fejlődhessenek. Elsősorban a talaj vízgazdálkodása nem kedvező. Az évközben lehulló csapadék a laza szerkezet következtében gyorsan lehúzódik a mélyebb rétegekbe 6 magával viszi a felső rétegben levő valamelyes tápanyagot is. Emellett az alföldi homok talajerőutánpótlása sem kielégítő s ennek következménye a talajerő állandó csőkké- nése. TUDÓSAINK hosszú idő óta kísérleteznek a homoktalajok javításával, azonban a gyenge termőképességű homok tartós javításának módszerét csak a közelmúltban sikerült Egerszegi Sándor Kossuth-díjas kutatónak kidolgoznia. Módszerének alapelve: összekötni a korszerű szervestrágyázást a homoktalaj mélyebb szelvényét érintő talajműveléssel, a nagyobb terméshozamok elérésének érdekében. A talajba helyezett szerves anyagrétegek (istállótrágya, vagy dúsított komposzt, vagy tőzeg- komposzt) gátolják a víz leszi- várgását, elraktározzák. A növény gyökérzete a szervesanyag- réteget behálózza, tehát az élet- tanilag tevékeny felület a mélyebb rétegekben is kifejlődik, növekszik a növény élettere, amely alapját képezi a nagy hozamoknak. A javítás e módszerének helyességét igazolják ezeknek a területeknek nagy termésátlagai. A HILDPUSZTAI Állami Gazdaságban az altalajtrágyázott terület dohánytermése 31,52 mázsa volt, a javítatlan területé pedig 20,64 mázsa. A kecskeméti Törekvés Tsz burgonyaátlaga a javítatlan területen 40, ja- vítotton 67,3 mázsa volt. A kiskunhalasi tangazdaság javított területen 65, a másik táblán pedig 31 métermázsa burgonyát termelt tavaly. Pest megyében a Taksonyi Állami Gazdaságban is 49 mázsával magasabb termést adott a burgonya az altalajtrágyázott területen s a zab, valamint rozs hozama is 4, illetve 5,61 mázsával nagyobb. BÁCS ÉS PEST MEGYE homoktalajainak az Egerszegi módszerrel történő javításával, valamint trágyázásnélküli rigó-1 lírozással hivatásszerűen a Budapesti Talajjavító Vállalat budapesti kirendeltsége foglalkozik. Ebben az évben többszáz holdon végzett, illetve végez munkát e két megyében. A kirendeltség Izsák határában összehasonlító kísérletet folytat, mintegy másfél holdas, 8—10 éve műveletlen térületsn. Szerves anyagként sást és tőzeget használunk fel. A különböze? agrotechnikával előkészített magágyakban a növények kezdettől fogva szembetűnő különbséget mutattak, a növényzet az altalajtrágyázott területen magasabb, üdezöldebb, erőteljesebb. Gyengébb képet mutat a 60 cm. mélységű síma forgatott terület növényállománya. Lényegesen kedvezőtlenebb a kép a sekélyen szántott terület növényállományánál, amely sárgul s gyenge fejlődést ígér. AZ ELMONDOTTAKBÓL kitűnik az altalajtrágyázás nagy jelentősége és hasznossága. Homoki gazdaságaink törekedjenek arra, hogy a jövőben minél nagyobb területen végeztessenek talajjavítást ezzel a módszerrel amelyhez a kormányzat 20 évi hitelkeretet biztosít. Ez pedig a terméstöbblet egy részéből bőven visszafizethető. Hoffmann Norbert agronómus, Budapesti Talajjavító V» <i#rük papír A nylonszálakból készült papír összehasonlíthatatlanul tartó- sabb a közönséges papírnál. A vékony nylonpapír kézzel majdnem elszakíthatatlan, a nedvességre, a legtöbb vegyi hatásra, a fény káros hatására, a mikroorganizmusokra és a közönséges papír egyéb pusztítóira nem reagál. Ugyanakkor az ilyen papírra egyszerű ceruzával és tintával is lehet írni, de nyomtatni is. Az eddig gyártott nylonpapírt örökre megőrzendő fontos dokumentumokhoz, katonai, különösen tengerészeti térképek készítésére használják. Később a papír alkalmazási területe tovább bővül. Vizsgálják annak lehetőségét is, hogy a nylonpapírból papírpénzt, személyi igazolványt és olyan könyveket készítsenek, amelyek könyvtárba kerülnek. Fanni éppen a palántákat duggatta, mikor odajött hozzá Kemény elvtárs, a párttitkár. Jó ötvenes ember, Nagy kerek arca kiülő csontokra épül. Szeme, mint két fekete bogár, értelmesen húzódik meg a mély gödrökben. Bajsza lelógó, régi magyaros. — Birod-e még, Panni? ; : Ügy látom, jól viseled, bár még első gyerek... — Tovább nem folytatta, mert a többről való beszéd már az asszonyok dolga. Panni nem szólt egy szót sem, hanem csak odafordította pillanatra nagynyílású, kék szemeit, aztán megnyugodva azon. hogy ki szólt hozzá, tovább palántáit. — No hallod, ugyancsak beszédbe hozott téged ez a Treszka, hogy a fene enné azt a lavornyit száját... De úgy gondolom, kezded elfelejteni . * ; Felejtsd is el : ; . Bolond az . : ; Miket mondott, hogy éhenhaltok, meg nem lesz rendes a gyerek? . . . Marha! . . . Hát, hogy a gyerek milyen lesz, nem tudom. De ahogyan elnézem az apját, az anyjáról nem is beszélve — és pajkos fény villant meg az öreg szemében —, fajin gyerek lesz az, akárki meglássa! Az éh^nhálásról, azÚhiszem, kár is beszélni. — Hány munkaegységed van? — Eddig még nem sok. A télivel együtt ötvenkettő. — Az uradnak? — Annak több. Azt hiszem, már száz körül jár. Mondta Jani, de ügyet sem vetettem rá. Majd számon tartja 5 — gondoltam. . —- Figyelj csak ide. Beterveztünk egységre három kiló búzát, másfél kiló árpát, egy kiló krumplit, nyolc deci mustot, negyvenöt deka almát, és még tizenhat forintot. Persze csak a nagyobb dolgokat mondtam. Ez mind negyvennégy forintot tesz ki. Ehhez jön még a háztáji jövedelem, ami nektek igen szépen hoz, hiszen van tehenetek, süldőtök, meg pgy jó kocátok. — Szorozd ezt be legalább ötszáz egységgel, mert annyi úgy lesz kettőtöknek, mint ahogyan az igaz, hogy itt állok mögötted. Az több. mint húszezer forint. — No gondolod-e már, hogy mi fáj a Bozár Treszkának. Mert ezt ő is tudja ám, nemcsak mink. De tudja még Haj- nalné is, akinél Treszka éppen hogy csak nem alszik. Sülve-főve nála van. Jössz-e már rá, hogy miért hírlik, hogy nem lösz rendes a gyereked? ... Panni feje úgy világosodott a homályból, mint a hajnali derengésből a kikelő bőfényü reggel. Megállt kezében a munka. A guggolásból felegyenesedett, jól- esóen kihúzta magát. A szemét alig észrevehető nedvesség fényezte. Nem tudta, hogy most mit kell mondani, pedig úgy érezte, hogy valamit meg kell köszönnie. Aztán egy hirtelen született gondolattal kibökte: — Mihály bácsi! Lesz-e keresztapja a gyereknek? Panni nem tudta, hogy Kemény elvV. társrfak nem olyan egyszerű dolog erre választ adni. de azzal tisztában volt, hogy nagyon fájna, ha nem vállalná a keresztapaságot. Kemény elvtárs váratlan gondba esett. Ismerték a felfogását. Bár őt is keresztelték, meg ő is a gyerekeit, de tíz év az mégis csak tíz év. Sokat tanult azóta és a fejében sok minden kicserélődött. Ám azt is látta, hogy milyen nagy jelentősége van a kérésnek. Ezen múlik talán, hogy igazi szövetkezeti tag lesz-e Panniből, mert nagyon bízott abban, amit Mihály bácsi mondott. — Hm..; — vakarta a fejét a nyűtt kalap alatt. — Jól van. Panni, nem bánom. Még ezt is megteszem, de most már verd ki a fejedből végképpen Bozár Treszka meséit. De van egy kikötésem: Gyerek legyen, ne lány és az is legalább ötkilós, mert szüksége lenne a szövetkezetnek egynéhány jó fo- gatosra — tette hozzá Mihály bácsi huncutul mosolyogva. A fecskékkel együtt elköltözött a nyár és Panni az ősz elején keményhúsú, alig sírós, nagyszemű fiúgyermeknek adott életet. Olyan volt, mint fában a csomó. Étkes volt végtelenül, a farkas étvágytalannak bizonyult volna mellette. A látogatók között volt olyan, aki csak azért bontotta ki a pólyát, hogy leszámolhassa, megvannak-e az összes ujjai. Megvolt az bizony, méghozzá jókora körmökkel. Az év vége felé közeledtek. A zárszámadás várható alakulását tárgyalták meg a közgyűlésen. Nagy elvtárs, az elnök felvetette, hogy a tagság Panni- nak két hónapra szavazza meg az átlagmunkaegysége ötven százalékát és ennek a javaslatnak elfogadásával vegyék figyelembe azt, hogy nagyon szorgalmasan és jól dolgozott. Egyhangúan tartotta fel mindenki a kezét a szavazásnál. Panni élete legszebb pillanatai közé sorolta ezt a megbecsülést. A KISZ-íiatalok műsort szerveztek Hallani lehetett, hogy valami nagy dologra készülnek, de annyira titokőrzők voltak, hogy még Kemény elvtárs sem tudott meg semmjt. Vadas elvtárs, a KISZ-titkár rövid bevezetőt mondott és bejelentette, hogy Mackó Anti, a szőlősbrigád tagja rövid színdarabot írt arról, hogy az ellenség hogyan akarja megakadályozni a szövetkezet jó működését és hogyan akarja megzavarni a tsz-tagok munkáját. A pokrócokból hevenyészett függönyt félrehúzták. S mindenki elcsodálkozott a fiatalok ügyességén, amikor ott látták a színen a Déva Pannit alakító Zsíros Tecat és az élethűvé maszkírozott Bozár Treszkát a disznótoros vendégsereg között, amint éppen a fülébe duruzsol és Panni küszködik a sírással. A fiatalok eljátszották az egész történetet. Lakosné, Déva Panni szemében köny- nyek kergetőztek. Ám most nem a bánattól, hanem a végtelen nagy bóldog- ságtólj {Végei WELTHER nÁNIEL: DÉVA PANNI
